Zsoltár 29. Isten dicsőítésére való serkentés; (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 29,1 Dávid [Jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára [a hajlék elkészültekkor]. Adjatok az Úrnak [(jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak], ti fejedelmeknek fiai, [('él bén): Isten erős ifjúi], adjatok az Úrnak tiszteletet [(káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget, tisztességet] és dicséretet. [Más fordítás: Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR (ʿôz ʿóz): dicsőségét és hatalmát]*

*Dávid újra és újra erre hívja a nemzeteket: „Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei: Adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet. (Más fordítás: Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (Zsolt. 96,7).

 És ismét: „Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget. (Más fordítás: Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (1 Krón. 16,28).

 És erre hívja a mennyi lényeket, Isten földi követeit, és minden teremtményét: „Áldjátok az Urat ő angyalai (ti követei), ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!” (Zsolt. 103,20-22).

Zsolt. 29,2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben [Más fordítás: Adjatok (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget az Úr nevének, (šáḥáh hăḏáráh qóḏeš): leborulva imádjátok szent ragyogásban]*

*Már Mózes erre hív fel: „Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!” (5 Móz. 32,3).

És Dávid folytatja: „Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld! (Más fordítás: Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld)!” (Zsolt. 96,8-9).

És ismét: „Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. (Más fordítás: Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog” (1 Krón. 16,29-30).

Zsolt. 29,3 Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene [az erős, fölséges Isten] mennydörög, az Úr ott van a nagy [és sok] vizek felett*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hallgassátok figyelmesesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást (morajlást), amely az ő szájából kijön! Az egész ég alatt szétterjeszti azt, és villámát is a földnek széléig. Utána hang zendül, (mennydörgés bömböl) az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült (szüntelenül hallatszik a hangja). Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük” (Jób. 37,1-4).

És a sok vizek: „Nemzetek zajongnak, (népek háborognak) országok mozognak, és (inognak, ha az ÚR mennydörög); kiereszti hangját, megszeppen (megretten) a föld” (Zsolt. 46,7).

Zsolt. 29,4 Az Úr szava erős [tele erővel, hatalmas]; az Úr szava fenséges [(háḏár): dicsőséges]. »Más fordítás: Az Úr szava erőben, az Úr szava dicsőségben jő, erősen zeng«*

*És ismét: „Az előtte levő fényességből, izzó szenek gerjedének. És dörgött az égből az Úr, és a Magasságos hangot adott.(Más fordítás: Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges)” (2 Sám. 22.13.

Az Úr szavának erejéről és hatalmáról tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mialatt Sámuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a Filiszteusok (az idegenek), hogy megütközzenek Izráellel. Az ÚR azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a Filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől” (1Sám. 7,10).

„És dörgött [(ráʿam): mennydörgött] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a mennyekben, és a Magasságos [(ʿeləjôn)] zengett [(náṯan qól qôl): szólt, kiáltott, és kiáltása zúgott, mint sokaságé]. És jégeső hullt és eleven szén, mint [('éš gaḥeleṯ geḥel): ragyogó fényesség, izzó / parázsló szén]. »Más fordítás: Mennydörgésben szólt az Úr, az Örökkévaló az égből, a Felséges Isten hallatta hangját«” (Zsolt. 18,14).

Hiszen: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).

És az apostol megvallása Isten beszédéről: „Mert az Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony; élő energia). És élesebb (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És elhat (és behatol) a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig [gyökeréig]. »Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását«” (Zsid. 4,12).

Zsolt. 29,5 Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri [szilánkokra] az Úr a Libánon (jelentése: a fehér, fehér hegy) cédrusait is*

*Ézsaiás így prófétál az Úr napjáról, amikor ezek bekövetkeznek: „Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, (mindenki ellen, aki nagyra tartja magát) és az megaláztatik. És Libánon minden cédrusai ellen, amelyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen” (Ésa. 2,12-13).

Zsolt. 29,6 És ugrándoztatja [(ráqaḏ): szökdelteti, táncoltatja] azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt [(śirəjón śirəjôn): mellvért], mint a bivalyfiat*

*És: „A hegyek (ugrándoznak) szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. Hegyek, hogy (ugrándoztok) szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? (Zsolt. 114,4.6).

Zsolt. 29,7 Az Úr szava tűzlángokat [tüzes villámot] szór. [Az ÚR hangjára lángok törnek elő;]*

*És az apostol kifejti a visszajövő testté lett igéről szóló próféciát: „Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll [(didómi): megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja, megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]. »Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«” (2 Thess. 1,8).

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak), hogy megfizesse (rájuk zúdítja) búsulásában az Ő (lángoló) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és (és áthatol az elmének és) szellemnek, az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (amely rejtve volna) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot adnunk)” (Zsid. 4,12-13)

 Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek (nemzetek): anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2).

Zsolt. 29,8 Az Úr szava megrengeti [(ḥúl ḥúl): megremegteti; megreszketteti; megrendíti, megmozdítja] a pusztát, megrengeti [(ḥúl ḥúl): megremegteti; megreszketteti; megrendíti, megmozdítja] az Úr Kádesnek pusztáját [(miḏəbár qáḏéš): szentnek sivatagját, sivár, élet nélküli vidékét].

Zsolt. 29,9 Az Úr szava megborjaztatja [megriasztja] a nőstény szarvasokat, és [vajúdni kezdenek a szarvasünők], lehántja [letarolja] az erdőket, és az ő hajlékában [templomában] mindene azt mondja: dicső. [Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket, a dicsőség Istene mennydörög, s templomában minden így kiált: Dicsőség]!*

*És Dávid így buzdítja a szenteket: „Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!” (Zsolt. 134,1-2).

Zsolt. 29,10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, az örökkévaló király, mindörökké*

*És Dávid így dicsőíti az örökkévaló királyt: „Az Úr király mindenha és mindörökké [Jehova az Örökkévaló uralkodik időtlen időkig, az örökkévalóságon át]; a pogányok, vagyis a [népek nemzetek] kivesznek [eltűnnek] az ő földjéről, az Ő [országából]” (Zsolt. 10,16).

Mózes hitvallása: „Az Úr uralkodik mind örökkön örökké” (2 Móz. 15,18)

A Krisztusról így hangzik a bizonyságtétel: „A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara” (Zsid. 1,8).

Pál apostol is az örökkévaló királyt dicsőíti: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17).

Zsolt. 29,11 Az Úr ad erőt, és [(náṯan ʿôz ʿóz): átad hatalmat] népének. Az Úr megáldja, [(brḵ): javaiból részesíti] népét békességgel [(šálóm šálôm): azzal az állapottal, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]*

*A törvény kirészletezi, hogy mit jelent az Úr által adott áldás és békesség: „Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig (jóllakásig) ehetitek kenyereteket, és (biztonságban) bátorságosan lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt (üldözitek), és elűzitek ellenségeiteket, és elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat (üldöznek), és elűznek, és közületek százan (üldöznek) és elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyvereitek által” (3 Móz. 26,4-9).

Mert: „Az Úr (Jehova) megszalasztja előtted (és vereséggel sújtja) a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád (vonulnak föl ellened), és hét úton futnak (menekülnek) előled. Áldást parancsol (bocsát) melléd az Úr (Jehova) a te csűreidben és mindenben (minden vállalkozásodban), amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. És fejjé (elsővé) tesz téged az Úr és nem farkká (nem utolsóvá), és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló (mindig fölül leszel, és nem alul), ha hallgatsz az Úrnak (Jehovának), a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én (meg)parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat” (5 Móz. 28,7-8.13).

„Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az ő népének ereje [erőssége], és az ő fölkentjének megtartó erőssége [(jəšúʿáh máʿôz): megsegítő ereje, oltalmazója, védelmezője, megmentője, Ő a szabadulás vára]” (Zsolt. 28,8).

Ő az, aki: „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ésa. 40,29-31).

Dávid így dicséri Istenünket: „Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te gondoskodsz jóvoltodból a szegényről, oh Isten!” (Zsolt. 68,10-11).

Ő az: „Aki megment [(pálaṭ): megszabadít, biztonságba helyez] engem [(ḥámás): haragos, dühödt, kegyetlen] ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők [az ellenem támadók] fölött is felmagasztalsz engem, (sőt támadóim fölé emelsz). Azért dicsérlek [magasztallak; áldalak] téged, [hálát adok neked] Uram, a nemzetek között, [a népek előtt] és éneket zengek [zsoltárt éneklek; dicsőséget zengek] a te nevednek” (Zsolt. 18,49-50).

Hiszen: „Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,6).

És: „Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel;” (Zsolt. 20,7).

 A hívő megvallása: „Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!” (Hab. 3,13).