Utadon biztonságban jársz, és
lábadat nem ütöd meg" (Péld 3,23).
Ha mint Krisztus hűséges
követői, a bölcsesség és a szentség útját járjuk, Isten megőriz minket ezen az
úton. Aki világosságban közlekedik az úton, az védelem alatt van. Minden
embernek megvan a maga útja, azaz élethivatása. Ha istenfélelemmel és buzgón
járja ezt az utat, Isten megőrzi a gonosztól. Esetleg egyszerűen járjuk ezt az
utat, de biztonságban. Talán nem tudunk úgy sietni, mint a fiatalok, de tudunk
úgy járni, mint istenfélő emberek.
A legnagyobb veszélyt a
lábunk jelenti: hamar beleütjük valamibe és megbotlunk. Kérjünk ezért Istentől
egyre több szellemi látást, hogy botlásra való hajlandóságunkat legyőzhessük.
Sokszor azért ütjük meg magunkat, mert nem látjuk meg az utunkban lévő követ: a
bűnt. Csak Isten kegyelme tehet képessé arra, hogy a bűnt meglássuk és
elkerüljük. Bízzunk ebben az ígéretben és abban, aki megtartja választottait.
De mert sajnos a tulajdon
gondatlanságunk a legnagyobb veszély számunkra, gondoljunk mindig az Úr Jézus
figyelmeztetésére: Vigyázzatok és imádkozzatok!"
Bárcsak Isten kegyelméből ez
a nap botlás nélkül telne el! Nem elég, hogy nem esünk el, kérjük és akarjuk
azt is, hogy a legkisebb botlás se legyen életünkben, hogy majd Őt imádhassuk
hálával, hogy biztonságban jártunk és lábunkat sem ütöttük meg."
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.