Ige: Meghalni, vagy élni?

Az apostol megvallása, példaként minden üldözött keresztény számára: Akár meghalok, akár élek, Krisztus fog felmagasztaltatni az én testemben:

„De ha e hústestben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

Mert szorongattatom, vívódom, és gyötrődök e kettő között, kívánván, és vágyva vágyok elköltözni, vagyis visszatérni, azaz hazatérni, és a Krisztussal lenni, Vele létezni; mert ez sokkal inkább jobb. Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, megszabadulni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna_* (Fil. 1,22-23)

*És így folytatja az apostol: Mert tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, vagyis leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül, épületünk, azaz lakásunk, hajlékunk van Istentől. Nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott, nem mesterséges, hanem örökkévaló házunk, örök otthonunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk és fohászkodunk is ebben a testben itt, óhajtván, és vágyódva, kívánkozva epekedünk felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat. És azért fohászkodunk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba ” (2 Kor. 5,1-2)

Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26)

Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)

Ezért az apostol nem meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6)