Boldogok, akik sírnak, mert
ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)
A síró ember boldog ember?
Gyakran nem. Bár vannak örömkönnyek is, de általában a fájdalomtól szoktunk
sírni. Mire gondolhatott Jézus mégis ezzel a mondatával? Szerintem arra, hogy
vannak megkeményedett szívű emberek, akik már sírni sem tudnak, de aki vállalja
a könnyeit Isten előtt, az az Úrtól vigaszt kaphat. Legyenek ezek a könnyek a
bűneink miatti bánkódás könnyei, vagy éppen a szenvedés, a gyász könnyei,
ezekből is meg tud vigasztalni Isten.
Sírtál már valaha bűneid
felett? Átérezted már valaha, hogy Jézus miattad és helyetted szenvedett? Érted
kapta a töviskoronát és a szegek kínjait. Érted halt meg. Érted Te ezt? Nem
kell ezeken a sorokon mindig könnyezni, de aki soha nem könnyezett még ezen
gondolatokra, az lehet, hogy nem engedte át szívét teljesen az Úrnak. Pedig
Isten kész a megtört szívűt vigasztalni, magához vonni, bátorítani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.