Abból, hogy egy dologban
határozottan döntöttem Isten szava mellett, még nem következik, hogy mindenre
figyelek majd, amit Ő mond. Szívem és felfogóképességem tompasága Isten
mondanivalója iránt elárulja, hogy sem nem szeretem, sem nem tisztelem Őt. Ha
szeretem barátomat, önkéntelenül rájövök, mire gondol, és Jézus azt mondja:
"Ti az én barátaim vagytok" (Jn 15,14).
Engedetlen voltam ezen a
héten az Úr egyik vagy másik szava iránt? Ha felismertem volna, hogy Jézus
szólt, aligha lettem volna iránta tudatosan engedetlen. De a legtöbben annyira
nem tiszteljük Istent, hogy meg sem halljuk, amit mond, mintha meg sem szólalt
volna.
Szellemi életemnek az a
rendeltetése, hogy teljesen eggyé váljék Jézus Krisztussal és mindig
meghalljam, ha Isten szól és tudjam, hogy Ő is mindig hall engem (Jn 11,40).
Ha kapcsolatban vagyok Jézus
Krisztussal és odaadással figyelek rá, akkor mindig meghallom Istent. Egy szál
liliom, egy fa, vagy Istennek egyik szolgája is továbbíthatja nekem az Ő
üzenetét.
Az akadályoz meg a
figyelésben, hogy más dolgokkal foglalkozom. Nem azon múlik, hogy nem akarom
meghallani Őt, hanem az átadásom körül van a baj. Átadom magam bizonyos
dolgoknak, szolgálatnak, meggyőződéseknek, Isten pedig mondhat, amit akar, meg
se hallom.
A gyermek magatartása mindig
ez: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád, gyermeked". Ha nem
gyakorlom ezt, hogy odaadással figyeljek rá, akkor Isten szavát csak bizonyos
alkalmakkor hallom meg; máskor pedig olyasmikkel foglalom el magam, amikről azt
gondolom, meg kell tennem, közben azonban megsüketülök Isten felé. Hallottam-e
ma Isten szavát?
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.