Hogyan imádkozzunk?

 „És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban, és az utcák szegletein állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat! Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és titkon, ajtódat bezárva imádkozz a te Atyádhoz. Atyád pedig, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked.” Máté evangéliuma 6. rész. 5-6. vers.

Lehet látványosan, lehet szórakozottan, nagy hangon és csendben, hosszan és röviden... 

Az imáról már nagyon sok dolgot leírtak. Könyvek százai jelentek meg a „hogyan”-ról.

Számomra ma reggel nagyon személyesen jelent meg ez a tanács. Azt üzeni Isten, hogy ne az emberek elismeréséért imádkozz. Ne azért, hogy látszólag alázatosan, fejedet mélyen a melledre hajtva – közben azt erősen döngetve – elmondjad, hogy te mennyit imádkoztál ezért vagy azért. Aztán mellkasodról felpillantva várod az elismerést, a hatást, a vállveregetést. „Hát ez aztán az ima embere! Hogy micsoda csodálatosan imádkozik! Micsoda gyönyörű szavakkal! Én aztán soha nem tudnék így imádkozni!” És máris megkaptad jutalmadat. Természetesen az emberektől, és nem Istentől.

Isten valahogy egy egészen másfajta imádságot ért meg. Lehet, hogy az az ima dadogva hangzik. Nem is a legjobb szavakkal, nem is a legkifejezőbb mondatokkal. Mégis – elhat annak fülébe, akihez szól. Ezzel az imával nem lehet kiállni a porondra. Nincs benne színészi, költői fordulat. Csak őszinte szó. Titkon elsóhajtott, elrebegett, elsírt – valódi szó. Olyan - igazán - szívből jövő.

Ez igen. S amikor Atyád hallja ezt – mert Ő meghallja – megfizet neked. És akkor – már nem bírsz a belső szobádban maradni. Kimész és elmondod, mily nagy dolgokat tett érted és veled az Úr. 

Ez az igazi ima!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/08/hogyan-imadkozzunk.html