TÜNDE GUTI: VISSZA AZ ALAPOKHOZ!

   „Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!

Őrállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!” Jeremiás 6:16-17.

Egyre többször halljuk mostanában – és ebben általában megegyezünk -, hogy Isten népének vissza kell térnie az alapokhoz, ha maradéktalanul be akarja tölteni küldetését, mint „hegyen épített város”. De melyik ez a rendíthetetlen alap?

Kizárólag az, amit az apostolok és próféták hirdettek és éltek, Jézusra a szegletkőre letéve. Erre épült fel az Egyház, és Krisztus Teste ma sem állhat, ma sem győzedelmeskedhet más alapokon.

Ismerjük a példázatokból a kősziklára és a homokra (fövényre) építkező emberek történetét, és a levont tanulságokat:

   „És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és cselekszi…” vagy hallja és nem cselekszi. (Lásd Máté 7:24-27.)

Milyen beszédekre utal itt a Mester? Mit tanított Ő a népnek, betöltve Ésaiás próféciáját?

   „Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népnek. Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, és pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” Ésaiás 42:1-3.

Ha szabad ilyet mondani, ez az egyik kedvenc bibliai idézetem. Jézus mindig az Atya beszédeit szólta, sőt Ő a testté lett Ige: Isten kijelentett akarata, igazsága és törvénye (útmutatása), akiről már az Úr igaz prófétái előre írtak, évszázadokkal korábban bizonyságot tettek.

   „Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.” János 12:49.

Ehhez az ÉLŐ TÖRVÉNYHEZ, ehhez a megingathatatlan, örökkévaló KŐSZIKLA-ALAPHOZ, a bölcsesség kezdetéhez (Zsoltárok 111:10.), a színtiszta, hamisítatlan Igéhez kell visszatérnünk (János 17:17.), amiről, illetve Akiről így ír Jeremiás, tolmácsolva az Úr szavait:

   „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?” Jeremiás 23:29.

Aki erre a kősziklára épít, az minden vihart kibír, minden megpróbáltatásban kitart, erősen küzd az árral szemben is, és minden hamisítványt felismer, mert ismeri az Igazságot.

Nézzük meg még egyszer a kezdő igénket!

   „Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek!” Jeremiás 6:16.

Ha Izraeltől ezt várta el Isten, tőlünk sem vár mást vagy könnyebbet, mert Ő változhatatlan. Ezért ne kevélykedjünk, és ne térjünk szélesebb utakra, kegyelmére hivatkozva, nehogy kivágassunk!

Testvéreim! Vissza az ősi úthoz, vissza a Kősziklához, az igaz alaphoz!

Így lehetünk olyan erősek és ingathatatlanok, mint Mózes, akiről ezt olvassuk:

   „Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.” Zsidók 11:27.

Már ő is Kősziklának nevezte Urát, akiben az örök Krisztus jelenlétét tapasztalta meg a pusztai vándorlás során:

   „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden Ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!” V. Mózes 32:4.

Jézus Krisztus az alap. Ő az egyetlen út, mely az életre visz.  Nincs más igazság, nincs más evangélium.

2015. március 31.                                             Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/vissza-az-alapokhoz-.html