Efézusi levél 2. fejezet: tekints Jézusra, és megérted Isten tettét.

Eféz. 2,1 Vele együtt titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek, azaz céltévesztésetek következtében^*

*És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)

„Hogy miképpen uralomra jutott, és uralkodott a bűn, azaz a céltévesztés a halálra, vagyis halált hozva, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság, azaz megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21)

 „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Mert mikor a hústestben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek, hatottak, dolgoztak tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig felszabadultunk, és megszabadultunk a törvénytől, a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6)  

Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk”

(Más fordítás: Legyen kezed azzal a férfival, és jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél, és mi nem pártolunk el tőled. Többé nem hagyunk el téged. Tarts életben bennünket, és áldjuk, és segítségül hívjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Újíts meg bennünket ragyogtasd ránk jelenlétedet és megmenekülünk, üdvösséget nyerünk)” (Zsolt. 80,18-20)

(szódzó) üdvösség: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)!

Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csudadolgaidat, a Te csodáidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat, és hatalmadat e nemzetségnek, és nemzedéknek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, fölér, és felhat) a magas égig, mert nagyságos, hatalmasdolgokat vittél véghez; kicsoda hasonló te hozzád? ki olyan, mint te, oh Isten?! Aki sok bajt, rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és nyomorúságot, nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást értettél meg velünk, de ismét megelevenítesz, újra virágzó, sikeres életet adsz; és a feneketlen mélységből ismét felhozol, felemelsz minket” (Zsolt. 71,17-20).

Eféz. 2,2 Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása, életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik^*

*Amikor az Úr Jézus itt járt a földön, és Szent Szellem erejével kiűzte a démonokat: „A farizeusok, …amikor ezt meghallották, kijelentették: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.” (Mát. 12,24)

Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor. 4,4)

De nemcsak az övékét: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3)

És: „Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek az ó embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,7-10).

„Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával” (1Kor. 5,8)

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,9-11)

„Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,6-8)

„Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3)

Eféz. 2,3 Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is mindnyájan - a mi hústestünk kívánságaiban, vagyis amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és természet, vagyis születésünknél fogva, emberi természetünk szerint a természetes ösztönök, és indulatok fiai valánk, mint a többi ember is^*

*Ezért: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6)

„Mert nyilván van, és kijelentetik, megnyilvánul, és lelepleződik az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége istentelensége, azaz Isten nélkülisége, gonoszsága és hamissága, igazságtalansága, vagyis ige nélkülisége ellen. Kik az isteni igazságot, a valóságot, vagyis Isten Igéjét hamissággal, igazságtalansággal, gonoszsággal, az IGE hiányával feltartóztatják, elnyomják, lefogva tartják, elfojtják, és nem engedik érvényesülni, sőt gátolják, és akadályozzák” (Róm. 1,18)

Ezért: „Intelek titeket: a Szellem szerint éljetek, és a hústest kívánságát ne teljesítsétek. Mert a hústest kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellem pedig a hústest ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt” (Gal. 5,16-18).

 A gyümölcsök mutatják meg, hogy hústesti, vagy szellemi emberek vagytok, hiszen: A hústest cselekedetei nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag. patvarkodások, visszavonások, pártütések, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

(Más értelmezés szerint: Nem az ilyenek ellen van a törvény).

 Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,18-24)

És ezt meg is tudjátok tenni Krisztusban, hiszen: „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel a hústest céltévesztett énjének levetése által. A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,11-12).

Eféz. 2,4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből^* mellyel minket szeretett^** [Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten abban mutatta meg isteni természetét, nagy szeretetét irántunk]^***

*Szeretet agapé): isteni tulajdonság. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy az ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Ő örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.

**Szeretett (agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni az emberrel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magát, és feloldódni a szeretetben. 

***Isten az Ő szeretetét tettekkel bizonyította: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét, isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt” (Róm. 5,8)

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,16)

 „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által az Ő vére árán, a bűnöknek bocsánata, eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint’ (Eféz. 1,7)

 Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).

Eféz. 2,5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések, baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást.  Mert Isten kegyelme által szabadultatok meg, és üdvözültetek^*

Az örökélet feltételéről így hangzik az ígéret: „Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte, akkor mikor ellenségei voltunk, és megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk, és üdvözíteni fog az ő élete által, a Belőle belénk ömlő élet révén, minekutána megbékéltünk vele” (Róm. 5,10)

Az ÉLET így ömölhet belénk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)

Az Úr Jézus kijelentése: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak” (Ján. 6,47)

Hogy életünk legyen, Isten: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)

 „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).

Eféz. 2,6 És vele együtt feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban^*

*Ugyanis: „Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által, és Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít” (2 Kor. 4,14)

Isten hatalmas erejű: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

 „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

„Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5)

Mert minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe Isten beavatkozásába, működő erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, vagyis a hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban, és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, azaz félrecsúszásotokat, botlás vagy elhajlásotokat. „Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben, új állapotban járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, azaz a céltévesztett én. Hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló test, azaz a céltévesztett én, hogy ezután ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek ” (Róm. 6,3-4.6).

Eféz. 2,7 Hogy megmutassa, kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, az eljövendő világkorszakokban az Ő kegyelmének felséges, mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét, hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban^*

*Tette ezt azért: „És hogy megismertesse,és megláttassa az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott mit szólhatsz ellene? (Róm. 9,23)

Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)

Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)

Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek, vagyis pogánynak is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)

Amelyben kijelentést nyer, hogy: „Mert azt, vagyis: az Úr Jézust, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).

Eféz. 2,8 Mert kegyelemből - Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodásából - tartattatok meg, részesültetek a megváltásban, és üdvözültetek, hit által; és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka, adománya ez^*

*Ugyanis: Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és híjával van, és nélkülözi, szűkölködik, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való. Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, vagyis a nemzeteké is. mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig hit által, vagyis a hiten keresztül” (Róm. 3,23-30).

 Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy hústest sem igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem” (Gal. 2,16).

Eféz. 2,9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne dicsekedhessék^*

*És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk és valljuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Mert amikor a pogányok, nemzetekből valók, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint természetszerűleg cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14)

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9).

Eféz. 2,10 Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk^*

*Már Dávid így prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” (Zsolt. 100,3)

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11)

És az apostol megvallása: „aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14)

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17)

„Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24)

És ha már levetkőztétek az óembert: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög, vagyis: pogány, és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,10-17)

 Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

Eféz. 2,11 Annakokáért emlékezzetek meg arról hogy egykor ti a hústestben, születéseteknél fogva pogányok, azaz nemzetekbeliek, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a hústesten kézzel megcsinált körülmetélkedés^*

*Az apostol így emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, és emlékeztek, hogy amikor pogányok voltatok, vagyis még a nemzetekhez tartoztatok, vitetvén amint vitettetek, és kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. Mert ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé, mert úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett” (1 Kor. 12,2)

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek régen, de megmosattatok, Isten megmosott, így megtisztultatok, de megszenteltettetek és szentek lettetek, de megigazíttattatok, mert Isten megigazított benneteket, így megigazultatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

Mert: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen látható. Hanem az a zsidó, az számít zsidónak, aki belsőképpen titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől jön. (Róm. 2,28, 29)

„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,3) „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének, vagyis a testi természetnek levetése által. (Kol. 2,11).

Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától^* közösségétől idegenek, tőlük elkülönítve, és az ígéret szövetségeitől távolvaló jövevények. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon.

*Társasága (politeia): 1) polgárjog. 2) polgárság, állam, polgárok közössége. Itt: Izráel társadalmi közössége, vagy együttese (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi gögög-magyar szótár).

Eféz. 2,13 Most pedig hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által, az Ő vére árán^*

*Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek, idegenek és ellenségek valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Most nektek is megszerezte a kiengesztelődést, az Ő emberi halandó hústestében a halál által, az Ő halála árán, hogy mint szenteket, tisztákat, hibátlanokat, kifogástalanokat, szeplőteleneket,  és feddhetetleneket, azaz vádtól menteseket állasson titeket Őnmaga, az Ő színe elé” (Kol. 1,21-22)

„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, az egész világegyetemet, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, azaz: félre-csúszásaikat, botlás és elhajlásaikat, hibás lépéseiket, mulasztásaikat, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztetté tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21)

Beteljesült tehát az ígéret: „Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)

És: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás a távol és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19).

Eféz. 2,14 Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette, eggyé forrasztotta mind a két nemzetséget, mind a két népet, és lerontotta, eltörölte, érvénytelenítette, ledöntötte, lebontotta saját húsában a közbevetett és közéjük emelt választófalat^*

*Választófal (phragmosz): - kerítés, vagy záró sorompó, sövény; válaszfal, korlát, akadályozó válaszfal; bekerítés, erődítés; elzárás, elsáncolás; sánc, kerítés, fal. Itt (Ef 2,14): a törvényről, amely válaszfal Izráel és a népek között, és ellenséges kapcsolatot létesít közöttük.

A Szent Szellem kitöltése után így prédikál Péter apostol a Kornélius házában: „… Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” (Csel. 10,34-36)

Így teljesült be a prófécia: „És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem, és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,5-6)

És minden Krisztusban lévő hívőnek szól a próféta által az Úr, ahogy erről bizonyságot tesz Pál apostol Antiókiában, így szólva az ellenálló zsidókhoz: „Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig” (Csel. 13,46-47)

Az Úr Jézusról – aki a mi békességünk – így hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs. 9,5)

„És Ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolc fejedelmi férfiút. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre” (Mik. 5,5-6)

Már Ezékiel prófétán keresztül kijelentette az Úr, hogy hogyan lesz egy néppé az Ő népe: „Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem, és én leszek nékik Istenük. És az én szolgám, Dávid lesz a király Őrajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmük örökké. És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre” (Ez. 37,21-28)

Az Úr Jézus így beszél a zsidókhoz, kijelentve a prófécia megvalósulását: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (Ján. 10,16).

Pál apostol pedig ezt a próféciát a Krisztus népére vonatkoztatja, a korintusbekieknek mondva: „Annakokáért menjetek, ki távozzatok közülük, és szakadjatok el, és váljatok külön, vagyis különüljetek el tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, ne érintsetek, tisztátalanhoz, szennyeshez ne nyúljatok; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, azaz édesapátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr, a Teljhatalmú, mindent-uraló, mindeneken uralkodó” (2 Kor. 6,17-18).

És a Szent Szellem megvilágítja, hogy mi a prófétákon keresztül kijelentett Isteni akarat, és annak oka: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

Eféz. 2,15 Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén megszüntette, érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén békességszerzővé tegye^*

*És a Szent Szellem így folytatja: „Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra” (Kol. 2,14)

„Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Gal. 3,10.13)

„Most pedig kijelentetett, hogy törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, láthatóvá nekünk Isten igazsága, azaz az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek, és nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség ugyanis zsidó és nemzetbeli között: mindenki vétkezett, és híjával van, nélkülözi, és szűkölködik az Isten dicsőségének. Mert mindnyájan elmaradtak az Isten dicsőségétől” (Róm. 3,21-23)

 „Hogy a törvénynek igazsága, vagyis igazságos követelése beteljesüljön bennünk, és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk, és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem” (Róm. 8,4)

„Itt már nincs többé görög vagyis: pogány és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11)

 „Mert hiszen egy Szellem által, vagyis egy Szellemben mi mindnyájan egy testté személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök vagyis pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket egy Szellem itatott át” (1 Kor. 12,13)

„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög vagyis: pogány, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29)

 Igen: „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Eféz. 2,16 És hogy megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben, egy személyben a keresztfa, azaz a kínoszlop által, megölvén, elpusztítva ezen az ellenségeskedést^*

*Ezt az örömhírt hirdetik az apostolok: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, aki megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. És mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén” (Róm. 5,10)

 „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2 Kor. 5,18-19)

Mert tetszett Istennek: „… hogy Őáltala békéltessen meg, engeszteljen ki mindent, és Őáltala békéltesse meg a mindenséget Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének, azaz a kínoszlopon kiontott vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20)

„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket és megigazulásukat ingyen, az ő kegyelméből kapják, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul - fedélnek - azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa nekünk. Isten ugyanis az előbb a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta” (Róm. 3,24-25)

„Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).

Eféz. 2,17 És eljövén békességet hirdetett - örömhírként - néktek, a távol valóknak és a közel valóknak^*

*Az Úr Jézus ígérete: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok” (Ján. 14,18) .

És szavát beteljesítette, erről így tesz bizonyságot az apostol: „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé” (1 Kor. 15,45)

Mert: „Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17)

Péter apostol bizonyságtétele: „Mert Krisztus… miután halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak” (1 Pét. 3,18-19)

És akik vették a Szent Szellemet, vagyis befogadták az Urat, azokhoz így szól az apostol: „De ti nem vagytok hústestben, hanem Szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test - az én - a bűn, azaz a céltévesztés miatt halandó, és halott, de a Szellem örökéletet ad megigazultság által” (Róm. 8,9-10).

Eféz. 2,18 Mert Őáltala van szabad utunk, és menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Ján. 14,6).

 Az apostolon keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, élünk, és vagyunk, és dicsekedünk, ujjongunk az Isten fiai dicsőségének reménységében.

[Más fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)

„Őbenne van bátorságunk és szabad utunk, bizodalommal való menetelünk Istenhez a Benne való hit által” (Ef. 3,12)

Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, trónusához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16).

Eféz. 2,19 Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, nem vagytok idegenek, hanem polgártársai a szenteknek és családtagjai az Istennek^*

*És tovább folytatja az apostol: „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét az üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk; aki az ő dicsőséges testéhez, az Ő személyéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azaz a mi személyünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

Hiszen: „…titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,13.12)

„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).

Eféz. 2,20 Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus^*

*Az apostolok bizonyságtétele: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs és gondos építőmester, alapot, vagyis fundamentumot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, nézzen utána, és folyton ügyeljen arra, hogyan, és mimódon épít rá. Mert más alapot, vagyis fundamentumot senki sem vethet a meglevőn, a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)

„Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel. 4,11-12)

 János apostol látja a mennyei Jeruzsálemet: „A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve” (Jel. 21,14)

Ez a prófécia is az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16)

Az apostol pedig folytatja kijelentést: „És nincsen senkiben másban üdvösség -  görögben: szótéria: bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás). - Mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, azaz üdvözülnünk” (Csel. 4,12).

Mert: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett!” (Zsolt. 118,22)

A vallásos zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „… Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (Mát. 21,42-43).

Eféz. 2,21 Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, és szorosan összeillesztve, egybeszerkesztve növekedik, és emelkedik szent templommá az Úrban.

[Más fordítás: Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma]^*

*És: „Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben” (Eféz. 4,16).

Eféz. 2,22 Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben^*

*És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16)

Az Úr Jézus szenvedése előtti  kérése így teljesült be: „Hogy mindnyájan egyek legyenek, úgy ahogyan te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, és ők is bennünk legyenek: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Ján. 17,21)