Az Újszövetség a bírósági tárgyalóterem
nyelvezetét használja annak elmagyarázására, amit Krisztus elvégzett értünk.
Pál azt mondja: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való
váltság által” (Róma 3:24). Mit jelent ez? Hadd próbáljam meg elmagyarázni egy
jelenettel...
Képzeljünk el egy komoly tekintetű hivatalnokokkal, bíróval, vádlóval teli tárgyalótermet. A vádlottak padján két vádlott: egy férfi és egy nő. Az esküdtszék visszatér a terembe a bűnösségüket kimondó ítélettel. A vádlottak meghallgatják az ítélethirdetést, amely kimondja, hogy a bűnükért büntetést kell elszenvedniük. Ha ekkor azt kérnék, hogy engedjék szabadon őket, a tárgyalóterem hitetlen nevetésben törne ki.
Most képzeljünk el egy másik jelenetet. A vádlottak mindenek legfőbb Bírája előtt állnak. A vádat maga a nagy vádló, a Sátán képviseli ellenük, aki követeli a bűnösségüket kimondó ítéletet. A védelmet Jézus képviseli. Amint János írta: „Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 János 2:1).
A probléma az, hogy a vádlottak tudják magukról, hogy bűnösök, és az egész föld bírájának igazságosan kell ítélnie. Úgy tűnik, nem marad más hátra, mint kihirdetni az ítéletet. Ekkor Jézus előlép és kihívást intéz a vádlóhoz: „Hol vannak a bizonyítékok?”
Ez meglehetős felbolydulást okoz! A vádló zavarban van. Ahogy a papírjait nézegeti, semmiféle bizonyítékot nem tud felmutatni: se egy elítélő bűnjel, se egy tanúvallomás, semmilyen feljegyzés. A legkisebb bizonyíték sincs. Az egész világmindenségben nem fedezhető fel a vádlottak bűnösségére mutató jel. Mi történt velük?
A következő történt velük. A bűnösségünk bizonyítékai el lettek pusztítva! Jézus Krisztus mindet összegyűjtötte és magával vitte az Isten ítéletének tüzébe, amely végigsöpört azon a helyen, ahol őt keresztre feszítették. Jézus haláltusájának ezekben a szörnyű óráiban a feljegyzések megemésztődtek, és teljesen elpusztultak.
Pál ezt így fogalmazza meg: „(Jézus) megbocsátotta minden bűnünket azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára” (Kolossé 2:13-14).
Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.