IMA

Köszönöm Istenem, hogy az én testemet a Te kezeid formálták (Jób 10,8.), bőrrel és hússal Te ruháztál fel, csontokkal és inakkal Te fedeztél be engem. (Jób 10,11.)

Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében, és magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél (Zsolt.139,13.14.) és tetted az én testemet a Te templomod pitvarává, és templomőrséget rendeltél őrzésére, hogy a templom pitvarába se mehessen be idegen, mert így szóltál Uram: Senki idegen be ne menjen! (Ezék.44,29.),

És rám bíztad, hogy őrizzem a Te pitvaraidat (Zakar.3,7.) és adtad a Te fegyvereidet, amelyekkel megvédhetem az idegenektől, s amelyeket én magamra öltöttem: Körülöveztem derekamat igazlelkűséggel, felöltöztem az igazság mellvasát - megvallva, hogy Úr Jézus Krisztus Te vagy az én igazságom - felsaruztam lábaimat a békesség evangéliumának készségével, mindezekhez fölvettem a hitnek pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát megoltom; fölvettem az üdvösség sisakját és a Szellem kardját, amely a Te beszéded Istenem, és minden időben a Szellem által imádkozom, és vigyázok minden állhatatossággal. (Eféz. 6,14-18.)