„Halljátok
és figyeljetek: Ímé, a magvető kiméne vetni.
És lőn, történt vetés közben, hogy
némely az út mellé, az útfélre esék, és
eljövének az égi madarak és felkapkodták, fölcsipegették, és megevék azt.
Némely pedig a köves helyre, a sziklás
talajra esék, ahol nem sok földje vala, és azonnal
kihajtott, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a
földben.
Mikor pedig fölkelt és magasabbra, delelőre hágott a nap,
elsűle, mert megperzselődött, kiégett a
hőség megütötte, és mivelhogy nem volt gyökere,
elszáradt.
Némely pedig a tövisek, a haszontalan, tövises növények, vagy
a szúrós bogáncs közé esék, és felnevekednek és megnőttek a tövisek, és a bogáncsok és teljesen elnyomják, és megfojtják, azt, és nem ada gyümölcsöt, nem ad termést.
Némely pedig a jó földbe, a megfelelő, termékeny talajba esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala
harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. [Más fordítás: A többi pedig a jó földbe esett, és
termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a
harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is].
Ezeket mondván, emelt hangon hozzátette,
és kiált vala, és monda nékik: Akinek van
füle a hallásra, hallja, és értse
meg*(Márk. 4,3-9)
*Máté így írja le az Úr Jézus tanítását: „És sokat
beszél nékik, és sok mindenre
tanította őket példázatokban, vagyis példabeszédekben, mondván: Ímé kiméne a magvető magot vetni. És amikor ő vet vala,
vetés közben némely mag az útfélre esék, az
útszélre, az út mellé hullott; és
eljövén a madarak, elkapdossák és felkapkodták,
felcsipegették, fölették azt. Némely pedig a köves helyre esék, a sziklás talajba hullott, ahol nem sok földje vala; és hamar és
kihajtott, és kikele, mivelhogy nem
vala mélyen a földben. De mikor a nap felkelt és magasabbra hágott elsült, mert a forró napsütésben megperzselődött, és kiégett, és mivelhogy gyökere
nem vala, elszáradott. Némely pedig a tövisek, vagy a szúrós bogáncsok közé esék,
és a tövisek, vagy a bogáncsok felnevekedvén, vagyis megnőve megfojtják azt. Némely pedig a jó földbe, a jó talajba esék, és gyümölcsöt terme,
némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit. Akinek
van füle a hallásra, hallja meg” (Mát.
13,3-9).
Lukács bizonyságtétele pedig így
hangzik: „Mikor pedig nagy sokaság gyűlt
egybe azok közül is, akik városról
városra csatlakoztak hozzá, mert
minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által: Kiméne a magvető,
hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és
eltapostatik, és az égi madarak megevék azt. És némely esék a kősziklára; és mikor kihajtott, és kikelt elszáradt, mert nem vala nedvessége. Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele
együtt növekedvén, megfojtják azt. Némely pedig esék a jó földbe; és mikor
kikelt, és felnövekedett, százannyi
hasznot, vagyis százszoros termést
hoza. Ezeket mondván emelt hangon hozzátette, és kiált vala: Akinek van füle a hallásra,
hallja” (Luk. 8,4-8).
Mert: „Aki az Istentől van, hallgatja, és megérti
az Isten beszédeit” (Ján. 8,47).
Meg van írva: „A bölcsesség kezdete ez: szerezz
bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet” (Péld. 4,7).
Azért, mert: „Szégyent vallanak a bölcsek… Mit is ér a
bölcsességük, ha megvetették az ÚR
igéjét?!” (Jer. 8,9).
A Szent Szellem
így figyelmeztet: „A Krisztusnak beszéde
lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben…”(Kol. 3,16).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.