Ige: Hogyan hallgatjuk az Igét?

 „Halljátok és figyeljetek: Ímé, a magvető kiméne vetni.

És lőn, történt vetés közben, hogy némely az út mellé, az útfélre esék, és eljövének az égi madarak és felkapkodták, fölcsipegették, és megevék azt.

Némely pedig a köves helyre, a sziklás talajra esék, ahol nem sok földje vala, és azonnal kihajtott, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

Mikor pedig fölkelt és magasabbra, delelőre hágott a nap, elsűle, mert megperzselődött, kiégett a hőség megütötte, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt.

Némely pedig a tövisek, a haszontalan, tövises növények, vagy a szúrós bogáncs közé esék, és felnevekednek és megnőttek a tövisek, és a bogáncsok és teljesen elnyomják, és megfojtják, azt, és nem ada gyümölcsöt, nem ad termést.

Némely pedig a jó földbe, a megfelelő, termékeny talajba esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. [Más fordítás: A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is].

Ezeket mondván, emelt hangon hozzátette, és kiált vala, és monda nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja, és értse meg*(Márk. 4,3-9)

*Máté így írja le az Úr Jézus tanítását: „És sokat beszél nékik, és sok mindenre tanította őket példázatokban, vagyis példabeszédekben, mondván: Ímé kiméne a magvető magot vetni. És amikor ő vet vala, vetés közben némely mag az útfélre esék, az útszélre, az út mellé hullott; és eljövén a madarak, elkapdossák és felkapkodták, felcsipegették, fölették azt. Némely pedig a köves helyre esék, a sziklás talajba hullott, ahol nem sok földje vala; és hamar és kihajtott, és kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.  De mikor a nap felkelt és magasabbra hágott elsült, mert a forró napsütésben megperzselődött, és kiégett, és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. Némely pedig a tövisek, vagy a szúrós bogáncsok közé esék, és a tövisek, vagy a bogáncsok felnevekedvén, vagyis megnőve megfojtják azt. Némely pedig a jó földbe, a jó talajba esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit. Akinek van füle a hallásra, hallja meg” (Mát. 13,3-9).

Lukács bizonyságtétele pedig így hangzik: „Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, mert minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által: Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostatik, és az égi madarak megevék azt. És némely esék a kősziklára; és mikor kihajtott, és kikelt elszáradt, mert nem vala nedvessége. Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojtják azt. Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, és felnövekedett, százannyi hasznot, vagyis százszoros termést hoza. Ezeket mondván emelt hangon hozzátette, és kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 8,4-8).

 Mert: „Aki az Istentől van, hallgatja, és megérti az Isten beszédeit” (Ján. 8,47).

Meg van írva: „A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet” (Péld. 4,7).

Azért, mert: „Szégyent vallanak a bölcsek… Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?!” (Jer. 8,9).

A Szent Szellem így figyelmeztet: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben…”(Kol. 3,16).