Guti Tünde: HÚSVÉT – 2015.

   „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

Máté 6:6.

   Vajon miért pont ez az ige jött fel a szívemben ünnep másnapján?

   Nem nehéz a válasz. Belső szoba. Váratlanul vagy erőszakkal ránk nyitók ellen: bezárt ajtó. Féltékenyen szerető Isten az Úr!

Kisgyerekkoromban világosan értettem, mi a különbség a katolikus és a református templom között, s miért járunk mi ez utóbbiba. Félreértés ne essék, nem egyházakról akarok írni! Azonban megrémiszt egy felismerés! A szobrokat, freskókat, díszes liturgiákat ugyan nem látjuk köreinkben (Tényleg nem?!), viszont más címkékkel, az igazit pótló - s bár evangéliuminak nevezett -, humanista koreográfiával tele tűzdelt vallásos ceremóniákat igen! Mit mond Isten az ilyen összejövetelekről?

   „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben… Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.” Ámós 5:21, 23-24.

„…bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek” – figyelmeztet az Úr Ésaiás által. (1:13.) 

  

   Ne kövezzetek meg jegyzetemért, tudom, hogy nem mindenki ért velem egyet! Ám lehet, hogy ha mégis segíthetek akár csak egyetlen olvasónak is, akkor már megérte összefoglalni mondandómat.

   Utóbbi évek felfedezéseként rájöttem, hogy egyre kevésbé kedvelem a kiüresedő „keresztyén” ünnepek vad forgatagát. Belefáradtam a zajba, vásárlási kényszerbe, elvárásokba, a tömegek tülekedésébe és a mindig többre, minél különlegesebbre törekvő zenei és díszlettervezői, vallásos kreativitásba!

Valamikor még megmozgatott belülről, lelkesedtem érte és sodródtam az árral. Mára azonban mélyebbre, csendesebbre, valóságosabbra vágyik a lelkem.

   Mintha elvesztettünk volna valamit… Az első szeretet tüzét, tiszta egyszerűségét, gyermeki őszinteségét, Krisztus központúságát… S itt magamról beszélek elsősorban. Isten húz magához egyre közelebb. Minél többet rakok le a kezeimből, minél jobban távolodok attól, ami a hosszú évek alatt rám rakódott, annál jobban látom, hogy mennyire másról van itt szó.

   „Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében.” I. János 2:4.

Távolodva a nyüzsgő, lármás, tarka sokadalomtól, mennyire más a felülről hallott beszéd, egy szelíd, de határozott hang éri el füleimet, s azonnal tovább hatol a szívemig. Egyszerre sebez és vigasztal, fájdalmat okoz és gyógyít. Lehántja a megkeményedett kérget, és élettel járja át az aszott rostokat. Ő az Élő Ige! Ő Jézus!

   „Mondta pedig mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.” Lukács 9:23.

   Ó, mennyi minden homályosítja már el az Ő dicsőségét, amikor azt képzeljük, hogy Isten országát építjük! Mennyi cicoma, színes máz, közösségi szokások, berögződött cselekedetek rendje, s mégis olyan kevés az igazán jó gyümölcs, olyan gyenge a „hegyen épített város” fénye, aminek Jézust kellene bemutatnia.

   Annyira ember szintű, ember ízű és ember fényű lett a keresztyénségünk – keresztyénségem!   2015. húsvét hétfő reggelén bűnbánattal állok az Úr előtt, és Dávid zsoltárával imádkozom:

„Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Zsoltárok 51:12.

   Mondhatjátok, hogy ez csak egy megkeseredett ember sötét monológja. Mondhatjátok. De szerintem vannak mások is hasonlóan. Bennem akkor is ezek a nyugtalanító gondolatok kavarognak, és késztetnek, hogy mindent megvizsgáljak, mindent átértékeljek és az igazság mérlegére tegyek.

Nekem nem kell más, csak az értem meghalt és dicsőséges feltámadásával örök életet szerző Krisztus! Ő pedig változhatatlan Kőszikla. Egyedül csak Ő tudja megelégíteni éhező és szomjazó lelkemet. Örömöm és békém forrása.

   „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden Ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!” V. Mózes 32:4.

   Váratlan fordulattal térjünk most vissza a kezdő igéhez! Belső szoba, zárt ajtó.

Döbbenetes és hihetetlen kép hasít át fájdalmasan a gondolataimon. Teljességgel abszurd és kihívó. Mi történik, ha a belső szobában nem az Úrral vagyok zárt ajtók mögött (hanem a fent említett vallásos pótlékokkal, megnyilvánulásokkal, programokkal és érzésekkel), és Jézus az ajtómon kívül áll? A szívem ajtaján KÍVÜL, és bebocsátást kér:

   „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja nekem az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Jel. 3:20.

   Bármennyire is képtelenségnek tűnik, Jézus ezt egy gyülekezetnek üzeni. Lehet akár napjaink gyülekezete is. A tiéd vagy az enyém.

Mint tudjuk, Isten keményen megbüntette Izraelt a Baál imádatért. Ez házasságtörés volt az Úrral, mint szövetséges férjjel szemben. Baál jelentése: férj. Mondhatnánk újszövetségi nyelven: Krisztust pótló, Krisztust helyettesítő bűnös társ…

   Vajon ma kevésbé féltékenyen szeret az Úr, mint az ősidőkben? Bizonnyal nem! Ő minden tulajdonságában változhatatlan.

   „Ám az én népem elfeledkezett rólam, a hiábavalónak áldozik: elcsábították őket az ő útjaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak.” Jer. 18:15.

Ezért így szól Jézus az Ő vérén megváltott menyasszonyához:

   „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg!”

Jelenések 3:19.

2015. április 6.                                                Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/husvet---2015..html