1 Ján. 2 A kenet tanít meg mindenre; (szerkesztett)

1 Ján. 2,1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek [el ne tévesszétek a célt]. És ha valaki vétkezik, [eltéveszti a célpontot] van Szószólónk [(paraklétosz): pártfogónk, közbenjárónk, védőügyvédünk, szószólónk, támogatónk] az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

1 Ján. 2,2 És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért [És így aztán Ő  (hilaszmosz): bűnhődött a mi (hamartia): céltévesztésünkért]; de nemcsak a mienkért, hanem az egész [(koszmosz): teremtett, látható] világért is.

1 Ján. 2,3 És abból tudjuk meg, [az bizonyítja] hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk.

1 Ján. 2,4 Aki azt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság [(alétheia): a valóság].

1 Ján. 2,5 Aki pedig megtartja az ő beszédét [(logoszát): az ő igéjét], abban valósággal teljessé lett [végcélba jutott, bevégezetté, valóban tökéletessé lett] az Isten szeretete [(agapéja): az Isten természete]. Ebből tudjuk meg, [mert ez a bizonyítéka annak] hogy Őbenne vagyunk.

1 Ján. 2,6 Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia [úgy kell élnie], amint ő járt [ahogyan ő élt, úgy kell cselekednie, ahogy ő cselekedett].

1 Ján. 2,7 Atyámfiai, [testvéreim] nem új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írok néktek, hanem régi [(palaiosz): ősi] parancsolatot, amely előttetek volt, és [amelyet (ekhó): birtokoltatok] kezdettől [(arkhé): az eredettől] fogva. A régi [(palaiosz): ősi] parancsolat az az Ige, [az a (logosz)] amelyet hallottatok, és [(akúó): megértettetek] kezdettől, az [(arkhé): eredettől] fogva.

1 Ján. 2,8 Viszont új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írok néktek, [azt] ami igaz Őbenne, és [ami (aléthész): valóság Őáltala] és ti bennetek [és tiáltala­tok]. Mert a sötétség szűnni kezd [(paragó): elmúlóban van, oszladozik], és az igaz, a [(aléthinosz): valódi, igazi] világosság már fénylik [és az igazi, a valódi (phósz): fény már (phainó) felragyog, világít.

1 Ján. 2,9 Aki azt mondja, hogy a világosságban [a fényben] van, és gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét] az még mindig a sötétségben van.

1 Ján. 2,10 Aki szereti az ő atyjafiát [a testvérét, (agapaó) úgy, hogy magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte, és eggyé vált vele] a világosságban [az a (phósz): fényben] marad, és nincs benne botránkozásra való. [(szkandalon): nincs benne csapda, kelepce, bűnre csábítás / késztetés, kihívás, ok a felháborodásra, botránykő, sértő, bántó dolog, botlás köve nem botolhatnak meg benne az emberek; nem szolgál botrányul másoknak].

1 Ján. 2,11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét], a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.

1 Ján. 2,12 Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek [(hamartia): a ti céltévesztésetek] megbocsáttattak az ő nevéért.

1 Ján. 2,13 Írok néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki kezdettől [(arkhé): eredettől] fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt. Írok néktek fiacskák, [gyermekek] mert megismertétek az Atyát.

1 Ján. 2,14 Írtam néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki kezdettől fogva [(arkhé): eredetileg] van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, [az Isten (logosza): Igéje bennetek lakozik és [azért] meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt.

1 Ján. 2,15 Ne szeressétek a [látható világot] evilágot, se azokat, amik a evilágban vannak. Ha valaki az evilágot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

1 Ján. 2,16 Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, [(epithümia): vágya, szenvedélye] és a szemek kívánsága, és az élet, a [(biosz): földi élet] kérkedése [és az élettel való kérkedés és a megélhetés fitogtatása, kérkedő életforma, és az élet kevélysége] nem az Atyától van, hanem a világból.

1 Ján. 2,17 És a világ elmúlik [elmúlóban van], és annak kívánsága [(epithümia): vágy, szenvedély] is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1 Ján. 2,18 Fiacskáim [gyermekeim], itt az utolsó óra [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor bevégződése]; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus [(antikhrisztosz): a hamis felkent] eljő, így most sok antikrisztus [(antikhrisztosz): hamis felkent] támadt, és [jelent meg]; ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor bevégződése].

1 Ján. 2,19 Közülünk [indultak el], és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen [(phaneroó): megmutatkozzon, és ismertté váljon] felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.

1 Ján. 2,20 És néktek  kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.

 [Más fordítás: És ti a (khriszma: kenet birtokosai vagytok a Szenttől, és ezáltal szellemi haralom birtokosaivá váltatok, és ezt tudjátok, és  (eidó oida): tisztába is vagytok vele mindnyájan.

1 Ján. 2,21 Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, [(alétheia): hanem mivel [tudjátok és] ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a [(alétheia): valóságból] ami hazugság, [(pszeudosz): hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás] és [semmi hazugság / valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás nem származhat az igazságból, a valóságból].

1 Ján. 2,22 Ki a hazug, a [(pszeusztész): csaló] ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiú.

1 Ján. 2,23 Senkiben nincs meg az Atya, [senki nem tudja (ekhó): megragadni, magában foglalni az Atyát] aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról [(homologeó): elismeri, megvallja a Fiút], abban az Atya is megvan [az (ekhó): megragadja, magában foglalja az Atyát is].

1 Ján. 2,24 Amit tehát ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.

1 Ján. 2,25 És ez az ígéret, amelyet ő [maga] ígért nékünk: az örök [a természetfeletti] élet.

1 Ján. 2,26 Ezeket írtam néktek azok felől, akik elhitetnek [(planaó): megtévesztenek; eltévelyítenek; félrevezetnek, becsapnak] titeket.

1 Ján. 2,27 És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az [(aléthész): az a valóság] és nem hazugság [(pszeudosz): hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás], és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne.

1 Ján. 2,28 És most, fiacskáim [gyermekeim] maradjatok Őbenne; hogy mikor, és [bármikor] megjelenik [(phaneroó): nyilvánvalóvá lesz, megmutatkozik, és láthatóvá lesz], bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk [(mé aiszkhünó): nehogy szégyent valljunk] előtte az Ő eljövetelekor [(parúszia): megérkezésekor, jelenlétében].

1 Ján. 2,29 Ha [(eidó oida): megismertétek], és tudjátok, hogy ő igaz, [(ginószkó) megértettétek], és tudjátok, hogy aki az igazságot [(dikaiosz): a megigazultságot] cselekszik, [(poieó): megvalósítja] az [is] mind belőle született, Belőle [vette eredetét].