Lábaival, megingathatatlan kősziklán áll,
alapja Krisztus. Karjai ölelésre tárulnak, tekintetében osztatlan figyelem,
miközben biztat, int vagy tanít.
Súlyos küzdelmeket harcol
végig térdein, összekulcsolt kezei fölé hajolva. Mások nem látják, nem ismerik
izzó gondolatait, csak Az, Akihez szól.
Szívében Ige, szájában
könyörgés. Lelkében hit, ajkain közbenjárás. Az ima csatáját vívja, fegyvere
kicsorbíthatatlan: maga a Szeretet élesíti, kezeit a Szeretet erősíti. Időnként
elfárad, de sosem hagyja abba a kiáltást, esedezést és hálaadást. Akiket a
szíve alatt hordozott, most a szívében emeli a mennyei Atya trónja elé.
Senki ne gondolja, hogy az édesanyák munkája
kevésbé fontos! A menny számon tartja könnyeiket és kéréseiket!
Mindennapi életük példájával,
bölcs tanácsaikkal tanítványoznak ők is. Palántákat nevelnek az Úr kertjében.
Tarsolyuk tele van igemagokkal és megtapasztalások kincseivel. Ezért, néha
egészen csendesek az ámulattól…
Fiatalon vagy idősen, szegényen vagy jól
öltözötten, mosolygósan vagy bánatosan, telve ismerettel vagy tanulatlan,
többre vagy kevesebbre elhívatva, ők a szürke hétköznapok ismeretlen, és bár
nem hibátlan, de bátor hősei.
Az én édesanyám is ilyen példaértékű a
szeretetben, a hűséges imádkozásban és a kitartó szolgálatban.
„Értéke messze meghaladja a
drágagyöngyöket.”
Testvéreim az Úrban!
Legyetek ti az elsők
családotokban, akik emelitek e nemes „imaharcos” talán meggyengült, olykor
megszomorodott lelkét!
2014. május 3. Guti
Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/hivo-edesanya.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.