Dr-Kováts György ÁTMENTÜNK-7.

1Jn 3,14.

Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.

Persze sokkal könnyebb azokat szeretni, akik „szeretetre méltók”. Igen. Vannak, sokan. De ez a TE SZEMEDEN IS MÚLIK. Azon is, hogy TE MIT VESZEL ÉSZRE. Tudtad, hogy a szeretetnek is van szeme? Tudtad, hogy aki szeret, mást vesz észre, mint aki nem? Gondoltál már arra, hogy akit nagyon szeretsz, könnyebben veszed észre a jó tulajdonságait, mint a rosszakat? És, ha valakit „ki nem állhatsz”, rengeteg rossz tulajdonságát tudnád felsorolni… talán teszed is (ne tedd!).

Tegnap valaki azt mondta: túlléptem a sérelmemen, és eljöttem, bocsánatot kértem, hogy rossz indulatokat őriztem magamban. És képzeld: megváltozott az arca, akitől bocsánatot kértem. Hirtelen elkezdtem szépnek látni.

Igen. Ha szeretsz – jót látsz a másikban. Ha van benne helytelen is, nem erre teszed a hangsúlyt. És, ha végképp meg kell mondj valamit, amit nem tudsz helyeselni, másként fogod tenni, mintha haragból beszélnél. Nem így van?

Tehát a szeretetnek van szeme. Sőt, füle is. A szeretet áthatja gondolkodásodat. Érzékszerveidet, gondolataidat, lelkületedet. Jó hatással.

Úgyhogy szeress, és „jó emberek fognak körülvenni téged” – vagyis észreveszed majd azt a sok jót, ami ott van bennük.