Zsoltár 8. A TEREMTŐ DICSÉRETE (szerkesztett)

Zsolt. 8,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek; Gát (jelentése: borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel) szerint] a gittithre [a Szőlőtaposók, Szőlőprések kezdetű ének dallamára]. Dávid zsoltára.

Zsolt. 8,2 [Uram] Mi Urunk [Jahve, = örökké létező, Örökkévaló] Istenünk, mily felséges [('addír): hatalmas, fenséges, csodálatos] a te neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ): ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat].

»Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert: A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken túl is beszélnek].

Zsolt. 8,3 A csecsemők [a gyermekek, és kisdedek] és csecsszopók [kicsinyek, csecsemők] szájával [szája által hirdetteted dicséretedet, és mutattad meg erődet], erősítetted [és építetted] meg hatalmadat. [Védőbástyát, és erődöt emeltél] a te ellenségeid [az ellenfeleid, az ellened törők, a támadóid] miatt, hogy a gyűlölködőt [az ellenszegülőt, és ellenséget] és bosszúállót [a lázadót, bosszúra kelőt] elnémítsd. [elhallgattasd, megrontsad, tönkretedd, és megállítsad].

»U.F: Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér: hirdeti hatalmadat. Énekükkel némítod el bosszúszomjas ellenségeidet«.

Zsolt. 8,4 Mikor [nézem, és] látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; [a Te kezednek művét, alkotását] a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: [és amelyeket Te alkottál; elrendeztél, melyeket fölraktál] (akkor így gondolkodom).

Zsolt. 8,5 Micsoda az ember [a halandó] - mondom - hogy megemlékezel róla? [(záḵar): emlékezetedben tartod, nem feledkezel meg róla, számon tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod] és az embernek fia, hogy gondod van reá? [(páqaḏ): meglátogatod, számbaveszed, utánanézel, utánamégy, gondját viseled, törődsz vele].

Zsolt. 8,6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, [(məʿáṭ məʿaṭ): és kis híján isteni lénnyé tetted őt] és dicsőséggel és tisztességgel [(káḇóḏ káḇôḏ): fenséggel; méltósággal; tisztelettel; pompával] megkoronáztad őt!

Zsolt. 8,7 Úrrá [uralkodóvá] tetted őt kezeid munkáin, [kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad] mindent lábai alá vetettél.

Zsolt. 8,8 Juhokat és mindenféle barmot [vagyis mindenféle jószágot], és még a mezőnek vadait [a mezei állatokat] is.

Zsolt. 8,9 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.

Zsolt. 8,10 [Uram] Mi Urunk Istenünk, mily felséges [mily nagy, és csodálatos, dicsőséges, fenséges] a te neved az egész földön! [széles e világon].