Dr-Kováts György ÖVEZD FEL ELMÉD DEREKÁT!-4.

1Pét 1,13.

"Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik."

És mivel „övezed fel” elméd derekát? Hogyan teszed meg ezt a gyakorlatban? Hogyan teszed munkaképessé, hogyan teszed felfegyverzetté és útra késszé?

Ezek jutnak eszembe:

1./ Tudatosan odakötözöd elmédet, gondolataidat az Úr Jézus Krisztus ígéreteihez, személyéhez – akinek megismerted Őt. Nem engeded, hogy más irányba induljanak. Nem engeded a fantáziádnak, hogy a gonoszság képeit vetítse ki elméd képernyőjére. Beülsz autódba, és nem arra gondolsz, hogy most karambolozni fogsz – lehet, hogy megjelenik egy gondolat formájában, de rabul ejted, elfogod a gondolatot, nem engeded, hogy elfoglalja elmédet, hanem kiveted azt. Körbehatárolod, megnevezed, és kiveted – Jézus nevében: ahogy jó szerencsével indulok el, úgy is fogok hazaérkezni. Köszönöm, Uram, ígéreteidet, hogy velem – velünk – vagy most is, pontosan ezen az úton.

2./ Tudatosan odakötözöd magad imádságban az Úr Jézus Krisztus személyéhez, ígéreteihez, jelenlétéhez. Folytatva az előző példát: kimondod szóval, kimondod, lerögzíted imádságban, hogy Ki van veled, és hogy mennyire veled van. „Uram, köszönöm, hogy velem vagy, ebben az útban is, Veled indulok, és köszönöm az előttem haladókat, mögöttem jövőket, s mindazokat, akik egyidejűleg közlekednek most. Köszönöm, hogy megőrzöd az autó műszaki állapotát, megőrzöl bennünket emberektől, állatoktól, minden szabálytalanságtól és technikai hibától is. Köszönöm, hogy angyalaidnak parancsoltál, hogy őrizzenek bennünket minden utunkon, kézen hordoznak bennünket, és nem engedik, hogy megüssük lábunkat a kőben. Teljes bizalommal bízunk Benned, Uram, rád bízzuk most életünket, és mindenünket. Ámen.”

Ez is az elme derekának felövezéséhez tartozik. Az, hogy tudatosan imádkozol. Amikor valami rossz hír jön, azonnal. Odakötöd gondolataidat Uradhoz. Ahhoz, Aki Ő. Amilyen Ő. És ez megőrzi gondolkodásodat a rossz irányoktól.

3./ Az elme derekának felövezése a jó szó kimondása is. Őrzöd szájadat attól, hogy reménységeddel ellentéteset mondjon ki. A reménység és a hálaadás, a reménység és az Úr Jézus Krisztus dicsőítése, szoros kapcsolatban van. Ha jön a rossz hír, vagy jön a rossz gondolat, azonnal mondod: „dicsőség az Úrnak!”. Azonnal dicsőséget adsz Istennek – mint Ábrahám tette (Róma 4,17-21.) – és így folyamatosan megerősödsz a hitben is, és hited élő reménységgel lesz teljes. Átszövi mindennapjaidat, minden élethelyzetedet.

4./ A felövezéshez tartozik az is, hogy számot vetsz azzal, mit veszíthetsz. Mit is? Valójában, ha örök életed van, és az Úr Jézus vár rád – valójában semmit. Persze vannak fájdalmas területek, ahol rád sújthatott az ellenség – szeretteid, egészség, anyagi helyzet, szolgálatodban bekövetkező rombolás, és hasonlók – de a vége biztos, a vége az Úr Jézus győzelme, és ha Benne szorosan bízol, a te győzelmed is. Ezért, végső soron nincs vesztenivalód. És ez szabadsággal jár. Ha felméred ezt, ha őrzöd elmédet ebben a biztonságos állapotában, akkor felövezted, mint józan – aki szembenéz a valósággal – elméd derekát, és tökéletesen tudsz majd reménykedni az Úr Jézus Krisztusban, és az Ő kegyelmes, megkülönböztető, kiemelő, felemelő csodálatos munkájában.