Római levél 7. fejezet: A test szerint élők és a törvény. (göröggel és kapcsolódó igékkel, revideált)

Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim] mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig] uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él?

Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj [a férfi jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [vele van összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [vagyis feloldoztatott] az asszony [az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt] a férj törvénye alól.

Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [vagyis házasságtörőnek / szövetségtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [vagyis megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [azaz házasságtörő / szövetségtörő], ha más férfihoz megy*

*Az Úr Jézus kijelentése a házasságról, és a házasság szereplőiről: „Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [és aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [az maga is házasságtörést követ el]; és aki elbocsátottat vesz el [elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [az maga is házasságtörővé lesz]” (Mát. 19,9).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén (és elindulva) Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a farizeusok (is) hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége (azaz a szellemi érzékelés hiánya, szegényes volta) miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért (ők) többé (már) nem két, hanem egy (hús)test. Annakokáért amit az Isten egybe szerkesztett (és egybekötött), ember el ne válassza.

És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el (feleségül), házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja (bocsátja) el a férjét és mással kel egybe (és máshoz megy férjhez szintén), házasságtörést követ el” (Márk. 10,1-12).

A kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [és elküldi] feleségét [és elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [és aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül; és összeházasodik vele], paráználkodik [az is házasságot tör]” (Mát. 5,31-32)

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [házasságban élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [és parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [vagyis a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [és a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [vagy ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11).

És megismétli az apostol: „Az asszonyt törvény köti, [le van kötve; össze van kapcsolva] míg férje él, de ha férje meghal, [vagyis elalszik] szabadon [felszabadul, és] férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. De boldogabb, ha úgy [ha ilyen állapotban] marad, az én véleményem szerint; [ez a tanácsom; az én értelmem szerint] pedig hiszem, [és úgy vélem] hogy bennem is Istennek Szelleme van. [én is az Isten Szellemének birtokában vagyok]” (1 Kor. 7,39-40).

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta). a paráznákat pedig és a házasságrontókat (a házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (és megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (és gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19).

Mert Isten kezdettől így: „Teremté … az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27)

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24).

Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek [vagyis a törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személye, lényege, ereje) által hogy legyetek máséi: azé [vagyis hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma: személyében)], aki a halálból feltámasztatott, [és életre kelt] hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek*

*Pál apostol megvallása, és tanítása: „Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. [Más fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem]. Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [és feláldozta] érettem” (Gal. 2,19-20).

Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem  alatt (Isten öröme és jótéteménye, felmentése, uralma alatt éltek)” (Róm. 6,11.14).

„…mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Mert Krisztus az: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [céltévesztésünkért]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból. [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/] az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).

 „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [és a hústest szerint éltünk] a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [vagyis a törvény által szított,  és fölébresztett bűnös szenvedélyek, és az emiatt fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak  testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés] hogy gyümölcsözzenek [vagyis gyümölcsöt érleljenek] a halálnak*

*És folytatódik a kijelentés: „Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége [az eredménye] halál” (Róm. 6,21).

„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).

Ezért: „Mondom pedig [intelek titeket], Szellem szerint járjatok [és éljetek], és a (hús)testnek kívánságát [vágyát, szenvedélyét] véghez ne vigyétek. [és ne teljesítsétek];

»Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni«;

Mert a test [a hús kívánsága] a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen [vagyis a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket]; ezek pedig egymással ellenkeznek [viaskodnak], hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. [és amit szeretnétek];

»Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (és ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok«” (Gal. 5,16-17).

„Mert a (hús)test szerint  valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók  pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]. Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)].

Akik pedig (hús)testben vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm. 8,5-8).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]…” (Mát. 6,24).

És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék… a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12).

Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (az énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)

 Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)

Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [és felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk] a törvénytől, [vagyis a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [vagyis a törvény számára] amely által lekötve tartattunk; [és ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében, és új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]*

*Pál apostol megvallása / követésül minden igehirdető / számára arról, hogy Isten tesz alkalmassá a Szellem szerinti szolgálatra: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6)

 De ez a szolgálat:  „…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16).

Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (vagyis céltévesztés-e) Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [és a vágyat a mohó kívánást sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*

*Mert a törvény így szól: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (2 Móz. 20,170).

Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20)

Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn [vagyis a cél elvétése] alkalmat vett, [ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, támaszpontot kapott] és nemzett [és fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [és mohó kívánást, és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn [vagyis a céltévesztés]*

*Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [vagyis egykor a természeti, fizikai, biológiai életet] a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével [és megérkezésével] felelevenedett [föléledt, életre kelt] a bűn [vagyis a céltévesztés].

Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [és kitűnt] hogy az a parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia] nékem halálomra van [mert számomra halálhozónak bizonyult, és a halálba vitt]*

Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12).

Hiszen az Úr parancsa így hangzott: „Tartsátok (őrizzétek) meg azért az én rendeleteimet (döntéseimet) és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

Mert aki: „Az én parancsolatimban jár (és rendelkezéseim szerint él) és törvényeimet megőrzi (és megtartja és hűségesen teljesíti), hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR)” (Ezék. 18,9).

És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által” (Róm. 10,5)

Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést, ugródeszkát, indíttatást kapott a parancsolattól; / ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét / és kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által, [és végképp] megcsalt [tévútra vezetett, és elcsábított] engem, és megölt általa.

Róm. 7,12 Azért ám a törvény [természetesen] szent, és a parancsolat szent és igaz [és igazságos] és jó*

*Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,8-11).

Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn [vagyis a céltévesztés] az, hogy megtessék [megmutatkozzék, és kitűnjék] a bűn [bűn, / a céltévesztés / mivolta], mely a jó által nékem halált szerez, [munkál, és valósít meg] hogy felette igen bűnös legyen a bűn [a céltévesztés] a parancsolat által. [így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn / céltévesztő / jellegét, és fokozott erejű bűnné lesz]*

*Ugyanis: „A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [vagyis a céltévesztés]; a bűn [a céltévesztés] (ható)ereje [és hatalma] pedig a törvény” (1 Kor. 15,56).

A törvény pedig azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15).

„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen (Semmiképpen sem)! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni (életet adni), valóban a törvényből volna az igazság (a törvény alapján volna a megigazulás.). De az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (a Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek). Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké (nevelőnkké) lett, hogy hitből (hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt (a nevelőnek alávetve)” (Gal. 3,21-25).

  „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én (hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [és eladva rabszolgának a bűn alá]*

*Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn (vagyis céltévesztés) alá rekesztett (és összezárt azért), hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22). 

És folytatják az apostolok: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)  

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van, mert a sátán hatalma alatt maradt), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [és teszek], nem ismerem: [nem szeretem, és magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt művelem, [s nem azt hajtom végre] amit akarok [amit tervezek és szándékozok tenni], hanem [a rosszat] amit gyűlölök [utálok, amitől undorodom, ami iránt ellenszenvet érzek], azt cselekszem, [és azt teszem meg]*

*És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7).

És az Úr Jézus jelenti ki Dávid megvallásának értelmét: „Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az” (Ján. 3,6).

Mert a hústest a bűn teste, amelynek természete is bűnös: „Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

De Isten megoldotta ezt a problémát: „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá (vagyis elítélte) a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [vagyis, hogy elítélje a (hús)testben  levő bűnt (céltévesztést]” (Róm. 8,3)

Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit nem akarok, megegyezem [helyeslem és egyetértek] a törvénnyel, [és elismerem róla] hogy jó.

Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem [és művelem] azt, hanem a bennem lakozó [és bennem, az egómban / énemben otthonra lelt] bűn [vagyis céltévesztés].

Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a (hús)testemben [semmi] jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom [mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes]*

*Ennek oka az, hogy az első ember a sátán szavát, és ezzel a sátán természetét fogadta be: „És látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása (és minden szándéka és gondolata) szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

És hogy: „… az ember szívének gondolatja (és szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

 És az Úr Jézus kijelenti, hogy a szív, vagyis az ember bensőjének gonosz volta mit eredményez: „Mert a szívből [a bensőtökből] származnak [vagyis erednek és törnek elő] a gonosz gondolatok [és gonosz fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz gondolatok], gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [vagyis szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [és hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, és szitkozódás] (Mát. 15,19).

Ezt ismerve vallja meg az Úrnak Dávid: „Lásd, én bűnben (vagyis céltévesztésben, és ezért törvénynélküli állapotban) születtem, anyám vétekben (a céltévesztés miatt törvénynélküli állapotban) fogant engem” (Zsolt. 51,7).

Erre csak egy megoldás van, és ezt az Úr Jézus így jelenti ki: „Szükség [szükségszerű] néktek újonnan [vagyis felülről] születnetek [fentről kell származnotok], mert ami (hús)testtől született, (hús)test az [vagyis ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]. És ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az” (Ján. 3,7.6).

Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [és nem azt teszem] melyet akarok; hanem a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszem [és azt hajtom végre folyamatosan, és azt valósítom meg] melyet nem akarok*

*Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn (vagyis a céltévesztés)” (Róm. 7,17)

Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom, és viszem véghez] már azt, hanem a bennem lakozó bűn [céltévesztés].

Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn [a rossz, káros, ártalmas] megvan bennem. [Más fordítás: Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy a bűn hozzám van ragadva, mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz (a gonosz, káros, ártalmas) áll közel hozzám (és van a kezem ügyében); és a rosszra vagyok készen].

Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet és örömömet) lelem] az Isten törvényében a belső ember szerint.

Róm. 7,23 De látok [érzek, és észlelek] egy másik [egy ellenkező] törvényt az én tagjaimban [(személyem, az énem egy-egy funkciót végző részében] mely ellenkezik [küzd, hadakozik, harcol, és hadban áll] az elmém [szellemem értelmének] törvényével. És engem rabul [vagyis foglyul] ád a bűn [a céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban [vagyis az énem egy-egy funkciót végző részében, és amely a bűn (vagyis a céltévesztés) törvényébe zárva, fogolyként vezet]^*

*Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).

 Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1).

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, a melyek a (személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11).

Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény, szerencsétlen, szenvedő] ember! Kicsoda szabadít meg [ki fog kiragadni] engem e halál-testből? [ebből a halálra ítélt testből (halott személyből), ebből a testből, amely a halálé];

 »Más fordítás: Ki szabadít, ki ment meg engem ebből a holttestből«

Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én [magam] az elmémmel [vagyis szellemem értelmével] az Isten törvényének, de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok.

[Más fordítás: Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor szellemi értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor hústestem indít, a bűn, vagyis a céltévesztés törvényének vagyok rabszolgája].