Római levél 5. fejezet: A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI (göröggel és kapcsolódó igékkel; revideált)

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk, és vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében.

[Más fordítás: és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot [Ugyanis: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket], és reánk bízta [sőt belénk helyezte] a békéltetésnek [a kibékítés, a kiengesztelődés] igéjét [logoszát]” (2 Kor. 5,19).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 5,3  Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (és munkál)].

Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni].

Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [(kardia): bensőnkbe a szellemi életünk központjába] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk*

*Az apostol vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár], nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős [akkor vagyok hatalmas].

»Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).

„Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek] megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez.

[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3).

 És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

Hiszen: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van [javukra válik; javukat szolgálja, minden összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az ő végzése szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]” (Róm. 8,28). 

És az Úr maga erősít meg a hosszútűrésre és kitartásra: „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra [teljes állhatatosságra] és hosszútűrésre [béketűrésre] örömmel; [Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék). Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék, és tehetetlenek] voltunk [a (hús)test miatt,ami engedett a kísértésnek]  a rendelt [vagyis az alkalmatos, a  meghatározott, és kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [vagyis Isten nélkül élőkért].

Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. [a jóért még vállalja, és hamarabb elszánja magát valaki].

Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt*

*És tette ezt Isten azért:  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

„Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [és elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki törvény alatt lett [vagyis a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott]. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [és kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis hogy visszanyerjük] a fiúságot [és ismét Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jahve) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jahve// maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)

Dávid pedig így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18)

Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [vagyis megigazított minket] az ő vére által [az értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk [vagyis üdvösséget nyerünk] a harag ellen Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, élete hatalmával]*

*Üdvösség (szódzó): azaz bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2).

Róm. 5,10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [mert megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, [mert Istent Fia halála kiengesztelte] akkor sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd] az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele [Más fordítás: Akkor miután megbékéltettünk, még mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]*

*Ezt Isten cselekedte meg: „Mindez pedig Istentől van [ezt Isten viszi végbe, és mindez Istenből támadt], aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztus által [akit Krisztus kiengesztelt irántunk], és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát [és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott]. Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot [Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, és a törvény áthágását], és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. [sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés logoszát, Igéjét]” (2 Kor. 5,18-19).

Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének [kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20).

Az apostolok azt az örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját] (hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén [megszüntetvén; érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért], hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén. [békességszerzővé] „És hogy megbékéltesse [kiengesztelte] az Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma = személyében) a keresztfa [kínkaró; kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést. És eljövén [örömhírként] békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17).

„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket [Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. [nekünk]. Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25).

„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2).

Hát: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért (céltévesztésünkért)” (1 Ján. 4,10).

És a nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok [ellenséges gondolkozásúak (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]” (Kol. 1,21)

Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk [ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”].

Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [és lépett] be a világra [sőt a világegyetembe] a bűn [vagyis a céltévesztés], és a bűn által [és a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál elhatott, [minden ember osztályrésze lett, és minden emberre átterjedt] mivelhogy mindenek [és kiben mindnyájan] vétkeztek [vagyis eltévesztették a célpontot]*

*És folytatódik a kijelentés: „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23)

A bűn és a halál pedig azért jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És (ezt) parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran (szabadon) egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz (nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg fogsz halni)” (1 Móz. 2,16-17)

És mert Ádám a sátán szavát hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19)

A Prédikátor az e világi életről így elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál (az oktalanságnál), miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében (és nyitott szemmel jár); a bolond pedig sötétben jár (sötétben botorkál); de ugyan én megismertem (és arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy végük (ugyanaz sorsuk) lesz mindezeknek (vagyis mindegyiküknek). Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek (és mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben): és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17)

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy (és kerül); mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz (újból)” (Préd. 3,20).

Róm. 5,13 Mert a törvényig [vagyis a törvény előtt is] vala bűn [vagyis céltévesztés] a világon; a bűn [vagyis a céltévesztés] azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik, nincs felróva az embernek] ha nincsen törvény*

*Azért nem számítja fel a bűnt, vagyis a céltévesztést Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)

Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [és jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [jelentése: a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [vagyis elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [és estek bűnbe, vagyis céltévesztésbe] aki ama következendőnek [az Eljövendőnek] kiábrázolása [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]*

*És folytatódik a kijelentés: „Mert Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván [becsapva, félrevezetve], bűnbe esett [vagyis ő lett az előre világosan és határozottan kijelentett parancs megszegője, áthágója]. »Egyszerű fordítás: Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el, szedték rá, csapták be, vezette tévútra a kísértő, az asszonyt azonban rászedték, félrevezették, és engedetlenségbe esett, és az asszony lett a parancs áthágójává«” (1 Tim. 2,14).

Ugyanis Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért, ezért lett az első Ádám, az utolsó Ádám előképe: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6).

Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék [Isten győzelmi ajándéka] nem úgy van, mint a bűneset. [Más fordítás: A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, botlással, illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete [bukása, hibás lépése, botlása, félre-csúszása] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt] és a kegyelemből való [szellemi] ajándék, mely az egyedüli ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [és sokkal bőségesebben] elhatott [és kiáradt] sokakra*

*Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező [vagyis mint egy céltévesztő] által; mert az ítélet [vagyis a céltévesztés, és hibás lépés következményeként, hatása, és eredményeként] egyből lett kárhozattá [kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletté] az ajándék [vagyis a győzelmi ajándék a győztes hadvezértől] pedig sok bűnből [vagyis sok bukás, hibás lépés, botlás, félre-csúszásból] van igazulásra [vagyis megigazulásra].

Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [hibás lépése, botlása, elbukása, és elesése] miatt uralkodott [uralomra jutott, és uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [vagyis az élet hatalmával uralomra jutnak], és uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek [Isten jóindulatának, kedvezésének,és  jóindulatú gondoskodásának] és az igazság [vagyis a megigazulás] ajándékának bővölködésében részesültek, [akik a megigazulás ajándékát megkapták és elfogadták].

Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [hibás lépése, botlása, elbukása, és elesése] által minden emberre elhatott a kárhozat [vagyis minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott]* azonképpen egynek igazsága [méltányos cselekedete] által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [Más fordírás: Ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]

*Az Úr figyelmezteti az embert, hogy mi lesz az engedetlenség következménye: „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,15-17).

Az embernek – aki inkább a sátán által becsapott feleségére hallgatott – pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,17-19).

Hogy mit jelent a tövis, azt az Úr Jézus jelenti ki:  „… a tövisek …e világnak [vagyis e világkorszaknak] gondja [és a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága… (Mát. 13,22)

Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek [isten igéjének figyelmen kívül hagyása], és engedetlensége által sokan bűnösökké [céltévesztőkké] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [vagyis meg is igazultak]*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „... Mert azt, aki nem ismert bűnt (vagyis céltévesztést), bűnné (céltévesztéssé) tette értünk, és [helyettünk], hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne [vagyis, hogy általa megigazultak legyünk Istenben]. ...Ki a mi bűneinkért (azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért) halálra adatott (aki ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett), és feltámasztatott (de feltámadt) a mi megigazulásunkért (felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért)” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)

Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [közbejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék, és [fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [elhatalmasodik, megsokasodik] a bűn [a céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] sokkal inkább bővölködik [túláradóan kiárad]*

*A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése volt: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök (törvényszegések és áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, vagyis a bukások, elesések) okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében (Más fordítás: Angyalok által lett érvényes, és adták parancsba, közbenjáró kezén át” (Gal. 3,19)

Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [vagyis a céltévesztés]  a halálra, [azaz: halált hozva] azonképpen a kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] is [uralomra jusson], és uralkodjék igazság [vagyis megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára],a mi Urunk Jézus Krisztus által*

*Az ok, amiért Isten emberré lett: Miután ugyanis ember által van a halál [mert egy ember idézte elő a halált; vagyis: miután ugyanis emberen át jött a halál a világra] szintén ember által van a halottak feltámadása is [ugyanígy a halottak is egy ember révén támadnak fel]. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek [vagyis mindenki életre is kel, és emberen át jött a halottak feltámadása is]” (1 Kor. 15,21-22)