Római levél 6. fejezet: A bemerítés Krisztus életében részesít (göröggel és kapcsolódó igékkel; revidiált)

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben [vagyis a céltévesztésben] hogy a kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] annál nagyobb [és bőségesebb] legyen? [hogy a kegyelem annál inkább áradjon, gyarapodjon, és megsokasodjon]

Róm. 6,2 Távol legyen: [Semmi esetre sem] akik [egyszer már] meghaltunk a bűnnek [a céltévesztésnek], mimódon élnénk még abban*

*Hiszen: „... aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm. 6,7)

Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be*

*Az üdvösségünk Isten kegyelméből van: „Mert kegyelemből [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása által] tartattatok meg [és részesültetek a megváltásban; és üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [ez nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék [és ne dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9).

Bizony: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3.5).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan és miért kell újonnan születni: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,5).

 És a kijelenetés az apostolokon keresztül így folytatódik: „… Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [vagyis a céltévesztés] bocsánatára [és eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát” (Csel. 2,38).

Mert: „… Krisztus szerette a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát, és Odaadta érte a saját életét. Hogy azt felkészítse, és megszentelje [vagyis Isten számára elkülönítse, és szentté tegye], megtisztítván a bemerítés fürdőjében] az ige [az élet igéje] által” (Ef. 5,25-26).

A Szent Szellembe való bemeritkezés következménye lesz: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27) .

Pál apostolon keresztül megerősíti a Szent szellem, hogy mibe kell bemerítkezni: „… Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajjon vettetek-é SzentSzellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy már eljött a Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: Akkor hogyan meritkeztetetk be? A János bemerítésével ” - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: János, amikorbemerített, megtérést (vagyis a gondolkozásmód megváltoztatását) követelte, és azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Krisztus Jézusban. Amikor ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak” (Csel. 19,1-6).

János apostol így látja a megdicsőült Urat, az Úr Jézus krisztust: „… vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik” (Jel. 19,13).

Róm. 6,4 Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti] életben járjunk*

*És így folytatódik a kijelentés: „Eltemettetvén [együtt elhantolva, azaz szellemben hasonlóvá válva, hasonulva] Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe [beavatkozásába] vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, [vagyis a halottak közül]. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [vagyis akiket halottakká tettek az elesések; hibás lépések, botlások, melléfogások] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített [és életre keltett] együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, [az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta]” (Kol. 2,12-13).

És tette ezt azért Isten: „Hogy levetkezzétek [félretegyétek] ama régi élet [vagyis a korábbi gonosz életmódotok életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés] szerint való ó embert, mely meg van romolva [el van tévelyítve, és  csábítás áldozatául esett] a csalárdság [megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt. [Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek]. Megújuljatok pedig a ti elméteknek [a ti bensőtök] szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban [Hit által való megigazulásban] és valóságos [maga a VALÓSÁG, az Ige által] szentségben” (Eféz. 4,22-24).

És ez az Újjonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18). Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17)^.

Hanem: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik), hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2,2)

Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, [vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk]*

*Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta (életre keltette) az Urat, és hatalmával (ereje által) minket is fel fog támasztani (és életre kelt a halálból)” (1Kor. 6,14).

Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta (életre keltette) Jézust a halálból (a halottak közül), ugyanaz, aki feltámasztotta (életre keltette) Krisztus Jézust a halálból (halottak közül), megeleveníti (életre kelti) a ti halandó testeiteket (éneteket, személyeteket) is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez (és megbízható az ige (a logosz)). Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).

Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett]. hogy megerőtlenüljön [és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, [(amartias szóma: a céltévesztett én]. és megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló [a céltévesztett)] test [(vagyis a: szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [és ne legyünk  rabszolgája] a bűnnek, [vagyis ne legyünk  a céltévesztés) rabszolgái]*

*És azért rörtént ez: „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]*

*Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk” (Róm. 8,12).

Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele*

*A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

Róm. 6,9 Tudván [és biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [vagyis a halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik*

*Mert Ő az: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24)

Ahogyan azt előre megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35).

Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek [vagyis a céltévesztés miatt] halt meg egyszer, hogy pedig él, az Istennek él. [Más fordítás: Ami ugyanis benne meghalt azt a vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti].

Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok [és vegyétek számításba] ti is, hogy meghaltatok a bűnnek [vagyis a céltévesztésnek], de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban*

*Abban: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1 Pét. 2,24)

Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn [a céltévesztés következménye] a ti halandó [és mulandó] testetekben [(szóma): személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [és ne engedjetek az ő vágyainak és szenvedélyének]*

*Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma =  énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27)

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” „Ha ugyan Őt megértettétek, és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint.” (Kol. 3,5; Eféz. 4,21-23).

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet (pszükhé = énünk, életünk)  ellen harcolnak” (1Pt. 2,11)

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).

Róm. 6,13 Se ne szánjátok [és ne adjátok át, ne állítsátok] oda a ti tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak [támadó] fegyvereiül a bűnnek [az igazságtalanságnak, és gonoszságnak szolgálatára]. Hanem szánjátok [és adjátok] oda [bocsássátok rendelkezésre] magatokat az Istennek [szolgálatára], mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat [testetek egy-egy funkciót végző részét] igazságnak [a megigazulás] fegyvereiül az Istennek*

*És mert nagyon fontos, sőt életbevágó a kijelentés, ezért megismétli a Szent Szellem: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket (szómata umón = halandó test, azaz: személyeteket) élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket”„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek (biosz = földi életetek) hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (Róm. 12,1; 1 Pét. 4,2-3).

Mert ha továbbra is: „…(hús)test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek (vagyis halálra adjátok) a test (szóma: a testi természetetek) cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13).

Róm. 6,14 Mert a bűn [vagyis a céltévesztés következménye] ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése] alatt*

*Azért mert: „… a törvény [a valóságban] csak haragot nemz [haragot eredményez]. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés [vagyis ott nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15).

Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből?] Vétkezzünk-é [és újra céltévesztők legyünk-e?] mivelhogy nem vagyunk a törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése] alatt? Távol legyen.

Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [és alárendelitek] magatokat szolgákul [vagyis rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [vagyis rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek [vagyis a céltévesztésnek] halálra, [vagyis ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]*

*Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „... Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt (vagyis a cél elvétését) cselekszi, (rab)szolgája a bűnnek (vagyis a cél elvétésének)” (Ján. 8,34)

És Péter apostolon keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „... mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél” (2 Pét. 2,19-20).

Róm. 6,17 De hála az Istennek, [az Ő , kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése] hogy jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint [most már szívből azaz: bensőtökből] engedelmeskedtek a tudomány [és tanítás] azon alakjának, [és követendő mintájának] amelyre adattatok [és amelyre rendelve vagytok].

Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [vagyis a céltévesztés kötelékéből], az igazságnak [azaz a megigazultságnak] (rab)szolgáivá lettetek.

Róm. 6,19 Emberi módon szólok [és fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. [A (hús)test gyönge ugyanis enged a kísértésnek]. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [a törvénytelen nélküli állapotnak] (rab)szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok [és adjátok] oda most a ti tagjaitokat [(szóma = személyetek) egy-egy funkciót végző részét] (rab)szolgáiul az igazságnak [megigazulásnak] a megszenteltetésre.

[Más fordítás: most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]*

*Péter apostol megvallása: „Mert elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (vagyis már eltelt) idejében a pogányok (a nemzetek) akaratát (vágyát, tetszését) cselekedtük (és követtük). Járván feslettségekben (kicsapongásokban, bujaságban, gyönyörök közt), kívánságokban (érzékiség, vágy,és  epekedésben), részegségekben (borozásokban, mértéktelenségben), dobzódásokban (dorbézolásban, dáridózásban, és zavargásban, tivornyázva), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban” (1Pét 4,3).

Így figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a (hús)test erőtelen” (Mát. 26,41).

Ezt ismerve így beszél Pál apostol: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet ) és (rab)szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (és kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok]  magam valami módon méltatlanná és alkalmatlanná ne legyek” (1 Kor. 9,27).

Róm. 6,20 Mert mikor a bűn [vagyis a céltévesztés] (rab)szolgái valátok, az igazságtól [vagyis a megigazulástól] szabadok [függetlenek] valátok.

Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége [az eredménye] halál*

*Ugyanis: „… amíg (hús)test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt” (Róm. 7,5)

Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn [vagyis a céltévesztés] alól, (rab)szolgáivá  lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre [Isten céljaira való elkülönítésre / elkülönülésre], a vége [eredménye] pedig örök élet [Más fordítás: Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet, az életnek egy más létezési formája].

   

Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban*

*Isten már az első embert figyelmezette: „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,17).

De a test kívánságának erőssége megerőtlenítette Isten Igéjét: „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1Móz. 3,6).

És az apostolon keresztül folytatdik a kijelentés arról, ami halált eredményez: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]. Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]” (Gal. 6,7-8).

Meg van írva, hogy: „Az istentelen (az Isten nélkül élő, a nem hívő) munkál (és szerez) álnok (és hamis) keresményt; az igazságszerzőnek (vagyis a megigazulást szerzőnek) pedig jutalma valóságos (Más fordítás: de igaz bérhez jut az, aki igazságot /alétheia: valóság, Ige/ vet)” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugság), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapás, katasztrófa); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arrogancia) vesszeje megtöretik (és megsemmisül). Az irgalmas szemű (és a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,8-9).

Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt (a rosszat). Bizonyságul (tanúul) hívom ellenetek ma a mennyet (az eget) és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd (hát) az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

 És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna (jelentése: Isten iránti hűtlenek) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (ha tehát valaki a világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

Mert: „Amint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot (vészt) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert [hogy a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert], mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt

[Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt]; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi)] indulataival és kívánságaival együtt^” (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4)