.jpg)
Kétszer-háromszor is visszanéztem. Még
mindig ott gubbasztott összegömbölyödött háttal, szúrós tüskéit meresztgetve
felém. Mintha a járdaszél lenne az otthona.
Hagyjam békén - mondaná, ha tudna
beszélni. Pedig csak odaálltam mellé
vigyázva, közvetlen közel, a fényszóró sugarába, hogy az éppen érkező busz
nehogy elgázolja.
Cammogó süni! Merre tartasz azóta...
Néha, mi emberek is visszavonulót fújunk, amikor
valaki megpróbál megóvni a bajtól, amit mi nem látunk. Mivel kellemetlen
lassításra, netán irányváltásra kényszerülünk, szúrósan a hátunkat mutatjuk,
mintha erősek és sebezhetetlenek lennénk. Azonban szükségünk van egymásra.
Nagyon is. Hányszor nem érzékeljük a közeledő veszélyt...
Figyeljünk oda a figyelmeztetésre, az
utunkba állóra, mert lehet, hogy pont az életünket menti meg egy kritikus
időszakban!
Sünök... Szúrós, makacs süntestvérek...
2013. szeptember 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.