AZ ELŐTTÜNK LEVŐ ÚT

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Szellem első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Róm 8,18-25.

AZ ELŐTTÜNK LEVŐ ÚT

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)

Mialatt hazafelé tartottam az autópályán, sötét felhők és meg-meginduló sűrű záporok kísérték utamat. Amint egy felüljáróhoz közeledtem, észrevettem egy motorost, aki nagyon okosan megállt a felüljáró híd alatt, hogy megmeneküljön az elázástól. Mindig észreveszem a motorosokat, mert annak idején a férjemmel mi is sokat és szívesen motoroztunk. Amióta azonban néhány évvel ezelőtt rákban meghalt, nagyon hiányolom azokat a kellemes motorozásokat. Most, ha meglátok egy motorost, hálát adok Istennek a férjemmel együtt töltött idők emlékéért, és a csodálatos tájakért, amiket együtt élvezhettünk.

Alighogy elhagytam a felüljárót, kifutottam az esőből, és az út száraz volt előttem. A motorosra gondoltam, aki körül minden sötét és esős volt, de közvetlen előtte már világos és száraz. Majd saját életemre gondoltam, a férjem küzdelmére a rákbetegséggel, és hogy mennyire féltem elhinni, hogy bármilyen körülményben vagyok, Isten gondoskodni fog rólam.

Talán egy kicsit többet kell várakoznom, de az út előttem simább lesz, mint amilyennek most látom. Isten hűséges, és ő megígérte, hogy azoknak, akik szeretik, mindent a javukra munkál.

Imádság: Urunk, köszönjük ígéretedet, hogy Szent Szellemed által velünk leszel a sötétnek tűnő napokban is. Ámen.

Isten velünk lesz a viharok előtt, alatt és utána is.

Cindy Owens (Ohio, USA)

http://www.csendespercek.hu/ahitatok/5459-az-elottunk-levo-ut-2013-09-09?month=9&year=2013