Ige: Aki látta az Úr Jézust, az követi Bemerítő János példáját, és bizonyságot tesz.

 „Másnap [amikor] látá János Jézust őhozzá menni, és [hogy Jézus feléje tart], monda [így szólt: nézzétek]: Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi [hordozza; magára veszi; eltávolítja] a világ bűneit [(hamartia): vagyis céltévesztését]!* (Ján. 1,29)

*Az apostolok intik Krisztus népét, hiszen Isten Báránya eltörölte már a bűnt: „Tisztítsátok [takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok a kovásztól; g. (adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk” (1 Kor. 5,7)

„Tudván, hogy nem veszendő holmin (dolgokon), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből (életmódotokból); Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)

Ábrahám – a hit atyja – már tudta, hogy az áldozati Bárányról Isten gondoskodik majd: „És szóla Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égőáldozatra való bárány? És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt” (1 Móz. 22,7-8)

 „Ez [Ő] az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő [nyomomba lép] egy férfiú [aki nagyobb nálam], aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék [nyilvánvalóvá (ismertté) legyen] Izráelnek [megismertessem Izraellel; kijelentessék Izraelben], azért jöttem én, aki vízbe meritek be.

És [ezután] bizonyságot tőn [tanúsította] János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni]  az égből, [a mennyből] mint egy galambot [galamb alakjában]; és megnyugovék Őrajta [s rajta is maradt]* (Ján. 1,30-32)

*A Máté írása szerinti Evangélium további részletekkel szolgál: „Akkor eljőve [érkezett] Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala. János azonban visszatartja vala őt, [erősen ellenállt] mondván: Nékem kell [nekem van arra szükségem, hogy] általad bemerítkezzem [hogy te bemeríts engem], és [mégis] te jössz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most [hadd történjék ez most így], mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. [így illik teljesítenünk az egész igazságot]. Ekkor engede néki.

És Jézus bemerítkezvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő [János] látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani. És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; kiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,13-17)

Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn [történt] azokban a napokban, eljöve [odament] Jézus a galileai Názáretből, és be(alá)meríttette magát János által a Jordánban^. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni [meghasadni], és a Szellemet, mint egy galambot [galamb alakjában] Őreá leszállani [és rajta megnyugodni]. És szózat lőn az égből [mennyekből pedig egy hang hallatszott]: Te vagy az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] fiam, akiben én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem]^” (Márk. 1,9-11)

Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn (történt) pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég.  És leszálla ő reá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb (galambhoz hasonló testi (szómatikó = személy alakjában), és szózat lőn (hang hallatszott) mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes (szeretett) Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)  

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

 Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (aíszentség) Szelleme” (Ésa. 11,2)

Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)

„És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe*(Ján. 1,33)

*A feltámadott Úr parancsa a tanítványainak: „És velük összejővén (és együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (ne távozzanak el) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva (nemsokára). És vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és (azután) lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8)

És ez így következett be: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), és eltelé (amely betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül (majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre). És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni (beszélni) más (különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4)