Készítette:Lisa Szanyel
Úgy gondolod, hogy a lehetőségek ablaka bezárult Amerika számára? Mondd ezt Reinhard Bonnkénak és Billy Grahamnek, akik - és még rajtuk kívül sokan - minden korábbinál nagyobb mértékben az Egyesült Államok üdvösségére összpontosítanak!
Reinhard Bonnke azért utazott az Egyesült Államokba annak idején, hogy egyevangéliumi filmsorozatot készítsen - legalábbis ő ezt gondolta. 2001-ben a világhírű evangélista több ismert hollywoodi színésszel az Universal Studiosszal és a Lucas Filmsszel közösen készítette a Full Flames filmsorozatot, azzal a szándékkal, hogy felgyújtsák a keresztények szívében világszerte a lélekmentés szenvedélyét, és kiképezzék a keresztényeket az evangélizáció alapelveire. Ehhez teljesen természetesnek tűnt akkoriban, hogy lakhelyét és szolgálatát költöztesse Amerikába.
Mégis, annak az embernek, akit úgy ismernek, mint Afrika Billy Graham-je, és akinek a szolgálata 74 millió embert vezetett eddig Krisztushoz, a szíve természetesen továbbra is Afrikáért dobogott. Bonnkét az Úr Németországból hívta el a fekete kontinensre, és 1967 óta ott élt különböző afrikai államokban, és tartott hatalmas evangélizációs kampányokat az elveszetteknek. Még nem olyan régen is úgy gondolta, hogy Afrika az ő Istentől elrendelt szolgálati területe, Amerikára pedig főként úgy gondolt, mint olyan helyre, ahol megpihenhet, és ahol a szolgálatának, a Christ for all Nations (Krisztust Minden Nemzetnek) adminisztratív teendőivel foglalkozhat – nem utolsósorban a pénzgyűjtéssel. Ez teljesen megváltozott valamikor a múlt év közepén. „Mindig azt gondoltam, hogy Isten engem ide (az Egyesült Államokba) az Afrikában végzett evangélizáció érdekében hozott el” - mondja Bonnke, „De az Úr szólt a hozzám, és azt mondta: 'Nem csak azért küldtelek Amerikába, hogy Amerika legyen az afrikai misszió fő pénzügyi támogatója. Amerikáért magáért küldtelek Amerikába, mert Amerikának is borzasztóan szüksége van az evangéliumra!'”
Ezzel az utóbbi megállapítással érthet egyet az az egyre növekvő számú keresztény szolgáló, aki az utóbbi időben a szolgálata legsürgetőbb feladatának határozta meg az Egyesült Államok „megevangélizálását”. Legtöbbjük erősebben érzi, mint valaha, hogy Isten erre hívja – azzal a hittel együtt, hogy a lehetőségek ablaka hamarosan végleg bezárul Amerika számára. Sokan, akik nemzetközi szolgálatot végeznek, lecsökkentették a nemzetközi szinten végzett erőfeszítéseiket, hogy több forrást tudjanak felszabadítani a saját szülőföldjük elérésére. És bár Bonnke szervezetére mindez nem mondható el - hiszen az afrikai missziójuk egyre növekszik, és alapítójuk ma is rendszeresen prédikál Afrika különböző részein -, mégis, úgy tűnik Bonnke magára vállalta annak a feladatát, hogy vezetője legyen az USA-ra összpontosító evangélizáció beindításának. De nincs egyedül.
Krízispont
„A szívem fáj Amerikáért, és becsapott népéért!” - írta múlt évben Billy Graham a nemzethez intézett kijózanító levelében, amelyet egy történettel kezdett néhai feleségéről, Ruthról. Sok éve, miután elolvasott egy részt férje valamelyik könyvéből, amelyben siratja az ország szellemi állapotát, a következő - ma már nagyon ismert, de égető - megállapítást tette: „Ha Isten nem ítélné meg Amerikát, akkor Szodomától és Gomorától is bocsánatot kellene kérnie”. Billy Graham talán utolsó, jövő hónapban megjelenő könyvében, melynek címe Reménységem oka, elmondja, hogy a dolgok azóta, hogy Ruth ezt a megállapítást tette, még rosszabbra fordultak. „Most, röviddel azután, hogy a legdrágább emberi kapcsolat - a házasság intézménye - ilyen brutális támadás alá került saját államomban, Észak-Karolinában, azon töprengek, hogy vajon, ha még élne, mit gondolna országunkról?” - írja. „Azóta, hogy elköltözött, a nemzetünk tovább lépett lefelé a morális létra fokain... Hol vannak már azok az idők, amikor más nemzetek felnéztek az Egyesült Államokra, és vágytak utánozni azt, ami Amerikát naggyá tette? Nem az anyagi felvirágzás és az amerikai álom megélése tette Amerikát naggyá, hanem istenfélelme, és az Isten Igéje szerinti életvitele. Ennek az eredménye volt a kimondhatatlan áldásfolyam! Isten használta az Egyesült Államokat, hogy az evangélium elterjedjen a világban. Ma pedig azt látjuk, hogy számtalan polgára az öklét rázza a Mindenható Isten felé.”
Valóban, a nemzet szellemi és morális leépülése olyan soha nem látott méreteket öltött, hogy ma már szinte havonta jelentenek be olyan törvényeket, amelyek Isten való ellenszegülésünk bizonyítékai. Hogy az úgynevezett kulturális „fejlődésünket” kellő távolságról lássuk, nézzük meg, hogy csak az elmúlt öt hónapban hány államban kerültek közelebb az azonos neműek házasságának legalizálásához, hogy hányan és milyen harsányan üdvözölték, hogy egy ismert profi csapatsport játékos bevallotta másságát, hogy keresztény szervezeteket kényszerítettek arra, hogy anyagilag támogassák az abortuszt, hogy milyen dicséretet kapott a Cserkész szövetség, hogy mostantól homoszexuális tagokat is felvesz a sorai közé, és hogy fenyegettek meg bírósági vegzálással keresztény katonákat a hadseregben, ha a hitükről beszélnek.
Isten áldja Amerikát?
„Vitán felül áll, hogy szellemi krízisben van az ország” - mondja Franklin Graham, Billy és Ruth Graham fia, és a Billy Graham Evangelistic Association (BGEA) elnöke és ügyvezető igazgatója. „A fejétől bűzlik a hal. A Fehér Háztól a Kongresszusig. Mint nemzet fordítottunk hátat Istennek. Úgy gondoljuk, hogy Isten törvényei ma már nem érvényesek, és a kormányzat nem akarja Isten alapelveit magáévá tenni.” Néhány keresztény vezetőnél ez az Amerika szellemi és morális züllése miatti szomorúság egészen a lélekharang megkondításába ment át: „Isteni beavatkozás nélkül, az a nemzet, amit úgy hívunk, az Egyesült Államok, a következő néhány évben teljesen el fog tűnni. Ennyire kritikus a helyzet.” - mondja Rodney Howard-Browne, és személyes kormányzati kapcsolataira hivatkozik, akik bennfentes információkkal szolgáltak neki egy küszöbön álló gazdasági összeomlásról és a vallási szabadságjogok porba tiprásáról. „Az Írás már ott a falon! Most már csak Isten tud megmenteni minket. Ez nem játék. Ha nem látunk visszafordulást erről az útról két vagy három éven belül, Amerika, ahogy mi ismerjük, el fog veszni a süllyesztőben, és vége lesz örökre.” Természetesen, ebben a küszöbön álló bukás érzésében - ami, a legtöbben egyetértenek ebben, az Isten oltalmának és áldásának a megvonása lesz ettől a nemzettől - semmi új nincsen, és még nem is csak keresztény körökben érzik így. Egyre több és gyakoribb, hogy világi hírcsatornák, mint a Fox News és a CNN képernyőin is elhangzik a „Visszaszámlálás Armageddonig” kifejezés, és nem csak a közel-keleti, de az Egyesült Államok eseményeivel összefüggésben is.
Még a New York Times best-seller listái is azt bizonyítják, hogy az amerikaiak hallották - de legalábbis olvasták - a prófétai figyelmeztetéseket, mert például Jonathan Cahn: The Harbinger és Joel Rosenberg: Implosion (Összeroppanás) című könyvei 2012 óta az eladási listák élén állnak (A The Harbinger például már több mint 80 hete ott is tanyázik).
Ami mégis újdonság, az nem más, mint az az evangélizációs roham, amely most ősszel veszi kezdetét olyan világhírű evangélista hadvezérek vezetésével, mint Billy Graham és Reinhard Bonnke, amely könnyen lehet, hogy a végső nagy erőfeszítés lesz az amerikai emberek lelkének megmentésére.
Egy másik Afrika
Bonnke esetében szeptember 27-28 lesz sorsdöntő hétvége, amikor is a 73 éves evangélista egész jövőbeni Egyesült Államokbeli szolgálatát megalapozhatja, ugyanis a floridai Orlandóban tartott Evangéliumot Orlandónak Kampány indítja el Bonnke első erőfeszítéseit arra, hogy 39 éves szolgálata történetében először evangélizációs hadjáratokat tartson szerte Amerikában, amelyeket oly sikeresen végzett korábban Afrikában. Bár Bonnke reméli, hogy a húszezer férőhelyes orlandói Amway Csarnokot meg tudja tölteni, a látása ennél nagyobb - ami persze nem meglepő egy olyan embertől, aki 2000-ben egyetlen estén több mint 1,6 millió ember előtt hirdette az evangéliumot Lagosban, Nigériában.
„Isten beszélt hozzám arról, hogy eljött az ideje egy hatalmas üdvösség-hullámnak, amely végigsöpör az Egyesült Államokon, városról városra, államról államra, és az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig” - mondja Bonnke, aki nemrég felvette az amerikai állampolgárságot is. „Láttam, ahogy Isten egész nemzeteket ráz meg Afrikában - olyan nemzeteket, akikről én azt gondoltam, Isten már lemondott, egyszer csak megragadta őket Jézus Krisztus evangéliumának ereje. Akkor arra a következtetésre jutottam, amire mindenki jutott volna a helyemben: gyógyíthatatlan hívő lettem arra nézve, hogy ha Isten képes volt ezt megtenni Afrikában, akkor Ő képes ezt bárhol, akár Amerikában is megtenni! Mert saját szememmel láttam. Mert megtapasztaltam. Milliók bizonyságtétele által tudom, hogy ez az igazság. És nem csatlakozom a gyászoló és siránkozó próféták kórusához! Ma van az üdvösség napja!” Idén februárban Bonnke egy kétnapos összejövetelen a floridai Vero Beachben, ahol jelenleg él, kijelentette: hogy „Amerika üdvözülni fog!” Arra is érezte a Szent Szellem vezetését, hogy valami nagyobb kezdetét meghirdesse: „Vero Beachben kezdtük, amely egy kisváros, tizennégyezer lakossal, mégis 5000 ember jött el minden alkalomra, és ez csodálatos” - mondta, majd így folytatta: „Az Úr szólt hozzám, hogy Orlandóba kell mennem... Onnan pedig tovább városról városra, akár Houstonba vagy New Orleansba, vagy bárhova. Az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig fogjuk hirdetni az evangéliumot, és hiszem, hogy a hajtóerő olyan erős lesz, hogy meg fogjuk tölteni a legnagyobb stadionokat Jézus nevében!”
Bonnke lelkesültsége részben abból a meggyőződéséből táplálkozik, hogy Isten azért terjeszti ki az irgalmát Amerikára, mert sok éven át ez a nemzet támogatta legbőségesebben a legtöbb nemzetközi egyházi erőfeszítést az evangélium terjesztésére a nem hívők között. De Bonnkénak esze ágában sincs változtatni a módszerein vagy a stílusán az evangélium üzenetének átadásában, hogy az amerikai közönségnek jobban megfeleljen, mert hiszi, hogy ennek a nemzetnek a megváltozásának a kulcsa éppúgy mint mindenhol máshol ugyanaz: az evangélium erővel való hirdetése.
Forrás: Charisma Magazin
http://strang.imirus.com/
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Reinhard Bonnke azért utazott az Egyesült Államokba annak idején, hogy egyevangéliumi filmsorozatot készítsen - legalábbis ő ezt gondolta. 2001-ben a világhírű evangélista több ismert hollywoodi színésszel az Universal Studiosszal és a Lucas Filmsszel közösen készítette a Full Flames filmsorozatot, azzal a szándékkal, hogy felgyújtsák a keresztények szívében világszerte a lélekmentés szenvedélyét, és kiképezzék a keresztényeket az evangélizáció alapelveire. Ehhez teljesen természetesnek tűnt akkoriban, hogy lakhelyét és szolgálatát költöztesse Amerikába.
Mégis, annak az embernek, akit úgy ismernek, mint Afrika Billy Graham-je, és akinek a szolgálata 74 millió embert vezetett eddig Krisztushoz, a szíve természetesen továbbra is Afrikáért dobogott. Bonnkét az Úr Németországból hívta el a fekete kontinensre, és 1967 óta ott élt különböző afrikai államokban, és tartott hatalmas evangélizációs kampányokat az elveszetteknek. Még nem olyan régen is úgy gondolta, hogy Afrika az ő Istentől elrendelt szolgálati területe, Amerikára pedig főként úgy gondolt, mint olyan helyre, ahol megpihenhet, és ahol a szolgálatának, a Christ for all Nations (Krisztust Minden Nemzetnek) adminisztratív teendőivel foglalkozhat – nem utolsósorban a pénzgyűjtéssel. Ez teljesen megváltozott valamikor a múlt év közepén. „Mindig azt gondoltam, hogy Isten engem ide (az Egyesült Államokba) az Afrikában végzett evangélizáció érdekében hozott el” - mondja Bonnke, „De az Úr szólt a hozzám, és azt mondta: 'Nem csak azért küldtelek Amerikába, hogy Amerika legyen az afrikai misszió fő pénzügyi támogatója. Amerikáért magáért küldtelek Amerikába, mert Amerikának is borzasztóan szüksége van az evangéliumra!'”
Ezzel az utóbbi megállapítással érthet egyet az az egyre növekvő számú keresztény szolgáló, aki az utóbbi időben a szolgálata legsürgetőbb feladatának határozta meg az Egyesült Államok „megevangélizálását”. Legtöbbjük erősebben érzi, mint valaha, hogy Isten erre hívja – azzal a hittel együtt, hogy a lehetőségek ablaka hamarosan végleg bezárul Amerika számára. Sokan, akik nemzetközi szolgálatot végeznek, lecsökkentették a nemzetközi szinten végzett erőfeszítéseiket, hogy több forrást tudjanak felszabadítani a saját szülőföldjük elérésére. És bár Bonnke szervezetére mindez nem mondható el - hiszen az afrikai missziójuk egyre növekszik, és alapítójuk ma is rendszeresen prédikál Afrika különböző részein -, mégis, úgy tűnik Bonnke magára vállalta annak a feladatát, hogy vezetője legyen az USA-ra összpontosító evangélizáció beindításának. De nincs egyedül.
Krízispont
„A szívem fáj Amerikáért, és becsapott népéért!” - írta múlt évben Billy Graham a nemzethez intézett kijózanító levelében, amelyet egy történettel kezdett néhai feleségéről, Ruthról. Sok éve, miután elolvasott egy részt férje valamelyik könyvéből, amelyben siratja az ország szellemi állapotát, a következő - ma már nagyon ismert, de égető - megállapítást tette: „Ha Isten nem ítélné meg Amerikát, akkor Szodomától és Gomorától is bocsánatot kellene kérnie”. Billy Graham talán utolsó, jövő hónapban megjelenő könyvében, melynek címe Reménységem oka, elmondja, hogy a dolgok azóta, hogy Ruth ezt a megállapítást tette, még rosszabbra fordultak. „Most, röviddel azután, hogy a legdrágább emberi kapcsolat - a házasság intézménye - ilyen brutális támadás alá került saját államomban, Észak-Karolinában, azon töprengek, hogy vajon, ha még élne, mit gondolna országunkról?” - írja. „Azóta, hogy elköltözött, a nemzetünk tovább lépett lefelé a morális létra fokain... Hol vannak már azok az idők, amikor más nemzetek felnéztek az Egyesült Államokra, és vágytak utánozni azt, ami Amerikát naggyá tette? Nem az anyagi felvirágzás és az amerikai álom megélése tette Amerikát naggyá, hanem istenfélelme, és az Isten Igéje szerinti életvitele. Ennek az eredménye volt a kimondhatatlan áldásfolyam! Isten használta az Egyesült Államokat, hogy az evangélium elterjedjen a világban. Ma pedig azt látjuk, hogy számtalan polgára az öklét rázza a Mindenható Isten felé.”
Valóban, a nemzet szellemi és morális leépülése olyan soha nem látott méreteket öltött, hogy ma már szinte havonta jelentenek be olyan törvényeket, amelyek Isten való ellenszegülésünk bizonyítékai. Hogy az úgynevezett kulturális „fejlődésünket” kellő távolságról lássuk, nézzük meg, hogy csak az elmúlt öt hónapban hány államban kerültek közelebb az azonos neműek házasságának legalizálásához, hogy hányan és milyen harsányan üdvözölték, hogy egy ismert profi csapatsport játékos bevallotta másságát, hogy keresztény szervezeteket kényszerítettek arra, hogy anyagilag támogassák az abortuszt, hogy milyen dicséretet kapott a Cserkész szövetség, hogy mostantól homoszexuális tagokat is felvesz a sorai közé, és hogy fenyegettek meg bírósági vegzálással keresztény katonákat a hadseregben, ha a hitükről beszélnek.
Isten áldja Amerikát?
„Vitán felül áll, hogy szellemi krízisben van az ország” - mondja Franklin Graham, Billy és Ruth Graham fia, és a Billy Graham Evangelistic Association (BGEA) elnöke és ügyvezető igazgatója. „A fejétől bűzlik a hal. A Fehér Háztól a Kongresszusig. Mint nemzet fordítottunk hátat Istennek. Úgy gondoljuk, hogy Isten törvényei ma már nem érvényesek, és a kormányzat nem akarja Isten alapelveit magáévá tenni.” Néhány keresztény vezetőnél ez az Amerika szellemi és morális züllése miatti szomorúság egészen a lélekharang megkondításába ment át: „Isteni beavatkozás nélkül, az a nemzet, amit úgy hívunk, az Egyesült Államok, a következő néhány évben teljesen el fog tűnni. Ennyire kritikus a helyzet.” - mondja Rodney Howard-Browne, és személyes kormányzati kapcsolataira hivatkozik, akik bennfentes információkkal szolgáltak neki egy küszöbön álló gazdasági összeomlásról és a vallási szabadságjogok porba tiprásáról. „Az Írás már ott a falon! Most már csak Isten tud megmenteni minket. Ez nem játék. Ha nem látunk visszafordulást erről az útról két vagy három éven belül, Amerika, ahogy mi ismerjük, el fog veszni a süllyesztőben, és vége lesz örökre.” Természetesen, ebben a küszöbön álló bukás érzésében - ami, a legtöbben egyetértenek ebben, az Isten oltalmának és áldásának a megvonása lesz ettől a nemzettől - semmi új nincsen, és még nem is csak keresztény körökben érzik így. Egyre több és gyakoribb, hogy világi hírcsatornák, mint a Fox News és a CNN képernyőin is elhangzik a „Visszaszámlálás Armageddonig” kifejezés, és nem csak a közel-keleti, de az Egyesült Államok eseményeivel összefüggésben is.
Még a New York Times best-seller listái is azt bizonyítják, hogy az amerikaiak hallották - de legalábbis olvasták - a prófétai figyelmeztetéseket, mert például Jonathan Cahn: The Harbinger és Joel Rosenberg: Implosion (Összeroppanás) című könyvei 2012 óta az eladási listák élén állnak (A The Harbinger például már több mint 80 hete ott is tanyázik).
Ami mégis újdonság, az nem más, mint az az evangélizációs roham, amely most ősszel veszi kezdetét olyan világhírű evangélista hadvezérek vezetésével, mint Billy Graham és Reinhard Bonnke, amely könnyen lehet, hogy a végső nagy erőfeszítés lesz az amerikai emberek lelkének megmentésére.
Egy másik Afrika
Bonnke esetében szeptember 27-28 lesz sorsdöntő hétvége, amikor is a 73 éves evangélista egész jövőbeni Egyesült Államokbeli szolgálatát megalapozhatja, ugyanis a floridai Orlandóban tartott Evangéliumot Orlandónak Kampány indítja el Bonnke első erőfeszítéseit arra, hogy 39 éves szolgálata történetében először evangélizációs hadjáratokat tartson szerte Amerikában, amelyeket oly sikeresen végzett korábban Afrikában. Bár Bonnke reméli, hogy a húszezer férőhelyes orlandói Amway Csarnokot meg tudja tölteni, a látása ennél nagyobb - ami persze nem meglepő egy olyan embertől, aki 2000-ben egyetlen estén több mint 1,6 millió ember előtt hirdette az evangéliumot Lagosban, Nigériában.
„Isten beszélt hozzám arról, hogy eljött az ideje egy hatalmas üdvösség-hullámnak, amely végigsöpör az Egyesült Államokon, városról városra, államról államra, és az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig” - mondja Bonnke, aki nemrég felvette az amerikai állampolgárságot is. „Láttam, ahogy Isten egész nemzeteket ráz meg Afrikában - olyan nemzeteket, akikről én azt gondoltam, Isten már lemondott, egyszer csak megragadta őket Jézus Krisztus evangéliumának ereje. Akkor arra a következtetésre jutottam, amire mindenki jutott volna a helyemben: gyógyíthatatlan hívő lettem arra nézve, hogy ha Isten képes volt ezt megtenni Afrikában, akkor Ő képes ezt bárhol, akár Amerikában is megtenni! Mert saját szememmel láttam. Mert megtapasztaltam. Milliók bizonyságtétele által tudom, hogy ez az igazság. És nem csatlakozom a gyászoló és siránkozó próféták kórusához! Ma van az üdvösség napja!” Idén februárban Bonnke egy kétnapos összejövetelen a floridai Vero Beachben, ahol jelenleg él, kijelentette: hogy „Amerika üdvözülni fog!” Arra is érezte a Szent Szellem vezetését, hogy valami nagyobb kezdetét meghirdesse: „Vero Beachben kezdtük, amely egy kisváros, tizennégyezer lakossal, mégis 5000 ember jött el minden alkalomra, és ez csodálatos” - mondta, majd így folytatta: „Az Úr szólt hozzám, hogy Orlandóba kell mennem... Onnan pedig tovább városról városra, akár Houstonba vagy New Orleansba, vagy bárhova. Az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig fogjuk hirdetni az evangéliumot, és hiszem, hogy a hajtóerő olyan erős lesz, hogy meg fogjuk tölteni a legnagyobb stadionokat Jézus nevében!”
Bonnke lelkesültsége részben abból a meggyőződéséből táplálkozik, hogy Isten azért terjeszti ki az irgalmát Amerikára, mert sok éven át ez a nemzet támogatta legbőségesebben a legtöbb nemzetközi egyházi erőfeszítést az evangélium terjesztésére a nem hívők között. De Bonnkénak esze ágában sincs változtatni a módszerein vagy a stílusán az evangélium üzenetének átadásában, hogy az amerikai közönségnek jobban megfeleljen, mert hiszi, hogy ennek a nemzetnek a megváltozásának a kulcsa éppúgy mint mindenhol máshol ugyanaz: az evangélium erővel való hirdetése.
Forrás: Charisma Magazin
http://strang.imirus.com/
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.