1 Egyszer a nép siránkozott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig
meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott
a tábor szélébe. 2 Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz,
és elaludt a tűz. 3 Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt
ellenük az ÚR tüze. 4 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt
kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki
tart jól bennünket hússal? 5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat,
uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. 6 Most pedig
elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. 4Móz 11,1-6.
NAPSUGARAT TALÁLNI
Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat... most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. (4Móz 11,5-6)
"Ez nem lehet igaz" - gondoltam, "ez a betegség most ágynak dönt, és jó néhány napot itthon kell maradnom. Nem tudok dolgozni menni, nem találkozhatok a barátaimmal, vagy a családommal!" Amikor erre gondoltam, az elégedetlenség hulláma töltött el, feküdtem az ágyamon, és zúgolódtam. Azután lassanként kezdtem meglátni a pozitív oldalát is a helyzetemnek. Végül is nincsenek elviselhetetlen fájdalmaim. A betegség nem ígérkezik tartósnak, sem halálos kimenetelűnek. Elolvashatom ezalatt az összes könyvet, amelyeket már annyira akartam. A kényelmes otthonomban lehetek, tető van a fejem felett, és finom étel az asztalomon. A barátaim és rokonaim rendszeresen felhívnak telefonon, és
érdeklődnek állapotom felől. A lelkészem megígérte, hogy imádkozik értem.
elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. 4Móz 11,1-6.
NAPSUGARAT TALÁLNI
Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat... most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. (4Móz 11,5-6)
"Ez nem lehet igaz" - gondoltam, "ez a betegség most ágynak dönt, és jó néhány napot itthon kell maradnom. Nem tudok dolgozni menni, nem találkozhatok a barátaimmal, vagy a családommal!" Amikor erre gondoltam, az elégedetlenség hulláma töltött el, feküdtem az ágyamon, és zúgolódtam. Azután lassanként kezdtem meglátni a pozitív oldalát is a helyzetemnek. Végül is nincsenek elviselhetetlen fájdalmaim. A betegség nem ígérkezik tartósnak, sem halálos kimenetelűnek. Elolvashatom ezalatt az összes könyvet, amelyeket már annyira akartam. A kényelmes otthonomban lehetek, tető van a fejem felett, és finom étel az asztalomon. A barátaim és rokonaim rendszeresen felhívnak telefonon, és
érdeklődnek állapotom felől. A lelkészem megígérte, hogy imádkozik értem.
"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata" - mondja Pál apostol az 1Tessz 5,18-ban. Amikor kész voltam elfogadni ezt a felhívást, felfedeztem, hogy még a betegség idejét is felhasználhatom imádkozásra, elmélkedésre, és az Isten ismeretében való növekedésre.
Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy képessé teszel minket helyzetünk pozitív oldalát meglátni. Tudjuk, hogy még életünk kellemetlen eseményeit is javunkra tudod használni, ha nyitottak vagyunk a Szent Szellem szavára. Ámen.
Az Istenben való hit az átkot is áldássá fordíthatja. (Neh 13,2)
Anitha Rajasekharan (Tamil Nadu, India)
http://csendespercek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.