15,41 Más a nap
fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik
csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. (1 Korinthus)
Isten különbözőnek teremtett
minket, és ezt szándékosan tette. Mindannyian betöltünk egy szükséget, és
mindannyian része vagyunk Isten átfogó tervének. Amikor azon erőlködünk, hogy
olyanok legyünk, mint mások, akkor nem csak önmagunkat veszítjük el, hanem a
Szent Szellemet is megszomorítjuk. Isten azt akarja, hogy az Ő tervébe
illeszkedjünk bele, és ne mindenki másnak a tervébe próbáljuk belegyömöszölni
magunkat. Teljesen rendben van az, hogy különbözőek vagyunk.
Mindannyian különböző
temperamentummal, különböző fizikai adottságokkal, különböző ujjlenyomattal,
különböző tálentumokkal és adottságokkal születtünk. Azt kellene célul
kitűznünk, hogy megtaláljuk, miben vagyunk jók, majd azokba a dolgokba teljes
erővel belevetni magunkat.
Néhányan úgy érzik, semmiben
sem jók, de ez nem igaz. Amikor erőfeszítéseket teszünk, hogy olyasmit
csináljunk, amiben mások jók, akkor gyakran siker nélkül maradunk, mert
hiányoznak belőlünk az adottságok az adott dolgokhoz. Azonban ez nem jelenti
azt, hogy semmiben sem vagyunk jók. Mindnyájunknak vannak korlátaink, melyeket
el kell fogadnunk. Ez nem rossz, hanem egyszerűen csak tény. Csodálatos dolog
szabadnak lenni arra, hogy különbözőek legyünk, és nem állandóan azt érezni,
hogy valami baj van velünk, mert különbözőek vagyunk.
Szabadnak kell lennünk arra,
hogy elfogadjuk és szeressük magunkat és egymást az összehasonlítás és
versengés kényszere nélkül. Azok az emberek, akik biztonságban érzik magukat,
mert tudják, hogy Isten szereti őket, és terve van velük, nem érzik fenyegetve
magukat mások képességei láttán. Örömüket lelik abban, amit mások képesek
megtenni, és abban is, amire ők maguk képesek.
Amikor majd ott állok Isten
előtt, Ő nem azt fogja kérdezni tőlem, hogy miért nem voltam olyan, mint a
férjem, vagy Pál apostol, vagy a lelkipásztorom felesége. Nem szeretném, ha azt
mondaná: „Miért nem voltál Joyce Meyer?” Hanem szeretném Tőle a következőt
hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:23).
Joyce
Meyer
Magyar
fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/193-kulonleges-vagy.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.