Ki nyerhet?

Biztos nem én. Gyerek koromban sem nyertem soha semmit. Na jó, volt egy két második, harmadik helyem, meg sok  „részt vett” oklevelem, de semmi több. Nem vagyok az a nyertes típus. A világ meg nem a sokadiknak áll, hanem az elsőnek, a nyertesnek. Úgyhogy inkább bele sem kezdek. A legjobb, ha kimaradok az egészből.

Hogy ki nyerhet? Természetesen én. Nincs nálam rátermettebb, edzettebb, jobb képességű. Senki sem dolgozott annyit a sikerért, mint én. Ezért itt az ideje, hogy megkapjam, ami jár nekem, mert engem illet, senki mást!

Sokszor gondoljuk azt, hogy csak ez a két variáció létezik a győztes-vesztes témára és ez a gondolkodás átragad a keresztény életünkre is. Hisz végül, a nagy elszámoltatáskor sem lesz több kategória, ami igaz ugyan, de sokan gondolják, hogy az elsőbe ők nem tartoznak bele. Míg mások meg azt gondolják, hogyha egyszer elfogadták Jézust személyes Megváltójuknak, már meg is van a biztos jegyük a Mennybe.

Valójában mindkét csoport nagy bajban van, mert hátra néz. Az egyiket múltjának kudarcai, hibái lehetetlenítik el, míg a másikat régi dicsősége tartja fogva. Egyiken sem tudják, hogy a lényeg a jelenben lakozik, a ma meghozott döntésükben. Mert Krisztus követése a meg nem szűnő lehetőségek vallása. Mindig van lehetőségünk arra, hogy újrakezdjük, hogy folytassuk, hogy végigcsináljuk a múltunktól függetlenül.

Nem azt mondom, hogy a múlt nem számít. Dehogynem. Tanulnunk kell belőle, építenünk kell rá, de tovább kell lépnünk oda, hová Urunk vezet minket. Egészen a célig…

„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Filippi 3,13-14