Dr-Kováts György: SZŰK ERŐ-3.

Péld 24:10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.

Ha már itt van ez a helyzet – mi a teendő?

1./ Menekülés – az Úrhoz.

Ima, megragadod Őt, minden helyzetedben, Hozzá fordulsz – s mondod: „Uram, Te tudod… Te tudod, ismered a helyzetet…”.  Ahogy dr. Paul Jonggi Cho is tette az alatt a 10 év alatt, ameddig idegösszeroppanásából való kigyógyulása tartott. A Szent Lélek gyógyító ajándéka továbbra is működött nála. S amikor sorra gyógyultak a betegek, akikért imádkozott, amint látta a gyógyulásokat, mindig ezt mondta magában: „Engem is, Uram, engem is…”. De ez a gyógyulás 10 évig tartott, ahogy az Úr előre megmondta neki. Ebből az Úr nem engedett. És közben, a „nyomorúság idején” a „nagy Cho pásztornak” ki kellett tartania hűségesen az Úr mellett, aki belülről teljesen átformálta.

2./ Ne menekülj el a szembesülés elől.

Ez az Ige szembesít. A „nyomorúság ideje” szembesít. Amikor meghallod a rossz hírt, és azonnal imádság támad fel benned, szembesít. Látod, hol állsz az Úrral. Kiáltás jön fel bensődből, azonnal felkiáltasz, az Igére támaszkodsz – vagy jajveszékelésben törsz ki, mindent elveszni látsz (ahogy az ördög súgja egy-egy ilyen helyzetben, gyermekedet már sántán látod, ahogy a diagnózis most sejteti, szüleidet a temetőben… de ez hazugság, az ördög festi fel többnyire eléd ezt a képet, hogy hitedet méginkább elrabolja).

A nyomorúság szembesít. Nem kárhoztatásért, hanem harcért. Azért, hogy megkeresd az Urat. Azért, hogy ezen túl már mindenkor Ővele maradj, Vele éld az életedet, a jóban is – nem csak a „rosszban”, ahol most megkerested Őt.

Sokan menekülnek. Kikerülik a szembesülést. Megtalálják a hibát a másikban, a helyzetben, az Úrban, kibúvókat keresnek, emberekre árasztják érzéseiket, félelmeiket, vádjaikat – de nem szembesülnek azzal, hogy a kapcsolatuk az Úr Jézussal silány („szűk a te erőd”).

3./ Ha valamit meg tudsz tenni, azt tedd meg.

a./ Néha ez kicsi dolog. Csak egyet tudsz megtenni? Csak annyit, hogy most nem dobod oda magad a gondoknak, vagy a félelemnek, és nem mondogatod, hogy „minden elveszett”, vagy, hogy „tudtam, hogy ez lesz…”, stb. Ez is valami. Ha őrzöd a beszédedet. Őrzöd a te titkos kapcsolatodat az Úrral. Ő szeret, és te titokban mondod Neki: „Uram, Te tudsz valamit erről a helyzetről, amit én nem tudok… Uram, nem értem, de bízom Benned. Uram, Te vagy az én Uram. Te jó vagy, és irgalmas, és szeretsz, és soha nem fogsz elhagyni engem. Tudom, és bízom Benned.” Lehet, hogy semmi mást nem tudsz megtenni az első pillanatokban – néha az első napokban sem – de ezt megteheted. És megteszed. És akkor nem „szűk a te erőd”, hanem az Úrban van az erősséged.

b./ Néha többet is tudsz tenni. Elveted a hited magvát. Csakazértis módon – adsz, segítesz másnak, jót teszel, hit által azzal, akinek szüksége van rád, most. (Általában, amikor bajban vagy, megjelenik egy-egy ember, akinek pont rád van szüksége. Mintha ellenkezőleg történne – „Uram, félreértettél, én most kértem Tőled, nem azt kérdeztem, hogy kinek kell adjak… és Te ideküldtél valakit, akinek még ebből a ’kevésből’ is adnom kell, ami megmaradt?” Igen. A te Urad nem értett félre. A szabadítást készíti elő. De ehhez kell az, amit te tudsz tenni, adni, Neki.

c./ Néha még többet is tenned kell. Ezt a helyzet megmutatja. Ha anyagi jellegű, jó tanácsosokkal meghányod-veted, elintézed, amit lehet, a banknál, ügyvédnél, stb. Ha kapcsolati jellegű, akkor megteszed, ami csak rajtad áll. Bocsánatot kérsz, ajándékot viszel, utólag felköszöntöd, megadod, amivel tartozol, elkezded ápolni a barátságot, ha eddig nem tetted is, időt szánsz rá, stb. Ha munkahelyi, akkor megteszed, amit csak lehetséges, hogy helyreállítsd a helyzetet. Ha levelet kell írnod, megírod, ha telefonálnod kell, elintézed. Ha elmaradtál feladatokkal, ami csak rajtad áll, bepótlod őket. Ha megbuktál, bejelentkezel pótvizsgára, nem halogatod, és nyomban nekifogsz a tanulásnak. És így tovább. Elvégzed a kármentesítést, enyhíted a következményeket, még akkor is, ha az ördög – és sok ember – azt súgja, hogy „semmi értelme”, „ez már veszett fejsze nyele”, stb. Te, ha rajtad áll valami, megteszed, szívvel, hittel, az Úrnak engedelmeskedve. (Persze, ha mást mond az Úr, azt teszed, amit mond.)

4./ Amit nem tudsz megtenni, azért ne kárhoztasd magad.

Ne. Az ördög teszi. Te ne tedd. Elég, ha egy kárhoztat téged. Elég neked azt is visszaverni. Ha megbántad – őszintén – a bűnt, amit elkövettél, vagy amiben részes voltál, ha bocsánatot kértél a hibáért, amit ejtettél, akár mulasztás volt az, akár tevőlegesen rosszul döntöttél, és az emberek felé is elrendezted mindezt – akkor vedd igénybe a bűnbocsánatot, és az új kezdést, amiért az Úr Jézus meghalt a kereszten.

Ne dőlj be az ördögnek. Nem az az alázatos, aki mindig rosszat mond maga felől. Nem az az alázatos, aki soha sem tud örülni, mert mindig eszébe jut, hogy „egy ilyen ember csak ne örüljön”. Nem ez az ember az alázatos. Tudod milyen ez az ember? Megerőtlenített, szűk erejű ember. De nem úgy, ahogy az apostol mondja: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”, hanem egészen másképpen: kirabolt, kifosztott, az Istenfiúi jogkörében megrabolt, kárhoztatás alatt tartott, szellemileg kiéheztetett, és így megerőtlenített ember. Tettre képtelen. Az Úr ereje akkor mutatkozik meg, ha te lehet, hogy túl vagy minden lehetőségeden, amit még tenni tudnál, és nem látsz emberileg megoldást, de közben TUDOD, HOGY A TE URAD EREJE OTT VAN VELED, ÉS TUDOD, HOGY VELE KÖZÖSSÉGBEN ÉLSZ, ELREJTETTSÉGBEN, s tiéd minden erő, megoldás és győzelem, amit csak megígért az Igében. Ha ebben jársz – erős vagy, bár emberileg erőtelen. Az apostol erről beszélt a 2Kor 12,9-ben. A kárhoztatás az ősi ellenséghez tartozik, mert pontosan ettől az ERŐTŐL RABOL MEG.

Ezért a kárhoztatást vesd el. Harcban, ha másként nem megy. Mondd ki: „Uram, köszönöm, hogy amit megbántam, Te megbocsátottad. Köszönöm, hogy új kezdést adtál. Köszönöm, hogy az ellenség semmiképpen nem tud rajtam kifogni, mert Hozzád tartozom, és tudom, hogy Te minden helyzetben meg tudsz szabadítani, pontosan most is, ebben a helyzetben. Ellene állok az ördögnek, és elfut tőlem. Köszönöm, Uram, hogy Veled élhetek, és meglátom szabadításod. Ámen.”

Ha mások fognak kárhoztatni, bölcsességet kapsz az Úrtól, hogy reagálj. Van, amikor megalázod magad, és igazat adsz nekik abban a tekintetben, amiket korábban rosszul tettél. Van, amikor hozzáteszed a jó jövőt, amit az Úr mond az Igében. Van, amikor visszakérdezel, és tanácsukat kéred. Van, amikor megkéred, hogy erről ne beszéljetek, éppen elég neked hordozni ezt, az, hogy most elmondják, amit te már úgyis átélsz, nem segít. Végül megkérdezheted, tudnak-e segíteni. Sok mindent tehetsz, de a kárhoztatásnak ne add meg magad. Az nem az Úrtól van.

5./ Kitartasz. Csakazértis. Az Úrral.

Nem mondod ki a rosszat. Csakazértsem. Érzed belülről, amikor mondanád – a Szent Szellem szól – hogy ne mondd ki. És nem mondod ki. Mert ha nem érzed is, hogy jobb lett volna bármi is, de akkor is kitartasz a te Urad mellett, az Ő indítása mellett, hűsége mellett, és őrzöd szájad nyílását. Nem nyitod fel rosszra.

Nem átkozod meg magadat, helyzetedet – s ezzel közvetve Istent is (okolva Őt, és áthúzva mindenhatóságát, jóságát, szeretetét, gondoskodását) – ahogy Jób felesége javasolta férjének. És nem halsz meg. Hanem élni fogsz, és meglátod az Úr jóságát az élők földjén.

És nem adod fel. Nem hagyod abba, amit meg tudsz tenni – sem a jóságosságot, sem szerepeid betöltését (mint apa, anya, vagy nagyszülő, mint dolgozó, munkaadó, főnök, vagy beosztott, mint gazda, házigazda, szomszéd, gazdálkodó, vagy mint lelkész, házicsoport vezető, dicsőítő vagy dicsőítésvezető, közbenjáró, lelkigondozó, tanító, tanár, gyermekmisszionárius). Nem adod fel, nem hagyod abba, hanem a tőled telhető legjobbat nyújtod, adod, mert akarod, hogy mások is épüljenek, Isten országa menjen tovább, és az Úr dicsőüljön meg. Ezen felül szeretsz, szereted azokat, akik körülötted vannak, szolgálsz feléjük, teszed, amit csak te tudsz megtenni, ebben a helyzetben, adod, amit adnod kell, és közben várod az Urat, csöndben, szólítgatod, hálát adsz Neki, és várod, várod, várod. („Dicsőség Neked, Uram, dicsőség Neked, minden jó, mert Te jó vagy, és tudom, hogy jót fogsz kihozni mindezekből. Köszönöm, Neked, Uram, köszönöm a Te szabadításodat, köszönöm azt, amit most még nem látok, de tudom, hogy Te jól intézed, és meg fogom látni. Ámen.”)

6./ Várod az Urat, aki győztes, és ígéreteiben maradsz meg. Megőrzöd szívedet és az Úr pedig megőrzi szívedet és gondolataidat a Krisztus Jézusban.

Ez szinte ugyanaz, mint az előző. De az, hogy várod, az ezt is jelenti: VÁROD. Nem mondasz le arról, hogy MEGLÁTOD szabadítását, megoldásait, forrásait, helyreállítását.

Meddig várod?

Ameddig meg nem látod. Ha kell egy évig is? Igen, ha kell, egy évig is. Ha kell kettőig? Ameddig Ő mondja, ameddig Ő nem mond mást – várod.

Ez fáj.

Igen.

Nem egyszerű. Nem temetés, amivel utána elcsitulnak a fájdalmak. Nem. Ez életben tartja az Úr munkájában való bizalmat. De az életben tartás függő helyzettel jár. Nem könnyű. De ebben megmaradva úgy növekszel a hitben, hogy észre sem veszed. Az Úr jó. És te ebben élsz a továbbiakban. S ez jó. Ez jó. Nagyon, nagyon jó! Várakozni az Úrra – jó! Néha, szinte azt is lehet mondani, hogy még „jobb” is, mint amikor már megláttad szabadítását, és a megadott jóban élsz. Ez talán túlzás – de jó várni, jó, nagyon jó dolog, Isten országában, várni, és megadással lenni (ez a VÁRAKOZÁS egyik jellemzője) az Úr szabadításáig. Jó (nagyon, nagyon jó) a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Jó. Ezt mondja az Ige. Jó. Jó dolog. Olyan végződik el, ami másként nem menne végbe. Úgyhogy – félre ne érts, nem középkori, szenvedés-párti teológia ez, és nem vallásoskodás, ami a szenvedéssel kapcsolja össze a szentséget és az alázatosságot, de az Ige mondja – tekintsd jónak (ha már úgyis benne vagy!), amikor VÁRNOD kell az Úrra. Ha már ebben vagy – „nyomorúságod helyzetében” – akkor „használd ki”, meríts ki belőle mindent, amit csak lehetséges! Várj az Úrra, tudatosan, várjad Őt, és gyönyörködj Benne MOST, amikor még nem láttad meg szabadítását.

Ha ezt még nem ismered, adj Neki egy lehetőséget most, hogy tanítson valamit neked, most, ebben a nehéz helyzetedben. (Ez nem gyógyulás-ellenes tanítás – ne is vedd oda. Ez nem ördög-párti tanítás – ne is használd arra. Az ördöggel szemben vedd fel a fegyvert. Mondd ki az igét. Parancsold el a gonoszt. Állj ellene neki gondolataidban, érzésvilágodban, és zavard el, ne hazudhasson neked semmit. De közben az Úr a te pajzsod, és Benne bízol, Tőle várod a szabadítást. S ameddig várod Őt, vársz cselekedeteire, s kitartasz ígéreteiben, addig, a VÁRAKOZÁS idejét, felhasználod arra, hogy megismerd Őt, a nehézség idején is, énekled az éjszaka énekeit, és várod, várod, várod, hogy meglásd szabadítását. Erről beszéltem.)

7./ Megteszel mindent, amit most, ebben a helyzetben meg lehet tenni, az Úrért, az Ő akaratából, az Ő dicsőségéért, szeretetből, hitből, hűségesen. Vetsz, cselekszel, szólsz – jót – és adod, amid van, amit te is úgy kaptál, az Úrtól. (Ebben a helyzetedben ez csoda, mindenki előtt egyértelmű, több mint amit emberileg el lehetne várni.) DE teszed, mert az Úr belül mutatja, mert tudod, hogy a „nyomorúság ideje” PONTOSAN ERRE VALÓ, hogy tedd, hűséggel, a hit által, amibe a te Urad beállított, és ezzel (is) megdicsőítsd Őt. És te szereted Őt, és akarod, hogy megdicsőüljön. Ámen.