Dr-Kováts György: ÉLŐ VÍZNEK FOLYAMAI - 3. (KIÁLTOTT... / 2.)

Jn 7, 37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.

Az Úr Jézus Krisztus körül sokan kiáltottak.

6./ Kiáltott a holdkóros – démonizált – fiú édesapja is, könnyhullatás közepette, hangosan kiáltott: „Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!”. Kiáltott, mert hinni akart, mert akarta, hogy fia megszabaduljon, mert tudta, hogy Jézus az egyetlen, aki megszabadíthatja, mert szükséghelyzetben volt, mert nem törődött azzal, hogy ki mit gondol róla, mert tudta, belülről tudta, hogy Jézus képes arra, hogy megszabadítsa gyermekét, mert az apai szeretet minden egyéb körülményt félretesz, mert a szeretetnek ilyen hatalma van, mert a kiáltás Jézushoz hatolhat, mert mást tenni nem is tudott, csak kiáltott, sírt, és kimondta: „Hiszek Uram – pótold ki, ami hiányzik!”. És Jézus kipótolta.

Elég volt a hit. A kiáltó hit. A hatalmasan kiáltó, minden ellenállást legyőző, semmivel sem törődő hit. Mert a te Megváltód akarja a hitet. Akarja, hogy higgy. Keresi a hitet. Szereti a hitet. Kívánja a hitet – akarja, hogy végbemenjen a szabadítás. És ez a hit által megy végbe. Végbe fog menni. Kiálts. Ne félj. Ne törődj a körülményekkel, ha ott van Jézus, kiálts, hívd őt segítségül. Kiálts! Kiálts. Kiálts az Úrhoz. (Mk 9,24.)

7./ Kiáltottak a gyerekek is, amikor az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe, kiáltottak, örömmel, ujjongva, „magukon kívül”, teljes odaadással. Elhallgattathatatlanul. A Megváltó sem hallgattatta el őket. Nem volt hajlandó a vallásos rend miatt, az emberek félelme, és félreértése – tudatos eltussolási szándéka – miatt az igazsággal szembefordulni. A Megváltó mellett te is kiálthatsz. Örömödben te is kiálthatsz. Ujjonghatsz Előtte, Neki, Érte, és nem fog elhallgattatni, mert azt „nem szokták”. Nem kicsinyes, nem szűklátókörű, és nem önző. Szeret, és mindig szeretni fog. Téged, magadat, úgy, ahogy vagy. Énekeiddel, szereteteddel, imádságoddal együtt. Ha őszinte, és ha abból a hitből fakad, amit Ővele kapcsolatban kaptál a szívedbe. (Mt 21,9.16.)

8./ Ugyanígy visszhangzott a hatalmas kiáltás – ordítás, mint egy meccsen, de nem örömben, hanem gyűlöletben és őrületben – „Feszítsd meg… feszítsd meg… feszítsd meg.” Ez a tüntetés, fenyegető hangjával, rákényszerítette a helytartót – saját érdekei (vélt érdekei) védelmében – arra, hogy minden jogérzete, igazságosság-érzete, (s a szabályos bírói eljárás) ellenére, átadja a Megváltót megfeszítésre.

Ne indulj a sokasággal együtt a gonoszra – mondja az Ige. Akármennyire kiáltanak, ordítanak, fenyegetőznek – te ne félj, és ne add el az igazságot. Ha egyedül állsz ellene a gonoszság nyomásának és szorításának, akkor is győztes vagy, kerüljön, amibe kerül. A menny lát, és hall, és figyelemmel követ. És tudd, hogy Isten országa más – ott „egy fecske is csinál nyarat”. Nem jelentéktelen, hogy a többiek ordításával szemben te mást mondasz, kiállsz az elnyomott, kisemmizett, lenézett, megvetett mellett, kiállsz az igazság mellett, és vállalod az elítéltetést is, megvetést és gúnyt is. Ha szívedben kiált az igazság, ne hagy magad legyőzni mások hazug kiáltásai által.