"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom
néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27).
Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk,
hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza
van. Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két
végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk.
Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk. Amikor ide eljutunk, mi sem
könnyebb, mint szent életet élni. A nehézségek akkor támadnak, amikor
bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.
Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan
békessége mint pecsét tanúskodik róla. Ez nem természetes béke, hanem Jézus
Krisztus békessége. Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd
fel az okát, miért nem jön. Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél,
Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot. Nincs benned az egyszerűség és a
bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik,
nem a mi elhatározásainkból. Minden saját elhatározásom ellenkezik az
egyszerűséggel.
Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az
engedelmeskedést. Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem
tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren
tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett. Az Isten és közém ékelődő
összes nehézség engedetlenségből származik. Minden olyan kérdés - és ilyen sok
van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert
tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan
fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.