... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR"
(Jer 31,14).
Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal.
Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten
szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig
népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel
vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és
népe között.
Ezek az emberek jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az
emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók,
sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek
megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.
Nem csoda, ha Isten népe jóllakik" az Úr
javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő
korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret,
fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor
ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan
kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt
nem szabad teljesítenie.
Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.