Ige: Az újjászületett ember felismeréséről

Kijelentés arról, hogy honnan ismerhetők meg a felülről – vagyis: újjonan - született emberek: „Aki felülről [vagyis Istentől] jött, feljebb való mindenkinél. [mert hatalmasabb, és mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. [mindeneknek fölötte van]. És arról tesz bizonyságot [és Ő arról beszél, arról tesz tanúságot], amit látott [és ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [amit mond] senki sem fogadja be. Aki az Ő bizonyságtételét befogadja, [azt, amit mond] az megpecsételte [és az elismeri], hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit hirdeti]; mivelhogy [neki] az Isten nem mérték szerint, mérték nélkül adja a [Szent] Szellemet” (Ján. 3,31-34).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [és azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [azaz Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [és ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [vagyis Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Az új teremtésről, vagyis a szellemi emberről így beszél az Úr: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [vagyis elmarasztaló ítéletük, mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet] azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, [és Krisztus Jézusban élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet [a természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a (hús)test szerint  valók [a (hús)test szerint  élők, a húshoz igazodók] a (hús)test dolgaira gondolnak. [és a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók  pedig a Szellem dolgaira. [a Szellemhez igazodók pedig a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember pedig szellemiekre törekszik)]” (Róm. 8,1-2.5).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [vagyis új teremtmény]; a régiek [az eredeti, a kezdeti, az ősi] elmúltak [és a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [és valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

Dávid próféciája is így hangzik: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (juhnyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).

És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [és azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (és gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (és törekvőt)” (Tit. 2,14).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Ez a menyei Atya akarta, amit cselekedni kell: „Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemből, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre (ami biztos várását jelenti valaminek, ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

 „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (és a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

És itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellem által [vagyis egy Szellemben] mi mindnyájan egy testté [egy szómává = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [és valamennyiünket egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).

Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

És hogy mi a feladatuk, arról már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak alkoték (amelyet magamnak formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).