Dr-Kováts György: Az áldásról

 Péld 13:2 A férfi az ő SZÁJÁNAK gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel. Péld 13:3 Aki MEGŐRZI az ő száját, megtartja önmagát; aki felnyitja száját, romlása az annak.

Miért? Szerinted az áldás lehetőségét mire kaptad? Nem arra, hogy áldj? Hányszor áldhatsz meg valakit? Naponta egyszer? Beszélgetésenként egyszer? Vagy reggel-este? Ennyi minimum. És, ha nincs ott, ahol te? Akkor nem áldhatod? Nem mondhatod neki, „légy áldott, legyenek jó gondolataid, töltsön be téged a szeretet, fogadd be Isten bölcsességét, lásd meg, amit az Úr akar veled megláttatni, ismerd fel vezetését, stb.”? Nem mondhatod, amikor imádkozol érte, hogy az Úr áldása nyugodjon meg rajta? Nem adhatsz érte hálát naponta akár ötször is? Van ennek korlátja? Korlátoz ebben téged az Úr Jézus? Mondta, hogy naponta csak hétszer áldhatod meg a szeretteidet? Naponta csak egy bizonyos időpontban teheted meg? Nem. Ugye, nem korlátozta. Ahányszor eszedbe jutnak, ahányszor szükségét érzed, kimondhatod a JÓ SZÓT, és áldhatsz, hálát adhatsz értük, és közbenjárhatsz értük. Ki mondhatja erre, hogy ez nem helyes?

Csak imádkozz bátran, csak bíztass, csak áldj, és tedd, amiért kaptad a szót, amire kaptad a beszédet. Az Úr munkatársa vagy.

Ha ezt teszed, az Úr tovább fog vinni téged, és megtanít titkos útjaira, megmutatja terveit, beavat, hogy imádkozhass bátran, még inkább, az Ő jó akarata szerint, felismerve a napok szükséges kihívásait, mindig, érzékenyen, érinthetően, hogy az Úr szólhasson hozzád, percről-percre, imádságod közben is, irányíthassa szavaidat, melyekre igényt tart!

A te Urad szereti a jó szót. Szereti az imádságot. Szereti az áldást. Szereti a hálaadást. Szereti, amikor jóra használod szájadat. Szereti a bíztatást, bátorítást, vigasztalást. Ő a vigasztalás Istene. Az irgalmasság Istene. Szereti, amikor erre használod szájadat.

Guti Tünde NAPJAINK HITEHAGYÁSA...

Gondolataimat a következő hír ihlette:

 „Gyűlöletbeszédnek, pontosabban gyűlölet-bűncselekménynek minősítette a kanadai legfelsőbb bíróság a homoszexualitás bibliai alapú kritizálását, akár élőszóban hangzik el, akár írásban jelenik meg. Pakisztanizálódik Kanada?”

            Lehetséges, hogy a végidők keresztyénüldözése egészen más irányból indul, mint ahogy azt várnánk. Itt már nem valamelyik keleti vallás vagy egyéb ideológia az ellenség, hanem a magát még kereszténynek nevező, de morálisan lesüllyedt, Isten ellen lázadó társadalom.

            A világnak addig nincs semmi baja a hívőkkel, amíg templomokban és fesztiválok reflektorfényében énekelnek, vagy szeretetszolgálatok keretében gondoskodnak a szegényekről.

            Amikor azonban a bűn és a sötétség már annyira beleeszi magát a mindennapokba, hogy a normális élet szinte lehetetlenné válik a démonikus mérgezettség miatt - és az egyszerű többség, félelmében és szörnyülködésében elhallgat, beletörődve az ördögi fertő terjedésébe -, az ettől gyötrődők egyre hangosabban és szenvedélyesebben emelik fel szavukat az igazság mellett és az Isten törvényét tiprók ellen, nos, akkor ők minden bizonnyal az ellenszenv és a gyűlölet céltábláivá válnak.

            Ha olyan mértékben lezüllenek a nemzetek, hogy a kormányokban ülők hoznak bűnt pártoló törvényeket, a Föld napjai meg vannak számlálva. Isten haragjának a pohara betelik. Pont úgy, mint Noé napjaiban.

            Amikor már általános a hitehagyás, és egyre erőteljesebben hangzik ítélethirdetés és megtérésre hívás, a szellemileg megvakult tömegek, mint idegentestet akarják kilökni maguk közül a Bibliát a legfőbb tekintélynek elismerő Krisztus követőket. Elindulhat egy kiközösítő üldözéshullám.

            Nem elég a kegyelemről és Isten megbocsátó szeretetéről prédikálni az igazságnak tudatosan ellenszegülő, vesztébe rohanó világnak! Hirdetnünk kell Jézus felrázó szavait is:

   „Térjetek meg, mert elközelített Isten országa!”

   Akit érdekel, itt a fenti idézet folytatása:   http://mandiner.blog.hu/2013/03/06/a_biblia_mint_gyuloletbeszed

 2013. márc. 7.                                           

KENNETH Fejleszd ki az érzékeidet

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazság beszédében, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, akiknek érzékeit a gyakorlat kifejlesztette a jó és a rossz megkülönböztetésére.
– Zsidó 5: 13-14

Akkor vagy szellemileg felnőtt illetve érett, ha az érzékeidet már kifejlesztetted a jó és a rossz megkülönböztetésére – amikor már olyan sokat gyakoroltad a Szellemben való járást és az elméd megújítását az Ige által, hogy még a tested is Isten útját választja a világ útja helyett.
Gondold végig, vannak-e olyan dolgok, amikre az újjászületésed előtt a tested rá akart venni, de most már nem vágysz rájuk?
Nekem vannak ilyenek. Régebben dohányoztam, és sajnáltam azokat a keresztényeket, akik nem tehették meg. De mióta hívő vagyok, nem vágyom a dohányzásra. Nem is gondolok rá, és még kevésbé része az életemnek.
Ez történik veled is, ha Isten Igéjével táplálkozol, és megújítod az elmédet az Ige alapján. De nem feltétlenül gyorsan és könnyedén megy végbe. Lehet, hogy a tested harcolni és ellenkezni fog egy darabig, mert sokáig tanítottad a világ útjára. De ha kitartasz az Ige mellett, és növekszel, akkor a tested a megigazultság szokásait fogja kifejleszteni, úgy, ahogy az ellenkezőjét tette korábban.
Ne éheztesd a szellemedet, ne csupán néhanapján tápláld némi szellemi tejjel. Táplálkozz rendszeresen – minden nap – az Ige kemény eledelével, és fedezd fel, mit jelent valóban érettnek lenni.
Igei olvasmány: Zsidó 5: 11 - 14, 6: 1-3

A szeretetről

Készítette: Keresztény szépségportál

Mindig tud adni, akinek szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény.

Szent Ágoston
www.keresztenyszepsegportal.hu

Akadály vagy lehetőség?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ha sziklát nem tudod elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd az akadályt lépcsővé! A közeli erődben különleges fát fedeztem föl: az egyik lucfenyő egy hatalmas szikladarabot körülölelve nőtt ki a földből.

Úgy ült ott kőszékén, mint egy óriás. Barna törzse köpenyként vette körül a sziklát. Könnyed mosollyal, hanyagul tornyosult ellenfele fölé, mint bajnok a megérdemelt győzelem után. A fa merészsége engem is mosolyra késztetett. Elképzeltem kettőjük harcát: ki tudja hány évvel ezelőtt kicsi hajtás bújt ki a földből a szikladarab mellett. A kő úgy magaslott fölé, mint egy óriás hegy. Miféle esélye volt ennek a kicsi hajtásnak a kemény szikladarabbal szemben? Mégis bátran birokra kelt vele. Ahogyan a sarj növekedett, újra meg újra nekiütközött a sziklás talaj keménységének. Ez mindig hajthatatlan, kellemetlen szomszédját juttatta eszébe. Ha a fa ember lett volna, talán morogni kezd: ”Mivel szolgáltam és rá erre? Nem tudok úgy kinyújtózni és növekedni, mint más, rendes lucfenyő!” de a fácska minden morgás nélkül lassan tovább nőtt, az ég felé törekedett, és kinyújtózott. Az egyetlen értelmes dolgot tette: ránőtt a szikára. Amikor törzse végül felkúszott a szikladarab tetejére, tovább nőtt olyan egyenesen, mint a gyertyaszál, akárcsak a többi fa. Ha ma valaki rátekint daliás termetére, úgy tűnik, mintha a lucfenyő ezt mondaná: „Ha a sziklát nem tudom elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd az akadályt lépcsővé!”

Mi tart vissza bennünket attól, hogy olyan emberré váljunk, amilyenek lenni szeretnénk? Milyen szikladarabbal kell megharcolnunk? Valamit gyermekkori trauma, ami aláásta önbecsülésünket? Nehéz természetű munkatárssal kell együtt dolgoznunk? Házassági problémáinkkal küzdünk? Anyagi nehézségek állják utunkat?

Kezdjünk el hálát adni Istennek az életünkben lévő nehézségekért! Az akadályok ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy megtapasztaljuk Isten erejét. Az akadályok vagy mindent eltakarnak a szemünk elől, vagy lehetővé teszik számunkra, hogy föléjük kerekedve többet láthassunk, mint előzőleg. Ez egyedül tőlünk függ.

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy azoknak, akik Téged szeretnek és benned bíznak, minden a javukra válik. Adj nekem erőt, bölcsességet és türelmet, hogy az utamba kerülő szikladarabok adta esélyt megragadjam, és közben megtapasztaljam a Te erődet, amely minden akadályt legyőz.

Helen Lescheid

Hajnalcsillag: Mikor még semmi nem létezett

Ige: Ahogyan szól ma Isten.

 „Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz): a különféle alkalmakkal sokféleképpen, sok részletben] és sokféleképpen [(polütropósz): sokféleképpen, változatos, és különféle módokon, vagy formában] szólott [és beszélt] hajdan [a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban] az atyáknak [(patér): ősatya, ősszülőknek] a próféták által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk a Fiában.

[Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk]” (Zsid. 1,1)

Bemerítő János atyja – így prófétál, bizonyságot téve arról, hogy Isten az ősidőktől fogva szólt, és szól az emberhez: „Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől] fogva voltak. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek). Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk. 1,70-73).

A prófétákról így szól az Úr, amikor Mózes ellen lázadtak Áron és Mirjam, aki ezért leprás lett, - kijelentve, hogy: „… Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, vagy álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szembe szólok (és beszélek) ővele, és nyilvánvaló látásban, (világosan, nem rejtélyesen); nem homályos beszédek által, és az Úrnak hasonlatosságát (is megpillanthatja, és) látja. Miért nem féltetek (és hogy mertetek) hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,6-8).

A zsidók elutasították az Úr Jézust, ezt mondva: „Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való” (Ján. 9,29).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Vigyázzatok, meg ne vessétek (és el ne utasítsátok) azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót (és aki a földön adott kijelentést) megvetették, (és elutasították) sokkal kevésbé (menekülünk meg) mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon (és a mennyből szól hozzánk)” (Zsid. 12,25).

Hívlak Uram várlak Uram.

A harcaimban velem az Úr!!

 „Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlük, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földéről” (5 Móz. 20,1)

Az ismeret hiányának eredménye

A hiányos ismeret, rossz információ, amely gőggel, túlságosan nagy öntudattal párosul, a hit akadálya.

Megvéd és befedez

Istenem, szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem." (Zsolt 57,2/b).

Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei védelmére. Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor oltalmaznia kell őket a veszélytől. A mi Urunk is sasszárnyakon siet választottai megmentésére.

Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek felett. Tulajdon testével rejti el őket. A tyúk teste melegével melengeti csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat kicsinyei. A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára. Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.

Amit a vigyázó és szárnyaival befedező madár a kicsinyei számára jelent, azt jelenti az Úr a mi számunkra. Ezt újra meg újra hálaadással megtapasztalhatjuk. Megvéd minden gonosztól. Az Úr ugyan a madár szárnyához hasonlítja oltalmát, de mennyivel nagyobb oltalom az, mint a madarak tollazata. A Seregek Urának ereje rejlik benne. Legyen ez vigasztalás a számunkra, hiszen a mindenható szeretet siet, hogy megszabadítson és elrejtsen bennünket.

Isten szárnyai gyorsabbak és gyengédebbek, mint a madáré, rejtőzzünk el bizalommal szárnyai árnyékában, és találjunk ott nyugalomra!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

TITKOS DOLGOK

6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ

fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Szellem által; mert a Szellem mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak IstenSzelleme. 12 Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva. 14 A nem szellemi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni. 15 A szellemi ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van” 1Kor 2,6-16.

                          TITKOS DOLGOK

Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. (1Kor 4,1)

Hivatalos őrzője vagyok egy titkos receptnek. Amint láttam, hogy anyósom életének utolsó éveibe lép, tudtam, hogy a család "Angyalok étke" sütemény receptje hamarosan elvész, ha nem cselekszem sürgősen. Állandó desszertje volt ez a családi összejöveteleknek, amelyet mindenki nagyon várt. Csak nagymama tudta minden alkalommal könnyűre és finomra sütni.

Meglátogattam ezért vidéki tanyáján, hogy első kézből tanuljam meg a tökéletes sütemény elkészítésének fortélyait. Lisztet szitáltunk, tojásfehérjét vertünk fel, más, különleges hozzávalókat adtunk hozzá épp a megfelelő pillanatban - csodálatos nap volt. Egyesével elárulta titkait azokban a csendes pillanatokban. Talán ő is érezte, hogy az idő sürget. Ez volt az utolsó lehetősége, hogy egy fontos tudást átadjon.

A fenti igevers azt mondja, legyünk "Isten titkainak sáfárai". Pál úgy tekintett magára, mint aki előtt titkot fedtek föl. De a hír Jézus Krisztusról, aki kész volt meghalni a világ bűneiért, és feltámadott a harmadik napon, olyan üzenet volt, amit nem tudott megtartani magának.

Isten irántunk való mérhetetlen szeretetének jó hírét meg kellett osztani másokkal.

Az idő rövid. Adjuk tovább az utánunk következő nemzedékeknek, amit igaznak tudunk Istenről.

Imádság: Urunk, segíts, közvetíteni szereteted azok felé, akik nem ismernek téged. Ámen.

Isten titkait meg kell osztani másokkal.

Sharon Braner (Oklahoma, USA)

www.csendespercek.hu

A napod legfontosabb része

"De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." Mt.6,33.

Sokan azt mondják, hogy nincs idejük csendességet tartani. Ez egy kifogás. Minden egyes ember a földön a hétnek ugyanazzal a 168 órájával rendelkezik. A kérdés azonban az, hogy mivel töltöd azt az időt, amivel rendelkezel?

Nincs időd mindenre. Senkinek sincs. Ezért időt kell szakítanod arra, ami valóban számít. Ez nem idő kérdése, hanem azé, hogy mi a fontos számodra és mit helyezel előtérbe. A megoldás arra, hogy legyen időd a napi áhítatra az, hogy Jézust és az Ő országát teszed első helyre az életedben.

Jézus azt mondta: "De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."Mt.6,33. Legyen az Úr az első az életedben, és több időd lesz. Bármire is legyen szükséged az életben, mindenben legyen mindig az Úr az első.

Legyen az életedben a legfontosabb dolog az, hogy jobban megismerd az Urat, és hogy több időt tölts Vele. Hogy miért? Mert nem azért teremtettünk, hogy a tennivalóinkat kipipáljuk a feladat-listánkon. Arra lettünk megteremtve, hogy minél több időt töltsünk az Úrral.

Hatalmas kiváltság az, hogy csendességet tarthatunk. Gondoljunk bele, a Mindenség Teremtője hív minket arra, hogy naponként némi időt töltsünk vele. Képzeld el, hogy a a kedvenc színészed, vagy a kedvenc zenészed, vagy énekesed, vagy akár a kedvenc sportolód kérne meg arra, hogy mindennap tölts el vele némi időt. Azt mondanád: "Bocs, de ma nincs rád időm"? Hát persze, hogy nem ezt válaszolnád!

Akkor miért mondasz nemet arra, amikor maga az Úr hív téged, hogy tölts vele egy kevés időt? Nagyon sok mindent elmulasztasz, amikor nemet mondasz.

Te milyen fontossági sorrendbe teszed jelenleg a dolgaidat? Hogyan változhatna ezeknek a dolgoknak a fontossági sorrendje, ha a csendességed az Úrral állna az első helyen?

Befolyásolja-e a hozzáállásodat a napi fontossági sorrend felállításához az, ha közben figyelembe veszed azt, hogy valójában kiváltság, ha az Úrral csendességet tarthatsz?
 

(Rick Warren, Daily Hope, 2012. január 29.)
 

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/05/a_nap_legfontosabb_resze

Hillsong - For Who You Are - With Subtitles / Lyrics

Nézz szembe a zenével!

Hallottad-e már azt a kifejezést, hogy nézz szembe a zenével

[angol kifejezés jelentése: szembenéz a következményekkel].

A következő történet elmondja ennek a szólásnak az eredetét.

Sok évvel ezelőtt egy fiatalember a Birodalmi Zenekarban szeretett volna játszani, ám egyáltalán nem tudott zenélni. Mivel azonban nagyon gazdag és befolyásos ember volt, kikövetelte magának, hogy beállhasson a zenekarba, és játszhasson a király előtt.

A karmester megengedte neki, hogy a zenekar második sorában foglaljon helyet. Noha nem értett a kottaolvasáshoz, kapott egy fuvolát, és amikor a koncert megkezdődött, felemelte hangszerét, csücsörítette ajkait, és mozgatta ujjait. Minden mozdulatot végigcsinált, mintha csak ő is játszana, de soha nem szólaltatta meg a hangszerét.

Ez a megtévesztés két éven keresztül folyt. Majd egy napon új karmester vette át a Birodalmi Zenekar vezetését. Közölte a zenészekkel, hogy mindenkit meg akar hallgatni egyenként, hogy láthassa, milyen jól tudnak játszani. A meghallgatással kiszűri azokat, akik az ő mércéjének nem felelnek meg, és elküldi őket a zenekarból.

A zenészek egyenként bemutatták játékukat az ő jelenlétében. Az álfuvolás rémült aggodalommal tekintett meghallgatása elébe. Amikor rá került a sor, betegnek tettette magát. Az orvos azonban, akit a vizsgálatára kirendeltek, megállapította, hogy semmi baja nincs. A karmester ragaszkodott ahhoz, hogy a férfi jelenjen meg előtte, és adjon számot tudásáról.

A fuvolásnak szégyenkezve kellett bevallania, hogy ő tulajdonképpen egy szélhámos. Ezen a napon kellett „szembenéznie a zenével".

Sokan közülünk eljátsszák a keresztyén élet különböző mozdulatait. Eljárunk gyülekezetbe vagy ifjúsági órára, igeverseket mondunk el, és mindenféle jó dolgot mondunk. Valójában azonban szélhámosok vagyunk. Eljön majd az az idő, amikor mindnyájunknak meg kell állnunk a menny és föld bírája előtt, és „szembe kell néznünk a zenével." Senki sem tud majd elrejtőzni a tömegben. A csalókat elkülönítik majd az igazi zenészektől. (Lásd Mt 12,36-37 és 25,31-46.)

Mt. 12.36-37 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.

Mt. 25.31-46 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

http://velunkazisten.hu/content/book/N%C3%A9zz_szembe_a_zen%C3%A9vel

Dr-Kováts György: TEDD, AMIT TENNED KELL - DE VEDD ÉSZRE JÉZUST...

Luk 5:4 Mikor pedig megszűnt beszélni, mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. Luk 5:5 És felelvén Simon, mondta neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. Luk 5:6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítették be; szakadozott pedig az ő hálójuk.

Semmi baj azzal, hogy szorgos vagy, és teszed, amit egy-egy helyzetben tenni lehet, és kell is.

1./ Mosd a hálóidat. Húzd szárazra a hajódat. DE vedd észre Jézust, aki be akar szállni.

2./ És HAGYD FÉLBE a munkádat, ha az tartana vissza attól, hogy Jézusnak engedj. Engedd, hogy beszéljen veled. Tedd félre az ellenvetéseket, hagyd az „újra elvégzendő munka” miatti zúgolódásodat, a szokatlanság miatti aggodalmaskodásodat, és mindent, amit az emberek ilyen helyzetben kifogásként felhoznak általában. Evezz kicsit beljebb, és hagyd, hogy Jézus beszéljen a hajódból (hallgasd te is, félbehagyva a háló mosását).

3./ Azután, ha hozzád fordul, és valami teljesen szokatlant mond, ENGEDJ NEKI. A hit enged. A benned levő hit engedni akar. Csak a régi természet az, ami zúgolódik, értetlenkedik, monológokat mond. Mondd a jót. Tedd a jót. Amit Ő mond. Az Ige mindig hitet fog támasztani benned, ha engedsz Neki. Engedd, és végződni fog.

4./ És TEDD MEG, amit tenni kell. Amire Jézus indít.

Adj, vess, szólj, vagy éppen hallgass, menj el, ahová el kell menned, beszélj, és taníts, vagy magyarázd az Igét, add, amit kaptál, és add tovább, amit megkaptál, még, ha magadénak gondoltad volna is azt.

Légy rajta, hogy az Úr elvégezhesse, amit Ő akar elvégezni, és ne akadályozd okoskodásoddal Őt. Még, ha mások értetlenkednének is. Még, ha „bolonddá” is lennél a szemükben – vagy legalábbis ettől kellene tartanod. Az Úr végzi, és végezni is akarja, most is, az Ő munkáját, s te ebben résztvevő vagy, hiteddel, engedelmességeddel, készségeddel, hűségeddel, állhatatos kitartásoddal, alázatosságoddal, szelíd hozzáállásoddal. Amit ki kell mondanod, mondd. Ha imádságra indít, légy konkrét, és mondd, amit Ő ad szívedbe. Ha látást, kijelentést ad – Ő adja – akkor tedd, amit mond. Mondd, szólj, vesd el a hit magjait. Anyagilag is. Amit mond, tedd meg. A hit által. Minden emberi üzleti szellem nélkül. Egyszerűen bízz Benne, ha szólt neked.

Ezt tette Péter, amikor a hálóval kievezett a mélyre. Jézus ott volt a hajójában. És figyelte őt. Jézus mondta, hogy mit tegyen, Péter pedig engedett Neki. És most evez. Pedig a „lehetőségek ideje” MÁR LEJÁRT. Az emberek szemében. Az eddigi tapasztalatoknak megfelelően. A szokások értelmében. A közvélemény szerint.

De a csoda SOHASEM A KÖZVÉLEMÉNYNEK MEGFELELŐEN történik. Ha a menny csodáiban akarsz járni, akkor el kell szakadnod attól, amit az emberek „általában megszoktak”. Szembe kell fordulnod azzal, amit saját magad is „normálisnak” gondolnál. Mert Jézus az ilyen helyzetekben jön. Sokszor. Amikor mások már „legyintenek”, úgy tekintenek a helyzetedre, hogy „annak már annyi”.

De Jézus NEM ÍGY NÉZ RÁD. Jézus többet lát. Ő látja a láthatatlant.

És tudod mit? A hited, amit Ő adott szívedbe, ugyanúgy lát, mint Jézus. Nem úgy néz a helyzetre, mint a többiek. Többet lát – ő látja Jézust, Aki most szólt, aki most cselekedni készül. Lát, és ezért tesz. Lát, és ezért indul. Lát, és ezért nem adja fel. Lát, és ezért készséges. Annak ellenére, hogy mit érez. Annak ellenére, hogy mit súg neki Ádám. Annak ellenére, hogy a „vallásos világ” mit gondol körülötte. Annak ellenére, hogy az „emberek mit szoktak ilyen helyzetben tenni”.

Tegnap nem hallgattam. Bár nagyon sokáig vártam. Egy mondattal lerögzítettem, hogy szerintem mit lát a hit. Hogyan kellene imádkoznunk. Nagyon érdekes volt az ott levők reakciója. (Pásztorokkal voltam együtt.) Összefoglalva: egyedül maradtam. Volt, aki külön odajött a végén, és azt mondta, hogy érti, mit mondtam. Volt, aki elmondta, hogy ő is átélt fájdalmas helyzeteket, és nem értik meg őt. De inkább más volt a reakció. Mintha bántottam volna másokat – azzal, hogy egy olyan szempontot kezdtem el mondani, ami előttem egyértelmű volt, de amit az imádság során kihagytak. Hogy az ördög is ott van a pályán, és labdába rúg. Hogy esetleg lehetne másként is imádkozni… De nem mondhattam el végig.

Sokat gondolkodtam azóta is. Rossz, hogy megszólaltam? (Utólag megaláztam magam, és mindenki hallatára lerögzítettem, hogy nem volt bántó szándék bennem, és elhatároltam magam minden ítélkezéstől, kritikától, amit felfedezni véltek szavaimban. Megértették, és nyugtázták, a közösség, kapcsolat, nem sérült.)

Kellett nekem beszélni? Még most is gondolkodom. De ott, akkor, úgy éreztem, az Úrtól, igen. Az más kérdés, hogy „mennyi haszna” volt pillanatnyilag. Emberileg úgy tűnik – semmi.

De az Úr átvitt, átvisz az ilyen helyzeteken, és te döntés elé kerülsz. A „hit helyzetei” általában az „egyedül maradás helyzetei”, amikor sok ember másként gondolkodik a helyzetről, másként látja azt, és te úgy érzed, hogy „magadra maradtál”.

Sidrák, Misák, Abednégó helyzete, Dávidé, amikor Góliáttal állt szemben. Ábrahámé, amikor Isten azt mondta neki, hogy Sárának nevezze Szárait, és ezzel kifejezésre juttassa az Élő Istenben való bizalmát, Istenének akaratát, és az engedelmességet Ura felé.

(Miközben napról-napra ezt tette, feltámadt benne a hit, és készsége szerelmébe is átcsapott, s a lehetetlen lehetségessé vált. Szerelmüknek gyümölcse támadt. Hit által. Az ő Uruktól. Mert készek voltak úgy szólni, ahogy Uruk mondta nekik. Egymást szerelmes szavaikban a hit szavával illették. Ábrahám – népek atyja, és Sára – fejedelemasszony. Úgy szóltak, úgy láttak, és úgy viselkedtek, a hit által, ahogy az Úr mondta nekik. S így a hit elvégezte, és a hit által az Úr el tudta bennük végezni, hogy megtörténjen a lehetetlen. Róma 4,16-21.)

Ez a hit útja. Ez volt a bibliai időkben. Ez volt az Úr Jézus számára is. Ő mindig ezen az úton járt. Bántották is érte eleget. Oktatták, számon kérték, fenyegették, üldözték, és végül megfeszítették. Ennél többet nem tudtak Vele tenni. Veled sem tudnak. És te már amúgy is „meg vagy feszítve Krisztussal együtt”, igazából vesztenivalód nincs is.

Úgyhogy, harcra fel, higgy Péterrel együtt, higgy Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal, Józseffel, Mózessel, Józsuéval, Sámuellel, Dáviddal, és a prófétákkal együtt. Higgy az Újszövetség nagy harcosaival – a végtelenül egyszerű, hétköznapi emberekkel – együtt, akiket Isten Szent Szelleme tett „valakikké”, a „senkikből”. Higgy Péter apostollal, Pállal, Jánossal együtt.

Higgy az egyháztörténet elhívottjaival együtt. Azokkal együtt, akik saját korukban „butáknak” tűntek, sőt, ellenállást váltottak ki, akiket megégettek, szétvágtak, vízbe fojtottak, börtönbe zártak, megfosztottak családjaiktól, száműztek, gályára hurcoltak – s mindezen közben, kínzóik azt gondolták magukról, hogy „istentiszteletet cselekszenek”. (Jn 16,2.) Mindent megtettek velük, de elhallgattatni nem tudták őket. Mert ezek az emberek a hit által éltek, a hit által szóltak, a hit által cselekedtek.

A hugenottákkal, akikhez dragonyosokat szállásoltak be, John Wesley „laikus prédikátoraival”, akiket kövekkel támadtak, és akiktől minden helyiséget elvettek, hogy ne tudjanak prédikálni. Az anabaptistákkal, akik nem adták fel, még Oroszországban sem, ahogy szorították őket nyugatról, keletre, de tudták, hogy „az Igazság él”.

És az új kori, s a legújabb kori hűségesekkel. Akik országokat nyertek meg, és nyernek meg. Még akkor is, ha bezárják őket az 50 celsius fokban konténerbe, a tűző napon, még, ha a tízezer fős sátrukat széttépi is a szél, még, ha a misszió munkája közben kikergetik is őket egy országból, vagy internáló táborba zárják őket. Még akkor is, ha motorcsónakkal gázolják le őket, ha karddal végeznek is velük, a hit szól, az Isten Igéje nem hallgat el, és az Úr, az ilyenek által, elvégzi munkáját.

Elvégzi a hétköznapokban, és elvégzi az ünnepnapokon is. Az utcákon, munkahelyeken, kórházakban – és a templomokban is. Mindenhol. Mert hitben járnak, és nem látásban.

Vállald a kockázatot!

Készítette: Útmutató a Léleknek

Lehet hogy neked is van egy "bajod" az életedben, amit hordozol, és amiről nem hiszed, hogy valaha is megváltozik, és nem hiszed, hogy valaha is kigyógyulhatsz belőle. Lehet, hogy Jézus arra kér téged, hogy kockáztass, de te félsz attól, hogy kinyújtsd a karod és megérintsd a ruhája szegélyét.

Vállald a kockázatot, és nézd meg, hogy mit tesz Isten. Valójában, a kockázat vállalása az egyik módja hited elmélyítésének - mivel így minden egyes apró lépés önbizalmat ad neked ahhoz, hogy nagyobb lépéseket merj megtenni.


-Daily Hope by Jon Walker

Veled lesz az Úr! - Fodor Sándor - Hit Gyülekezete Marosvásárhely

Jöjjetek hozzám, mondja az Úr Jézus!!

Készítette: Ez az a nap!

Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn 14,6)

Állatiskola

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Állatiskola

Egy nap összegyűlt néhány állat az erdőben, és elhatározták, hogy iskolát indítanak. Egy nyuszi volt ott, egy madár, egy mókus, egy hal és egy angolna. Létrehoztak egy oktatási bizottságot, és megpróbálták összeállítani a tanmenetet.

A nyúl ragaszkodott hozzá, hogy az odúásás mindenképpen legyen benne a tananyagban. A hal az úszáshoz ragaszkodott. A mókus ragaszkodott ahhoz, hogy vegyék be a körkörös famászást, a madár pedig a repülést akarta.

Összeállították hát a tanmenetet ezekből a tárgyakból. Aztán kijelentették, hogy minden állatnak kötelező mindegyik kurzust elvégezni.

A nyuszinak, bár ásásból ötöst kapott, a körkörös famászással komoly gondjai akadtak: folyton hanyatt esett. Nemsokára a sok eséstől agykárosodást szenvedett, és már az ásás sem ment olyan jól. Már nem ötösöket, csak hármasokat kapott ásásból, körkörös mászásból pedig persze mindig csak egyeseket.

A madárnak nagyon szépen ment a repülés, de amikor ásásra került a sor, az már nem ment annyira. Folyton eltört a csőre meg a szárnya. Hamarosan repülésből is hármasokat kapott, ásásból pedig egyest. Emellett a körkörös famászással is nagyon kínlódott.

A mókusnak ragyogóan ment a körkörös famászás, de a víztől annyira félt, hogy úszásból egyenesen megbukott.

A halnak nem esett nehezére legjobbnak lenni úszásórán, de nem volt hajlandó kijönni a vízből, hogy a többi órán részt vegyen.

Az osztályelső egy szellemileg visszamaradott angolna lett, aki mindent megcsinált félig-meddig. De a tanárok örültek, mert a széleskörű tanmenetnek köszönhetően mindenki minden tantárgyat tanult.

(Tony Campolo: Everything You've Heard is Wrong c. művéből, Dallas: Word, 1992, 130. o.)

Krisztus testét, a Gyülekezetet, úgy tervezte Isten, hogy mindenkit magába foglaljon, de Isten sosem akarta, hogy mindenki mindent csináljon.

Isten sajátos képességeket adott neked,amiket neked, és csakis neked kell használnod a gyülekezetben és a világban. Senki más nem rendelkezik pont ugyanazokkal az ajándékokkal, és sok olyan munka van, amit csak te tudsz elvégezni (1Kor 12).

A Krisztus követésére való felhívás arra szólít fel, hogy fedezzük fel egyedi tehetségünket, és aztán használjuk úgy az Istentől kapott ajándékainkat és képességeinket, hogy azzal dicsőséget és tisztességet adjunk Neki.