2013. augusztus 8.

János evangélium 12. fejezet: Mária kenete (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 12,1 Jézus azért hat nappal a husvét [vagyis a pászka] előtt méne Bethániába [jelentése: szomorúság, nyomorúság, csapás, szegénység háza], ahol a megholt Lázár [jelentése: Isten megsegített] vala, akit feltámasztott a halálból.

Ján. 12,2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Márta szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala [vagyis akik asztalhoz dőltek] ővele.

Ján. 12,3 Mária azért elővévén egy font igazi, [(pisztikosz):
valódi, hamisítatlan] drága [(polütimosz): rendkívül értékes] nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával*

*A prófécia így szól az ekklézsiáról, a kihívottak közösségéről, a Krisztus népéről: „Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem (és árasztja illatát)” (Én. 1,12).

Ján. 12,4 Monda azért [és méltatlankodott miatta] egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala [vagyis aki azon volt, hogy kiszolgáltassa, és átadja Őt]:

Ján. 12,5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron [(dénarion): dénár, római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg], és miért nem adták a szegényeknek [(ptókhosz): nincsteleneknek, és a koldusoknak]*

*Pedig meg van írva, hogy:a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden” (5 Móz. 15,11).

Ján. 12,6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja [meló): törődne velük, vagy mert ennyire aggódott a nincstelenekért], hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené [ellopja; mert ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak]*

*A Szent Szellem így figyelmeztet a látszat hívőre: „Az ő beszédeivel másnak tetteti magát (és álcázza szándékát) a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot (és alattomosságot). Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá (és ne higgy neki); mert hét iszonyatosság (hét utálatosság) van szívében” (Péld. 26,24-25).

Ján. 12,7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.

Ján. 12,8 Mert szegények [a nincstelenek, és koldusok] mindenkor vannak veletek [és mindig lesznek köztetek], én pedig nem mindenkor vagyok [köztetek]*

*Lukács így írja le az esetet: „Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ővele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, (és asztalhoz telepedett) enni. És ímé a városban egy asszony (élt) aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni (hogy asztalhoz telepedett), hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törli meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel” (Luk. 7,36-38)

 Jánoson keresztül nyer kijelentést, hogy ki volt ez az asszony: „Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából. Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait” (Ján. 11,1-2).

A Máriának szóló prófécia pedig így hangzik: „No azért egyed vígassággal (és örömmel) a te kenyeredet, és igyad jó szívvel (és jókedvvel) a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid! A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj (a kenet) a te fejedről el ne fogyatkozzék” (Préd. 9,9-10)

Ján. 12,9 A zsidók [vagyis a júdeaiak] közül azért nagy sokaság [nagy tömeg] értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.

Ján. 12,10 A papifejedelmek pedig tanácskozának [és elhatározták], hogy Lázárt is megölik;

Ján. 12,11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.

Ján. 12,12 Másnap a nagy sokaság [az a nagy tömeg], amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,

Ján. 12,13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna [(hószanna): szabadíts meg hát! Óh, ments meg]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!*

*Dávid így prófétált erről a napról: „Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!” (Zsolt. 118,24-26).

Ján. 12,14 Találván [(heuriszkó): vagyis megszerezve] pedig Jézus egy [fiatal] szamarat, felüle arra, amint meg van írva:

Ján. 12,15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén [vagyis szamárcsikón] ülve.

Ján. 12,16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele*

*Máté írása mutatja be, hogy hogyan szerezte meg az Úr a szamárcsikót: „És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba [jelentése: éretlen fügék háza, a korai fügék háza], az olajfák hegyéhez jutottak [az olajfák hegyéhez értek] vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt [ezzel a megbízatással]. És monda nékik: Menjetek ebbe [a szemközt levő] faluba, amely előttetek van, és legott [vagyis mindjárt, és azonnal] találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét [az ő csikóját]; oldjátok el és [vezessétek hozzám], és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek [ezért], mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani [és azonnal elengedi] őket. Mindez pedig azért lett [és azért történt], hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott [vagyis az ige, ami folyt, ömlött a kijelentés]. Mondjátok meg Sion [jelentése: kiszáradt, megperzselt hely] leányának: [Vedd észre], ímhol jő néked a te királyod [hát nézd, királyod érkezik, és vonul be hozzád], alázatosan [és jóindulatúan, barátságosan, szelíden, szerényen] és szamáron [vagyis szamárháton] ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén [vagyis igavonó, járomba tört állat csikóján ülve]. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta [amint elrendelte, és meghagyta] vala nékik, Elhozák [és odavezették] a szamarat és annak vemhét [vagyis a csikójával együtt], és felső ruháikat [azaz köpenyeiket] rájuk teríték [és ráhelyezték], és ráüle [vagyis felült] azokra. A sokaság [vagyis a tömeg] legnagyobb része pedig felső ruháit [és köpenyét] az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat [és ágakat] vagdalnak és hintenek vala az útra [megint mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az utat]. Az előtte és utána menő [az utána tóduló] sokaság [a tömeg] pedig [hangosan így] kiált vala, mondván: Hozsánna [Légy segítségül Isten] a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban.

[Más fordítás: Légy segítségül Isten ki vagy a magasságban, szabadíts, óh, ments meg hát Magasságos]!” (Mát. 21,1-9).

És a próféták mind ezt az eseményt hirdették. Zakariás így ír erről: „Örülj (és örvendj) nagyon, Sionnak leánya, örvendezz (ujjongj, és hirdesd), Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked (és érkezik hozzád) a te Királyod; igaz (ártatlan, szent) és szabadító (aki megtart, (biztonságban megőriz, megment, kiszabadít, üdvözít, mert diadalmas) Ő; szegény (és alázatos) és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén (vagyis szamárcsikó hátán)” (Zak. 9,9)

Ézsaiás is erről prófétál. „Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig (és hírül adta a föld széléig): Mondjátok meg Sion leányának, (jön már Szabadítód, Megmentőd, Üdvözítőd) ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma (és szerzeménye) vele jő, és megfizetése (a munkája eredménye) Őelőtte! És hívják (és nevezik) őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged (pedig) hívnak: keresett (és sokat látogatott) és nem elhagyott városnak (mert nem leszel elhagyatott)” (Ésa. 62,11-12)

Hát: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek. (Más fordítás: Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek)! Ímé, az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma (és szerzeménye) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott) Ő előtte” (Ésa. 40,9-11)

Sofóniás is így prófétál: „Énekelj (és ujjongj) Sionnak leánya, (kiálts örömödben) harsogj Izráel, örvendj (és örvendezz) és teljes szívvel vigadj Jeruzsálem leánya! Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet (és elveszi rólad az ítéletet), elfordította (és eltávolítja) ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted (és veled) van, nem látsz többé gonoszt (és nem kell többé veszedelemtől félned)! Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek (és így biztatják): Ne félj! Ne lankadjanak kezeid (ne csüggedj el) Sion! Az Úr, a te Istened közötted (és veled) van; erős ő, megtart (és megsegít); örül te rajtad örömmel (és boldogan), hallgat az ő szerelmében (és megújít szeretetével), énekléssel örvendez (és ujjongva örül) néked” (Sof. 3,14-17).

Egy előképben mutatja be a Szent Szellem, hogy ki Izráel királya: „És monda (Jéhu): Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királlyá kentelek téged Izráelen. Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu (jelentése: Ő Jahve) uralkodik!” (2 Kir. 9,12-13).

 Ézsaiáson keresztül jelenti ki az Úr, hogy ki Izráel királya, aki bevonult Jeruzsálembe: „Ezt mondja az ÚR,(Jahve), Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten” (Ézs. 44,6). Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító” (Ézs. 43,11)

Ján. 12,17 A sokaság [vagyis a tömeg] azért, amely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból [vagyis a sírboltból] és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn [vagyis most tanúságot tett mellette].

Ján. 12,18 Azért is méne ő elébe a sokaság [a tömeg], mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala*

*Lukács arról ír, hogy a csodákat látva, hogyan reagálnak a tanítványok, és a vallásos emberek: „Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni [és magasztalni] az Istent fennszóval [hangos kiáltással] mindazokért a [a hatalmas tettekért], és csodákért, amelyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg [és utasítsd rendre; korhold meg; intsd le] a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani [(kradzó): hangosan kiáltani, rikoltani, sikítani, és ordítani]” (Luk. 19,37-40).

Ján. 12,19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek [hogy semmit sem tudtok elérni, hogy semmire sem mentek]? Ímé, mind e világ ő utána megy [és őt követi].

Ján. 12,20 Néhány görög [(hellén): azaz pogány] is vala azok között, akik felmenének [felzarándokoltak], hogy imádkozzanak [és hogy imádják az Istent] az ünnepen*

*Mert így hangzott Isten törvénye: „Ügyelj az Abib hónapra, és készíts (tarts) az Úrnak, a te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Egyiptomból éjjel” (5 Móz. 16,1).

De „azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az ÚR valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék” (5 Móz. 12.5).

Ján. 12,21 Ezek azért a galileai [jelentése: a pogányok körzete] Bethsaidából [jelentése: halászat háza] való Filephez [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli] menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.

Ján. 12,22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak [jelentése: férfias], és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

Ján. 12,23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék [hogy megdicsőüljön] az embernek Fia*

*A prófécia beteljesült, amely így hangzott: „Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város! Ahová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére (hogy ott magasztalják az ÚR nevét)” (Zsolt. 122,3-4).

Ján. 12,24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal [vagyis ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg], csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem [vagyis sokszoros termést hoz].

Ján. 12,25 Aki szereti a maga életét [(phileó): vagyis kedvét leli, és barátja e világi életének, és aki kedvét leli önmagában], elveszti [(apollümi): romlásba viszi, és elpusztítja] azt*És aki gyűlöli [(miszeó): megveti, semmibe sem veszi, és kevésbé szereti] a maga életét e világon, örök életre tartja [és őrzi] meg azt**

*A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a fizikai, biológiai élet elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de önmegtagadást és önfeláldozó életet is jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is kifejezi, hogy valaki már az élete sorén sem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá, s tagadja meg, ha kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti” – az életét másokért.

**Az Úr Jézus újra - és újra kijelenti az Őt követni akaróknak a követés feltételét, és következményét: „Aki megtalálja [vagy aki próbálja megtartani] az ő életét, elveszti [vagyis pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [vagyis pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [vagyis én miattam], megtalálja [és megmenti] azt(Mát. 10,39).

 Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //vagyis a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást// minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (meg akarja menteni) az ő életét (vagyis önmagát), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én érettem, az megtartja (és megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)?” (Luk. 9,23-25)

„És valaki nem hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //és nem vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást//, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,27)

 A Máté írása szerinti Evangélium jelenti ki, hogy mikor és miért szólt így az Úr Jézus: „… kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. És Péter előfogván (magához vonta) őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik (nem történhet) ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem (botránkoztatsz engem, csapdát állítasz nekem); mert nem gondolsz az Isten dolgaira (és nem az Isten szerint gondolkozol), hanem az emberi dolgokra (az emberek szerint). Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, (sztaurosz): kínkaróját naponta, //és vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást// és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (menteni) az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem (és az evangéliumért), megtalálja (és megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall (vagyis az élete kárt szenved)? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (azaz az ő életéért)?” (Mát. 16,21-26)

Mert: „Valaki igyekezik (és törekszik) az ő életét megtartani (és megőrizni), elveszti (és elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja, életben tartja, életre kelti) azt” (Luk. 17,33)

Az apostolok is így: „Erősítették a tanítványok lelkét (vagyis a tanítványokat), intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon (és sok nyomorúságon, szorongattatáson) által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22)

 Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, és hogy ezeket nem kerülhetjük el. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy üldözni fognak minket); amint meg is történt, és tudjátok (és amint tapasztaltátok)” (1 Thess. 3,3-4)

„De mindazok is, akik kegyesen (vagyis Istenben való hitben) akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).

Ján. 12,26 Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli [(timaó): megajándékozza] azt az Atya*

*És hogy hogyan kell az Urat követni, arról így beszél: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (vagyis mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35).

És erre is az Úr mutat példát: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15).

Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]” (Mát. 23,12).

És az Őt követőknek így szól az ígéret: „És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,3).

Ján. 12,27 Most az én lelkem [egész lényem] háborog [megrendült, és nyugtalan, felzaklatódott, és feldúlt]; és mit mondjak? [kérjem azt, hogy] Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára [hiszen éppen ezért az óráért jöttem].

Ján. 12,28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve [hang hallatszott] azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.

Ján. 12,29 A sokaság [a tömeg] azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

Ján. 12,30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.

Ján. 12,31 Most van e világ kárhoztatása [most megy végbe az ítélet e világ felett]; most vettetik ki e világ fejedelme*

*Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz, az Úr ezt modta, azt is kijelentve, hogy mikor levettetik a sátán, az Úr felruházza azÖvéit hatalommal, és erővel: Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [és amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből]. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19)

És hogy mi a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő (a Szent Szellem), mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet): az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16.8.11).

 Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mit kell tenni Krisztus népének. „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói (a sötétség világának urai) ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,11-12).

Ézsiás is a sátán levettetéséről prófétál, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál (és lehulltál) a földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (a trónomat), és lakom a gyülekezet hegyén (és odaülök az istenek hegyére) messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a Magasságoshoz (a Felségeshez)” (Ésa. 14,12-14).

 János apostolon keresztül jön a felelet: „(Ezután háború támadt a mennyben). És lőn az égben viaskodás: Mihály (jelentése: kicsoda olyan, mint Isten) és az ő angyalai viaskodnak vala (és harcra keltek) a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat (és nem tudott felülkerekedni), és az ő helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó (és levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (és megtéveszti), vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben (és hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk (színe) előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (a bizonyságtételük igéjével); és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).

És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban (vagyis egész életedben). És ellenségeskedést szerzek (ellenségeskedést támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos (és ő a fejedet tapossa), te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15)

Ján. 12,32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.

Ján. 12,33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia*

*És egy előképben be is mutatja a Szent Szellem, hogy hogyan hal meg az Úr Jézus, egyben kijelentve halála eredményét is: „És amiképpen [(kathósz): ahogyan] felemelte Mózes a kígyót a pusztában [a sivatagban], akképpen [(hútó hútósz): így, ilyen módon] kell [(dei): szükséges; szükségszerű] az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz], hanem örök élete legyen [Őbenne]” (Ján. 3,14-15).

Ez pedig így történt. Amikor a nép engedetlenné vált, és mérges kígyók marták meg őket, akkor szabadulásért kiáltottak: „És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót (egy rézkígyót), és  tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,8-9).

És a győzelem idejéről és módjáról így beszél Isten Igéje: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban [a követelményeivel; rendelkezéseivel] ellenünk szóló [és tételekbe foglalt] kézírást [adóslevelet], amely ellenünkre volt nekünk [mely vádolt minket], és azt eltette [eltávolította, eltolta] az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínkaróra; kínoszlopra); Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [fennhatóságokat], őket bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette], diadalt vévén rajtok abban [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta]” (Kol. 2,14-15)

Ján. 12,34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?

Ján. 12,35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek [és közöttetek] van a világosság [a fény]. Járjatok [és addig tevékenykedjetek, és tegyétek a dolgotokat], amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket [addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség nehogy elborítson, és hatalmába ne kerítsen titeket]: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

Ján. 12,36 Míg a világosságotok [a fény] megvan, higyjetek a világosságban [a fényben], hogy a világosság [a fény] fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük*

*Az Úr Jézus kijelentése:Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye]; »Más fordítás: Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad«” (Ján. 8,12).

Mert: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki énbennem hisz” (Ján. 12,46).

És: „Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).

A sötétség következményéről így szólnak a próféták: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk, (hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője). Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve. és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed (és fölháborodik) és megátkozza (és gyalázza) királyát és Istenét, s néz fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!” (Ésa. 8,20-22).

„Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, (és ne legyetek kevélyek) mert az Úr szólott! Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne, (és sötétséget támasztana) és mielőtt (botladoznátok) és megütnétek lábaitokat a (homályba borult), sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá (és sűrű sötétséggé) fordítja! Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik (bizony fogságba kerül az ÚR nyája)” (Jer. 13,15-17).

Ján. 12,37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük [a szemük láttára], mégsem hivének ő benne:

Ján. 12,38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde [(logosza): Igéje], amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak ((akoé): és ki hallgatta meg az igehirdetésünket)? és az Úr karja [(brakhión);és az Úr ereje] kinek jelentetett meg [(apokalüptó): és ki előtt lett nyilvánvalóvá; és kinek lett kijelentve, leleplezve]?

Ján. 12,39 Azért nem hihetnek vala [vagyis azért nem voltak képesek hinni], mert ismét monda Ésaiás:

Ján. 12,40 Megvakította [(tüphloó): elhomályosította] az ő szemeiket, és megkeményítette [(póroó): megkövesedetté, kérgessé, érzéketlenné tette] az ő szívüket [az ő bensőjüket]; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam [és helyre ne állítsam] őket.

Ján. 12,41 Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle*

*Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10).

„Mert tanács-vesztett (és tanácstalan) nép (és nemzet) ez és nincs bennük értelem (és milyen értelmetlen)(5 Móz. 32,28).

Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1).

Pál apostol így idézi a próféciát: „Amint meg van írva: Az Isten kábultság [érzéketlenség, mély álom] szellemét adta nékik; [mindmáig érteni nem tudó szellemet] szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig” (Róm. 11,8).

És ennek addig kellett tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,3).

Az Úr Jézus példázatokban szól hozzájuk: „Azért szólok velük [és beszélek nekik] példázatokban [vagyis példabeszédekben], mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak [és nem fogják fel], sem nem értenek [ezért belátásra sem jutnak]. És beteljesedék rajtuk Ézsaiás jövendölése [vagyis próféciája], amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett [és megkeményedett; megkérgesedett; elhízott, érzéketlenné vált, eltompult] e népnek szíve [mert háj nőtte be e nép szívét], és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket [és hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam, és helyreállítsam őket] (Mát. 13,13-15).

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyeznek meg (és nem értettek egyet) egymással eloszlanak (vagyis szétoszlottak). Miután (és ekkor) Pál ez egy szót (rémát, kijelentést, igét) mondá: Jól (és helyesen) szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak (és a ti atyáitokról), mondván: Eredj (és menj) el (ehhez) a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok (meg)! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra (és vegyétek tudomásul), hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése (és üdvössége), és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének (vagyis eltávoztak) a zsidók, maguk között sokat vetekedve (és vitatkozva)” (Csel. 28,25-29).

 „Mert bár az Istent megismerték  [és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban  hiábavalókká  lettek, [belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká váltak] és az ő balgatag [érteni nem akaró, és oktalan] szívük [az ő bensőjük] megsötétedett. [egészen sötétségbe borult, és megvakult]” (Róm. 1,21).

Mert ezek azok: „Kik értelmükben [gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (az ő bensőjük) keménysége [elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük (Eféz. 4,18).

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett (vagyis nem elég világos) a mi evangéliumunk, azoknak leplezett (és csak azok számára nem világos), akik elvesznek. Akikben (vagyis ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit (gondolkozását, mert hitetlenek), hogy ne lássák (és így nem is látják meg) a Krisztus dicsőséges evangéliumának (vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium) világosságát, aki az Isten képe (és képmása)” (2 Kor. 4,3-4)

Mert: „… megtompultak [és megkérgesedtek; érzéketlenné váltak] az ő elméik [és érzékeik; gondolkozásuk; értelmük; felfogóképességük]. Mert ugyanaz a lepel [ugyanaz a fedél, és fátyol] mind e mai napig ott van [és megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [vagyis az Ószövetségen, amikor olvassák; (a felismerés ellen)] felfedetlenül [s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el; [Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát] (2 Kor. 3,14)

 „Mert az Isten igazságát [vagyis az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [és nem ismerték el; nem értették meg], és az ő tulajdon igazságukat [és a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [és elismertetni] az Isten igazságának [és az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [és nem vetik, és nem rendelik alá magukat]” (Róm. 10,3)

És nem ismerték fel Isten szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa (vagyis elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (vagyis hogy üdvözüljön) a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik (vagyis az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van, a görög szöveg szerint továbbra is a sátán hatalma alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16-18).

Ezért az apostol figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2).

Ján. 12,42 Mindazáltal a főemberek [a vezetők] közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből [(aposzünagógosz): a zsinagógából nehogy kizárják őket]:

Ján. 12,43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. [Más fordítás: Mert jobban szerették az emberek elismerését, és megbecsülését, mint azt a dicsőséget, amelyet az isten ad]*

*Már korábban így beszélt hozzájuk az Úr Jézus „Mi módon [(pósz): és hogyan] hihettek ti [hogy volnátok képesek hitre jutni], akik egymástól nyertek dicsőséget [(doxa): tekintélyt, tisztességet megbecsülést, dicséretet]. És azt a dicsőséget [(doxa): méltóságot, tekintélyt, tisztességet megbecsülést, dicséretet], amely az egy [(monosz): az egyetlen, az egyedüli] Istentől van, nem keresitek [(dzéteó): nem kutatjátok, nem törekedtek utána, és nem vágytok rá]” (Ján. 5,44).

Ján. 12,44 Jézus pedig [felemelve a hangját] kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

Ján. 12,45 És aki engem lát, [aki engem szemlél] azt látja [azt szemléli], aki küldött engem*

*És az Úr Jézus újra - és újra kijelenti magát: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet [(logoszomat): igémet] hallja [(akúó): és hallgat rá, megérti, és felfogja] és hisz [(piszteuó): és bízik] annak, aki engem elbocsátott [(pempó): elküldött], örök [az örökkévalóságon át tartó, vagyis természetfeletti] élete van. És nem megy a kárhozatra [vagyis (kriszisz) az ítéletre], hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

Mert: Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (Ján. 7,16).

Már korábban kijelenette az Úr: „Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos] az, aki engem elküldött [aki engem kibocsátott], akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok [őbenne létezem], és Ő küldött [Ő bocsátott ki] engem” (Ján. 7,28-29).

Mert: „Én és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk(Ján. 10,30).

Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben. Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Isten már Mózesen keresztül figyelmezteti népét: „Halld (és értsd meg) Izráel: az Úr (JHVH: Jahve), a mi Istenünk, egy Úr (és Ő az egyetlen Úr)!” (5 Móz. 6,4).

És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát az Úr: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8).

Pál apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5).

Ján. 12,46 Én világosságul [fényként] jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz*

*Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: „Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye];

»Más fordítás: Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad«” (Ján. 8,12). 

És: „Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).

 A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a világosságról: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít, felragyog, tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]. „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra jövő embert). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé (vagyis a saját világába) jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Ján. 1,4-5.9-11).

Ezt a fényt hordozzák az Övéi, akikről azt mondja az Úr: „Ti vagytok a világ világossága [a kozmosz fénye; mert ti vagytok a világ számára a fény]…” (Mát. 5,14).

És az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert valátok régen (vagyis egykor) sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (mint világosságnak gyermekei) úgy járjatok (és úgy éljetek). Mert (ugyanis) a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (és egyenességben) van” (Eféz. 5,8-9).

Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, s benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket, és teszlek), pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből (a börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7).

És Pál apostol megvallja, hogy a Krisztus testének is szól az isteni szó, amely így hangzik: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18).

„Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig” (Csel. 13,47).

 Így szólt az Úr: „Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).

 És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Kelj fel, világosodjál (és tündökölj), mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége (rád ragyogott, és) rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, (sűrű homály a nemzeteket) és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad (és fölötted ott ragyog) az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez (és a rád ragyogó fényhez). Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed” (Ésa. 60.1-3.19).

Ján. 12,47 És ha valaki hallja [(akúó): felfogja, és megérti] az én beszédeimet [(réma): az én kijelentéseimet] és nem hisz [és nem tartja, nem őrzi meg azokat], én nem kárhoztatom [vagyis krinó: nem ítélem el] azt. Mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam [vagyis hogy elítéljem] a [(koszmosz): a teremtett, a látható] világot, hanem hogy megtartsam [(szódzó): megmentsem, üdvözítsem] a világot*

*És az Úr Jézus újra -és újra kijelenti jövetelének célját:Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy [megmentse, és] megtartsa [vagyis üdvözítse]…” (Luk. 9,56).

„Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa]” (Ján. 3,17).

Pál apostol is erről tesz bizonyságot: „Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és [minden(kép)] teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e [látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse] a bűnösöket [a célt eltévesztőket], akik közül első [és legnagyobb] vagyok én” (1 Tim. 1,15).

Ján. 12,48 Aki megvet [(atheteó): semmibe vesz, és folyamatosan elutasít] engem és nem veszi be [(lambanó): nem fogja fel, nem érti meg, és nem fogadja be] az én beszédeimet [(réma): az én kijelentéseimet], van annak, aki őt kárhoztassa [(krinó): vagyis: annak van ítélő bírája, aki elitéli]: a beszéd [(logosz): az az ige], amelyet szólottam, az kárhoztatja [az ítéli el] azt az utolsó napon*

*És így folytatódik a kjelentés: „Aki hiszen [vagyis hitre jut] és bemeritkezik, üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad, és az elvész]” (Márk. 16,16).

„Aki hiszen [(piszteuó): vagyis hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében (Ján. 3,18).

Ján. 12,49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek*

*Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „… Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (Ján. 7,16).

„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet (az én igémet): és az a beszéd (az az ige pedig), amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” (Ján. 14,24)

Ján. 12,50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet [(dzóé):
vagyis a létezésnek egy más formája, egy természetfeletti élet]. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem [és úgy hirdetem], amint az Atya mondotta vala nékem.


Örülj az Úrban áld az Ő Nevét

Isten előtt kedves

„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem, az alázatos, és töredelmes (és megtört) szívet (bensőt, ami a szellemi élet központja) oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19)


Abraham Lincoln: A hibáinkról

“Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle!”

(Abraham Lincoln)

Tedd le a csokit és vedd kézbe a Bibliát

"Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, a mi tanulságunkra szolgál. Azért írták le, hogy az Írások felbátorítsanak, türelmes kitartásra buzdítsanak bennünket, és ezáltal reménységet kapjunk.  " (Róma 15:4)

Rossz hangulatban vagy? Hangulat liftre van szükséged?
Tedd le a csokitortát. Ne tarts önsajnálat-partit. Vedd kézbe inkább a Bibliát.
Az Ige áttörésére van szükséged.
Isten azért adta a Bibliát, hogy bátorítson bennünket. Felfoghatod a Bibliát hangulatlift-ként is.

A Biblia azt mondja a Róma 15:4-ben: Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, a mi tanulságunkra szolgál. Azért írták le, hogy az Írások felbátorítsanak, türelmes kitartásra buzdítsanak bennünket, és ezáltal reménysége kapjunk."

A Szentírásban mindent a mi bátorításunkra írtak. Ez egy óriási kijelentés - és igaz is! Még Isten Igéjének legkeményebb részei is azért vannak ott, hogy végtére is az életünket jó irányba terelje és bátorítson.

Ezért kell Istennel időt töltenünk minden egyes nap. Akár áhítat közben, csendességed közben, vagy személyes inspiráló idődben, de szükséged van arra, hogy egyedül Istennel legyél, olvasd az Ő szavát és beszélj hozzá.

A Biblia ezt mondja a Zsoltárok 119:114-ben: "Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédet várom, hogy megújítson." (MSG fordítás)

Ha elbátortalanodtál, elvesztetted a reménységedet, mondhatok neked egy dolgot az életedről anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna: nem töltesz időt Isten Igéjével. Ha igen, akkor nem lennél bátortalan. Minél inkább olvasod Isten Igéjét, amikor padlón vagy, annál inkább felemel.

Úgyhogy következő alkalommal, amikor elcsüggedsz, ne kapcsold be a tévét, amikor hazaérsz. Inkább nyisd ki a Bibliádat és kezdd el olvasni. Hallgass inkább Dr. Lukácsra Dr. Phil helyett. (Dr. Phil - amerikai lelki tanácsadói tévéműsor - ford. megjegyzés)

Isten Igéjében van erő, ami meg tudja változtatni az életedet. Isten ereje van benne. Semmi más nem tudja ezt megtenni. A Biblia fog neked "igazi anyagot" adni - igazi bátorítást.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.09.)


http://napiremeny.blog.hu/2012/03/16/tedd_le_a_csokit_es_vedd_kezbe_a_bibliat

C. H. Spurgeon: Aki győz

"Aki győz, annak megadom, hogy egyék az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van" (Jel 2,7).

Senki sem futhat el a csatából, senki nem tagadhatja meg, hogy részt vegyen a szent harcban. Küzdenünk kell, ha győzni akarunk. Hadakoznunk kell, míg minden ellenséget le nem győztünk, mert különben ez az ígéret nem lehet a miénk, hiszen csak azoknak szól, akik "győznek". Győznünk kell a világ hamis prófétái és mindama gonosz felett, amely tanításukat kíséri. Győznünk kell tulajdon szívünk lagymatagsága fölött, amely olyan könnyen elhagyja az "első szeretetet"! Olvassuk el a Jelenések könyvéből az efézusi gyülekezetnek írt egész levelet (Jel 2, 1-7).

Ha Isten kegyelméből győzünk, amint győzni is fogunk, ha győzedelmes Királyunkat híven követjük, akkor Isten bebocsát minket paradicsomának közepébe. Bátran elmehetünk majd a lángoló pallossal őrködő Kérub mellett, és eljuthatunk ahhoz a fához, amelyről ha eszik az ember, örök élete lesz. Így megmenekülünk az örök haláltól, amely a bűn zsoldja. Elnyerjük az örök életet, amely az ártatlanság pecsétje, az Istennek odaszentelt élet jutalma.

Jöjj szívem, bátorodj fel! Ha menekülsz a harc elől, elveszted az új és örök paradicsom örömét; de ha küzdesz a győzelemig, Istennel jársz a paradicsomban.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Ne félj a kudarctól! (2)

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel..." (Példabeszédek 24:16)

A kosárlabda sztárjai tízbõl körülbelül háromszor találnak bele a kosárba. Hogyan tudnak ekkora hibaaránnyal együtt élni? Úgy, hogy a nagy számok törvénye szerint élnek. Tudják, hogy ha sokszor kosárra dobnak, akkor elõbb-utóbb beletalálnak.

1952-ben Roger Bannister futó a negyedik helyen végzett az Olimpián, így nem szerzett semmilyen érmet. Ám nem volt hajlandó feladni. Addig sok szakértõ úgy gondolta, hogy emberileg lehetetlen egy mérföldet négy percnél rövidebb idõ alatt lefutni. Bannister célja azonban éppen ez volt. 1956. május 6-án megdöntötte az addigi rekordot. Azóta más sok futó elérte ezt, sõt újabb rekordok dõltek meg.

Mi a lényeg? Ha egy kudarc után mégsem adod fel, végül sikert fogsz elérni. Csak hajlandónak kell lenned arra, hogy visszatérj, és folytasd az utad.

1832-ben Abraham Lincoln nem jutott be Illinois állam törvényhozó testületébe. 1833-ban csõdbe jutott. 1835-ben meghalt a szerelme. 1836-ban idegösszeomlást kapott. 1838-ban nem õt választották a képviselõház elnökévé. 1843-ban nem jutott be a Kongresszusba. 1854-ben nem választották meg szenátornak. 1856-ban az alelnöki választáson is megbukott. 1858-ban ismét elvesztette a szenátusi választást. Ma azonban úgy ismerjük, mint az Egyesült Államok egyik legnagyobb elnökét.

Egy bölcs ember ezt így fogalmazta meg: Tévedés azt hinni, hogy az ember csak sikereken keresztül boldogul; a célhoz gyakran a kudarcok vezetnek." Te sem vagy legyõzött, ha a múltad nem gátol abban, hogy a jövõdre összpontosíts. Ne félj tehát a kudarctól!


http://www.maiige.hu/

Áldott az Úr.

Keresztények a Titanicon

A keresztény hívők túlnyomó többsége jegyet váltott magának a Titanicra, mely nem más, mint az egyház. Eljárnak egy gyülekezetbe, és azt hiszik, hogy így, a gyülekezet tagjaként luxusutazásban lesz részük a mennybe. Csakhogy nem veszik észre, hogy útjukat állja egy jéghegy. Ez a jéghegy pedig Jézus Krisztus, és Ő el fogja süllyeszteni a Titanicjukat.

Mert csupán az üdvösséget akarják, Jézust viszont nem. Nem érdekli őket Jézus Krisztus, ők csak az üdvösséget akarják. Be akarnak jutni a mennybe, de nem akarják Jézust követni. Tagjai egy gyülekezetnek, de nem tagjai Krisztus Testének. Még soha sem vették fel a keresztjüket, és még sohasem kezdték el Jézust követni. Még sohasem tértek meg a bűneikből, és nem követik Jézust. Nem élnek szentségben, nem vezeti őket a Szent Szellem. Csak szórakoznak egyet a Titanicon, az ő kis szórakoztató központjukban, a gyülekezetükben, és roppant boldogok. Kinéznek az ablakon, és csak arra várnak, hogy kikössenek a túlparton.

Sokan várják közülük az elragadtatást, mert úgy gondolják, hogy már megvan a jegyük, holott még Jézus Krisztust sem ismerik. Az a jéghegy pedig már várja őket!

Drága Barátaim, nektek a másik hajóban kell lennetek, a kis hajóban. Abban, amelyik gyakran viharba kerül, abban, amelyikben a tanítványok is voltak, és amelynek elejében Jézus aludt. Ők pedig azt kérdezték: "Uram, hát nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" És akkor Jézus felkelt, és felállva megdorgálta a vihart. Ez az a hajó, amelyben lenned kell, drága Barátom, nem pedig a Titanicon. Neked abban a kis hajóban kell lenned Jézussal.

A tanítványság, a Jézus Krisztusnak való engedelmesség kicsiny hajójában, a szentség kicsiny hajójában. A Jézussal való szoros kapcsolatot jelentő kicsi hajóban, ahol hallod a Mester hangját, figyelsz Rá, követed Őt, és engedelmeskedsz Neki, önmagadat megtagadva úgy, hogy mindennap felveszed a keresztedet, és követed Őt.

Te a Titanicra szálltál fel? Várod Jézust, hogy visszajöjjön azért, hogy eltörölje a föld színéről a bűnösöket, mialatt te a Titanicon szórakozol? Vagy pedig Jézussal jársz egy úton szentségben és igazságban, Krisztus munkáját végezve? Látszik rajtad, hogy Jézus benned él? Elutasított téged ez a világ? Üldöz téged? Vagy a Titanicon vagy, és remekül érzed magadat? CSAKHOGY OTT EGY JÉGHEGY VÁR RÁD, BARÁTOM!

Szállj ki a Titanicból, amíg még lehet, és ismerd meg Jézus Krisztust, amíg még nem késő!

Jézus áldjon meg téged!


http://jezusthallgasd.blogspot.hu/2013/07/keresztenyek-titanicon.html

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Mikor Krisztus eljött, a keresztény üzenethez új kifejezéseket kellett találni. Emberek milliói számára a legdrágább kincs, amit a hitük által megnyertek, Jézus maga. A Biblia úgy írja le őt, hogy miatta olyan a menny, amilyen. Az ő fénye ragyogja be a mennyet, az angyalok miatta örülnek, olyan gyönyörűség forrása, amely örökké elkápráztat minden mennyei lényt. Jézus a menny öröme; ahol ő van, ott van a menny.

Jelenléte bármilyen helyet mennyé varázsol. Az öröm forrása nem a minőségi bor, a finom étel, a szép nő, vagy a sikeres üzlet. A menny nem egy teológiai könyvtár, és nem az a hely, ahol az angyalok kugliznak szent Péterrel. A menny JÉZUS. Csak JÉZUS.

REINHARD BONNKE

dr-Kováts: ÖRÜLNI JÓ! -1.

Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos. Fil. 3,1

Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. /199o/
Τ λοιπόν, δελφοί μου, χαίρετε ν κυρίῳ. τ ατ γράφειν μν μο μν οκ κνηρόν, μν δ σφαλές.

Hümin de ászfalesz - szilárd, bizonyos, nem ingadozó, megingathatatlan /Zsid 6,19; Acs 21,34; 22,3o; 25,26;/ Titeket szilárddá tesz, titeket bizonyossá tesz, titeket megőriz az ingadozástól, titeket megingathatatlanná tesz.


MEGERŐSÍT az igazságban: "örüljetek az Úrban" - ez Isten jó akarata. Akarja, hogy örülj. Akarja örömödet. Bátran örülj. Ez javadra lesz.
Készítette: Ez az a nap!

Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek! (Neh 8,10)

Ha úgy akarunk élni, ahogy azt Isten eltervezte számunkra, akkor először is el kell hinnünk, hogy Isten akarata az, hogy örömben éljünk. Azután, el kell határoznunk, hogy belépünk ebbe az örömbe. Az öröm megtapasztalása életbevágóan fontos a fizikai, mentális, érzelmi és lelki egészségünk szempontjából. Ideje belépni ebbe a teljes és túláradó életbe, amit Isten szán nekünk. (Joyce Meyer)

HITBEN,NEM LÁTÁSBAN

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

HITBEN,NEM LÁTÁSBAN /2Korinthus 5,7./

Smith Wigglesworth mondott valamit,ami áldásos volt számomra,amikor először olvastam,valamikor a harmincas évek végén,mert annyira megegyezett a saját tapasztalatommal.
Azt mondta:Én nem a szerint járok,amit érzek.Én nem a szerint járok,amit látok.Én csakis a szerint járok,amit hiszek.
És még azt mondta:Nem érthetem meg Istent érzések által.
Nem érthetem meg az Úr Jézus Krisztust érzések által.Az által értem meg Istent,amit az ige mond Őróla.
Azáltal értem meg az Úr Jézus Krisztust,amit az ige mond Őróla.Ő mindaz,aminek Őt az Ige mondja.
Nem leszel képes megérteni önmagadat sem az érzéseiden keresztül.Ehelyett,mint újjászületett,Szellemmel betöltekezett hívő azáltal érted meg önmagadat,amit Isten Igéje mond rólad.
És amikor olvasod,hogy az Ige mit mond rólad,mindegy,hogy érzed-e vagy sem,mondd azt:"Igen ez én vagyok.Ez az enyém.Az Ige azt mondja,hogy ez engem illet.
Én meg tudok tenni mindent,amiről az Ige azt mondja,hogy meg tudom tenni.
Én az vagyok,aminek az Ige mond engem.Ahogy ezt megteszed,elkezdesz fejlődni szellemileg.

Megvallás:Én hitben járok,nem látásban.(Most pedig tedd meg Wigglesworth megvallását.)
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/
 —

Boyce Avenue - every breath (magyarul)

2013. augusztus 7.

Ige: Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel

Ján. 1,19 És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?

Ján. 1,20 És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás].

Ján. 1,21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda [kijelentette]: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem.

Ján. 1,22 Mondának azért néki [így tovább faggatták]: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk [választ kell vinnünk] azoknak, akik minket elküldöttek [megbízóinknak]: Mit mondasz magad felől?

Ján. 1,23 Monda [ezt felelte]: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában [sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta.

Ján. 1,24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

Ján. 1,25 És megkérdék őt [s tovább kérdezgették] és mondának néki: Miért merítesz vízbe tehát, ha te nem vagy a Krisztus [a Messiás], sem Illés, sem [pedig] a próféta?

Ján. 1,26 Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van [áll az], akit ti nem ismertek.

Ján. 1,27 Ő az, aki utánam jő [nyomomba lép], aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.

Ján. 1,28 Ezek Béthabarában lettek [Betániában történtek], a Jordánon túl [túlsó partján], ahol János [tartózkodott, mikor] vízbe merít vala*

*Az Úr Jézus így szól a farizeusokhoz: „Ti elküldtetek Jánoshoz, és (Ő) bizonyságot tett az igazságról” (Ján. 5,33)

János apostol vallástétele: „Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról. Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában (abban megvan ez a bizonyságtétel). Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról” (1 Ján. 5,9-10)

Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot önmagáról: „És mikor be akará végezni János az ő tisztét (és bevégezte pályafutását), monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját” (Csel. 13,25)

Az Úr Jézus bizonyságtétele Bemerítő Jánosról: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. A Bemerítő János idejétől (napjaitól) fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért (a mennyek országa erőszakot szenved), és az erőszakoskodók ragadják el azt (és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. Más értelmezési lehetőség: a mennyek országa erővel nyomul előre, de elragadják az erőszakosok). Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És, ha be akarjátok venni (ha akarjátok, fogadjátok el), Illés ő, aki eljövendő vala. Akinek van füle a hallásra, hallja” (Mát. 11,11-15)

„És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szóla nékik” (Mát. 17,10-13)

A Márk írása szerinti Evangélium is erről tesz bizonyságot:  „És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés (már el) is eljött, és azt cselekedték (tették) vele, amit (csak) akartak, amint meg van írva ő felőle” (Márk. 9,11-13)

 Illésről pedig – aki diadalt aratott a Baal-próféták felett – ez  lett megírva: „És követet külde Jézabel (jelentése: nem otthonos nálunk //idegen vallás//) Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék (úgy bánjanak) velem az istenek és úgy segéljenek (most és ezután is), ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint ahogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig. Amit mikor megértett (megijedt), felkelvén (elindult) elméne, vigyázván az ő életére (hogy mentse az életét,). És méne (és elérkezett) Beersebába, amely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járóföldre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá (egy rekettyebokorhoz), és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet (életemet); mert nem vagyok jobb az én atyáimnál (elődeimnél)!” (1 Kir. 19,2-4)


Lelkemben felvirradt a remény

A MENNY

 „És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és ragyogja be őket, és uralkodnak örökkön örökké” (Jel. 22,5)


Események Jézus halálakor

„És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; És a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.”
(Máté evangéliuma 27. fejezet 51-53.vers)

Jézus kereszthalála nemcsak a föld, hanem az egész világegyetem legmeghatározóbb pillanata volt. Hiszen Sátán nemcsak bennünket embereket, hanem angyalokat és más bolygók lakóit is lázadásra csábított.

Így bár a Golgota látszólag Isten vereségének tűnik, a valóságban mégis ez az áldozat a végső győzelmet jelentette Sátán vádjaival szemben. A kereszt egyértelműen bizonyította, hogy Isten a szeretet, aki életét adja teremtményeiért. És világossá vált, hogy Lucifer végleg önző, gyilkos indulatainak kíván élni.

A templomban az esti áldozat ideje volt, ám a földrengés következtében megrepedt az oltár, a bárány kiszabadult a pap kezéből, a kárpit kettéhasadásával pedig láthatóvá vált a legszentebb hely. Mindezek a jelek kifejezték, hogy Jézus az igazi Bárány megáldoztatott, ezáltal nyitva meg számunkra az utat a mennybe (Zsid.10:19-20).

És annak ellenére, hogy Sátán a sötétség erőivel megpróbálta végleg betapasztani a sír száját, a hét első napján, a feltámadás hajnalán a Krisztus általi szabadulás még nagyobb erővel ragyogott fel, mikor ismét „nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből" (Mt 28:2) megnyitotta Jézus és sok elhunyt szentnek sírját.

Így nyújt ma reménységet és vigasztalást az evangéliumnak eme Igéje;

„Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti azt Vele, minden fejedelemségek, minden hatalmasságok és minden más név felett, amely adatott, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.”

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/esemenyek-jezus-halalakor.html


C. H. Spurgeon: Szükség van egy szitára

Nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni az eltérõ dolgokat, mert a külsõ megjelenés megtévesztõ.

Dolgok, amelyek hasonlónak látszanak, akár egymás ellentétei is lehetnek.

Egy skorpió olyan lehet, mint egy tojás, és egy kõ olyan, mint egy darab kenyér, de messze nem azonosak.

Hasonló dolgok nagyon különbözõek lehetnek. Különösképpen igaz ez a szellemi dolgokra, ezért kötelességünk résen lenni.


C. H. Spurgeon: ISTEN ÍGÉRETEI MINDEN KERESZTYÉN SZÁMÁRA

Mi a helyes magabiztosság?

18,5-7 Ezékiás bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz… megtartotta parancsolatait… Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt. (2 Királyok)

Mi a helyes magabiztosság? Úgy gondolom, a helyes magabiztosság azt jelenti, hogy pozitívan állunk azokhoz a dolgokhoz, amiket meg tudunk csinálni, és nem aggódunk azok felől, amiket nem tudunk megcsinálni. Egy magabiztos ember nyitott a tanulásra, bátran átsétál az élet ajtóin, és izgalommal várja, mi rejlik az ajtón túl. Tudja, hogy minden ismeretlen, új dolog lehetőség arra, hogy többet megtudjon magáról, és kibontakoztathassa a képességeit.

A magabiztos emberek nem a gyengeségeikre koncentrálnak, hanem az erősségeiket fejlesztik a lehető legjobb szintre. Például egy tízes skálán, én körülbelül a hármast ütöm meg, ha zongorázásról van szó. Ha elég sokat, és nagyon keményen gyakorolnék – és a férjem elviselné a lármát, amit csapok – akkor egy átlagos zongoristává tudnám magam felküzdeni, aki a tízes skálán megüti az ötöst. Azonban előadóként a nyolcas szinten lehetek. Így, ha az időmet és az energiámat ebbe a képességembe fektetem, akkor eljuthatok a tízes szintre. Ha elkezded ilyen szemszögből vizsgálni a dolgokat, akkor könnyen meg fogod látni, mely területekre érdemes összpontosítani az erődet.
Mik az erősségeid? Ha nem tudod, kérd meg Istent, hogy mutassa meg neked.
Uram, ha Ezékiás képes volt Rád támaszkodni, és Benned bízni, akkor tudom, hogy ez számomra is lehetséges. Kérlek, segíts, hogy felismerjem, és a maximálisra tudjam fejleszteni az erősségeimet, ahelyett, hogy a gyengeségeimre koncentrálnék. Ámen.

Joyce Meyer
Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/204-mi-a-helyes-magabiztossag.html

JÓ REGGEL

1 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat!
3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád
imádkozom! 4 Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak” Zsolt 5,1-4.

                            JÓ REGGEL

Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet.
(Zsolt 59,17)

25 éves koromban egy rutin orvosi vizsgálat során kiderült, hogy magas a vérnyomásom. Az én életkoromban ez elég rossz hírnek számított. Az orvosom azonban megnyugtatott, hogy emiatt nem kell aggódnom. Felírt néhány gyógyszert, és rendszeres mozgást javasolt.

Azóta - immár három évtizede - minden reggel gyalogolni járok. A reggel áldott napszakká vált számomra, mind fizikailag, mind szellemileg. Ilyenkor emlékezem Isten kegyelmére és könyörületességére, amely minden reggel megújul (JSir 3,22-23).

Minden reggel eszembe jut Isten, aki velem volt az éjszakában, és velem marad napközben is, minden nap. A reggelek a bűnbánat és a hálaadás idejévé is váltak; ilyenkor imádkozom a családomért, a szomszédaimért, a gyülekezetemért és az országomért. Isten elé viszem a napi gondjaimat, feladataimat, kérve kegyelmét, útmutatását, segítségét és erejét. Hálás vagyok Istennek a reggelekért!

Imádság: Istenünk, minden tökéletes ajándék forrása, köszönjük a lehetőségeket, amiket az új reggel hoz számunkra. Hála a reggelente megújuló kegyelmedért. Ámen.

A reggel olyan csoda, amely minden nap megtörténik.

Prabodh Diarsa (Gujarat, India)

http://csendespercek.hu


Uram,én áldom a te szent nevedet

TÖRTÉNET: A szeretetről

Plüssmaci
Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úticélomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:
- Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival!
- Benyomtam a mikrofont:
- Vettem Plüssmaci.
- Kösz pajtás! – felelte a gyerekhang – Ki van a vonal végén?

Megadtam a bécémet, mire rákezdte:
- Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra. Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni.

Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én beszélgetek vele, ameddig akarja.
- A fateromé volt ez a szerkentyű – tájékoztatott – de most már asszem csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk.
Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek.

Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban.

- Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci.
Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön. Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával.
- Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! – szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét.

Én meg egy pillanatig sem haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé.
Ahogy befordultam a sarkon, majd kigúvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok. Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a másik már kapta is föl és ment vele egy kört.

Akár hiszik, akár nem, én is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem és szépen beültettem a székébe. Ha valamikor, hát azon a napon megtudtam, mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán.

Szépen felsorakoztunk, mielőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet:
- Viszlát pilóta, találkozunk az éterben.

Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb meglepetés ért:
- Brékó 1-9 – hallatszott a rádióból – , itt Plüssmaci anyukája. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát. Kiszállok, mielőtt elbőgöm magam. Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát!

Ez a történet jól példázza azt, hogy mi a legfontosabb, és hogy a legnagyobb rohanás közben is meg tudunk állni, hogy odafigyeljünk egymásra. Hiszen mi a szeretet, ha nem ez?


http://www.refvasvari.hu/mindenkinek-hasznos/lelekepito-irasok/

Charles Haddon Spurgeon

Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.


Dr-Kováts György: A szív lecsillapítása (2)

Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. ZSOLT 4,5.

Mikor csillapodik le a szív? Ha van módja gondolkodni. Ha meghallhatja az Úr szavát. Ha meglátja a másik szempontot is. Ha időt adsz neki. Ha engeded, hogy lecsillapodjon. Erre kiváló alkalom, az elalvás előtti állapot, amikor a lelkiismeret szeret megszólalni. Ismét hallod korábban kimondott szavaidat, látod magad előtt cselekedeteidet, leperegnek az események. Boldog ember, aki nem szeret rossz lelkiismerettel lefeküdni.

Mit csinálsz, amikor meglátod a helyzetet egy másik szempontból is?
Aki önvédelmezéssel él, magát próbálja fényezni, emelni, jónak kihozni, az érveket fog keresni. Elhallgattatja a lelkiismeretét.

Aki keresi az Úr országát és az Ő igazságát, az tükörbe néz: megnézi az Ige szempontjából (Fil 2,5-11 és 2,1-4 szempontjából, a 4,1-2 és 4-5 szempontjából). Megnézi a másik ember szempontjából is. Az ilyen – őszinte – embernek az Úr tud szempontokat mutatni. Ha dühösködsz, nem hallod meg az Ő szavát.

Mit teszel?
Ha meghallod, ahogy Ő látja a dolgokat – készen állsz-e bűnbánatra? Készen állsz-e megalázni magad, és ha kell, odamenni a másikhoz, és bocsánatot kérni? Készen állsz-e arra, hogy változtass a helyzeten? Mert, ha igen, meg fogod hallani az Úr szavát. Akkor nem a lázadásé, a haragé lesz az utolsó szó.

Hanem?

Az alázatosságé, és a bizalomé, az Úrba, a te mindenható Istenedbe vetett bizalomé.

Tied a döntés

Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában




TI MELYIK ELŐADÁSRA ÜLNÉTEK BE?

VIZSGÁLD MEG A VEZETÉSEDET

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház


Tudván először azt,hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó.
Hanem a Szent szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
-2Péter 1,20.21.

Az ige és a szellem megegyezik.Honnan tudhatod,hogy valami Isten szellemétől van?Ha nincs összhangban az igével,akkor nem a szellemtől van.
Mondták már nekem emberek,hogy Isten vezeti őket valaminek a megértésére,de amikor meghallottam,hogy mi az,azt mondtam:,,Nem,ez nem Isten szelleme."
Igen szélsőséges a következő eset,de igaz.Egy férfi azt mondta nekem,hogy szerinte Isten szelleme vezeti őt és egy asszonyt arra,hogy hagyják el a házastársaikat és házasodjanak össze.
Nem!Ez nincs összhangban az Igével!
A szent szellem nem szakít szét otthonokat.A Szellem és az Ige megegyeznek!A Biblia Isten Szellemének ihletésére született.
Vizsgáld meg a vezetésedet az Ige világosságában.

Megvallás:Isten Szelleme vezet engem.Megvizsgálom a vezetésemet az Ő Igéjének világosságában,mert az Ige és a Szellem megegyezik.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/

Imába foglalt szeretet

Szükségem van Rád! (Pintér Béla)