Péld 24:10 Ha lágyan viselted
magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
Ha már itt van ez a helyzet –
mi a teendő?
1./ Menekülés – az Úrhoz.
Ima, megragadod Őt, minden
helyzetedben, Hozzá fordulsz – s mondod: „Uram, Te tudod… Te tudod, ismered a
helyzetet…”. Ahogy dr. Paul Jonggi Cho
is tette az alatt a 10 év alatt, ameddig idegösszeroppanásából való
kigyógyulása tartott. A Szent Lélek gyógyító ajándéka továbbra is működött
nála. S amikor sorra gyógyultak a betegek, akikért imádkozott, amint látta a
gyógyulásokat, mindig ezt mondta magában: „Engem is, Uram, engem is…”. De ez a
gyógyulás 10 évig tartott, ahogy az Úr előre megmondta neki. Ebből az Úr nem
engedett. És közben, a „nyomorúság idején” a „nagy Cho pásztornak” ki kellett
tartania hűségesen az Úr mellett, aki belülről teljesen átformálta.
2./ Ne menekülj el a
szembesülés elől.
Ez az Ige szembesít. A
„nyomorúság ideje” szembesít. Amikor meghallod a rossz hírt, és azonnal imádság
támad fel benned, szembesít. Látod, hol állsz az Úrral. Kiáltás jön fel
bensődből, azonnal felkiáltasz, az Igére támaszkodsz – vagy jajveszékelésben
törsz ki, mindent elveszni látsz (ahogy az ördög súgja egy-egy ilyen
helyzetben, gyermekedet már sántán látod, ahogy a diagnózis most sejteti,
szüleidet a temetőben… de ez hazugság, az ördög festi fel többnyire eléd ezt a
képet, hogy hitedet méginkább elrabolja).
A nyomorúság szembesít. Nem
kárhoztatásért, hanem harcért. Azért, hogy megkeresd az Urat. Azért, hogy ezen
túl már mindenkor Ővele maradj, Vele éld az életedet, a jóban is – nem csak a
„rosszban”, ahol most megkerested Őt.
Sokan menekülnek. Kikerülik a
szembesülést. Megtalálják a hibát a másikban, a helyzetben, az Úrban, kibúvókat
keresnek, emberekre árasztják érzéseiket, félelmeiket, vádjaikat – de nem
szembesülnek azzal, hogy a kapcsolatuk az Úr Jézussal silány („szűk a te
erőd”).
3./ Ha valamit meg tudsz
tenni, azt tedd meg.
a./ Néha ez kicsi dolog. Csak
egyet tudsz megtenni? Csak annyit, hogy most nem dobod oda magad a gondoknak,
vagy a félelemnek, és nem mondogatod, hogy „minden elveszett”, vagy, hogy
„tudtam, hogy ez lesz…”, stb. Ez is valami. Ha őrzöd a beszédedet. Őrzöd a te
titkos kapcsolatodat az Úrral. Ő szeret, és te titokban mondod Neki: „Uram, Te
tudsz valamit erről a helyzetről, amit én nem tudok… Uram, nem értem, de bízom
Benned. Uram, Te vagy az én Uram. Te jó vagy, és irgalmas, és szeretsz, és soha
nem fogsz elhagyni engem. Tudom, és bízom Benned.” Lehet, hogy semmi mást nem
tudsz megtenni az első pillanatokban – néha az első napokban sem – de ezt
megteheted. És megteszed. És akkor nem „szűk a te erőd”, hanem az Úrban van az
erősséged.
b./ Néha többet is tudsz
tenni. Elveted a hited magvát. Csakazértis módon – adsz, segítesz másnak, jót
teszel, hit által azzal, akinek szüksége van rád, most. (Általában, amikor
bajban vagy, megjelenik egy-egy ember, akinek pont rád van szüksége. Mintha
ellenkezőleg történne – „Uram, félreértettél, én most kértem Tőled, nem azt
kérdeztem, hogy kinek kell adjak… és Te ideküldtél valakit, akinek még ebből a
’kevésből’ is adnom kell, ami megmaradt?” Igen. A te Urad nem értett félre. A
szabadítást készíti elő. De ehhez kell az, amit te tudsz tenni, adni, Neki.
c./ Néha még többet is tenned
kell. Ezt a helyzet megmutatja. Ha anyagi jellegű, jó tanácsosokkal
meghányod-veted, elintézed, amit lehet, a banknál, ügyvédnél, stb. Ha
kapcsolati jellegű, akkor megteszed, ami csak rajtad áll. Bocsánatot kérsz,
ajándékot viszel, utólag felköszöntöd, megadod, amivel tartozol, elkezded
ápolni a barátságot, ha eddig nem tetted is, időt szánsz rá, stb. Ha
munkahelyi, akkor megteszed, amit csak lehetséges, hogy helyreállítsd a
helyzetet. Ha levelet kell írnod, megírod, ha telefonálnod kell, elintézed. Ha
elmaradtál feladatokkal, ami csak rajtad áll, bepótlod őket. Ha megbuktál,
bejelentkezel pótvizsgára, nem halogatod, és nyomban nekifogsz a tanulásnak. És
így tovább. Elvégzed a kármentesítést, enyhíted a következményeket, még akkor
is, ha az ördög – és sok ember – azt súgja, hogy „semmi értelme”, „ez már
veszett fejsze nyele”, stb. Te, ha rajtad áll valami, megteszed, szívvel,
hittel, az Úrnak engedelmeskedve. (Persze, ha mást mond az Úr, azt teszed, amit
mond.)
4./ Amit nem tudsz megtenni,
azért ne kárhoztasd magad.
Ne. Az ördög teszi. Te ne
tedd. Elég, ha egy kárhoztat téged. Elég neked azt is visszaverni. Ha megbántad
– őszintén – a bűnt, amit elkövettél, vagy amiben részes voltál, ha bocsánatot
kértél a hibáért, amit ejtettél, akár mulasztás volt az, akár tevőlegesen
rosszul döntöttél, és az emberek felé is elrendezted mindezt – akkor vedd
igénybe a bűnbocsánatot, és az új kezdést, amiért az Úr Jézus meghalt a
kereszten.
Ne dőlj be az ördögnek. Nem
az az alázatos, aki mindig rosszat mond maga felől. Nem az az alázatos, aki
soha sem tud örülni, mert mindig eszébe jut, hogy „egy ilyen ember csak ne
örüljön”. Nem ez az ember az alázatos. Tudod milyen ez az ember?
Megerőtlenített, szűk erejű ember. De nem úgy, ahogy az apostol mondja: „amikor
erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”, hanem egészen másképpen: kirabolt,
kifosztott, az Istenfiúi jogkörében megrabolt, kárhoztatás alatt tartott,
szellemileg kiéheztetett, és így megerőtlenített ember. Tettre képtelen. Az Úr
ereje akkor mutatkozik meg, ha te lehet, hogy túl vagy minden lehetőségeden,
amit még tenni tudnál, és nem látsz emberileg megoldást, de közben TUDOD, HOGY
A TE URAD EREJE OTT VAN VELED, ÉS TUDOD, HOGY VELE KÖZÖSSÉGBEN ÉLSZ,
ELREJTETTSÉGBEN, s tiéd minden erő, megoldás és győzelem, amit csak megígért az
Igében. Ha ebben jársz – erős vagy, bár emberileg erőtelen. Az apostol erről
beszélt a 2Kor 12,9-ben. A kárhoztatás az ősi ellenséghez tartozik, mert
pontosan ettől az ERŐTŐL RABOL MEG.
Ezért a kárhoztatást vesd el.
Harcban, ha másként nem megy. Mondd ki: „Uram, köszönöm, hogy amit megbántam, Te
megbocsátottad. Köszönöm, hogy új kezdést adtál. Köszönöm, hogy az ellenség
semmiképpen nem tud rajtam kifogni, mert Hozzád tartozom, és tudom, hogy Te
minden helyzetben meg tudsz szabadítani, pontosan most is, ebben a helyzetben.
Ellene állok az ördögnek, és elfut tőlem. Köszönöm, Uram, hogy Veled élhetek,
és meglátom szabadításod. Ámen.”
Ha mások fognak kárhoztatni,
bölcsességet kapsz az Úrtól, hogy reagálj. Van, amikor megalázod magad, és
igazat adsz nekik abban a tekintetben, amiket korábban rosszul tettél. Van,
amikor hozzáteszed a jó jövőt, amit az Úr mond az Igében. Van, amikor visszakérdezel,
és tanácsukat kéred. Van, amikor megkéred, hogy erről ne beszéljetek, éppen
elég neked hordozni ezt, az, hogy most elmondják, amit te már úgyis átélsz, nem
segít. Végül megkérdezheted, tudnak-e segíteni. Sok mindent tehetsz, de a
kárhoztatásnak ne add meg magad. Az nem az Úrtól van.
5./ Kitartasz. Csakazértis.
Az Úrral.
Nem mondod ki a rosszat.
Csakazértsem. Érzed belülről, amikor mondanád – a Szent Szellem szól – hogy ne
mondd ki. És nem mondod ki. Mert ha nem érzed is, hogy jobb lett volna bármi
is, de akkor is kitartasz a te Urad mellett, az Ő indítása mellett, hűsége
mellett, és őrzöd szájad nyílását. Nem nyitod fel rosszra.
Nem átkozod meg magadat,
helyzetedet – s ezzel közvetve Istent is (okolva Őt, és áthúzva
mindenhatóságát, jóságát, szeretetét, gondoskodását) – ahogy Jób felesége
javasolta férjének. És nem halsz meg. Hanem élni fogsz, és meglátod az Úr
jóságát az élők földjén.
És nem adod fel. Nem hagyod
abba, amit meg tudsz tenni – sem a jóságosságot, sem szerepeid betöltését (mint
apa, anya, vagy nagyszülő, mint dolgozó, munkaadó, főnök, vagy beosztott, mint
gazda, házigazda, szomszéd, gazdálkodó, vagy mint lelkész, házicsoport vezető,
dicsőítő vagy dicsőítésvezető, közbenjáró, lelkigondozó, tanító, tanár,
gyermekmisszionárius). Nem adod fel, nem hagyod abba, hanem a tőled telhető
legjobbat nyújtod, adod, mert akarod, hogy mások is épüljenek, Isten országa
menjen tovább, és az Úr dicsőüljön meg. Ezen felül szeretsz, szereted azokat,
akik körülötted vannak, szolgálsz feléjük, teszed, amit csak te tudsz megtenni,
ebben a helyzetben, adod, amit adnod kell, és közben várod az Urat, csöndben,
szólítgatod, hálát adsz Neki, és várod, várod, várod. („Dicsőség Neked, Uram,
dicsőség Neked, minden jó, mert Te jó vagy, és tudom, hogy jót fogsz kihozni
mindezekből. Köszönöm, Neked, Uram, köszönöm a Te szabadításodat, köszönöm azt,
amit most még nem látok, de tudom, hogy Te jól intézed, és meg fogom látni.
Ámen.”)
6./ Várod az Urat, aki
győztes, és ígéreteiben maradsz meg. Megőrzöd szívedet és az Úr pedig megőrzi
szívedet és gondolataidat a Krisztus Jézusban.
Ez szinte ugyanaz, mint az
előző. De az, hogy várod, az ezt is jelenti: VÁROD. Nem mondasz le arról, hogy
MEGLÁTOD szabadítását, megoldásait, forrásait, helyreállítását.
Meddig várod?
Ameddig meg nem látod. Ha
kell egy évig is? Igen, ha kell, egy évig is. Ha kell kettőig? Ameddig Ő
mondja, ameddig Ő nem mond mást – várod.
Ez fáj.
Igen.
Nem egyszerű. Nem temetés,
amivel utána elcsitulnak a fájdalmak. Nem. Ez életben tartja az Úr munkájában
való bizalmat. De az életben tartás függő helyzettel jár. Nem könnyű. De ebben
megmaradva úgy növekszel a hitben, hogy észre sem veszed. Az Úr jó. És te ebben
élsz a továbbiakban. S ez jó. Ez jó. Nagyon, nagyon jó! Várakozni az Úrra – jó!
Néha, szinte azt is lehet mondani, hogy még „jobb” is, mint amikor már
megláttad szabadítását, és a megadott jóban élsz. Ez talán túlzás – de jó
várni, jó, nagyon jó dolog, Isten országában, várni, és megadással lenni (ez a
VÁRAKOZÁS egyik jellemzője) az Úr szabadításáig. Jó (nagyon, nagyon jó) a
férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Jó. Ezt mondja az Ige. Jó. Jó dolog.
Olyan végződik el, ami másként nem menne végbe. Úgyhogy – félre ne érts, nem
középkori, szenvedés-párti teológia ez, és nem vallásoskodás, ami a
szenvedéssel kapcsolja össze a szentséget és az alázatosságot, de az Ige mondja
– tekintsd jónak (ha már úgyis benne vagy!), amikor VÁRNOD kell az Úrra. Ha már
ebben vagy – „nyomorúságod helyzetében” – akkor „használd ki”, meríts ki belőle
mindent, amit csak lehetséges! Várj az Úrra, tudatosan, várjad Őt, és
gyönyörködj Benne MOST, amikor még nem láttad meg szabadítását.
Ha ezt még nem ismered, adj
Neki egy lehetőséget most, hogy tanítson valamit neked, most, ebben a nehéz
helyzetedben. (Ez nem gyógyulás-ellenes tanítás – ne is vedd oda. Ez nem
ördög-párti tanítás – ne is használd arra. Az ördöggel szemben vedd fel a
fegyvert. Mondd ki az igét. Parancsold el a gonoszt. Állj ellene neki
gondolataidban, érzésvilágodban, és zavard el, ne hazudhasson neked semmit. De
közben az Úr a te pajzsod, és Benne bízol, Tőle várod a szabadítást. S ameddig
várod Őt, vársz cselekedeteire, s kitartasz ígéreteiben, addig, a VÁRAKOZÁS
idejét, felhasználod arra, hogy megismerd Őt, a nehézség idején is, énekled az
éjszaka énekeit, és várod, várod, várod, hogy meglásd szabadítását. Erről
beszéltem.)
7./ Megteszel mindent, amit
most, ebben a helyzetben meg lehet tenni, az Úrért, az Ő akaratából, az Ő
dicsőségéért, szeretetből, hitből, hűségesen. Vetsz, cselekszel, szólsz – jót –
és adod, amid van, amit te is úgy kaptál, az Úrtól. (Ebben a helyzetedben ez
csoda, mindenki előtt egyértelmű, több mint amit emberileg el lehetne várni.)
DE teszed, mert az Úr belül mutatja, mert tudod, hogy a „nyomorúság ideje”
PONTOSAN ERRE VALÓ, hogy tedd, hűséggel, a hit által, amibe a te Urad
beállított, és ezzel (is) megdicsőítsd Őt. És te szereted Őt, és akarod, hogy
megdicsőüljön. Ámen.