Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy amíg e testben lakunk, addig távol vagyunk az Úrtól. Mert hitben járunk, nem látásban; bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. (2KORINTHUS 5,6. 8.)
„Mindenkor bízunk, és tudjuk…” Ez tetszik nekem! Nem reménykedünk, nem feltételezzük, nem lehetségesnek tartjuk, hanem tudjuk! Tudjuk, hogy ‘mi’ távol vagyunk az Úrtól. Igen, Isten Szelleme a szívünkben azt kiáltja:„Abba, Atyám”. Jézus Krisztus, fizikai, (hús és csont feltámadott testben) az Atya jobbján van a mennyben. És amikor ‘mi’ elhagytuk e testet, ‘mi’ is ott leszünk Vele.
Ki az a ‘mi’?
A fizikai halál pillanatában, az ember elhagyja a testét. És ennek utána, semmivel sem kevésbé ember, mint amikor a testében volt. Itt nincs hely arra, hogy teljes egészében bizonyságot tegyek, hogyan tapasztaltam meg a halált. („A pokolban jártam” című mini-könyvemben elolvashatod a teljes történetet). Azt azonban mindenképpen közölni akarom: Amikor én a testemen kívül voltam, semmivel sem voltam kevésbé ember, mint amikor a testemben voltam. Éppannyira valóságosnak tűntem a magam számára, mint most. Ugyanaz az alakom, ugyanaz a formám volt, ugyanaz a méretem. És tudtam mindazt, amit azelőtt tudtam, mielőtt elhagytam a testemet.
Megvallás: Az én valós énem a testemben él. Az én igazi valóm, örök szellemi lény, sohasem fog meghalni!
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Nyár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.