János evangélium 5. fejezet: A hitetlenség gyökere az emberek dicsőítése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 5,1 Ezeknek [az eseményeknek] után ünnepük vala a zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak], és felméne Jézus Jeruzsálembe.

Ján. 5,2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál^* [(probatikosz): a juhok részére fenntartott kapu, amelyen át Jeruzsálembe hajthatták őket] egy tó [(kolümbéthra): medence, víztároló], amelyet héberül Bethesdának [Jelentése: irgalom, könyörület, kedvesség, kedvezés, kegyelem háza] neveznek. Öt tornáca [öt oszlopcsarnoka] van.

*Az Úr Jézus kijelentése a juhkapuról: „Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhok kapuja. Én vagyok a kapu: ha valaki én rajtam át megy be, megtartatik (vagyis: üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál (Ján. 10,7.9).

 És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Aki (a mi Urunk Jézus Krisztus) által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk” (Róm. 5,2).

A juhkapuról így hangzik a prófécia: „És fölkele Eliásib (Jelentése: Isten újra helyreállít, visszahelyez; Isten visszahoz; Isten az, aki megfizet; megbocsát), a főpap és atyjafiai, a papok és építik a juhok kapuját; ők szentelik meg azt és állítják fel annak ajtait. Építik pedig a kőfalat a Meáh (jelentése: száz) toronyig, amelyet megszentelnek, s azután Hanánel (jelentése: Isten kegyelmes; Isten ajándéka, Isten megkegyelmezett, kedvezett) tornyáig; A sarok felső szobája, és a juhok kapuja között pedig javítgatnak az ötvösök és a kereskedők” (Nehem. 3,1.32)

Ján. 5,3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok [(khólosz): sorvadásosak; rokkant, nyomorék, bénák, megmerevedettek, paralízisben szenvedők] nagy sokasága [nagy tömege], várva a víznek megmozdulását [(kinészisz): felkavarását].

Ján. 5,4 Mert időnként angyal [az Úr angyala] szálla a tóra [víztároló], és felzavarta [felkavarta] a vizet: aki tehát először [legelsőként] lépett bele a víz felzavarása [felkavarás] után, meggyógyult, akárminemű betegségben volt [bármilyen betegség gyötörte is].

Ján. 5,5 Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött [szenvedett] betegségében [harmincnyolc esztendő óta feküdt betegen].

Ján. 5,6 Ezt amint (meg)látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van [hogy már hosszú ideje van ebben az állapotban]; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni [egészséges lenni]^*

*Mert: „… nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Zsid. 4,13)

Ján. 5,7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem [nincs senkim], hogy amikor a víz felzavarodik [felkavarodik], bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.

Ján. 5,8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj [járkálj, sétálgass]!

Ján. 5,9 És azonnal meggyógyult az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár [és fel-alá járkált] vala^* Aznap pedig szombat [(sabbat = nyugalom, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] vala.

*Mert Róla szól a prófécia: „… megszabadítja a kiáltó szűkölködőt (a segítséget kérő szegényt); a nyomorultat, akinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13)

Ján. 5,10 Mondának azért a zsidók [a júdeaiak] a meggyógyultnak: Szombat [(szabbaton): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] van, nem szabad [és nincs megengedve] néked a nyoszolyádat hordoznod!

Ján. 5,11 Felele nékik: Aki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj [és járkálj].

Ján. 5,12 Megkérdék azért őt: Ki az az ember, aki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj [és járkálj]^*

*Hogy ki a gyógyító, arról így prófétál Dávid: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3)

Ján. 5,13 A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság [vagyis nagy tömeg] lévén azon a helyen.

Ján. 5,14 Ezek után találkozék vele Jézus a templomban [(hieron): szent helyen, / a templom területén], és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, [(méketi): nehogy még tovább is (hamartanó): eltéveszd a célpontot] hogy rosszabbul ne legyen dolgod [(kheirón): nehogy valami rosszabb, súlyosabb, fájóbb, nagyobb, gonoszabb ne történjék veled]^*

*És így folytatódik a kijelenés: „Mikor pedig a tisztátalan [a gonosz, szentségtelen] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [és bolyong; és vándorol], nyugalmat [és csillapodást] keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen [és gazdátlanul], kisöpörve és fölékesítve [sőt feldíszítve] találja azt. Akkor [nyomban] elmegy [és elsiet] és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul, és az ő], utolsó [vagyis későbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb] lesz az elsőnél [és mint az előző volt]…” (Mát. 12,43-45).

Péter apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket, hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (az üdvösségre, amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:2)

Ján. 5,15 Elméne az az ember, és hírül adá [részletesen beszámolt] a zsidóknak [a júdeaiaknak], hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.

Ján. 5,16 És emiatt üldözőbe vevék [(diókó): követték, és megfigyelték] a zsidók [a júdeaiak] Jézust, és meg akarták őt ölni^* hogy ezeket művelte szombaton [(szabbaton) a heti pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja]^**

*Az Úr Jézus minden csodatételénél: „A farizeusok… tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust]” (Mát. 12,14).

Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10).

„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket. (Más fordítás: Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat koholnak (és terveznek, titokban tartják tervüket, és); a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve)” (Zsolt. 64,6-7)

**A Törvény ugyanis így rendelkezett: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat (mindenféle munkádat); De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja (az ÚRnak nyugalomnapja). Semmi dolgot se tégy (semmiféle munkát ne végezz) azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod (se állatod), se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremté (alkotta meg) az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig (megpihent) megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszenteli azt” (2 Móz. 20,9-11).

 „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat (a nyugalom) napját megtartsad.” (5 Móz. 5,15),

De így folytatja az Úr Jézus: a jócselekedet, a nyomorultakon való segítés nem munka, ezért: „… Szabad [és megengedhető] tehát szombatnapon [is] jót [nemes, eszményi szép dolgot] cselekedni [és tenni] (Mát. 12,12).

Sőt, Jakab apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak” (Jak. 4,17)

 Ján. 5,17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig [(arti): amíg jelenleg] munkálkodik [szüntelenül megszakítás nélkül (ergadzomai): működik, és cselekszik], addig én is munkálkodom [szüntelenül megszakítás nélkül (ergadzomai): működök, és cselekszem].

Ján. 5,18 E miatt aztán még inkább [életére törtek], és meg akarták őt ölni a zsidók [és még inkább azon voltak, és (dzéteó): és igyekeztek, és arra törekedte a júdeaiak, hogy megöljék]. Mivel nem csak a szombatot [(szabbaton): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napját] rontotta [törte, és szegte] meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, [és így] egyenlővé tévén magát az Istennel^*

*Az Úr Jézus bármilyen csodát tesz, és bármit mond, a judeaiak meg akarják ölni: „Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál (hallottatok, és) láttatok. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert (olyan valakit), aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek (Más fordítás: Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok…). Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem” (Ján. 8,38-41).

És amikor egyértelműen kijelenti magát: „Én és az Atya egy vagyunk. Ismét köveket ragadnak azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivel hogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok” (Ján. 10,30-36).

Ez pedig így lett megírva: „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan” (Zsolt. 82,6).

A kihallgatáson a főpap kérdésére, hogy Ő-e az isten Fia, így válaszol az Úr Jézus: „Monda néki Jézus: Te mondád. Én Vagyok…” (Mát. 26,64).

És emiatt halálra ítélik Őt: „Hallátok a káromlást [az istenkáromlást]. Mi tetszik néktek [mi a ti véleményetek erről]? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan” (Márk. 14,64).

Amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, így jelenti ki magát nekik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig (másért) nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11)

Ján. 5,19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet [semmit sem képes tenni] önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen [hozzá hasonló módon] a Fiú is cselekszi.

Ján. 5,20 Mert az Atya szereti a Fiút [és kedvét leli a Fiúban, és a barátja], és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok [sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti megdöbbenjetek]^*

*Már az Úr Jézus alámerítkezésekor így szólt Isten: „… Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,17).

Az Úr Jézus kijelentése: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,27).

 Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (és nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36).

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (vagyis minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3).

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [Aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28).

A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20).

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék”

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

Hiszen: „Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] Isten vala.” (Ján. 1,2). Maga az Úr Jézus jelenti ki, hogy: „Én és az Atya egy vagyunk (Görög: Én ugyanis az egyetlen Atya vagyok)” (Ján. 10,30).

Ján. 5,21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti [életre kelti őket, és élővé teszi, életet adva nekik], úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít [és életre kelti azokat, akiket akar, életet adva nekik]^*

*Mert: „Így is van megírva: Lőn [teremtetett] az első ember, Ádám [jelentése: (vörös) földből való], élő lélekké [élőlénnyé]; az utolsó Ádám megelevenítő [éltető] Szellemmé” (1 Kor. 15,45)

Ján. 5,22 Mert az Atya nem ítél senkit [(krinó): vagyis nem választ el, és válogat ki, nem különít el, és választ ki; nem emel ki, és nem ítél meg, vagyis nem hozza helyre a helytelent]. Hanem az ítéletet [(kriszisz): a megkülönböztetést, különbségtételt, döntést, és megítélést, vagyis: hogy helyrehozza a helytelent] egészen a Fiúnak adta [teljesen a Fiúra bízta];

Ján. 5,23 Hogy mindenki úgy tisztelje [(timaó): értékelje, és becsülje] a Fiút, miként tisztelik [(timaó): értékelik, és becsülik] az Atyát. Aki nem tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] a Fiút, nem tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] az Atyát, aki elküldte őt.

Ján. 5,24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet [(logoszomat): igémet] hallja [(akúó): és hallgat rá, megérti, és felfogja] és hisz annak, [(piszteuó): és bízik abban], aki engem elbocsátott [(pempó): elküldött], örök [az örökkévalóságon át tartó, vagyis természetfeletti] élete van. És nem megy a kárhozatra [vagyis (kriszisz) az ítéletre], hanem általment a halálból az életre^*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] van annak” (Ján. 6,40.47).

János apostolon keresztül megerősíti a kijelentést a Szent Szellem: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12).

Mert az az Isten akarata: „Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön], hanem örök élete legyen [Őbenne]. Mert úgy szerette Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokol]. Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa]. Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt].

Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]. Aki hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti] élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik; (apeitheó): nem hisz (szándékosan és önfejűen); rábeszélhetetlen, makacs] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”(Ján. 3,15-18.36).

„Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12)^.

Ján. 5,25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő [(erkhomai): bekövetkezik] az idő, és az most [(nün): jelenleg] vagyon, mikor a halottak hallják [(akúó): meghallják, felfogják, és megértik] az Isten Fiának szavát [(phóné): hangját, beszédét]. És akik hallják [(akúó): meghallják, felfogják, és megértik], élnek [(dzaó): életre kelnek]^*

*És azt kérdezi az Úr Jézus: „Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok (sőt hallani sem bírjátok) az én szómat (logoszomat: igémet). Aki az Istentől van, hallgatja (meghallja, felfogja, és megérti) az Isten beszédeit (réma: kijelentését). Azért nem hallgatjátok (és nem halljátok meg, és nem fogjátok fel, és nem értitek meg) mert ti nem az Istentől valók vagytok” (Ján. 8,43.47)

Ján. 5,26 Mert amiként az Atyának élete van önmagában [önmagában birtokolja az életet], akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, [hogy önmagában bírja az életet]. »Más fordítás: Ahogyan az Atya az élet forrása, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy az élet forrása legyen«^*

*És folytatódik a kijelentés az igéről, aki testté lett, vagyis hústestbe öltözött: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]. [Az Ige] az igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt” (Ján. 1,4.9-10).

Aki így beszél Istenhez önmagáról: „Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át” (Jób. 10,11).

És Aki kijelenti, hogy: „Engem Isten Szelleme alkotott, a Mindenható (életereje) éltet” (Jób. 33,4).

De a Krisztusban újjászületettek megvallhatják, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük, és felismerjük az Igazat, és hogy mi az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örökélet” (1 Ján. 5,20)

Ján. 5,27 És (telj)hatalmat [(exúszia): felhatalmazást, hatalmat, tekintélyt, jogot, jogosultságot] ada néki az ítélettételre is [(kriszisz): döntésre, megkülönböztetésre, különbségtételre, változásra], mivelhogy embernek fia [mert ember]^*

*Dániel így prófétál az emberről: „Nézem, míg királyi székek tétetnek (és trónokat állítottak föl), és az öregkorú leül, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng (a trónja olyan volt, mint a lángoló tűz), ennek kerekei (mint az) égő tűz. Tűzfolyam (fakadt, és)  foly és jő (áradt) vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálának néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülnek le, és könyvek nyittatának meg. Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben, mint valami emberfia jőve; és méne az öregkorúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget (és királyi uralmat) és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik (és királyi uralma nem semmisül meg)” (Dán. 7,9-10.13-14). 

János apostol a mennybe való elragadtatásakor, így látja az öregkorút, kijelentést nyer az is, hogy ki Ő: „Megfordulok azért, hogy lássam a szót (és hogy milyen hang szólt hozzám), amely velem beszél; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába (hosszú palástba volt) öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng” (Jel. 1,12-14).

Az Úr Jézus így beszél az ítéletről, a megkülönböztetésről: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok [a hírnökök, követek], akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe [és helyet foglal fönséges trónján]. És elébe [az Ő színe elé] gyűjtetnek mind a népek [a nemzetek], és elválasztja [és el fogja különíteni] őket egymástól, miként a pásztor elválasztja [és elkülöníti] a juhokat [vagyis a birkákat, és a bárányokat] a kecskéktől [vagyis a kecskebakoktól]. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek [és vegyétek örök birtokul] ez országot [ezt a királyságot], amely számotokra készíttetett [amelyet nektek készítettem] a világ megalapítása [a világ kezdete, teremtése] óta [és a világ levetése óta].

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem [az én színem elől], ti átkozottak, az örök [az örökkévalóságon át tartó] tűzre, amely az ördögöknek [vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, vagyis a sátánnak] és az ő angyalainak [hírnökeinek, követeinek, és küldötteinek] készíttetett. [és készenlétben áll]” (Mát. 25,31-34.41)

Ján. 5,28 Ne csodálkozzatok [és ne lepődjetek meg] ezen: mert eljő [(erkhomai): megérkezik, bekövetkezik] az óra [az alkalmas idő], amelyben mindazok, akik a koporsókban [a sírokban] vannak, meghallják [(akúó): felfogják, és megértik] az ő szavát [az ő hangját, és beszédét].

Ján. 5,29 És kijőnek. akik a jót [(agathosz): szeretetre méltó dolgokat] cselekedték, az élet feltámadására [az életet jelentő feltámadásra, a már most jelenlévő élet birtoklására]. Akik pedig a gonoszt [(phaulosz): értéktelen, hitvány, haszontalan, hatástalan] művelték [(prasszó): "praktizál", azaz ismételten vagy szokásosan gyakorol, és jól érzi magát benne], a kárhozat [(kriszisz): döntés, következményeként elszenvedett válság, krízis] feltámadására^*

*Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (hogy nyilvánvalóvá váljon, és manifesztálódjon az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. (Egy „átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11).

 „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

„Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „…atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk: Mert, ha (hús)test szerint éltek, meghaltok; de ha a (hús)test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13)

A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de életét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de életét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9)

Ján. 5,30 Én semmit sem cselekedhetem [és semmit sem vagyok képes tenni] magamtól. amint hallok, úgy [és a szerint] ítélek [(krinó): döntök, határozok el], és az én ítéletem [(kriszisz): döntésem] igazságos [(dikaiosz): jogos, méltányos, pártatlan]. Mert nem a magam akaratát keresem [(theléma): nem a saját elhatározásomat követem], hanem annak akaratát [(theléma dzéteó): elhatározását kutatom, vizsgálom, törekszem, igyekszem követni], aki elküldött engem, az Atyáét.

Ján. 5,31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz [Más fordítás: ha én magamról tennék bizonyságot, akkor az én bizonyságtételem nem volna hiteles, és nem volna érvényes].

Ján. 5,32 Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel [és hiteles a tanúsága], amellyel bizonyságot tesz rólam [amellyel rólam tanúskodik]^*

*Már előbb is kijelentette az Úr Jézus, hogy: „… Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet [semmit sem képes tenni] önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen [hozzá hasonló módon] a Fiú is cselekszi” (Ján. 5,19).

„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (Ján. 6,38)

Ján. 5,33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról [Más fordítás: Ti Jánoshoz követeket küldöttetek el, és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról (alétheia: a valóságról) tett].

Ján. 5,34 De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt [azonban én nem fogadok el emberektől tanúságtételt, mert mellettem nem ember tanúskodik]; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok [(szódzó): megmeneküljetek, megszabaduljatok, és életben tartassatok].

Ján. 5,35 Ő az égő [(kaió): a fellángoló] és fénylő [(phainó): felragyogó] szövétnek [és világító fáklya] vala, [ő volt a mécses, mely égett, ragyogott, és világított] ti pedig csak egy ideig [csak ideig-óráig] akartatok örvendezni [gyönyörködni és ujjongani] az ő világosságában [az Ő fényében]^*

*Mert János jött, igen: „Ő jött tanúbizonyságul [tanúként, tanúságtétel végett], hogy bizonyságot tegyen [tanúskodjék] a világosságról [a fényről], hogy mindenki higgyen Őáltala [rajta keresztül mindenki hihessen]. Nem ő vala a világosság [fény], hanem jött, hogy bizonyságot tegyen [csak tanúságot kellett tennie] a világosságról [a fényről]” (Ján. 1,7-8).

 És az ő bizonyságtétele így hangzott, amikor farizeusok kérdezgették Jánost, Ő így: „Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe alámerítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem (arról), hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,26-28.33-34).

 És: „János bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, mondván (és azt hirdette): Ő vala (az), akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett (megelőz engem), mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett (megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek (hogy ismertté legyen Izráel előtt), azért jöttem én, aki vízbe merítek be” (Ján. 1,15).

 Márk arról tesz bizonyságot, hogy Jánosban teljesült be a prófécia: „Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet [(angelosz): hírnökömet; angyalomat; küldöttemet] a Te orcád [színed; személyed] előtt, aki megkészíti [hogy előkészítse] a Te útadat előtted. Előáll [megjelent] vala János, bemerítvén a pusztában [(erémosz): sivatagban, sivár, elhagy(at)ott, magányos helyen] és prédikálván  a megtérésre [mely az új felismerésre térésről] szóló alámerítkezést [vagyis: hirdette a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést. Visszatérést, visszafordulást Isten felé] a bűnöknek [céltévesztésnek, a cél ELVÉTÉSÉNEK] bocsánatára. [eltörlésére; elengedésére]. És prédikála [ezt hirdette], mondván: Utánam jő, aki erősebb [hatalmasabb] nálam, akinek nem vagyok méltó [elegendő], hogy lehajolván [leborulva], sarujának szíját megoldjam [kifűzzem]” (Márk. 1,2.4).

Hiszen Malakiás próféta már őróla prófétált: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

Ján. 5,36 De nékem nagyobb bizonyságom van [nagyobb tanúságtétel szól mellettem] a Jánosénál. Mert azok a dolgok [(ergon): azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem [hogy teljesítsem, és hogy véghezvigyem] azokat, azok a dolgok [azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam [és arról], hogy az Atya küldött engem^*

*És az Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „… Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam” (Ján. 10,25).

János apostol pedig így ír: „Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról” (1 Ján. 5,9)

Ján. 5,37 Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát [(eidosz): megjelenését, látható formáját, vagyis Őt magát] nem láttátok^*

*Mózesnek jelenti ki az Úr, hogy miért nem láthatja Őt ember, és egyben kijelentést nyer az is, hogy miért kellett emberként eljönnie: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét… (Más fordítás: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR /vagyis Jahve / nevét). Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2 Móz. 33,18-20).

Éppen ezért a Hóreben megjelenő Istent sem láthatta a nép sem: „Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala” (5 Móz. 4,11-12).

János apostolon keresztül erősíti meg a Szent Szellem a kijelentést: „Az Istent soha senki nem látta… ” (1 Ján. 4,12).

És Pál apostol bizonyságtétele erről: „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16)^.

Ján. 5,38 Az ő igéje [(logosza)] sincs maradandóan [és nem marad] bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.

Ján. 5,39 Tudakozzátok [(ereunaó): kutatjátok, tanulmányozzátok, és megpróbáljátok megérteni] az írásokat, mert azt [(dokeó): gondoljátok, és] hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam [Más fordítás: pedig azok rólam tesznek bizonyságot]^*

*Mózes lepel nélkül csak az Úrral beszélt: „És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele (Istennel) szólott. És amint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre sugárzik: féltek közelíteni (közel menni) hozzá. Mózes pedig megszólítá (hívta) őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei (vezetői) mind hozzá menének, és szóla (beszélt) velük Mózes. Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának (közel mentek hozzá), és megparancsolá nékik mindazt, amit az Úr mondott (meghagyott) néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a beszédet, leplet tőn orcájára. És mikor (valahányszor) Mózes az Úr elébe (színe elé) méne, hogy vele szóljon (beszéljen), levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, ami parancsot kapott. És (mivel) az Izráel fiai láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre; Mózes a leplet ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele (Istennel) szóljon (beszéljen)” (2 Móz. 34,29-35).

És így folytatódik a kijelentés: „De megtompultak [megkérgesedtek; érzéketlenné váltak] az ő elméik [érzékeik; gondolkozásuk; értelmük; felfogóképességük]. Mert ugyanaz a lepel [fedél; fátyol] mind e mai napig ott van [megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [az Ószövetségen, amikor olvassák; (anagnószisz): - felolvasás (eredeti jelentése: felismerés)] felfedetlenül [s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el; [De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]. Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel [fátyol] borul [fedél vettetett] az ő szívükre, [takarja szívüket]. Mikor pedig megtérnek [amint odafordulnak] az Úrhoz lehull a lepel. [eltűnik (elvétetik) a fátyol (fedél)]” (2 Kor. 3,13-16).

 Az Emmausi tanítványok az Úr Jézus halála után – amikor még nem kapták meg a Szent Szellemet – sem értették, hogy történhetett, hogy Mesterüket kivégezték. Az Úr Jézusnak kellet elmagyarázni az Írásokból a történteket. És Ő: „… elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett (nem elég világos) a mi evangéliumunk, azoknak leplezett (csak azok számára nem világos), akik elvesznek. Akikben (ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit (gondolkozását, mert hitetlenek), hogy ne lássák (és így nem látják meg) a Krisztus dicsőséges evangéliumának (a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium) világosságát, aki az Isten képe (képmása)” (2 Kor. 4,3-4)

Ján. 5,40 És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen [hogy életet kapjatok, és nyerjetek]!

Ján. 5,41 Dicsőséget [(doxa): elismerést, tisztességet, megbecsülést, dicséretet] emberektől nem nyerek [és nem fogadok el].

Ján. 5,42 De ismerlek benneteket, [és rólatok viszont tudom] hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:

Ján. 5,43 Én az én Atyám nevében [(onoma): hatalmával, és tekintélyével] jöttem, és nem [mégsem] fogadtatok be engem; ha más jőne a [(idiosz): saját] maga nevében, azt befogadnátok.

Ján. 5,44 Mi módon [(pósz): és hogyan] hihettek ti [hogy volnátok képesek hitre jutni], akik egymástól nyertek dicsőséget [(doxa): tekintélyt, tisztességet megbecsülést, dicséretet]. És azt a dicsőséget [(doxa): méltóságot, tekintélyt, tisztességet megbecsülést, dicséretet], amely az egy [(monosz): az egyetlen, az egyedüli] Istentől van, nem keresitek [(dzéteó): kutatjátok, nem törekedtek utána, és nem vágytok rá]?

Ján. 5,45 Ne állítsátok [nehogy azt gondoljátok, (dokeó): ne feltételezzétek, és ne higgyétek], hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.

Ján. 5,46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő.

Ján. 5,47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek [(réma): kijelentéseimnek, élő igéimnek]^*

*Egy példázatban így szól az Úr: „… Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat [és hallgassanak rájuk]. De: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, [még] az sem győzi meg őket [és még annak sem adnának hitelt, és még annak sem hisznek majd], ha valaki a halottak közül feltámad” (Luk. 16,29.31).

 Az Úr Jézus a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

Hiszen már az Édenben így hangzik az ígéret a „mag”-ról a céltévesztett ember számára: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (vagyis minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek (és támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Ezt a „magot” kapja meg Ábrahám, és örökli Jákób, és Izsák: „Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,17-18).

Ez a „mag” fiúgyermekként fog belépni a világba: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, (örökkévaló Atyának) békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!” (Ésa. 9,6-7).

Az lesz a jel, hogy beteljesedett az ígéret, hogy szűztől fog születni: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14).

Ez a gyermek Dávid magvából származik: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk (a mi megigazulásunk)!” (Jer. 23,5-6).

Ő király lesz: „És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik” (Ezék. 37,24).

És egyben próféta is lesz: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül olyat, mint én: azt hallgassátok” (5 Móz. 18,15).

És így folytatja az Úr Jézus: „… Ezek azok a beszédek [(logoszok): igék], melyeket szóltam [és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében. [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki], a prófétáknál [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én felőlem” (Luk. 24,44).

Agrippa királynak – a fogságban – is ezt hirdeti Pál apostol: „Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban. De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak” (Csel. 26,21-23).

De a judeaiak (vagyis a zsidók) – testi emberek lévén: „… inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét (Más fordítás: mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét)” (Ján. 12,43).

Pál apostol – szellemi ember lévén – megvallása pedig így hangzik: „Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól… [Más fordítás: [Emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre, sem a másokéra…]” (1 Thess. 2,6)

Uram Néked énekelek

Ne félj!

Mert:  „Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód… „(Ésa. 43,2-3)”

A múltról

"Ha a múltad bűnös volt, siess egy bűn nélküli jövő felé."

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Találd meg a hit helyét Bennem, és állj meg erősen. Semmi se beszéljen le arról, hogy átvedd mindazt, amit készítettem neked. Veszedelmes idők vannak most, amikor az ördög minden tőle telhetőt megtesz, hogy megpróbálja meghiúsítani a terveimet és céljaimat veled, és a körülötted élőkkel. de Én hűséges vagyok, hogy beteljesítsem az Én igémet, amikor belém veted a bizalmadat, mondja az Úr.

Jeremiás 1:12 És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én Igémre, hogy beteljesítsem azt.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Hogyan tanulmányozzuk Isten igéjét? (Első rész)

"Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed." (Zsolt 119,18)

Isten szavának tanulmányozása megváltoztatja az életedet, ha gyakorlatban is alkalmazod, amit tanultál. De mindez azzal kezdődik, hogy hajlandónak kell lenned a tanulásra.

A Biblia azt írja: "Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed." (Zsolt 119,18)

Isten nagyon sok mindent meg akar mutatni nekünk, de késznek kell lennünk arra, hogy szavait nyitott szemmel vizsgáljuk.

Hogyan tanulmányozzuk tehát Isten igéjét? A hatékony Biblia-tanulmányozásnak, bármilyen módszert is választunk, 5 része van. Ma kettőt nézünk meg ezek közül, holnap pedig hármat.

1. Tedd fel a helyes kérdéseket. Tanulmányozni a Bibliát azt jelenti, hogy jó kérdéseket teszünk fel a szöveggel kapcsolatban. Nincs korlátozva, hogy mennyi kérdést tehetünk fel a Bibliával kapcsolatban, mint ahogy határtalan annak bölcsessége és mély értelme is. Minél mélyebbre ásunk, annál több aranyra lelünk.

Ha az olvasott szöveggel kapcsolatban kérdéseket teszünk fel, elérjük, hogy a szöveget teljesen más szemmel vizsgáljuk. Valahányszor felütjük a Bibliát, hogy tanulmányozzuk, új igazságok fognak kiragyogni.

2. Írd le az észrevételeidet. Soha ne tanulmányozd a Bibliát toll és papír nélkül (vagy billentyűzet nélkül, ha jobban tetszik). Mikor kérdést teszel fel és megtalálod rá a választ, írd le, amit tanultál. Olvashatod a Bibliát úgy, hogy nem írsz le semmit, de akkor nem  tanulmányozod.

Dawson Trotman, a Navigátorok alapítója szokta volt mondani: "A gondolatok kigabalyodnak mikor elhagyják az ajkakat és az ujjbegyeket." Más szóval, amit nem tudsz kimondani és nem tudsz leírni, azt nem is igazán gondoltad át. Még ha nem is találtál semmit az adott versben, akkor is írd le, hogy nem találtál benne semmit. Már csak a cselekedet maga, hogy leírod, új gondolatokat fog elindítani.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.január 27.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/03/hogyan_tanulmanyozzuk_isten_szavat_elso_resz

G. K. Chesterton: Az önmagukban bízó emberekről

Azok az emberek, akik tökéletesen hisznek önmagukban, mind az elmegyógyintézetben vannak.

Bob Gass: Próbáld meg elkerülni a viszályt!

„Ne legyen viszály köztem és közted…” (1Mózes 13:

Amikor a közös legelők már túl kicsinek bizonyultak nyájaik számára, Ábrahám ezt mondta az unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen viszály köztem és közted… hiszen rokonok vagyunk!” (1Mózes 13:.

Két fontos leckét tanulhatunk meg ebből a történetből:

 1) Ne várj, ragadd meg a kezdeményezést! Ábrahám nem mondta azt: „Nem akarok ezzel foglalkozni”. Nem, ő megértette, hogy ha ez így megy tovább, akkor éket verhet kettőjük közé, ezért csírájában elfojtotta. Utólag már bölcsek lehetünk, de a tartós kapcsolatokhoz előrelátásra van szükség. Isten csak nemrég mondta Ábrahámnak: „… megáldalak, naggyá teszem nevedet…” (1Mózes 12:2).

De a növekedés és az áldás bölcsességet kíván. Mivel Isten terve beteljesedőben volt Ábrahám életében, ezért ezt a helyzetet kezelni kellett. Senki sem örül a konfrontációnak, de a jövendő békéje és gyarapodása megköveteli, hogy a dolgokat bölcsen kezeljük, mielőtt kicsúsznak a kezünk közül.

2) Ne aggódj amiatt, hogy esetleg kárt vallasz, Isten majd elrendezi a dolgot számodra. Lót, kettőjük közül a fiatalabb, a termékeny, bőséges vízellátású földeket választotta a Jordán völgyében, Ábrahámnak hagyva azt, amivel úgy tűnt, nagybátyja rosszabbul jár. Idősebb félként Ábrahámnak megvolt a lehetősége, hogy jogaira hivatkozva a jobb földet magának követelje, de nem tette.

Azért, mert felismert két dolgot:

 a) ezzel véget ér Lóttal való kapcsolata, épp ezért itt az ideje nagylelkűen búcsúzni egymástól, nem pedig viszállyal.

 b) Az ő célkitűzései és az ő értékrendje összeegyeztethetetlen Lótéval. Amit Lót választott, füstbe ment; amit Ábrahám választott, áldássá lett az egész emberiség számára. Légy tehát békességszerző, és járj Isten áldásában!

MAGYAR MAGYAR SZELLEMI IMPULSE 3.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Ápold a tisztánlátást, és ne legyél hajlandó megengedni, hogy az ideiglenes zavarok eltántorítsanak az erős és maradandó hitedtől. Lásd meg, mi van a rövid ideig tartó nehézségeken túl, úgy, hogy nem tulajdonítasz ezeknek több hatalmat és jelentőséget, mint amennyit érdemelnek. Én igazán mondom neked, hogy ez is elmúlik, mondja az Úr. Lépj hátrébb a gondra való koncentrálásod látószögéből, hogy meglásd a nagyobb összképet az áldásokról és a győzelemről.

1 Korinthus 15:57 De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!


Faith Tabernacle, ft111.com
(Gyuri Naploja)

A régi pénztárca

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyszer egy idős ember brindavani zarándokútja alkalmával vonaton utazott. Éjjel, amikor elszunyókált, a pénztárca kiesett a zsebéből.

Másnap reggel az utas társa megtalálta a földön és érdeklődve kérdezősködött, hogy kihez tartozik a tárca. Az idős ember mondta, hogy az övé.

A pénztárcában lévő Jézus kép volt a bizonyíték, hogy a tárca hozzá tartozik.
Ekkor az idős ember elmesélte a pénztárca történetét. Hamarosan sok kíváncsi fül hallgatta a történetet. Mindenki szeme láttára felemelte a tárcát és azt mondta: "Ennek a tárcának már történelme van. " Az édesapám adta nekem, amikor még iskolás fiú voltam. Akkoriban a zsebpénzemet tartottam benne és egy képet a szüleimről.

Az évek teltek múltak. Felnőttem és egyetemre kezdtem járni. Mint minden fiatal, engem is el kezdett foglalkoztatni a külső megjelenésem. Így lecseréltem a szüleimről készült képet a sajátomra és gyakran nézegettem. Saját magam rajongója lettem. Majd a házasodás következett. A csodálatom tárgya a család lett. A képem helyére a feleségemről készült fotó került. Napközben is sokszor kinyitottam a tárcát, hogy megnézegessem a képet. Ilyenkor minden fáradtságom elmúlt és újult erővel tudtam végezni a munkám. Ezután megszületett a gyermekünk. Micsoda öröm volt számomra, amikor apa lettem! Munka után mindig rohantam haza, hogy játszhassak a kisbabával. Szükségtelen mondanom, hogy a feleségem képét felváltotta a gyermekem fényképe.

Az öreg férfi egy pillanatra csendben maradt. Megtörölte könnyes szemét, körülnézett, majd szomorú hangon így szólt: Drága barátaim, a szüleim már hosszú évekkel ezelőtt meghaltak. A fiam, az egyetlen fiam megnősült. Nincs ideje rám. A halál szélén állok és nem tudhatom mit tartogat a jövő a számomra. Mindent amit szerettem, minden amit a sajátomnak tartottam elhagyott engem.

Most az Úr Jézus képe foglalja el a helyét a pénztárcámban. Tudom, hogy Ő soha nem fog elhagyni. Bárcsak az elejétől fogva az Ő képét tartottam volna a tárcámban (és a gondolataimban)! Csak ő az egyedüli igazság! Minden más, csupán tovatűnő árnyék

Megaláztattál.

Húsvét - a Biblia szerint

Vedd át a győzelmet!

Készítette: Élő Víz

Vedd át a győzelmet! Tudtad, hogy a sátánnak nincs rajtad igazi ereje? Egy kisujjadat sem kell megmozdítanod ahhoz, hogy legyőzd az ellenséget. Jézus már legyőzte, lefegyverezte minden erejét es győzött helyetted.
Nem győzelemért harcolsz, hanem győztesként.

Jézus befejezett munkáján keresztül, erőd és hatalmad van az ellenséged es körülményeid felett!
Mikor elkezded felfedezni es látni mindazt, amit Jézus tett érted, rá fogsz ébredni, hogy nem kell tovább a saját erődre támaszkodnod ahhoz, hogy felülkerekedj a körülményeiden.

Teljes vagy Jézusban "Ti is Krisztusban teljesedtetek be,..." (Kol. 2:10) és benne mindened megvan. "...hiszen minden a tiétek " (1Kor 3:21,23)
Benne tökéletes és teljes megbocsátásra, igazságra, egészségre, jóindulatra es védelemre találsz.

Napjainkban sok embert ösztönöznek arra, hogy birkózzon meg a szituációjával és talán úgy érzed neked is ezt kell tenned, de Jézus nem azt akarja, hogy megbirkózz vele. Ő azt akarja, hogy legyőzd őket!

Szeretve vagy, mert Jézus kifizette az árát a bűneidnek és megnyerte a csatát az ellenség felett, Isten azt akarja, hogy tudd, hogy képes vagy győzni az életben!

Joseph Prince

Az Olajfák hegyén...

Készítette: Szent Biblia

A szabad akaratról

Készítette: Keresztény szépségportál

Isten szabad akaratot adott minden embernek. Nem ő döntött arról, hogy te jó vagy rossz legyél. Ez minden ember saját választása.

ismeretlen
www.keresztenyszepsegportal.hu

Krisztus követe

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Krisztusért járván tehát követségben… (2Korinthus 5,20)

Te Krisztus követe vagy! Ha Jézus Krisztust elfogadtad az életed Urának, akkor az Ő képviselője lettél ebben a világban. Amiképpen az országok követeket küldenek más államokba, hogy ott képviseljék az érdekeiket, te ide küldettél, hogy képviseld Isten országának az érdekeit.
Gondolkodj el ezen! Bárhova mész, a Királyok Királyát, az Uraknak Urát képviseled. Ez nagyon nagy megtiszteltetés. Fel van adva a lecke. De Isten ellátott mindennel, hogy teljesíteni tudd a feladatot. Neked adta a Nevét és az Ige erejét. Sőt, a saját Szellemét adta a bensődbe. És képességet adott, hogy meghalld a Szellem vezetését, és engedelmeskedni tudj Neki.
Évekkel ezelőtt hallottam egy próféciát, ami úgy szólt, hogy eljön az idő, amikor az emberek úgy fognak beszélni és cselekedni, mint Isten. Oly nagy mértékben irányítja őket Isten ereje és az Ő Szelleme, hogy az emberek azt mondják majd róluk: „Nézzétek azokat a hívőket. Azt hiszik magukról, hogy ők Isten.” „Nem,” mondta a Szent Szellem. „Ők nem Isten. Ők Isten küldöttei, Isten gyermekei, Isten követei, akik Isten munkáját végzik.”
Hiszem, hogy abban az órában élünk, amiről a prófécia szólt. Látjuk a világosságnak ezt a seregét növekedni.
Ez nem az az idő, amikor félig megszenteltek vagy félig odaszántak lehetünk. Ez az az idő, amikor az egész életünket az Úrnak kell adnunk. Ha ezt megteszed, Isten olyan kenetet, erőt, dicsőséget és jóságot ad neked vissza, hogy fényleni fogsz az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, mint a csillagok e világon, ahogy a Filippi 2,15 mondja.
Mától ne csupán átlagos emberként tekints magadra, hanem a Mindenható Isten követeként! Az elmédben és a szívedben az Ő királyságának az érdekei legyenek a legfontosabbak! Vesd alá magad Neki, és mondd: „Uram, mutasd meg, hogyan legyek a Te képviselőd mindenben, amit teszek.”
Krisztus követe vagy. Élj mától eszerint!
Igei olvasmány: 2Korinthus 5,10-21

Kenneth Copeland

Agapé dicsi Égjen a láng.avi

Ige: Isten népének rágalmazása.

 „Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk, istentelenségünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja és erősíti meg; hozza napfényre] Isten igazságát, [szentségét, tisztaságát, és igazság osságát] akkor mit mondjunk? Emberi módon [emberi okoskodással] szólok: igazságtalan [hamis, és hűtlen] az Isten, hogy kiönti haragját?

Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg [hogyan hozza helyre a helytelent, és hogyan választja ki, és különbözteti meg] Isten a világot [világmindenséget]?

Mert ha Isten igazsága [Igéje, ami a valóság] az én hazugságom [az én hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá [kiemelkedőbbé, és növekedett, fokozódott] az ő dicsőségére, [az Ő dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös [vagyis mint a célt eltévesztő]?

Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [amivel hamisan vádolnak is] minket, és amit állítanak [és hangoztatnak] némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, [a káros, ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a gonoszt] hogy a jó következzék [és származzék] belőle [mert némelyek állítása szerint mondjuk is ezt]! Az ilyeneket méltán sújtja [és igazságosan éri] az ítélet! [és jogos az elmarasztalásuk]” (Róm. 3,5-8)

Hiszen az apostol azt hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság ürügy [kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés] ne legyen a testnek.

 [Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira. Nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13).

És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, [arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1 Kor. 8,9).

 Hanem: „Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja (de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként/ használják), hanem mint Istennek (rab)szolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (a bűn csábításától)” (Ján. 8,36).

Ő az igaz Isten

Épüljetek

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Szellem által" (Júdás 20).

Abraham Lincoln: Ami számít

“A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” 

Max Lucado: A megváltásról

"Hozzátehetsz bármit a megváltáshoz? Nem. A munka elvégeztetett. Kiérdemelheted a megváltást? Nem. Ne is sértsd meg Istent azzal, hogy megpróbálod. Merjünk dicsekedni ezzel a megváltással? Semmiképpen. A kenyéradó érdemel dicséretet, nem pedig a koldus. 'Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék' (1Kor 1:31). A megváltás nem arról szól, mi mit teszünk, hanem arról, hogy mit tesz Isten." / /

Imádság:

Köszönöm Uram kijózanító szavad! A Föld nem a Mennyország, de odaát elkészítetted a Téged szeretőknek azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem sejtett. Magasztallak érte már jó előre! Ámen

Ravasz László: A föld

A föld nem lesz menny soha, de felfoghatja és visszaverheti a mennynek a fényét, és általa vezethet oda. 

Új Élet, új ruha

„Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)

Sok vallás és New Age típusú filozófia hirdeti azt az ősi hazugságot, hogy isteni lények vagyunk, vagy éppen istenné is válhatunk. Engedd meg, hogy egyértelműen tisztázzam: te soha nem lehetsz Isten (de még isten sem).

Ez az öntelt hazugság a Sátán legősibb kísértése. A Sátán azt ígérte Ádámnak és Évának, hogyha követik a tanácsát, akkor „olyanok lesztek, mint az Isten” (1. Móz. 3:5).

A vágy, hogy istenné váljunk, minden alkalommal előjön, amikor befolyásolni szeretnénk a körülményeinket, a jövőnket vagy éppen a körülöttünk lévő embereket. Teremtményekként azonban sohasem válhatunk Teremtővé. Isten nem szeretné, hogy istenné válj; azt szeretné, ha istenfélő lennél: ha az ő értékeit, hozzáállását, akaratát és személyét vennéd figyelembe. Ez alatt azt értjük, hogy „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)

Isten terve az életeddel ezen a Földön nem az, hogy kényelemben élj, sokkal inkább a jellemfejlődés. Azt szeretné, ha szellemileg felnőnél, és Krisztushoz hasonlóvá válnál. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját személyiségedet, vagy éppen egy tudattalan klónná leszel. Isten teremtett téged egyedinek, így semmiképpen sem akarja ezt tönkretenni benned. A Krisztushoz hasonlóvá válás nem a személyiséged, hanem a jellemed átformálódását jelenti.

Isten azt szeretné, ha egy olyan jellem fejlődne ki benned, mint amiről például Jézus beszél a Boldogmondásokban, Pál a Lélek gyümölcseiről és a Szeretetről szóló igékben,; Péter pedig a hatásos és termékeny életről szóló igékben (Máté 5:1-12; Galata 5:22-23; 1Korinthus 13; 2Péter 1:5-8).

Minden alkalommal, amikor megfeledkezel erről a jellemről, frusztrálttá válsz a körülményeid miatt. Azt kérdezgeted majd magadtól, hogy „Miért történik ez velem? Hogyan kerültem ebbe a nehéz helyzetbe?” Az egyik válasz egész egyszerűen az, hogy az élet bonyolult! De éppen ez ad alkalmat a növekedésre. Emlékezz: a Föld az nem a Mennyország.

Soha ne feledd, hogy az élet nem rólad szól! Isten teremtett téged a saját céljaira, nem pedig fordítva. Miért biztosítaná Isten a Földön a Mennyet, amikor azt az örökkévalóságra ígérte? Isten azért adott nekünk időt itt a Földön, hogy felépítsük és megerősítsük a jellemünket a Mennyországra.

C. H. Spurgeon: Bűneink a tenger fenekén

Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,19).

Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.

Milyen nagy ígéret, hogy eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. Bűneink rabszolgává akarnak tenni minket, de az Úr győzelmet ad felettük. Hamarosan megtörik erejük, mint a kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.

Milyen dicsőséges bűneink megsemmisítésének módja is. Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget a tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni. A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül. Nem valami sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a tenger fenekére. Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret és hála legyen érte Istenünknek!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Az Úrnak adom a lelkemet

A fecsegésről

„A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” (Péld. 20,19)

Ne korlátozd Istent!

Amikor a problémáidon, körülményeiden, betegségeiden, vagy kétségeiden és félelmeiden való elidőzést választod, elfelejted azt, hogy Isten hatalma végtelen!

Az Ő hatalma meghaladja a mi megértésünket, és a mi minden elképzelésünket is. Az Ő teljes hatalma odaadatott az Ő Fiának, az Ő Jobb Kezének, az Úr Jézus Krisztusnak

 Az Ő hatalma végtelen!

Kenneth Copeland: A feltámadás élete

A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról elhengerítve találták. És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. (Lukács 24:1-3) 

Igazán itt az ideje, hogy abbahagyjuk a holtak között keresni az élőt. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a bűn, betegség, kudarc temetőjében való bolyongást, és belépjünk a feltámadás életébe! 

Mint feltámadott teremtmény, te nem a véletlen műve vagy. Az életed nem csupán események és körülmények laza láncolata. Istennek meghatározott terve van a számodra. 

Talán azt tervezi, hogy te légy a század legnagyobb gyógyító szolgálója. Vagy talán nagyszerű prédikátorrá akar tenni. Lehet, hogy olyan kijelentést készített számodra, amivel az egész világot meg tudod áldani. De soha nem fogod megtudni, mi van a tarsolyában, ha nem figyelsz Rá. 

Ezért dolgozik az ördög olyan keményen, hogy az élet problémái kössék le a figyelmedet. Ezért próbálja elterelni a figyelmedet Isten élő Igéjéről. Nem akarja, hogy tudd: Téged Jézus feltámadott élete tölt be. Mert az ördögöt megrémíti ennek a lehetősége. 

Miért? Mert ha egyszer igazán megérted, hogy Isten élete van benned, akkor azt teszed, amit Jézus. Betegekre veted a kezedet és azok meggyógyulnak. Démonokat űzöl ki. Hirdeted az Evangéliumot minden teremtésnek. 

Röviden: pontosan az leszel, akinek Isten tervezett. A Krisztus Teste leszel a földön. 

Ne hagyd, hogy a sátán fogva tartson a tegnapi bűn és kudarc temetőjében. Nem vagy többé halott. Jézussal együtt feltámadtál. Gyere ki a sírból, és kezdd el élni a feltámadás életét! 

Ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei 17:16-34
Apcs 17:16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
Apcs 17:17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.
Apcs 17:18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
Apcs 17:19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
Apcs 17:20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
Apcs 17:21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
Apcs 17:22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
Apcs 17:23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
Apcs 17:24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
Apcs 17:25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
Apcs 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
Apcs 17:27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
Apcs 17:28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
Apcs 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
Apcs 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
Apcs 17:31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Apcs 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.
Apcs 17:33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
Apcs 17:34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök. 

http://www.mindenlehetseges.hu/a-feltamadas-elete-2/

Megtartó erő!

Készítette: Élő Víz

1932. május 11-én tízezres tömeg gyűlt össze Camp Kearney-n, san Diegóban, Kaliforniában, hogy üdvözölje a világ legnagyobb kormányozható légi járművét, az Egyesült Államok haditengerészetének nyolcmillió dolláros USS AKRON nevű léghajóját. A kikötés sikeresnek tűnt. Aztán egyszer csak megpattant a két rögzítő kábel egyikét tartó horgonygyűrű, és a kb 250 méter magasban levő léghajó emelkedni kezdett. Két csapat tengerész igyekezett a kábelekhez rögzített segédkötelekkel a kikötő árboc felé irányítani az Akront, de egy erős széllökés bele kapott, az óriás léghajó elszabadult, és többeket akik a kötelekbe kapaszkodtak 5-10 méter magasba emelt. Volt, aki elengedte a kötelet és le zuhant, többen meg sérültek. Végül csak hárman lógtak a százméteres kábelen, s az Akron tovább emelkedett. Nem sokkal később a három közül kettőnek el fogyott az ereje, és az 50-60 méteres magasságból lezuhanva szörnyet haltak. A harmadik, egy 19 éves oklahomai közlegény beakasztotta a lábát valami fafogantyúba , a maradék kötelet pedig gyorsan maga köré tekerte. A hajó közben már 600 m magasra emelkedett. Fél óra telt így el, és a távoli alak mozogni látszott-életben volt! A tengerész kétórás megpróbáltatása úgy ért véget, hogy a legénységnek sikerült óvatosan felhúznia a hajóba, mi közben az Akron továbbra is San Diegó felett körözött. Utóbb faggatták:
-Hogy bírtad ilyen sokáig tartani magad?
Azt felelte:
- Nem én tartottam magam. Amikor láttam, hogy a leugráshoz már túl magasan vagyok, magam köré tekertem a kötelet. Szóval nem én tartottam a kötelet, hanem a kötél tartott engem!
Amíg lent ordítottak és sikítottak, ő odafenn gyönyörködött a kilátásban. Nem abban bízott, hogy képes lesz kitartani, hanem abban, hogy a kötél megtartja. A kötélen himbálózott szabadon.
Éppen erről beszél Isten Igéje: „Legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében!” Kösd magad köré Isten ígéreteit, és himbálózz szabadon!!! Érezd jól magad! Ha a magad erejéből próbálsz kitartani, egy idő után úgyis kimerülsz! Bizony agyafúrt ellenséggel állunk szemben, de hála Istennek, képesek vagyunk ellenállni neki!

Kenneth.E. Hagin: Legyőzöttségből győzelembe c. könyvéből!

KENNETH : A hittől az ismeretig!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

De mindezekben győzteseknél is többek vagyunk Őáltala, aki minket szeretett.

– Róma 8:37

A Biblia királyoknak és papoknak nevez bennünket (Jelenések 1:6) és győzteseknek a világ fölött. (János 5:4) Sokunk számára ezek a kifejezések még nem váltak teljesen valóságossá. Még most tanuljuk, kik vagyunkvalójában.

Ha megnézed az 1 Krónika 14-et, látni fogod, hogy Dávidnak is hasonló problémája volt. Sámuel próféta királlyá kente őt tizenéves korában. Éveken keresztül tudta, hogy egy nap Izrael fölött fog uralkodni. Mégis, valahogy nem igazán jött valóságba a dolog.

De nézd meg, mi történik a 2. versben. „És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izrael felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott az ő országa az Ő népéért, az Izraelért.” Végül meglátta! Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban. El tudom képzelni, ahogy mondogatta magának: „Király vagyok. Tényleg király vagyok! KIRÁLY VAGYOK!” Abban a pillanatban Dávid már nem csupán gondolkozott azon, hogy milyen lenne királynak lenni, hanem tényleg az volt. Látta magát királynak.

Mi köze van ennek hozzád és hozzám? Dávidhoz hasonlóan, nekünk is királyi hivatal adatott. De csak hahiszünk benne, akkor tudjuk gyakorolni a hatalmat, ami együtt jár ezzel a hivatallal.

Ha beteg vagy, akár ötvenszer is kijelentheted, hogy „Jézus sebeiben meggyógyultam”. Reménykedhetsz a gyógyulásban. Próbálhatsz hinni a gyógyulásban, amíg meg nem őszülsz. De ha nem látod magadat teljesnek és egészségesnek Krisztus Jézusban, ha betegnek látod magad, nem pedig egészségesnek, akkor nem kapsz természetfeletti segítséget. Mégis, ha egyszer kijelentést kapsz arról, hogy valóban egészséges vagy, akkor senki – még az ördög sem – lesz képes megakadályozni, hogy meggyógyulj.

Lakozz Isten Igéjében, és így lépj tovább arról a pontról, ahol csak megpróbálod elhinni a dolgot, oda, aholmár tudod! Gyakorold, hogy az Ige szemével tekintesz magadra, egészen addig, amíg meg nem látod a valóságát annak, hogy Krisztusban király vagy!

Igei olvasmány:  Efézus 1:3-23 

Eternal Flame Falls

A gyülekezet gyógyulása - Kubinyi Károly

Az utolsó hangos dal - Agnus Dei együttes előadásában

Ige: Az ember engedetlensége átok alá helyezte a teremtett világot!

 „Mert a teremtett világ [vagyis a teremtmények, és az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak megjelenését [megnyilvánulását; kijelentését; kinyilatkozását]

Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség] alá vettetett [és minden teremtmény mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból] hanem azért, [és az által] aki az alá vetette” (Róm. 8,19-20)

Mert bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).

Az egész teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti –  a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr”

 „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).

És hogy ki helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje:  „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kivánatos az a fa a bölcseségért (mert okossá tesz): szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).

És az Úr kijelenti az engedetlenség következményét, azt mondva: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott ('árar: átkot hoztál, és átok alá helyeződött a föld) miattad, fáradsággal élsz belőle egész életedben! Töviset és bogácskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).

A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9).  

Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).

Isten szeret örvendj hát

Stealing Animals

Támogat az Úr!

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted Uram támogatott engem” (Zsolt. 94,18)

A tagadásról

Lehet Isten létezését tagadni, de emiatt nem fog megsemmisülni

Higgyetek!!

„Térjetek meg, és higgyetek az Evangélumban” (Márk 1,15)

Pásztor Chris: Fogadd Be A Kegyelmet És Uralkodj

Készítette: József Balogh

Mert ha az egyik bűnesete miatt uralkodik a halál az egy által, sokkal inkább uralkodnak az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem bővölködésében és a megigazulás ajándékában részesültek. (Róma 5:17)

A szó befogadni görög fordítás a „lambano” ami nem egy passzív befogadásra utal, hanem egy magához „ragad” vagy „elkap” valamit, ami a tied, megszerezni valamit, elragadni azt. Különbözik attól, hogy várni valamire, hogy hozzád érkezzen, inkább érd el azt, kapd el és tedd azt magadévá. A kegyelem bősége, másképpen azt jelenti „túláradó kegyelem” de ez tévesen van bemutatva. Az a vers leírja a korlátlan túláradó kegyelmet. Azt jelenti, tőled függ az, hogy annyit vegyél, amennyit csak akarsz.

Ez volt a jelentése annak, amit Pál Apostol mondott, amikor azt mondta

Timóteusnak „… légy erős a mi Urunk Jézus Krisztus Kegyelmébe”.

(Timóteushoz írt II. Levél 2:1). Azt jelenti, fordítsd hasznodra a kegyelmet. Ne

kicsit végy abból, „lambano” annyi kegyelmet, amennyit csak kívánsz. Fogadj, be annyit amennyire szükséged van, hogy uralkodj az életbe. Mit is jelent, hogy

uralkodj? Azt jelenti, hogy ellenőrzést gyakorolni, befolyással és tekintéllyel.

Azt jelenti, hogy kormányozz és légy a helyzet magaslatán.

Neked megadatott a túláradó kegyelem, hogy uralkodj az életben. Te nem

majd a menyben fogsz uralkodni, mert ott nincs semmi, ami fölött neked

uralkodnod kellene. Te uralkodhatsz, mint király itt a földön, te tekintélyt

gyakorolhatsz itt a földön. Isten kiöntötte reád az Ő kegyelmét így a démonokat

és a betegségeket a lábaid alá helyezte, hogy uralkodj minden helyzet felett,

pokol, halál, szegénység és szükség!

Ez a túláradó kegyelem csak azoknál működik, akik befogadják azt. A kérdés

az, hogy mennyi kegyelmet fogadtál be? Emlékezz, azok akik „befogadják”

(lambano) túláradó kegyelem, hogy uralkodunk az életbe. Ez a te elrendelt 2

időd az uralkodásra, ez a te időd, hogy megnyilvánítsd az Isten dicsőségét

mindenhol, ezért fogadd be a kegyelmet, hogy uralkodj. Fordítsd hasznodra

Isten kegyelmét, mert a kegyelem gazdagon kiöntetett minden emberre (Titus

2:11) megkaptad azért, hogy kiszóld azt!

Mi az a jó dolog, amire te vágysz, ami miatt szükséged van kegyelemre?

Esetleg gyógyulás, Isteni védelem vagy anyagi megerősödés? Neked van elég

kegyelmed arra, hogy betöltsd Isten célját az életedben. Ragadd meg és tedd

magadévá.

Ima

Drága Atyám, köszönöm a Te kegyelmed, amit te bőségesen kiöntöttél reám. Köszönöm az igazságosság ajándékát, ami bátorságot ad nekem a Te jelenlétedbe és uralkodóvá tesz engem az életbe, mint egy király, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Jelenések 5:10; Róma 5:20-21

Guti Tünde: A VASÁGY CSAPDÁJA

   A mai napig viselem az emlékét a bal kezem gyűrűsujján. „V” alakú forradás jelzi, hol szakadt szét az ujjbegyem, amikor a leghevesebb játék és hangos nevetés közepén élesen összecsattant az összecsukható vaságy, amire előbb ketten-hárman ráhasaltunk, várva, hogy a hirtelen visszaugrás okozta rázkódás dobjon egyet rajtunk. Ki gondolta volna, hogy a többedjére kipróbált móka balesettel végződik?

   - Egy, kettő, háááááááááááárom! – kiabáltuk, ahogy a torkunkon kifért.

   - Juuuuujjjjjjjjjj! – tarkítottuk, ahogy emelkedett a hangulat.

   - Menj már arrébb! – rikoltotta egyikünk.

   -  Én is alig férek el! – feleselt valaki.

   Aztán … zsupsz!

Ha lassított felvételen visszanéznénk, érdekes pillanatképeket láthatnánk. Előbb a kipirult, huncut szemű arcocskák, aztán a rémület dermedt sápadtsága. Mert mi is történt a zsupsz után?

   Legkisebbként szélre kerültem, és négy éves fejjel még az izgalmak ellenére is kapaszkodót kerestem a toronyállásba magasodott matracon. Vesztemre, pont annál a vasdarabnál fogtam meg a villámgyorsan lehuppanó ágy szélét, ahol az, vízszintesbe érkezéskor pontosan összeilleszkedik a másik végével. Azaz, illeszkedett volna, mert közte maradt valami…

   Hangos sikoltásomra hirtelen csend lett, és a vér láttán bepánikolt testvéreim azt hitték, hogy az éles fémek találkozása levágta az ujjamat. Nem tudom, hogy elájultam-e, mert ezután mintha elszakadt volna a film. Valószínű, hogy a bátyám tért észhez először, és szaladt szólni az alattunk lakó házaspárnak, akik jöttek is nyomban, felkaptak, és rohantak velem a buszhoz – ami nagyon messze volt -, majd valamelyik sebészeten ellátott egy orvos.

   Szép babát rajzoltak a kötésemre, hogy megvigasztalódjak. Este, a rácsos ágyamban egy ideig még nézegettem mosolygós száját…

   Szegény anyukámnak lehet, hogy jobban fájt, mint nekem, ami történt, főleg azért, amiért nem lehetett velem a kritikus percekben… (De esti gimnáziumba járt akkoriban, érettségire készült, és kénytelen volt néha otthon hagyni minket. Ugyanis amikor a debreceni Bethániában megtért, és meggyőződéses Krisztus követése nyilvánvalóvá vált, azonnali hatállyal kitiltották minden középiskolából...)

   Dicsőség Istennek, hogy nem történt tragédia meggondolatlan viháncolásunk közben!

Ha nem is túl gyorsan, de összeforradt a sebem, és a hepehupás heg sem akadályoz abban, hogy gitárommal háladalokat kísérjek!

2013. március 14

Dr-Kováts György: DIADALMENET...

„Hála pedig az Istennek, aki mindenkor DIADALRA VEZET minket a Krisztusban, és az Ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti miáltalunk.” (2Kor 2,14.)

Az istentiszteleten beszéltem erről:

Az ókori római gondolkodásban a diadalmenet más volt, mint pusztán a győzelem. A diadalmenet a végleges győzelem megpecsételése. Elöl a hadvezér, ragyogó harci kocsiban, hadserege ott vonul vele, és mögötte a foglyok, lefegyverezve, bilincsben, s a hatalmas zsákmány, amit a győzelemmel megszerzett. A nép pedig körülötte, két oldalt, ünnepel. Bámul, beszél, és örvendez.

Hol vagy TE ebben? Hátul, a foglyokkal együtt, megbilincselve – rabszolgaként? Két oldalt, nézőként, akik csak beszélnek, és bámulnak? Vagy másutt? Az Isten Igéje azt mondja, hogy TE VELE EGYÜTT EL VAGY REJTVE AZ ISTENBEN. (Kol 3,1-3.) Arra vagy rendelve, hogy VELE EGYÜTT légy, abban a győzelemben, amit Ő maga megszerzett. A harci kocsiban, Jézus Krisztus oldalán. Mai kifejezéssel: VIP-ként, rendkívül fontos személyként, megkülönböztetett helyzetben.

Ezt is jelenti a Péld 22,1: „Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál. Ezüstnél és aranynál, a KEDVESSÉG (megkülönböztetettség, kiváltságosság, kegyelem, kivételezés) jobb.” A te Urad így néz rád. Szeret, kiemelten, megkülönböztetetten, felemelő módon, megosztva veled saját győzelmét, országát, erejét, hatalmát. Szeret. Odavesz Maga mellé. Az Övé vagy. Vele vagy. Győzelmében, diadalában részesít. Ma is. Ámen.