2013. március 12.

Ha Isten kiűzi, te ne tűrd meg!

Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is" (Józs 17,18).

Ha biztosak vagyunk a győzelemben, vitéz tettekre bátorodunk. Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör előre ott is, ahol különben félne. Mi a bennünk és körülöttünk lévő gonosszal háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy győzni fogunk, és hogy ez a győzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. Nem a vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy győzünk, és így győzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a győzelemben.

Némelyik bűnünk már vas harci kocsivá" keményedett vérmérsékletünkben, korábbi szokásainkban, kapcsolatainkban és elfoglaltságunkban. Ennek ellenére le kell győznünk azokat. Akkor is, ha igen erősek, mi pedig hozzájuk képest nagyon gyengék vagyunk. Isten nevében nekünk kell felülkerekednünk, és ez sikerülni is fog. Ha csak egy bűn is uralkodik rajtunk, már nem vagyunk az Úr szabad gyermekei. Aki rab, az rab, legyen bár csak egy lánccal megkötve. Nem mehetünk a mennybe, ha az az egy bűn uralkodik rajtunk, hiszen a szentekről meg van írva: A bűnnek nem lesz többé uralma rajtatok". Fel hát, pusztítsunk ki minden kánaánitát", törjük darabokra a vas harci kocsikat! A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellen bűnt összezúzó hatalmának.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Szólj hozzám

Carl Eichhorn: Jézus teljes átadást kíván

Jézus azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van!
(Márk 10, 21)

A gazdag ifjú meg volt gyõzõdve arról, hogy Isten parancsainak kora ifjúságától tökéletesen eleget tett. Kétségtelen, hogy komoly erkölcsi törekvés élt benne. Nem ragadt le a bûn mocsarában, nem szennyezte be magát gyalázatos életmóddal. Ezért Jézus is "megkedvelte õt". Volt valami vonzó ebben a fiatalemberben, aki magasabbrendû életre vágyott.

Az Úr nem szállt vele vitába. Nem kezdte kijelentéseit cáfolgatni s meggyõzni õt arról, hogy nem tartotta meg az isteni törvényeket. De belelátott szívébe és tudta, hogy hol van az a pont, ahol belsõ ellentmondásban van Istennel. Maga az ifjú sem sejtette, hogy mennyire megkötözi õt a pénz s hogy azt valójában jobban szereti, mint az Istent. Érezte ugyan, hogy van valami fogyatkozása, különben nem kereste volna fel kérdésével Jézust.

"Add el minden vagyonodat!" - Ha Jézus azt mondta volna neki: "Nézd, te nem szereted Istent teljes szívedbõl" - könnyen ezt a választ kapta volna: "Ugyan miért ne szeretném én Istenemet?" Ehelyett azonban Jézus azt kívánta: tettekkel bizonyítsd be, hogy hajlandó vagy mindent odaadni Istenért s járd az én követésem önmegtagadó útját! A döntõ kérdés az lett: Isten vagy a pénz?

"Egy fogyatkozásod van." De ezen az egyen fordul meg minden. Az Úr általános és teljes átadást kíván. "Ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész ellen vétkezik." Ha Istennel szemben egy ponton engedetlen vagy, mindenben az vagy. Ha csak egy dolog bálvánnyá lett szívedben, elszakadtál Istentõl. Õ azt kívánja: mindent vagy semmit! Ha pedig egy dologban nem tudsz, jobban mondva nem akarsz elszakadni, mert az az egy különösképpen a szívedhez nõtt, lényed minden szála ahhoz az egy ponthoz kötöz majd oda téged.

Ne csapjuk be magunkat! Lehetnek pontok, ahol engedünk az Úrnak és komolyan követni akarjuk õt. De van azután egyetlenegy pont, amit nem akarunk érinteni, pedig pontosan ott fut óemberünk élet-idegszála. Ha azt nem vágjuk át, mindenben csak elakadás következik be és a már-már ébredezõ lelki élet ismét elhal bennünk. "Csak ezt az egyet hadd tartsam meg" - mondod. De éppen ezt kell odaadnod, ha "tökéletes", azaz egész ember akarsz lenni. Lelki vonatkozásban a félmegoldások rosszabbak, mint a semmi. "Bár hideg volnál vagy forró!" (Jel 3, 15).

 Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=19

A két doboz

Készítette: Varga Sinai Zoltán

Isten két dobozt adott nekem, és azt mondta :

- A fekete dobozba gyűjtsd bánatodat, és minden örömödet az arany dobozba.
Megfogadtam amit mondott, így mindkét dobozba gyűjtögettem, ahogy kérte. Az arany doboz napról napra nehezebb lett, de a fekete egyre könnyebb. Kíváncsiságból kinyitottam a fekete dobozt, hogy megtudjam az okát.
A doboz alján találtam egy lyukat, melyen a bánat kipotyogott.
Megmutattam Istennek a lyukat és eltűnődtem,
- Kíváncsi vagyok, hogy hova tűntek belőle a bánataim !
Ő gyengéden elmosolyodott és így szólt :
- Gyermekem, mindegyik itt van velem.

Megkérdeztem Istent :

Miért adtad nekem a dobozokat ? Miért adtad az arany dobozt és a lyukas feketét ?
- Gyermekem, az arany dobozt azért adtam, hogy számold az áldásokat, a feketét pedig azért, hogy tudj elengedni..

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a fájdalmas és bántó dolgokat, eseményeket nem tudjuk elfeledni, és gyakran előhozzuk azokat. Ilyenkor olyasmi történik velünk, mint amikor a gyógyulás közepén tartó sebet ismét feltépnénk. Engedjük el ezeket a fájdalmakat, ne emésszük magunkat, hiszen változtatni már úgy sem tudunk rajta.

Emlékezzünk inkább a szépre, a jóra és az örömre

Dr-Kováts György: EZ IS A HITHEZ TARTOZIK.

- Luk 5:3 És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely Simoné volt, KÉRTE ŐT, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanította a sokaságot. Luk 5:4 Mikor pedig megszűnt beszélni, MONDTA SIMONNAK: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. Luk 5:5 És felelvén Simon, mondta neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.

Az EGYIK lépés KÖVETI A MÁSIKAT. Ilyen a hit útja. A te Megváltód egyáltalán nem véletlenül hív fel döntésre az életed helyzeteiben. Ahol engedsz Neki – a hit útjára lépsz – ott további lépéseket fog eléd hozni:

(a) A hit kér. Engedsz neki. (Jézus beült a hajódba, és tanítja a sokaságot.)
(b) Utána jön a következő lépés. A hit megint mond valamit. „Parancsol.” Legalábbis, belülről világosan érzed, tudod, hogy ez most döntési helyzet. Most hozzád szól – nem a sokasághoz. Te és Jézus. Ő szól – s te döntési helyzetbe kerültél. Engedsz Neki?
Ez a „bolondság útja” – az emberek szemében.
„Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.”
Most? Pont ebben az időben? Annyi minden mond ennek ellene! Most hív? Most menjek el erre az esti imádságra? Most adjam értékes időmet, pedig már úgy elterveztem, hogy mit fogok csinálni végre ezen a „szabad estén”? Pont most?
Nem lehetne holnap? Nem lehetne akkor, amikor „mások nem látják”? Nem lehetne, hogy kicsit előbb szólnál? Uram, nem lehetne ezt egy kicsit máshogy? Legalább mondd meg, hogy mi lesz a vége!

Te tudod, mi lesz a vége?
Persze, te már olvastad a történetet, persze, hogy tudod. NEM egy darab tenyérnyi halat fognak fogni. Szakadozó hálók, túltöltött csónakok – ez lesz a vége. Az Isten bősége, az Isten dicsősége, ez lesz a vége. Ez a hit útjának következő fázisa. De a te lépésed kell hozzá.

Jézus nem mindig mondja meg, hogy mi lesz belőle. Csak „általánosan tudod”, (hiszen az Igét olvasod, és tudod, hogy Ő jó, és soha nem fog becsapni téged, és nem olyan, mint egy gonosz apa, aki követ ad a kenyér helyett), és ezért abszolúte hit által kell járnod. Hit által döntesz, hit által szólsz a többieknek, hit által fogod az evezőket – a sokaság szeme láttára – hit által evezel a mélyre, hit által veszed elő a hálót, (Jézus pedig ott ül veled együtt a hajóban, és mosolyog), hit által veted ki fogásra, hit által kezded el behúzni a köteleinél fogva… hit által. Hit által?

(c) És amit közben érzel, az is a hithez tartozik?
Vagy igen, vagy nem. Ha erősíti a hitet – a hit általi engedelmességet – akkor jó. Ha nem erősíti, akkor nem jó. Vagyis, jó ez is, hiszen még inkább kimunkálja benned a tudatos „makacsságot” a hit mellett, „minden érzésed ellenében is”, „csakazértis módon”, benne maradsz, de tudnod kell, hogy ezek az érzések és gondolatok harcra adattak.
A hit ilyen. Benne marad. És ha az érzések ellene akarnak mondani, nem baj. 

(c/1) „Teljes örömnek TARTSÁTOK, atyámfiai, amikor különféle megpróbáltatásokba estek…”
(A „peiradzó” – kísértést is jelent, és megpróbáltatást is. Az ördög oldaláról kísértés, mert célja az elbuktatás. De Isten oldaláról, amikor átmész ezeken, NEM gonosz a cél, mert Ő NEM gonosz, és gonoszsággal NEM kísérthető, hanem jó. Ezért ez az egész a te megerősítésed, hogy Isten dicsőségét meglásd, és Benne élj mindenkor.)

(c/2) „…TUDVÁN, hogy a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez, a kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1,2-4.)

No, akkor hozzá tartozik a hithez, az engedelmes cselekedeteid közben, amit érzel, és amit gondolsz, amit „majdnem kimondasz”? Hozzátartozik a hithez, vagy sem? Igen is, és nem is. Ha megerősíti, akkor teljességgel hozzátartozik. De, ha ellene akar mondani, ha vissza akar tartani, ha lázít téged a hit ellen, akkor simán lehet, hogy az ördög – vagy a régi természeted – akciója, hogy elgyengítsen a hit általi engedelmességedben. De te tudod, hogy ez is építi a hitedet, ha helyesen jársz el, ha „benne maradsz”, ha ellene állsz az ördögnek, és elfut tőled. Akkor a hited erősödött, és győztes hitté fejlődött.

Hozzátartozik a hithez, hogy ellene mondasz az ördög támadásainak?
Igen.
Hozzátartozik a hithez, hogy „hittem és AZÉRT szóltam, noha igen megaláztatott voltam”? (2Kor 4,13.) Hozzátartozik, hogy NEM mondasz ki mindent, ami eszedbe jut, vagy érzel, hanem megszűröd saját szavaidat? Hozzátartozik?
Igen. Egyértelműen. Ez is a hit része.
A szavaid, a „csakazértis állapotod”, amikor „csakazértis” megmaradsz a hit útján, akármit éreznél is, ez is a hit része. Sőt. Nagyon fontos része.

(d) RÉSZE A HITNEK, amit teszel.
(Húzod a lapátokat, és haladsz befelé, a „mélyre”, ahogy Jézus mondta.)
RÉSZE A HITNEK, amit mondasz.
(Fiúk, gyertek, induljunk, bemegyünk még egyszer… Jézus mondta. Megyünk. Indulás, elő a lapátokat, hozzátok a hálót, indulunk!) Ha mondod. Ha „merészkedsz” ezt a „bolondságot” a hit által megmondani a többieknek – a testvéreknek. Akkor része a hitnek. Része a hitnek, amit mondasz.
RÉSZE A HITNEK, amit NEM MONDASZ?
(Nem mondod még egyszer, hogy „de Úr Jézus, hát nem érted, hogy egész éjjel kint voltunk”, nem mondod, hogy „hát nem érted, hogy SEMMIT, DE SEMMIT nem fogtunk”! Nem mondod, hanem összeszorítod a szájadat, és húzol befelé. Ez a dolgod – most. Ezt teszed. A jövőt pedig meghagyod az Úrnak. Kárhoztatni ráérsz később is – ha annyira akarsz – ha végképp „nem jött be”. De lehet, hogy egészen másképp állsz hozzá.)

Tudod mi a legjobb hozzáállás? (Szerintem.)
Az, hogy a hited úgy NEM MOND semmit, (nem beszél ellene az Isten szavának, és annak, amit most az Úr akar tenni), hogy közben ENGEDI, hogy dolgozzon belül a csoda várása. Az is a hit „NEM BESZÉLÉSE”, hogy adod a gondolataidat, mindennek ellenére, mindenek közepette, ENGEDED a gondolataidat az Úrnak. Ha ezt teszed, akkor elkezd megtölteni téged a csoda várása, elkezdi megtölteni elmédet az Isten dicsősége, elkezd átjárni teljességgel az, ami fölötte van annak, amit az emberek elgondolnak vagy elképzelnek.

RÉSZE A HITNEK, amit NEM MONDASZ? Igen!

(e) És közben MÉG SOK RÉSZE VAN a hitnek.

Része az, hogy IDŐT adsz az Úrnak. Része, minden lapáthúzás. Része minden pillanat, amikor NEM OKOSKODSZ.
Része az, hogy Ránézel, és BIZALMAT MERÍTESZ tekintetéből (ez Péternél fizikailag lehetséges volt, ott a hajóban… de veled, a naponkénti igében, vagy az imádságban történik meg, amikor Jézussal vagy együtt, a hit időszakában).
Része az, hogy ha megkérdezik a társaid (testvéreid), hogy most mit akarsz, vagy „mi lesz”, akkor BÍZTATOD A TÁRSAIDAT.
A HIT SZAVA a bíztató szó, amit a többieknek mondasz. „Hidd el, hogy jó lesz. Jézus mondta. Jó lesz belőle.” Ez a reménység bíztatása. „JÓ LESZ”. Hogyan? Nem egészen tudod. De mondod, mert Jézus mondta. Ez része a hitnek.
Része az, hogy amikor megérkezel, s Jézus bólint, hogy „itt jó lesz”, egyre növekvő bátorsággal ELKEZDED kibontani a hálódat. RÁ-RÁNÉZEL, s látod, hogy szereti, amit teszel, s elkezd örömmel megtölteni, a hit lépése. Átjár az Isten dicsősége.

Pedig még ki sem vetetted a hálót? Igen. Ha ismered az Urat, akkor már előtte, miközben zajlik a hit, a hit engedelmes lépései, benne a lépés-sorozatban, MÁR ELKEZD ÁTJÁRNI az Isten dicsősége.

Lehet, hogy Pétert itt még nem járta át. Lehet, hogy izgult, hogy a csoda része lesz, hogy most megismer valamit a Megváltóból, abból, amit már hallott, vagy talán látott is, korábban, hogy Jézus mit „tud csinálni”, de lehet, hogy itt még nem járta át előre az Isten dicsősége. És még később, amikor Jézussal járt már, is lehettek idők, amikor az okoskodás, az emberi rutin, vagy a félelem kiszorította a hit lépései közül az Isten dicsőségét, de eljött az idő, Pünkösd előtt, Pünkösd napján, és az azt követő napok sokaságában, hogy BENNE JÁRT AZ ISTEN DICSŐSÉGÉBEN. Benne élt, akár a hit lépéseit tette, akár a hit következményeit látta megvalósulni. Az Isten dicsőségét látta maga előtt, és ez járta át őt.

Ez a hit útja. Az Isten dicsőségének útja.

(f) Nem csak a megvalósulásban – amikor „színről-színre látsz” – hanem már az útja során, amikor „nem látsz”, hanem „jársz a hit által”, már akkor benne vagy. Az Isten dicsősége nem csak akkor jelenik meg, amikor „meglátod”, amire futottál.
(Akkor nagyon! Nagyon megjelenik. Mindenki látja, és szíved remeg, és kiterjed az örömtől – nagyon átjár az Isten dicsősége.)
De amikor benne vagy a hit lépéseiben, amikor mindenki furcsállja, amikor „nem látszik semmi, de semmi abból, amit Isten mondott”, a „hit útjának elején” is átjárhat téged az Isten dicsősége. 

Az Úr Jézus Krisztus a golgotai keresztet – ami szégyen, megalázás, gyalázat volt mindenki szemében, kudarc, sikertelenség, eredménytelenség, gyengeség, letaposás, nevetségessé tétel – is Isten dicsőségének mondta. Nem csak mondta, hanem látta is, tudta, és így ment el egészen odáig. Annak minden fájdalma közben ott volt az Isten dicsősége. Mi ezt utólag látjuk és tudjuk. De Ő ezt mondta: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal – csak egymaga marad. Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn 12,23-33.)

„Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” Ez az Isten dicsősége. Amiben jársz, amikor a hit útján jársz. Már most. Benne, a legnagyobb akadályozásokban. Fel-felvillan az Isten dicsősége. Mert Vele vagy. Mert az Ő útján jársz. Mert engedtél Neki. Mert azt mondtad, amit Ő mondott, és azt

Bárányokat legeltetni vagy bakokat szórakoztatni?

 Katalin László megosztott egy hivatkozást.

Egy rossz folyamat figyelhető meg a hitvalló keresztények körében, olyan durva és hallatlan, hogy nem lehet áttekinteni rajta. Az utóbbi néhány évben kiszélesedett, bomlaszt mint a kovász, amely dolgozik, amíg az egész tészta megkelt. Sikeresen sugalmazza sátán a gyülekezeteknek - mely szerint az a feladatuk, hogy az embereknek szórakozást kínáljanak, amivel megnyerik őket.

Az egyház bizonyságtétele egyre inkább ellaposodik. (...) Aztán az emberek közömbösek lesznek és a világi befolyásokat nem veszik tragikusnak. Hamar elfogadják a gyülekezetek. Manapság azért, hogy a tömegeket elérjék ezt a metódot alkalmazzák.

Ennek mint ellenzője a következőket mondom:
Először: Sehol az Írásban nem látható, hogy a keresztény gyülekezetek feladata lenne, az embereket szórakoztatni. Ha ez a szellemi munkák tartozéka lenne, Krisztus nem említette volna? És mondta nekik: Menjetek el a széles világra, hirdessétek az evangéliomot minden teremtésnek! Mk. 16,15

Ez elég érthető. Ugyancsak érthető lett volna, ha hozzáfűzte volna: ... és akik nem fogadják nagy érdeklődéssel az evangéliumot, kínáljatok azoknak szórakoztatást. Mi azonban nem találunk ilyen szavakat. Úgy néz ki, hogy Ő nem gondolt ilyesmire.

És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, némelyeket evangélistákul, másokat pedig pásztorokul és tanítókul, A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Messiás/Krisztus testének építésére Ef. 4,11
Miként helyezzük be a szórakoztatókat? A Szent Szellem nem említi őket.

Másodszor:
A szórakoztatás kínálata ellentétes a Messiás/Krisztus és apostolai életében és tanításában. Milyen felállása volt a gyülekezetnek a világgal szemben? Ti vagytok a Földnek sója ... Mt 5,13, nem pedig szopogatós cukorkája!
Ha az Úr szórakoztató és vicceskedő módon prédikált volna népszerüsége kárt szenvedett volna (...).
Nem olvasok arról, hogy Ő mondaná: Fuss utánuk Péter és mondd nekik, hogy holnap reggel az istentiszteletnek egy új módját vezetjük be, ami attraktív lesz rövid prédikációval. Egy kellemes estét készítünk elő a népnek. Mondd nekik - biztosan jól fogják érezni magukat. Gyorsan, Péter, valahogy be kell hoznunk az embereket!

Jézus/Jesua könyörült a bűnösökön, sírt és bánkódott miattuk, de soha nem szórakoztatta őket.
Hiábavaló a keresés az újtestamentomi levelekben és evangéliumokban a szórakoztatások után. Az üzenet így hangzik: Gyere ki (a világból), maradj kívül és tartsd magad tisztán tőle! (...)

Az első keresztényeknek végtelen bizalmuk volt az evangéliumban és nem volt szükségük más fegyverre, a világ eszközeire. Miután Pétert és Jánost nyivános prédikációjuk után letartóztatták, összegyült a gyülekezet és imádkozott ApCs. 4. De az imádságuk nem így hangzott: Urunk add szolgáidnak, hogy ártalmatlan és okosan kigondolt szórakoztatással megmutassuk ezeknek az embereknek, mi keresztények micsoda vidám nép vagyunk.

Ők nem hagyták magukat visszatartani attól, hogy a Messiást/Krisztust hirdessék; nem volt idejük arra, hogy szórakozást szervezzenek. Az üldözés miatt szétszóródva elmentek mindenhova az evangéliumot hirdetni. Ők a fejetetejére állították a világot. Ezzel a különböztek tőlünk, mai keresztényektől.
Óh, Uram, tisztítsd meg Gyülekezetedet romlástól és értelmetlenségtöl, amivel az ördög megterhelte és hozd az apostolok módszerét vissza!

Végül:
A 'keresztény szórakoztatás' eltéveszti célját és feladatát. A fiatal megtérőknél nagyon súlyos károkat okoz.
Hagyd a 'gondtalanokat' és csúfolódókat, akik köszönik Istennek, hogy az egyház félúton eléjük jön, feláll és bizonyságot tesz. Hagyd a megterhelteket szóhoz jutni, akik a 'keresztény' koncert hatására 'békét' találnak. Hagyd az alkoholistákat felállni, akiknél a 'keresztény' előadás döntő hatást ad megtérésükhöz.
Senki nem épül meg! Az evangélizáció szórakoztatással senkit nem vezet megtérésre.

Amire ma szükség van, egy elmélyült, hitteljes tanulmányozása az Örökkévaló Igéjének, együtt átadott szellemi élettel, amely által az egyik a másik által növekszik, mint a víz mellé ültetett fa. Bibliai tanításra van szükségünk, ami értelmünket és szívünket úgy megérinti, hogy lángra gyúlunk.

Charles Haddon Spurgeon 1834-1892

Fordította: Katharina Becker

Kenneth E. Hagin: Egy zsoltár

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház


A Krisztusnak Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel… (KOLOSSÉ 3,16.)

Az alábbi zsoltárt a Szent Szellem adta nekem a szavakkal kapcsolatban.
A szavak annyira jelentéktelennek, kicsinynek tűnnek, hogy az emberek gyakran figyelembe sem veszik őket. A hittel kimondott szavak azonban valóságot teremtenek…
Kelj fel hát és szólj, ahogy az univerzum Teremtője is tette, aki hittel mondta: “legyen” — és lett.
Ha a szavak, amiket állandóan kimondasz, tele vannak negatívizmussal és vereséggel, megteremtik a vereséget, sikertelenné, beteggé és oktalanná tesznek téged.
Azok a szavak azonban, amiket az Ő Szelleme ihletett, amit az emberek Szent Írásnak hívnak, azok a szavak, a hit fülével meghallva, és a hittel teli szívből kimondva, az életedben és a családod életében is sikert és győzelmet, egészséget, és gyógyulást fognak teremteni.
Körülmények, sötétség és gondok, mind elfutnak előled. Az Ő Szellemétől ihletett Igéjével beteljesedve, lássa el a nyelved a feladatát.
Legyen gondod rá, hogy csakis az igazat szóld, mert az Ő Igéje igazság.
Szóld a hit és a szeretet szavát, olyan szavakat, amik igazak, és a szellemi valóságok többé nem állnak távol tőled, és nem tűnnek majd valótlanságnak a számodra.
Az élet minden áldása pedig, legyen az szellemi, anyagi, fizikai vagy pénzügyi, hozzád jönnek és nálad lakoznak!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Ahogy a lelked bővölködik

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház


Szeretett barátom, mindenekelőtt kívánom, hogy bővölködjél, és légy egészséges, mint ahogy a lelked bővölködik. (3János 1,2)

Ha egyszer elhiszed, hogy Isten bővölködővé akar tenni téged, biztosan el fogsz tűnődni azon, hogy miként fogja ezt elvégezni. Bedob egy csekket a postaládádba? Vagy bankjegyek fognak rád hullani a fákról?
Nem. A lelked bővölködése által fogja ezt elvégezni. Isten a gyarapodás magjait ülteti el az elmédben, az akaratodban, az érzelmeidben, és ahogy ezek a magok növekednek, úgy óriási anyagi aratást fognak eredményezni.
Lapozz Mózes első könyvére, és olvasd el József történetét. Ez tökéletesen bemutatja azt, amiről beszélek.
Amikor Józsefet eladták rabszolgának Egyiptomba, nem volt egy fillérje sem. Még szabadsága sem volt. Rabszolgának adták el. De Isten olyan bölcsességet és képességet adott neki, amellyel gyarapodóvá tette az urát, aki ezért mindene fölött gondviselővé tette őt.
Később József börtönbe került. A börtönben aztán tényleg nem sok esély van az előrelépésre, nem igaz? De Isten olyan látást adott Józsefnek, amilyen senkinek nem volt Egyiptomban. Ez a látás bejuttatta Józsefet a fáraó személyzetébe, de nem rabszolgaként, hanem ő lett a fáraó után a legnagyobb tiszteletnek örvendő ember az egész országban.
Szekéren járt körbe, és az emberek szó szerint térdet hajtottak előtte. Amikor az egész világon éhínség volt, József kezében volt az élelmezés irányítása. Ez aztán a bővölködés!
Hogyan végezte be Isten mindezt? Úgy, hogy bővölködővé tette József lelkét. Nem számított, milyen rossz helyzetbe került, milyen komoly problémája volt, Isten ki tudott neki jelenteni olyan szellemi titkokat, amelyek megnyitották a siker ajtaját számára.
Ezért olyan izgalmas az, ahogy Isten bővölködővé tesz bennünket. Bárhol működik. A föld legszegényebb országában éppúgy, mint az Egyesült Államokban. Biztos lehetsz benne: neked is működik!
Igei olvasmány: 1Mózes 39

Kenneth Copeland

Keresztre ment, ott szenvedett - Hit gyülekezete

2013. március 11.

János evangélium 3. fejezet: Szellemből újonnan születni (szerkesztett)

Ján. 3,1 Vala pedig a farizeusok közt egy [(Phariszaiosz): elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos] ember, a neve Nikodémusz, [jelentése: diadalmas a népe között]; a zsidók [(iúdaiosz): júdeai, Júdeában élők] főembere [egyik vezetője volt, a nagytanács, a Szanhedrin tagja]:

Ján. 3,2 Ez jöve Jézushoz [egy] éjjel, és monda néki: Mester [Rabbi], tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti [hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket] a jeleket [csodákat], amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Ján. 3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].

Ján. 3,4 Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

Ján. 3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony [igazán] mondom néked: Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába].

Ján. 3, 6  Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az.

Ján. 3,7 Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]

Ján. 3,8 A szél [a Szellem; arra] fú, a hová [amerre] akar, és annak zúgását hallod [Más fordítás: A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod], de nem tudod, honnan jő és hová megy [és hová tart]: így van mindenki, aki [a Szent] Szellemtől született [aki Szellemből származott (lett)]

Ján. 3,9 Felele Nikodémusz (Jelentése: aki legyőzi a népet) és monda néki: Mi módon lehetnek ezek [hogy történhetnek meg ezek; hogyan képesek ezek létrejönni]?

Ján. 3,10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket [és mégsem tudsz ezekről, és nem érted]?

Ján. 3,11 Bizony, bizony [igazán] mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk [mi arról beszélünk; mi azt hirdetjük], és amit látunk, arról teszünk bizonyságot [és azt mondjuk el]; és a mi bizonyságtételünket [tanúságtételünket; amit mondunk] el nem fogadjátok.

Ján. 3,12 Ha a földiekről szóltam [ha földi dolgokról beszéltem] néktek és nem hisztek, mi módon [hogyan] hisztek, ha a mennyeiekről szólok [ha mennyei dolgokról beszélek] néktek?

Ján. 3,13 És senki sem ment [jutott] fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá [aki a Mennyből jött le], az embernek Fia, aki a mennyben van.

Ján. 3,14 És amiképpen [(kathósz): ahogyan] felemelte Mózes a kígyót a pusztában [a sivatagban], akképpen [(hútó hútósz): így, ilyen módon] kell [(dei): szükséges; szükségszerű] az ember Fiának felemeltetnie.

Ján. 3,15 Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz], hanem örök élete legyen [Őbenne]

Ján. 3,16 Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokol].

 Ján. 3,17 Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa].

Ján. 3,18 Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]

Ján. 3,19 Ez pedig a kárhoztatás [az ítélet pedig azt jelenti], hogy a világosság e világra jött [hogy a fény behatolt a világba, az emberek közé], és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot [a fényt,]; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának [mert gonosz dolgokat tettek]

Ján. 3,20 Mert minden, aki hamisan cselekszik [aki gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz], gyűlöli a világosságot [a fényt] és nem megy [ki] a világosságra [fényre], hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek [nehogy kiderüljön, mit csinált; le ne lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak cselekedetei]

Ján. 3,21 Aki pedig az igazságot cselekszi [aki az igazságot követi, az igazsághoz szabja tetteit], az a világosságra megy [kimegy a fényre], hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek [hogy látsszon, amit tesz], hogy Isten szerint való cselekedetek [Más fordítás: A világosság megmutatja, hogy Isten által tette ezeket a dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket]

Ján. 3,22 Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzik [tartózkodott] velük, és bemerített. [Más fordítás: Ott maradt velük, és alámerítette az embereket].

Ján. 3,23 János pedig szintén alámerített vala Énonban [jelentése: forrásokban gazdag], Sálemhez közel [jelentése: üdv / így a mondat értelme ez lenne: „források az üdvösség közelében/], mert ott sok volt a víz. És oda járulnak és alámerítkeztek.

Ján. 3,24 Mert János még nem vetteték a tömlöcbe [ekkor még nem zárták börtönbe]

Ján. 3,25 Vetekedés [vita] támada azért a János tanítványai és a judeaiak [(iúdaiosz): Júdeában élők] között a mosakodás [a megtisztulás] felől.

Ján. 3,26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester; [Rabbi, látod]! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot [tanúságot] tettél, ímé Ő alámerít [most ő is bemerít], és hozzá megy mindenki [és mindenki tódul hozzá].

Ján. 3,27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet [szerezhet; semmit sem vallhat a magáénak; nem tulajdoníthat magának], hanem ha a mennyből adatott néki.

Ján. 3,28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, [tanúim; ti tanúsítjátok] hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el [hanem hogy előfutár (küldött) vagyok Őelőtte]

Ján. 3,29 Akinek jegyese [menyasszonya] van, vőlegény az [akié a menyasszony, az a vőlegény]; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll [csak vár és figyel] és hallja őt, örvendezve [ujjongva] örül a vőlegény szavának [és nagyon örül, amikor hallja a közeledő vőlegény hangját]. Ez az én örömem immár betelt [teljessé lett; Ugyanúgy örülök most én is]

Ján. 3,30 Annak [a Krisztusnak] növekednie kell, nékem pedig alább szállanom [kisebbé válnom].

Ján. 3,31 Aki felülről [Istentől] jött, feljebb való [hatalmasabb] mindenkinél [mindeneknek fölötte van]. Aki a földről való [a földről származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való [az felette van mindeneknek; hatalmasabb] mindenkinél

Ján. 3,32 És arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot], amit látott [ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [de amit mond] senki sem fogadja be.

Ján. 3,33 Aki az Ő bizonyságtételét [azt, amit mond] befogadja, az megpecsételte [elismeri], hogy az Isten igaz [(aléthész): valóságos].

Ján. 3,34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja [Isten szavait közvetíti; az Isten igéit (réma: kijelentés) hirdeti]; mivelhogy [neki] az Isten nem mérték szerint adja a [Szent] Szellemet [nem méricskélve, hanem mérték nélkül adja]

Ján. 3,35 Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent

Ján. 3,36 Aki hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti] élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik; (apeitheó): nem hisz (szándékosan és önfejűen); rábeszélhetetlen, makacs] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta








Atyánk Eléd járulunk

A szeretet


„A szeretet két embert gyógyít meg. Azt aki adja, és azt aki kapja”




Az idegenek

„Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)


Ravasz László: Hogyan olvassuk az Írásokat


Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk. (Newton) 


Diadalmas gyõztesek (3)

...Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket..." (2Korinthus 2:14)

Kevés dolog csüggesztõbb annál, mint ha gyermekeid nem követik a nyomdokodat. Keresztyén szülõkként arra vágyunk, hogy gyermekeink is Istent szolgálják. Ha imádkoztál, megélted elõttük a hitedet a tõled telhetõ legjobban, és mégis másik utat választanak, az mély szívfájdalmat okozhat. De mások is jártak már így.

Izsák látta, hogy egyik fia, Jákób megadja magát Istennek, míg a másik fia, Ézsau, elutasította Õt. Áronnak, aki fõpap volt, két fia idegen tûzzel" áldozott Isten oltáránál. Mánoah megérte, hogy fia, Sámson öngyilkos lett. Még Sámuel prófétával is megtörtént, hogy fiai ... nem az õ útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot" (1Sámuel 8:3).

Nem vagy egyedül a gyermekeidért való aggodalommal, korai még bánkódni, vagy lemondani róluk. Ne feledd: elõször is, egyedül Isten tudja megmenteni õket! Az Úrtól jön a szabadulás!" (Jónás 2:10). Ne próbáld magadra vállalni Isten dolgát, és ne is hibáztasd magad olyasmiért, ami nem a te bûnöd! Isten ismeri a szívünket, tudja hogyan és mikor zárja le az ügyet a gyermekeddel.
Aggodalmaskodás helyett inkább továbbra is vidd Isten elé õket imádságban!

Másodszor: hagyd, hogy Isten vállát nyomja a teher! A te dolgod az, hogy imádkozz értük, és higgy Istenben! Bízd rá a terheidet, õ elbírja, te nem (ld. 1Péter 5:7)!

Harmadszor: amíg élnek, van remény (ld. Jeremiás 31:17). Isten tudja úgy rendezni a körülményeket, hogy makacs szívük megforduljon, csak bíznod kell Benne.

www.maiige.hu

Joyce Meyer: Te irányítod az érzelmeidet, vagy az érzelmeid irányítanak téged?

Érzelmek, érzések…
Kevés dolognak van ekkora hatása és ereje az életünkben.
Ha jól érezzük magunkat, el se tudjuk képzelni, hogy az élet még ennél is jobb lehet.
Ha rosszul érezzük magunkat, akkor olyan, mintha az egész világ ellenünk fordult volna.
Az érzések olyanok, mint a hullámok: úgy tűnik, a semmiből jönnek elő, belénk csapnak, és mire felocsúdunk, és éppen feltápászkodnánk, már ott jön a következő.

Nincs kétségem afelől, hogy tudod, miről beszélek. Ahogy pillanatnyilag érzed magad, meghatározza, hogyan olvasod most a szavaimat.
Ha nagyon elfoglalt és fáradt vagy, akkor az elméd hajlamos elkalandozni, és lehet, hogy arra sem emlékszel, mit olvastál az imént.
Ha megbántottak, vagy haragszol, akkor valószínűleg éppen nem mosolyogsz, és lehet, hogy már napok óta nem nevettél egy jót, vagy nem érezted jól magad.
Ha magányos vagy és úgy érzed, az emberek nem becsülnek meg, akkor kapásból el tudnál nekem sorolni öt okot, miért érzed úgy, hogy senki sem törődik veled.
De szeretném, ha tudnád, hogy több vagy annál, mint amit érzel! Az érzéseid nem határozhatják meg, hogy ki vagy!

Fontos tudnunk, hogy Isten adta az érzelmeinket. Tehát nem az a megoldás, hogy megszabadulunk tőlük, és úgy élünk, mint egy robot. Isten azt akarja, hogy élvezzük őket azáltal, hogy mi irányítjuk őket és nem azok minket.

Sok-sok éven keresztül az érzelmeim irányították az életemet. Annyira voltam közel Istenhez és annyira voltam szellemileg érett, amennyire éreztem. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy majdnem mindig nyomorultul éreztem magam. Ebben a nyomorúságos időszakban az volt a legrosszabb, hogy úgy éreztem, hogy nem kellene így éreznem. Csalódtam magamban. A gondolat, hogy „Mi a baj velem?”, mint egy megakadt lemez újra és újra játszódott a fejemben.

Ilyenkor az érzések uralmuk alá hajtottak. Annyira kicsinek és tehetetlennek éreztem magam. Olyan, mintha az ember teljesen ki lenne szolgáltatva az érzéseinek, amik, mint a hullámok, ide-oda dobálnák. Amire ilyen helyzetben szükség van, az egy horgony - és nincs biztosabb, elmozdíthatatlanabb szikla, mint Isten Igéje. Ha elkezded alkalmazni az Ő Igéjét az érzéseiddel kapcsolatban, akkor a dolgok megváltoznak.

Amikor tudatosult bennem, hogy Isten nem a tökéletes teljesítményem, vagy a tökéletes érzéseim miatt fogadott el, hanem azért, mert Jézus Krisztushoz tartozom, akkor abbahagytam önmagam ostorozását. Végül sikerült a megakadt lemezt is leállítanom a fejemben – nem azért, mert úgy éreztem, hanem azért, mert Isten azt mondta. Isten Igéje ezt teszi: jobban megismered Istent, ezáltal jobban tudsz bízni Benne, mint az érzéseidben.

Csak azért, mert egy bizonyos módon érzel, még nem kell behódolnod azoknak az érzéseknek. Lehetetlen élvezni az életet, ahogy Isten szeretné, hogy tegyük, ha az érzések rabja vagy. Hagyd, hogy Isten Igéje irányítsa az életedet, és ne az, ahogy éppen érzel, és hihetetlen békességet és örömöt fogsz megtapasztalni.
Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/172-te-iranyitod-az-erzelmeidet-vagy-az-erzelmeid-iranyitanak-teged.html

NEM NÉMA

12 Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13 Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14 Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15 Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16 Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok
három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! 17 Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki” Eszt 4,12-17.

                             NEM NÉMA

Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? (Eszt 4,14)

Eszternek nehéz, életveszélyes döntést kellett meghoznia. Választhatta azt, hogy megpróbál népén segíteni, vagy egyszerűen félreáll. Mordokaj ezt mondta neki: "Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre..." (Eszt 4,14a). Eszter választott, Isten eszköze akart lenni. Ha nem így dönt, Isten másképpen,
másvalakin keresztül vitte volna véghez akaratát.

Ma is megtörténhet, hogy - mint Esztert - Isten elhív egy feladatra. Nem valószínű, hogy egy egész nép érdekében kellene közbenjárnom, de ettől még ez az elhívás lehet nem kevésbé félelmetes számomra. Tudom, hogy Isten folytonosan munkálkodik körülöttünk, és kész akarok lenni, hogy felnőjek a feladathoz, ha rám van szüksége. Nem akarok néma maradni. Nem akarom, hogy más úton kelljen munkálkodnia. Ha Isten engem választ, kész akarok lenni minden időben.

Imádság: Drága Urunk, hangold lelkünket vezetésedre és akaratodra. Hírnökeid akarunk lenni a mai napon. Ámen.

Isten mindnyájunkat arra választott, hogy szeretetet hozzunk a világba.
Dalen E. Keys (Pennsylvania, USA)

http://csendespercek.hu

Nem értem és nem látom át


Az Úrban bízom!


Készítette: Keresztény szépségportál


Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.

Biblia (Zsoltár 28:7)
www.keresztenyszepsegportal.hu




Guti Tünde: ISTEN BELSŐ MUNKÁJA KÍVÜLRŐL IS MEGLÁTSZIK


A részvét, irgalom, megváltoztatja karjaink mozgásirányát.
A szeretet mosolyt rajzol a szánkra, őszinteséget tekintetünkbe.
A jóság és hűség kisimítja fáradt ráncainkat.
A szelídség hamvasra festi arcunkat.
A béketűrés illatos balzsamként puhítja gondterhelt homlokunkat.
Az öröm csillagként ragyog fel szemeinkben,
Szívünk nyugalma a békesség szigetévé teszi jelenlétünket.
Az önuralom kiegyenesíti testtartásunkat.

2013. febr. 26.                           

Dr-Kováts György: A HIT ÚTJA TOVÁBBFOLYTATÓDIK...


Luk 5:4 Mikor pedig megszűnt beszélni, mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. Luk 5:5 És felelvén Simon, mondta neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. Luk 5:6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítették be; szakadozott pedig az ő hálójuk. LK 5 (36) -

Mi a hit útja? A Mt 6,33.
ELŐSZÖR Istennek országa, és az Ő igazsága. És ráadásképpen – ráadásul – pluszban, minden, amire szükséged van. Az is meglesz. De ráadásképpen. Ez a hit útja. Ez az Isten dicsőségének útja. És ez az út ismét döntés elé állít téged.

A döntés pedig így szól: „a halak – vagy Jézus”.

Pedig eddig a „halak ÉS Jézus” volt a kép. Hiszen a halak Jézussal jöttek be a hajódba.
Igen. Jézus hozta be őket – a te kezed (hited és engedelmességed) által – de NEM a halak a fontosak. Jézusnak TE VAGY A FONTOS, téged akar, úgy, ahogy vagy. Halastul, hal nélkül, hajóstul, hajó nélkül, családostul, családod nélkül, mindenhogyan, de téged akar. És egész életedet úgy vezeti tovább, hogy minden a legszebben alakuljon. Mindenestül akar, és amid van, amivel rendelkezel, ami ott van, mindenről gondoskodni fog. A megoldásokat is Ő fogja megadni, és soha, de soha nem fog magadra hagyni téged.

De akarja, hogy te – a halaiddal együtt, a hajóddal együtt, a hálóiddal, munkahelyeddel, családoddal, eddigi életeddel, jövőddel, terveiddel, minden képességeddel, lehetőségeiddel, kapcsolataiddal, gondolkodásoddal, érzéseiddel együtt, mindenestül – az Övé legyél. Ezért van minden. Mert szeret, és azt akarja, hogy Vele járj.

Mt 6,33: először Isten országa. Minden más, ráadásképpen. Ez hitet igényel. A hit útja TOVÁBB FOLYTATÓDIK.

Az Isten dicsőségét nem láthatod meg, csak, ha hiszel. (Jn 11,40.) Megmondta. Boldogok, akik „nem látnak” és hisznek.

A jövőt a hit által hódítod meg. Azt, ami szükséges, a hit által veszed igénybe. Mindent elkészített – Ővele együtt. Ővele jársz, és a hit által minden a tiéd lesz. Te pedig az Övé. És a „minden” – nem fog visszatartani Tőle téged.

Vannak, akiket a „halak” (a „halak nagy sokasága”) visszatartanak Jézustól. Miután megkapták őket. Te ne állj be ezek sorába. Keresd ELŐSZÖR Isten országát, és az Ő igazságát – akármit dolgozol, akármilyen családi helyzetben vagy, akármilyen az anyagi helyzeted – keresd először Őt, és minden más csak ráadás legyen.
Péter ez elé a döntés elé került. Most, hogy az Úr megáldotta.

A megbocsátásról

Készítette: Egyenlő esély




Mindig ugyanazt vallani


Készítette: Krisztus Szeretete Egyház


Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (ZSIDÓ 4,14.)

Az itt ‘hitvallás’-nak fordított görög szót a King James Biblia máshol ‘megvallás’-nak fordítja. A görögben ennek az értelmező jelentése: mindig ugyanazt vallani. Ahelyett, hogy: “ragaszkodjunk megvallásunkhoz”, mondhatnánk azt is: “ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindig ugyanazt valljuk”. Értsük meg, hogy itt a kulcs a szavaink.
Az emberek azért szenvednek vereséget, mert kétfajta megvallást tesznek. Először megvallanak egy dolgot, aztán meg valami mást.
Azt mondják neked például: “Igen, az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. A Filippi 4,19 szerint, az én Istenem be fogja tölteni minden szükségemet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban; és én hiszek Istennek, hogy Ő betölti az én szükségeimet.”
Amikor elmennek és mással futnak össze, lehet, hogy az elméjük visszatér a problémára, és azt mondják: “nem valami jól mennek a dolgaim. Nem tudjuk kifizetni a telefonszámlát. Ki fogják kapcsolni a telefont. És lehet, hogy még az autónkat is el kell adnunk…”
Mi történt azzal a megvallással, amit először tettek? A második megvallás megsemmisítette.
Megvallás: Azon leszek, hogy a szám ellássa a kötelességét. Ügyelek arra, hogy Isten Igéjével összhangban beszéljek. És ragaszkodom a megvallásomhoz.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Golgota Gyülekezet Heves - Halleluja, dicsérd Istent! (Karaoke)

2013. március 10.

Ige: Hálaadás


 „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk],

Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)*

Az apostolon keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy miért és hogyan kell imádkozni: „Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9)

„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)

„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk” (Filem. 1,4-6)


Hatalmas vagy erős Isten

Uram, Te mindent tudsz!


Uram Te megvizsgálsz, és ismersz engem.” (Zsolt. 139,1)

„Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat” (Zsolt. 139,2)


Imádság


Szerető Megváltónk, segíts, hogy közeli kapcsolatban élhessünk veled, és engedd, hogy kegyelmed eszközei lehessünk embertársaink számára. Ámen.



Sámuel Shoemaker: A hit


„Ha hitet akarsz, menj oda, hol hit van.”


APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Sokatokat közületek, Én népem, az a csábítás fog érni, hogy visszamenjetek az időben, és újra éljétek a múltat valamilyen szinten. De legyetek tudatában annak, hogy ha ezt teszitek, azzal megnyitjátok az ajtót arra, hogy az elutasítottság, a kudarc és a csalódás régi helyeit dédelgessétek. Ez nem tesz jót nektek, és hátráltatja a Szellemben járásotokat.

Azt kell tennetek, hogy maradjatok jelen Velem, és azokban a dolgokban, amiket bennetek, körülöttetek és általatok végzek. Semmit nem tudtok tenni a múlttal, viszont a jelenben meg tudtok erősödni, és fel tudtok bátorodni, mondja az Úr.

Róma 8:1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.
https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3042054485133650203-5011342079671789753?l=gyurinaploja.blogspot.com
http://feeds.feedburner.com/~r/gyurinaploja/~4/Tr5S2HK-jkI?utm_source=feedburner&utm_medium=emailhttp://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Menj oda, és figyelj Istenre!


„… Odamegyek, és megnézem…” (2Mózes 3:3)

Mózes szokásos munkáját végezte pásztorként, amikor meglátott egy égő csipkebokrot – korábban már száz ilyet is látott. Csakhogy ez alkalommal a bokor Isten jelenléte miatt állt lángokban.

Mózes azt mondta: „Oda kell mennem, hogy megnézzem”. Abban a pillanatban minden azon múlt, hogy hajlandó-e megszakítani napi rutinját, és időt szakítani Istenre. Mondhatta volna azt is: „sok dolgom van”, és továbbmehetett volna. De akkor nem kapta volna meg elhívását, és nem találta volna meg élete értelmét. Akkor nem ismerte volna meg Istent, és nem tudott volna nagyszerű dolgokat véghezvinni.

De nem így történt, mert „odament”. Isten egy új népet akart, a vezetésükre pedig Mózest szánta. Az időzítés furcsának tűnt, Istennel ez gyakran előfordul. Negyven évvel korábban Mózes fiatal volt, és az akkori világ legmagasabb szintű képzését kapta. Jó összeköttetései voltak a legmagasabb körökkel, és nagyszerű lehetőségek vártak rá.

 De most egy senki, egy magányos pásztor a lakatlan sivatagban, népe elutasította, száműzöttként él. „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek?” (2Mózes 3:11) – kérdezte Mózes Istentől. „Senki sem ismer. Nem is beszélek túl jól. És az előéletem sem valami fényes.”

Isten viszont azt mondta: „Ismerem a múltadat, de ez nem számít. A kudarcaid és hiányosságaid többé nem jelentik a végleges igazságot rólad. Az vagy, aki vagy, de még nem vagy az, akivé válni fogsz, mert én veled leszek.” Szükséged van iránymutatásra az életedhez? Lassíts le, menj oda, és figyelj Istenre! Amit Ő mondani akar, sokkal fontosabb, mint bármi más, amit hallani fogsz.


Oswald Chambers: ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK


"Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16).

Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük. Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik." Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent!

Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően. Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk. Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik". Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk.

Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból? Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk.

Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hillsong UNITED - Scandal of Grace

Keljfeljancsi


Írta:  Csete-Kriszt Lulla

Kinek volt gyerekkorában keljfeljancsija? Nekem volt. Ez az a játék, aminek az alja gömb, és nehezék van benne. Így akármilyen erősen is lököd meg, újra feláll. és ugyanazzal a kedvesen vigyorgó képével néz rád.
Akárhányszor próbálod a földre sújtani, újból feláll. Sokat játszottam vele. Nem is gondoltam, hogy ennyi hasznom lesz belőle.
Ma lett volna egy állásinterjúm... de kiderült, hogy a cég kicsit sumák (mást hirdet és más amit akarna), így el sem mentem. Az életben mindig jönnek a pofonok. Az ellenség próbálkozik kizökkenteni az egyensúlyból. És lehet sikerül is neki. De ha ott van bennem az a nehezék, akkor újra felállok! Jézus Krisztus ez a "nehezék".
Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit... Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. (Zsoltárok 37;23-24)
Kaphatok olyan pofonokat, amitől elesek. De nem terülök el! Ott az az erő, ami újra felállít. Így bátran nézhetek a nehézségek elé. Nem baj, ha elárasztanak. Mert biztos vagyok benne: újra fel fogok állni! Jöhet az ellenség a legnagyobb erejével, lehetek a leghatalmasabb problémák között. Egy keljfeljancsit hiába próbálsz a földre ütni. Úgyis feláll. Visszahúzza egy erő! És mosolyog tovább :)
http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1839:keljfeljancsi&Itemid=79