Istennek
van egy szent maradék népe, akik megtanulták a szellemi erő elnyerésének és
megőrzésének titkát a mai veszélyes időkre.
Istennek van egy szent
maradék népe, akik megtanulták a szükséges titkot a mai veszélyes időkre.
Amikor a világ láthatóan remegni fog, lesz egy nép, akiknek erejük lesz a bajos
időkben is. Ezek azok lesznek, akik az Úr közelében menedéket fognak találni a veszélyes
időkben. A Szentírás szerint, ezek nem fognak megrettenni ha még a hold és a
csillagok is hullanak az égből, vagy a hegyek a tengerbe esnek, mindennek
ellenére hinni fogják, hogy az Úr megmenti őket és akármi is szakad rájuk,
hitüket semmi sem fogja megrendíteni.
A 31-ik Zsoltárban Dávid
egy kifejezést használ Isten népe számára; “Rejtsél el... őrizzél engem
sátradban...”
“Milyen nagy a Te jóságod,
melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket
minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az
emberek áskálódása elől.
Megőrzöd őket sátradban a
perlekedő nyelvektől.” (Zsolt 31,20-21 dőlttel az én kiemelésem)
Dávid valami mély dolgot mond itt Krisztus
egyházának.
Lényegében azt mondja:
“Minden igazi erő az Úrhoz való közelségből ered. Igazában erőnk nagysága
arányos Krisztushoz való közelségünkkel.” Szóval mondhatjuk, hogy minél
közelebb vagyunk Jézushoz annál erősebbek leszünk. Ténylegesen, minden erő
amire valaha is szükségünk van és lesz, a titkos, személyes imaéletünkből ered.
A Szentírás mondja, ha csak egyszerűen közeledünk Istenhez, Ő is közeledni fog
hozzánk. És hozzá való közelségünk naponta fogja megújítani erőnket. Ez az
Őbenne való rejtőzés fog megőrizni minket sátrában, amiről Dávid beszél a 31-ik
Zsoltárban.
Ismeretes, hogy az ördög
rettenetesen fél az Úr jelenlététől életünkben. Még annak gondolatától is
reszket, hogy a hívő Jézus közelében él. És amikor a démoni sereg látja, hogy
Jézushoz imádkozunk és a mennyei Atyánk közelébe húzódunk, a pokol el kell,
hogy ismerje: “Az Úr ezzel a hívővel van. Isten jelenlétében van. Mit tehetünk
most ellene?” Vakoknak kell hogy lennünk, hogy ne lássuk az ítéletet, mely most
Amerikára és az egész világra jön. Ezért Sátán mindent megtesz, ami hatalmában van,
hogy elrabolja tőled az Úr jelenlétét. És ezért próbál mindent, hogy lelkünket
leszögezze a jövő aggodalmaival.
Egyszerűen, lelkünk
ellensége ki akarja szívni minden erőnket. Mindent használni fog, még “jó”
dolgokat is, hogy visszatartson minket a Jézus jelenlétében töltött időtől.
Tudja, hogy Krisztussal töltött időnk még a nehéz időkben is biztosíték lesz
arra, hogy mindenféle félelmet és aggodalmat is képesek legyünk legyőzni.
Az egész világ érzi, hogy
a történelemben nem ismert nehéz időkkel állunk szemben. Amint írom ezeket a
sorokat, a világ végre elismeri, hogy hihetetlen változások felé haladunk. Mint
hívők, mindegyikünk egy fontos kérdéssel állunk szemben: “Milyen közel vagyok
Jézushoz ebben az órában?” Hiszem, hogy mikor a világban minden felfordul, a legerőteljesebb
hitvallásunk az lesz, hogy mint keresztény hívők teljes békességben leszünk.
Míg a társadalom pánikban él - elgyengül, némely esetben elhal a félelemtől -
az imádkozó hívő egyre erősebbé növekszik, mert az istenfélő szolga egyre több
bátorítást fog kapni a Szent Szellemtől. Az Ige beszél a megrendíthetetlenről!
Ha rendíthetetlenül akarsz állani a viharban, az Ige tanácsa egyszerű: Az Úr
jelenléte “muszáj” hogy jelen legyen a napi életedben.
Mennyi időt töltesz
Jézussal egyedül? Értékes időt? Közelebb kerülsz hozzá naponta? Imádkozol
szüntelenül, vagyis hívod Őt hangtalanul, beszélsz hozzá nappal és este? Ő azt
ígéri, hogy hallja sírásodat, még akkor is, ha gyengeségedben suttogsz.
Talán azt mondod: “Hiszem,
hogy készen állok akármilyen viharra. Hívő tanúja vagyok az Úrnak, nem szégyellem
az evangéliumot. És tiszta morális életet élek. Adakozom, olvasom a bibliát és
járok a templomba rendszeresen.”
Lehet, hogy valaki hívő,
de mégis távol van az Úrtól. Az igazság az, hogy ha nem töltesz időt Ővele - ha
nem veszel erőt tőle - szíved el fog lankadni. Szavaidnak csak kevés ereje lesz
vagy teljesen erőtlen lesz; tanúvallomásod élettelen lesz. Miért? Mert
elsodródtál erőd forrásától
Ne kövesd el azt a hibát, hogy Krisztussal való
életedet a szolgálatodon és jó tetteiden keresztül méred, életedben lévő
jelenléte helyett.
Egyszerűen imáink által
közeledve az Úrhoz leszünk legkedvesebbek az Ő számára, illetve járunk
tökéletesebben az akaratában.
Tudjuk ezt Pál apostol
életéből. Pál sok zavaros idővel nézett szembe. Ez az istenfélő ember tudta,
hogy mit jelentett mindent elveszíteni; éhesnek és szomjasnak lenni,
elvonultságban szenvedni, szegénységben, elhagyatottságban lenni, sötét nedves
börtönben megbilincselve feküdni, egyedül, még legközelebbi barátai nélkül is.
Pál nem gyengült el.
Igazában minden megpróbáltatáson keresztül erősebb lett lelkileg. Hogyan? Mert
Pál tudta, hogy mi az erő titka és hogyan kell azt megtartani.
Tanúskodott: “Első
védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott: ne
számítson ez bűneik közé! De az Úr mellettem állt és megerősített...meg is
szabadít engem az Úr minden gonosztól és bevisz az Ő mennyei országába. Ővé a
dicsőség örökkön örökké.” (2 Tim. 4,16-18)
Amikor Pál azt a
kifejezést használja, hogy “de az Úr...” ezzel azt mondja: “annak ellenére,
hogy...” Azt mondja: “Az Úr mellettem állt és megerősített a bajok ellenére
is.”
Pál tudta, hogy ha az Úr közelében marad, Krisztus
ezt értékelni fogja és Ő is Pál mellett fog maradni.
Pál ezt kijelentette:
“Akárhová is fordultam, baj várt. De mikor mások elhagytak - mikor egyedül
maradtam és csak nehézségek álltak előttem - az Úr odajött hozzám és betöltött
erejével. Biztosított arról, hogy minden ördögi tevékenység elől el fog rejteni
és meg fog tartani mindvégig, amíg a mennyekbe nem megyek.”
Izgalommal töltötte el
Pált a tény, mikor látta, hogy szellemi gyermekei megértették és használták
életükre ezt az “annak ellenére az Úr” ideát. Éveken keresztül felismerte az Úr
erejét bennük a legnehezebb körülmények között is.
Szeretteim, sehol máshol
nem lesz ez az erő biztosítva számotokra csakis az Úr jelenlétében. Tudjuk,
hogy Pál állandó kapcsolatban volt Krisztussal imáin keresztül, és ezért az
ördögi hírek és megpróbáltatások nem zavarták őt. Mindig, mikor egy újabb bajjal
állt szemben, Jézushoz menekült imával és terhét átadta neki.
A Zsidókhoz írt levélben,
az író dicséri azoknak a hívőknek tanúvallomását, akiket a hűséges ima
erősített meg: “Emlékezzetek a korai napokra, amelyekben...sok szenvedéssel
teljes küzdelmet állottatok ki...gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek
titeket. A foglyokkal együtt szenvedtetek és vagyonotok elrablását is örömmel
fogadtátok...” (Zsid. 10, 32-34)
Csak gondoljátok meg:
ezek, akikről ez a szöveg ír, elvesztették otthonukat, állásukat, mindent, és
mégis Pállal tanúskodtak, “annak ellenére is az Úr” (a nehéz idők ellenére is)
jött hozzánk - mellettünk állt. Naponta jött, hogy erejével betöltsön, és
megadjon mindent, amire szükségünk volt, hogy győzedelmeskedhessünk.”
Kedves szentek, kérdezlek titeket: Van a ti
életetekben is ez az egy úgy nevezett “annak ellenére is az Úr”?
Elérkeztél arra a pontra,
mikor azt tudod mondani: “Mindennek ellenére tudom, hogy Jézus meg fog tartani
a nehéz időkben. És mindent meg fog adni, amire szükségem lesz, mert Ő az erőm
forrása.”
Pál megtanulta ezt a
titkot megtérése idején. Mikor a Damaszkuszi úton megvakult, három napon
keresztül böjtölt és imádkozott, azzal az elhatározással, hogy az Úr tényleges
jelenlétével találkozzon, azzal az Úrral, aki megjelent neki az úton.
Akkor az Úr Ananiást
szólította: “Kelj fel, menj el...keresd fel Sault, mert íme, imádkozik,” (9,11)
Ezután a biblia azt írja, “És Saul egyre jobban felbátorodott...” (9,22)
Ugyanezt az igazságot
látjuk illusztrálva Jézus példabeszédében ahol egy embernek nem volt kenyere,
de tudta, hogy barátjának volt elég. Így tehát átment barátjához és addig
kopogott a kapun, míg végül barátja felkelt és adott neki kenyeret.
Szeretteim, ez a kenyeres
barát Jézus. Még közelebb is van hozzátok, mint testvéretek, és mindennel el
fog látni amire szükségetek van. Ez nem csak eledel, ruha, vagy lakás, de
bátorítás, erő és béke is. (lásd Mt. 6 fejezet)
A biblia világosan írja,
hogy egy speciális előkészülettel kell mindannyiunknak most foglalkoznunk, hogy
kezdjük felépíteni, megerősíteni hitünket és szellemi erőnket. És az egyetlen
mód erre az, hogy imában húzódjunk közel Jézushoz. Egyszerűen nem kapjuk meg a
szükséges erőt semmi más úton, csakis imádság útján.
Dávid azt tanítja: “Nagy a
Te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád
menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek
áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől” (Zsolt 31,
20-21) Az idő elérkezett, hogy bezárkózzunk Krisztussal és naponta öntsük ki
szívünket hozzá.
Amikor a vihar dühöng, mindegyikünknek szükségünk
lesz egy saját erőkészletre.
Mikor a vihar közepében
találjuk magunkat, képtelenek leszünk mások erejére támaszkodni. Nem fogunk
erőt kapni házastársunktól, pásztorunktól, barátainktól még egy igazi istenfélő
prófétától sem.
Láthatjuk ezt Jézus
példabeszédében a tíz szűzről. Mikor a balga szüzek kérték az okosokat,
“adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik” ezeknek válasza az
volt, hogy, “menjetek a kereskedőkhöz és vegyetek magatoknak, hátha nem lesz
elég nekünk is meg nektek is.”
Halljátok, mit mond Jézus
ebben a példabeszédben? Figyelmezteti gyermekeit: “Senkinek sincs elég hite
arra, hogy másokat is ellásson. Nektek magatoknak kell hogy saját hitetek és
bizalmatok legyen bennem .”
Kedves szentem, ez olyan
egyszerű: Szükséged van saját erőkészletedre. De ezt nem fogod megkapni csupán
abból, hogy prédikációkra hallgatsz. És nem kapod ezt a gyülekezet közös
énekléséből vagy jó cselekedetek által, csakis egyedül bezárkózva Jézussal, az
Ő jelenlétében kaphatod meg ezt. Most pedig minden hívő keresztényhez beszélek:
Az idő elérkezett számotokra, hogy úgy húzódjatok Jézus közelébe, mint soha
ezelőtt. Szükségetek van a jelenlétére, mint soha ezelőtt. A Zsoltáros azokhoz szól,
akik az Úr előtt fognak megjelenni a Sionon. “Újult erővel haladnak és
megjelennek Istennél a Sionon.” (Zsolt 84,8) Ez nekünk azt jelenti “Az imádkozó
hívő nem fog lankadni a nehéz időkben. Egyre erősebb lesz, mert bízik Istenben
az emberek szeme láttára.”
Zárom soraimat Ézsaiás
erőteljes szavaival:
“Hát nem tudod, vagy nem
hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad
el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak és az
erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a
legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra
kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak
el.” (Ézs. 40,28-31)