„Dicsérjétek
az Urat. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen
gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik.
Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra
világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak
az embernek, aki könyörül és kölcsönad, dolgait pedig igazán végzi. Mivelhogy
soha nem ingadozik: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen
az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a
szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az ő szarva felemeltetik
dicsőséggel. Látja ezt a gonosz és dühöng, fogait csikorgatja és eleped. A
gonoszok kívánsága semmivé lesz.” (112.
Zsoltár)
Annak az
ószövetségi korban élő embernek a jellemzőit olvashatjuk itt, aki féli az Urat,
vagyis hódolatteljes tisztelettel van iránta, és Igéje feltétlen elsőbbséget
élvez az életében. Mennyivel inkább valóság mindez az Újszövetségben, azoknak
az életében, akik Krisztusban újjászülettek, akiket a Bárány vére megigazulttá,
Isten előtt igazzá tett!
Alcím: Ragaszkodva az Igéhez
Sok
biztatás mellett azt mondja a zsoltáros a hívő emberről: „Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az
Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz.”
Sokáig úgy gondoltam, ez az ige arról beszél, hogy az Úrban bízó ember nem fél,
akármilyen rossz hírt is kap, és nem rendül meg annak hallatán. Persze, hiszen
az Istent szeretőknek minden a javukra van – véltem -, tehát bármi is adódik,
Isten majd kimenti belőle, és helyreállítja.
Ez részben
így is van: mindnyájunk életében jöhetnek és jönnek is nehézségek, próbák,
kísértések, amikor meg kell állni a hitben. Adódnak nehéz helyzetek, amikből
csak az Úrba kapaszkodva, az Igéhez ragaszkodva lehet győztesen kikerülni. S az
Ő szabadításra, gyógyításra, helyreállásra, bővölködésre vonatkozó ígéreteiben
való megalkuvás, kételkedés nélküli, rendíthetetlen hittel jutunk el a győzelemre.
Ám
itt mégis többről van szó: rossz hírt sohasem
kell várnunk. A betegségről vagy halálos kórról, csapásokról,
balesetről, tönkremenésről szóló híradás elkerül bennünket, ez nem a mi
részünk. A 91. Zsoltár 5-13-ban ezt a következőképpen olvassuk: „Nem félhetsz
az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal, a dögvésztől, amely a
homályban jár, a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren,
jobb kezed felől tízezren, de hozzád nem is közelít. …Mert azt mondtad: az Úr a
te oltalmad,…nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz.
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utadban, kézen
hordoznak, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz,
megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.”
Ha
figyelmesen olvassuk ezeket a verseket, látjuk, az Úr bátorítja azokat, akik
Benne bíznak, és szavának hisznek. Nem kevesebbet mond ugyanis, mint hogy azért nem félünk semmi rossz hírtől, mert
ilyen nincs! Pontosabban fogalmazva: előbb-utóbb nem lesz, ahogy egy folyamat részeként, a keresztyén ember hitben
fejlődik, és előre jut áldásból áldásba, győzelemről győzelemre.
Alcím: Látva a láthatatlant
Mit
jelent ez? Természetesen nem azt, hogy struccmadárként homokba dugjuk a
fejünket, és nem veszünk a rossz hírekről tudomást. Többnyire ez amúgy is
lehetetlen volna. Inkább azt jelenti, hogy Mózeshez hasonlóan erős szívűek
vagyunk, mint akik látjuk a láthatatlant. (Zsidó levél 11,27) Ki kell tartanunk
mindaddig, amíg Isten ígérete meg nem valósul az életünkben. (Görög Szómutató
szótár: Erős szívű = kitart szilárdan, rendíthetetlenül.) Az újjászületett,
Istenből, az Ő Szent Szelleméből született emberek, az Isten-fiak ugyanis látják a láthatatlant. Látják Isten
országát, a menny királyságát, Igéje alapján az Ő ígéreteit megvalósulni,
mégpedig hit által. S ez a hit előszólítja azokat, amelyek nincsenek, mint
meglévőket. (Róma levél 4,17) Az Ige fel is szólít arra, hogy ne a láthatókra
nézzünk, mert azok ideig valók, változnak és elmúlnak. Inkább a láthatatlanokra
figyeljünk, mert azok változhatatlanok és örökkévalók. Azok tehát, akik az
Övéi, akik a menny polgárai, csak jó
híreket várnak – és joggal! S nemcsak várnak, de visznek is.
Nem
valami önszuggesztió, hamis optimizmus, vagy éppen a kellemes körülményekből
fakadó jó érzés diktálja ezt. A Bibliát ismerve nagyon jól tudjuk, hogy szerető
mennyei Atyánktól, a világosságok Atyjától száll alá minden jó ajándék, és
tökéletes adomány. Az Ő szeretete megvéd minden gonosztól. Elküldte egyszülött Fiát,
hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, és akit azon túl
Isten hatalma őrzi hit által az üdvösségre.
Alcím: Kiszorulnak a rossz hírek
Az
Úr minden napon jót végzett felőlünk, és csupa jó dolgot készített számunkra.
Amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, amiket
Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban kijelentette Szent Szelleme
által. (1 Korinthus levél 2,9-10/a) Ahogy az Igéből megtudjuk, az Ő gondolatai
felőlünk békesség és nem háborúság, hogy kívánatos véget adjon nekünk.
(Jeremiás könyve 29,11.) Nem kér mást, csak hogy higgyünk Neki, higgyünk Benne,
ragaszkodjunk Hozzá - és meglátjuk az Ő dicsőségét. (János evangélium 11,40)
Reggel
már azzal a gondolattal, izgatott várakozással kelhetünk, hogy „mennyei Atyám
vajon milyen jó dolgokat készített mára nekem?” Tudjuk, hogy az igazak
kívánsága teljesül, így nem rossz híreket, hanem azokat a nagyszerű, hatalmas
dolgokat, csodákat, jeleket várhatjuk, amelyek az élő Istentől származnak. Aki
az örök Vagyok, nemcsak a múlt és a jövő, de a most Istene is. Aki természetfölötti módon bizonyítja jelenlétét az
életünkben, ha Rá merjük bízni magunkat, és merünk feltétel nélkül az Ő Igéjére
támaszkodni. Ha kitartóan, hűségesen az Ige szerint élünk, akkor is, amikor a
látható, természetes világban még nem látjuk az Úr ígéreteit. De ha ellene
állunk az ördögnek, vagyis megállunk hitben - látni fogjuk. Jézus azért jött,
hogy lerontsa az ördög minden munkáját az életünkben, és betöltse azt
kegyelmének dicsőséges gazdagságával. Gyógyulás, szabadulás van a „szárnyai
alatt”, bűnbocsánat, örök élet, és áldásainak teljessége – minden nap. Csak
rajtunk múlik, hogy mit választunk.
Nap,
mint nap ebben az isteni jelenlétben élve, előbb-utóbb kiszorulnak a rossz hírek.
S kiszorul a félelem is. Krisztussal együtt, mint az Ő Teste, felültettünk a
mennyei trónra, ezért valóban nem kell félnünk, míglen ellenségeinkre lenézünk. Inkább uralkodunk az életben,
mint a királyok, hiszen hatalmat kaptunk, hogy kígyókon és skorpiókon
tapossunk, s az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nekünk. Sőt, mi
„ártunk” neki, amikor az Úr Jézus munkatársaiként az ördög munkáját lerontjuk
úgy a saját, mint mások életében, kiragadjuk a bárányokat az oroszlán szájából,
és átvisszük őket a sötétség hatalmából Isten országába.
Az
Egyház részeként győztesek vagyunk, a pokol kapui sem vehetnek rajtunk
diadalmat. Drága áron, a Bárány vérén megszerzett győzelemben járhatunk.
Győzelemben a bűn, a halál, a sátán és serege fölött - mindenkor. Isten Szent
Szelleme a pecsét erre, Aki által újjászülettünk, s bár ebben a világban élünk,
de már nem e világból, hanem a Mennyből valók vagyunk. (János evangélium
17,16.) S hiába kering ordító oroszlánként körülöttünk e világ fejedelme, már
nincs fölöttünk semmi hatalma.
Ezek
alapján érthető, hogy a hívő miért nem
fél semmi rossz hírtől, s miért „rendületlen
az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz”!
Orb-ó-