Ige: Az utolsó napokról

A Szent Szellem így szól minden Istenfélő, Istennek kedves emberhez, vagyis az Övéihez: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be (nehéz idők jönnek). Mert lesznek az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárgók, kérkedők (dicsekvők), kevélyek (gőgösek), káromkodók (istenkáromlók), szüleik iránt (szüleikkel szemben) engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok (szentségtelenek)

 Szeretet nélkül valók (szeretetlenek), kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek (féktelenek), a jónak nem kedvelői (jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent).

Kiknél megvan a kegyességnek látszata (az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan), de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)” (2 Tim. 3,1-5)

Ige: Mit hirdetnek a hamis felkentek

 „Ő (Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne tévesszenek titeket): mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett (már egészen közel jött); ne menjetek azért utánuk (és ti ne kövessétek őket).

És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről (és lázadásokról), meg ne félemljetek (és meg ne rettenjetek); mert ezeknek meg kell lenni (meg kell történni) előbb, de nem jő mindjárt a vég.

Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen; És mindenfelé nagy földindulások (vagyis földrengések) lesznek, és éhségek (és éhínségek) és döghalálok (vagyis járványok); és rettegtetések (és rettenetes dolgok történnek) és nagy jelek lesznek az égből (és hatalmas jelek tűnnek fel az égen)” (Luk. 21,8-11)

„Mert hamis Krisztusok (vagyis felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (és hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25)

Zeng velünk örökké jó az Úr

Az Ige

Halottak voltunk - és most élők

Hallelujah Alelujah - Il Divo

Jézus a fény a sötétségben

Idézetek

Az ember nem maradhat egyszerre felvilágosult és Istenhívő.

Boris Vian

Szeptember 11.

Írta Ismeretlen

Amerikában volt a szeptember 11.-i terrortámadás... Egy igazgató azért élte túl a katasztrófát, mert épp aznap reggel vitte először óvodába a kisfiát.

Egy srác azért élte túl, mert épp rajta volt a sor, hogy lemenjen kávéért. Volt, aki azért késett el, mert az ébresztője nem csengett időben. Egy nő lekéste a buszt. Valaki azért élte túl, mert egy dugóban állt, és nem sikerült időben beérni a munkahelyére. Egy asszony véletlenül leöntötte a ruháját kávéval, és vissza kellett fordulnia, hogy átöltözzön. Valakinek nem indult be a kocsija, és volt aki azért fordult vissza, mert csörgött a telefon. Volt, akinél a gyerekek húzták az időt. Az egyik alkalmazottnak pedig egy taxi sem állt meg. Egy férfi pedig azért késett, mert azon a reggelen az új cipőjét vette fel, ami útközben feltörte, így be kellett mennie egy patikába sebtapaszért. Ő emiatt élte túl.

Most, ha dugóban állok, lekésem a liftet, vagy visszafordulok, mert felcsörren a telefon... Amikor ezek az apróságok megtörténnek, amik nagyon fel tudnak húzni, akkor arra gondolok, hogy ez az a hely ahol Isten látni akar, épp ebben a percben.

Következő alkalommal, mikor úgy tűnik majd, hogy a reggel nem úgy megy, ahogy mennie kéne, a gyerekek lassan öltözködnek, nem találod a kocsi kulcsot, minden jelzőlámpa pirossal világít, ne légy ideges! Isten rendezi a dolgokat - úgy, ahogy.

Ő vigyáz rád!

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1173:szeptember-11&Itemid=97

Az alap

„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” 1Kor 3,10-14

Ismeritek azt a mesét, amikor Mekk mester házat épített? Nem fogom elfelejteni soha azt a kacagtató történetet. Először a tetővel kezdte, amit a háziaknak kellett tartani addig, míg aláfalazott. De az alapról teljesen elfeledkezett. Össze is dőlt a ház mielőtt elkészült volna és a kontár megint csak káposzta nélkül maradt.

Sokan voltunk, vagyunk úgy az életfilozófiánkkal, mint Mekk mester a házzal. Van már tetőnk, falaink is, sőt szép ablakunk, meg kényelmes bútoraink. Aztán rájövünk, hogy hiányzik az alap. Az apostol szerint csak egyetlen alap létezik: Krisztus.

Pál arra is tanította a korinthusiakat, hogy miként válhatnak a legjobb építőmesterekké azután, hogy Ő elmegy. Azt mondta: „A legjobb alapot, amit csak lehetett, megkaptátok. Most már rajtatok áll, mit építetek rá.” Ez annyit jelentett, hogy a hívők már hallották az evangélium üzenetét Jézusról. Megbizonyosodhattak a tanítás igaz voltáról és elindultak a hit útján. Ezután azonban nekik kell tovább vinni a munkát.

Minden családi ház tulajdonosa tudja, hogyha el is készült az épület, a munka sohasem marad abba, legfeljebb csak egy kis időre. Mert újból és újból javítani kell rajta.

Nekünk is folyamatosan építenünk kell hitéletünk házát. De Pál ad egy jó tanácsot: „Jól válaszd meg az anyagot, amit felhasználsz!” Nem mindegy ugyanis, hogy mit építünk a biztos alapra. Mert hihetünk mi Krisztusban, de ha lelki életünk építőelemei nem állják majd ki az ítélet próbáját, hiába minden. Igen, az ítélet szempontja az, ami segít eldönteni, hogy mire figyeljünk, mit használjunk fel, mit tegyünk. Ha valamivel kapcsolatban kételyed van, csak tedd fel a kérdést: Annak fényében, hogy Jézus hamarosan eljön, érdemes ezzel foglalkozni?

http://kegyelem.net/ahitat.htm

Casting Crowns - Just another birthday (magyarul)

Bölcs mondások: Adakozás

A mi Istenünk nem fösvény. (Göbel T)

Melyiket válasszam?

Egy asszony felkeresi a rendelőben a nőgyógyászt, és így szól:

- Doktor úr, óriási bajban vagyok. Rettentő nagy szükségem lenne az Ön segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, s én ismét terhes vagyok. Nem akarok kis korkülönbséggel egymás után gyerekeket szülni.

- Értem, de mit kíván tőlem?

- Szeretném, ha megszakítaná a terhességemet. Nagyon számítok Önre.

Az orvos gondolkodóba esik, majd rövid idő múlva megszólal:

- Azt hiszem, van ennél egy jobb, az Ön számára is veszélytelenebb megoldás.

A nő elmosolyodik, gondolván, a doki megértette, mit szeretne.

Az orvos azonban így folytatja:

- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik most az ölében ül. Így - mielőtt a másik gyermeke megszületne - tudna egy kicsit pihenni. Ha meg akarja ölni az egyiket, teljesen mindegy, melyik az. Az Ön szervezetére semmilyen kockázatot nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.

A hölgy elszörnyedt.

- Na de, doktor úr! Micsoda szörnyűséget beszél! Egy gyermeket megölni égbekiáltó bűn!

- Szerintem is - feleli az orvos -, de nekem úgy tűnt, Önnek ez nem jelent problémát, ezért arra gondoltam, ez lenne a legjobb megoldás.

Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyermeket ölnek meg, vagy azt, aki még csak az anyaméhben fejlődik. A bűn ugyanaz!

A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.

http://velunkazisten.hu/small_story/Melyiket_valasszam

Surgeon: Ő megáld és megőriz

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged" (4Móz 6,24).

   A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk,

összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek.

Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: Sok szerencsét", hanem azt, hogy Áldjon meg téged az Úr".

  

Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra.

Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.

   E könyvecske szerzője szívből kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden szolgája számára is!

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0804.txt

Egy szív

Csodálatos David Icke beszéd 1994-ből - Aktuálisabb, mint valaha (magyar...

Buzdítás

Készítette: Lisa Szanyel

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a pusztulástól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval elégíti meg a te szádat, ifjúságodat megújítja, mint a sasét. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. Zsoltarok 103:1-6.

Amen!

Humor

A koldus rongyai!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.

A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.

Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?

Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz. „Kérem, uram, szeretnék a királlyal beszélni!"

„Várjon itt" - felelt az őr.

Pár perc múlva visszatért. „Őfelsége fogadja önt" mondta, és beengedte a koldust.

„Látni óhajtottál?" - kérdezte a király.

„Igen, felség. Annyira szeretnék részt venni a banketten, de nincsen királyi ruhám, amit felvehetnék. Kérem, felség, bátorkodhatom azt kérni, hogy adja nekem egy régi öltözetét, hogy én is részt vehessek az ünnepségen?"

A koldus annyira remegett, hogy észre sem vette a halvány mosolyt a király ajka körül.

„Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál" - szólt a király. Odaszólította fiát, az ifjú herceget. „Vezesd ezt az embert a szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!"

A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.

„Most már alkalmas vagy arra, hogy részt vegyél a királyi vacsorán holnap este" - mondta a királyfi. „De még ennél is fontosabb, hogy sosem lesz szükséged más ruhára. Ez a ruha sosem megy tönkre."

A koldus térdre hullott. „Ó, köszönöm" - kiáltott fel. Ahogy indulni készült, visszanézett koszos rongyaira, amik ott hevertek a padlón. Habozott. Mi van, ha a királyfi téved? Mi van akkor, ha újra szüksége lesz régi ruháira? Gyorsan összeszedte őket.

Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint képzelte, de mégsem tudta úgy élvezni, ahogy kellett volna. Rongyait kis batyuba tekerte, és az folyton leesett az öléből. Az ételt gyorsan adták tovább, és a koldus lemaradt a legfinomabb falatokról.

Az idő igazolta, hogy a királyfinak igaza volt. A királyi ruha tényleg elnyűhetetlen volt. Mégis, az öreg koldus egyre jobban kötődött régi rongyaihoz.

Ahogy telt az idő, az emberek már nem a királyi ruhát vették észre, amit viselt. Csak a mocskos rongyokból álló batyut látták, amihez annyira ragaszkodott, bárhová ment. Úgy is beszéltek róla, mint a rongyokat cipelő öregemberről.

Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta. A koldus látta a szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő rongykupacra nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a királyfi szavai, és felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy igazi királyként járjon egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt.

A király pedig vele sírt.

Meghívást kaptunk a királyi családba - Isten családjába. Ahhoz, hogy Isten vacsoraasztalánál lakomázzunk, csak annyit kell tennünk, hogy elhajítjuk régi rongyainkat, és felöltjük a hit „új ruháját", amelyet Isten Fia, Jézus Krisztus ad nekünk.

De nem ragaszkodhatunk régi rongyainkhoz. Ha Krisztusba vetjük hitünket, el kell engednünk a bűneinket és régi életmódunkat. Ezeket a dolgokat el kell vetnünk, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen királyként élni és bővölködni Krisztusban. „A régi elmúlt, és íme: új jött létre!" (2Kor 5,17).

Élő Kövek Gyülekezet

Had áradjon

Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. (János 4,14)

Szeretet. Öröm. Békesség. Béketűrés. Jóság. Hit (hűség). Szelídség. Mértékletesség. Óriási erők, melyeket a Biblia a Szellem gyümölcsének nevez. Magának Istennek a jellemvonásai, és amikor a Szent Szellem eljött, hogy benned lakozzon, akkor magával hozta ezeket, így a te jellemvonásaiddá is váltak.

Isten arra teremette ezeket, hogy a bensődben buzogjanak, erőteljes áradatként előtörjenek, így védjenek meg és tisztítsanak meg belülről kifelé.

Észrevetted már, hogy nem tudsz szemetet tenni egy forrás szájába? Amikor víz jön belőle, akkor az áradat ereje megvédi és tisztán tartja a kívülről jövő szennyeződéstől. A benned lévő szellemi forrás ugyanígy működik. Amikor hagyod, hogy olyan erők, mint a szeretet, öröm, békesség, szívesség és a többi kiáradjon a bensődből, akkor az ördög nem tudja a szemetet bejuttatni.

Hogyan éred el, hogy a Szellem folyamatosan áradjon? Annyira teletöltöd a szívedet Isten Igéjével, hogy az örök élet erői elkezdenek kibuggyanni. Először csak egy kicsit. aztán erősebben és magasabbra.

Határozd el, hogy engeded ezeket az erőket kiáradni a szíved forrásából! Ne engedd meg, hogy az önzés és a bűn megakadályozza az áramlást. Egy forrás van benned, tele ÉLETerővel, és készen áll arra, hogy feltörjön. Hadd áradjon!

Igei olvasmány: Jeremiás 17,7-13 

Kenneth Copeland

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/had-%C3%A1radjon/449288805093233

A hamis Evangélium

Készítette: Melinda Vörösné

Minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes és megfertőztetett ruha…” Ézsaiás 64,5

„ Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?”Jakab 2,20

Két tévedéstől kell óvakodniuk Krisztus követőinek, különösképpen azoknak, akik most jutottak arra a pontra, hogy bízni kezdenek kegyelmében. Az első tévedés abban áll, hogy a saját cselekedeteikre támaszkodnak. Abban bíznak, hogy minden lehetségeset megtesznek, hogy Isten kívánalmainak megfeleljenek. Akik a saját cselekedeteik által a törvény önerőből való megtartásával próbálnak szentté válni, azok lehetetlenséget kívánnak megvalósítani. Amire az ember Krisztus nélkül is képes, az mind önzéssel fertőzött, bűnnel szennyezett. Egyedül csak Krisztus kegyelme, a hit által elnyert kegyelem tehet mindent szentté.

A másik – nem kevésbé veszélyes tévedés – éppen az ellentéte az elsőnek. Azon a feltevésen alapul, hogy a Krisztusban való hit felmenti az embert a törvény megtartásának kötelezettsége alól, s mivel egyedül csak a hit által válhatunk Krisztus üdvözítő kegyelmének részeseivé, cselekedeteinknek semmi közük sincs megváltásunkhoz.

E. G. White: Krisztushoz vezető lépések

A kislány és a zongora!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy kislány álma az volt, hogy egyszer híres zongorista lesz, de a Szamárinduló volt az egyetlen darab, amit el tudott játszani. Akárhogy is próbálkozott, nem volt többre képes.

Egy idő után szülei elhatározták, hogy beíratják magántanítványként egy neves zongoraművészhez, hogy az megtanítsa őt rendesen zongorázni. A kislány természetesen el volt ragadtatva az ötlettől.

Amikor a kislány és szülei meghallgatásra mentek a művészhez, komornyik tessékelte be őket a kúria társalgójába, ahol egy gyönyörű koncertzongora állt. A kislány azonnal odaszaladt a zongorához, és elkezdte játszani rajta a Szamárindulót. Szégyenkező szülei elindultak felé, hogy leállítsák, de eközben belépett a művész, és bátorította a kislányt, hogy folytassa.

Azután helyet foglalt a kislány mellett az ülőkén, és hallgatta a játékát. Kisvártatva ő is bekapcsolódott, és akkordokkal, futamokkal és arpeggiókkal egészítette ki a darabot. A kislány folytatta a Szamárindulót. A szülők nem hittek a fülüknek. Egy gyönyörű négykezest hallottak, amelyet kislányuk és a nagy művész együtt adott elő, és eléggé meglepő módon még mindig a Szamárinduló volt a fő téma.

Időnként úgy érezzük, hogy senkik vagyunk, hogy Isten nem tud felhasználni nagy dolgok véghezvitelére. De gondoljunk csak a kislányra. Ő csak a Szamárindulót tudta játszani. A Szamárindulót senki nem akarta hallani. Szülei szégyenkeztek miatta, másokat idegesített. A művész azonban bátorította, hogy játssza tovább.

Isten tudja, mire vagy képes. Ő ajándékokat és tehetséget helyezett beléd. Természetesen néhány ember képességeihez viszonyítva a te ajándékaid és tehetséged „Szamárindulónak" tűnhetnek - nem túl eredetiek, és nem igazán látványosak. De Isten azt mondja: „Játssz tovább - és adj helyet nekem magad mellett a zongoránál!" Isten képes arra, hogy vegye azt a keveset, amit mi meg tudunk tenni, és széppé tegye a maga számára.

SEGÍTHETEK?

Készítette: Melinda Vörösné

Az öreg Ford-kocsi motorjával hiába küszködő fiatalember felegye­nesedett, hogy szemügyre vegye az ajánlkozót. A legújabb kiadású, ragyogó Fordból jól ápolt, elegáns férfi kászálódott ki. A bajba jutott bizalmatlanul szemlélte. "Jobban szeretem magam csinálni" -mondta nem valami barátságosan. A jól öltözött férfi nem sértődött meg, barátságos érdeklődéssel figyelte a másikat, aki néhány perc múlva mégis hozzá fordult: "Próbálja meg!"

Az idegen lehúzta kesztyűjét, kibújt a zakójából, felgyűrte ingujját... igazán tapasztalt ember benyomását keltette, ahogy a motor­hoz nyúlt. Csak néhány perc, egy-két mozdulat, előhúzta az öreg kocsikhoz még használatos kurblit, és pár tekerés után a motor be­indult. A meglepett és hálás fiatalembernek szerényen magyarázta: "Henry Ford vagyok, annak idején magam terveztem ezt a típust."

Gondolod, hogy Isten nem ért ahhoz, miképpen hozzon rendbe minket?

Egy másik történet:

John D. WHEELER, hajdani RENDŐRŐRMESTER, megtérése után evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára sokszor eredeti mó­don tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai elmondásával. Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: "Még mindig az a véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni, és zsarnokoskodni kíván rajtatok? - és folytatva a következőket mondta - Tanúskodnom kellett évek­kel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a tárgyalótermet elhagy­tam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott. Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami értékes óra ellopásával. A teremben fojtott nevetés támadt, és a derültség fokozódott, mikor a vád­lott azzal védekezett, hogy az órát - mely a szakértő szerint kb. 15 fontot ért - 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét azonban nem tudta meg­mondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná. Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította izgágaságért. Fölemeltem a kezem, és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel tudtam valamit erről az óráról: Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett, és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s így elmondhattam, hogy né­hány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: "Jól kitoltam az öreg Kellyvel, eladtam ne­ki egy-két fontot sem érő órát harminc fontért!" Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását, de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad volt. - Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a bűnbánat útjára tértek. Bűne­ink büntetését elhordozta a Golgotán, és bűnbocsánatot ad azoknak, akik ben­ne hisznek. Mint a legjobb barát zörget szívetek ajtaján. Azt ígéri: "Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, és ő énvelem (Jel 3,20)."

Forrás: Új Élet

AWESOME GOD

Ez a kegyelem!

Spurgeon idézetek

"Az igazság az, ha azt kapjuk amit érdemlünk. Az irgalom az, amikor többet kapunk, mint amit érdemlünk. Kegyelem viszont az, amikor megkapjuk azt, amit nem érdemlünk."

Mese egy kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.

- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.

- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.

A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.

A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.

- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.

- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.

Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.

A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.

Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.

- Odamegyek.- mondta a láb.

- Sír! – mondta a fül

- Miért sírsz? – kérdezte a száj.

- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.

A szív nagyon szenvedett.

- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.

Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

„Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata. Szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,4-5)

http://velunkazisten.hu/content/blog/sk/Mese_egy_kicsi_k%C3%A9zr%C5%91l

A SÓ

Szerző: Guti Tünde

A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben. Ahova csak nézett, mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak úgy szikráztak a beszüremlő fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt! De nem a csillogás a feladatuk!

A lényeg az ízben van! Épp, hogy megszáradtak, azonnal bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak.

Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé morzsolódva szorongani a só kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.

Aztán az ijesztő zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek! A szóródásban mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…

Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás, ízesítés. Egyik csipetnek túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sűrű a közeg.

De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!

Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok

 a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.

Milyen helyzetekben?

- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az üzlet pénztáránál

- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban

- káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében

- hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben

- gazdasági, politikai káoszban, válságban, a saját országunkban.

Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de TE SEM MARADSZ

TÖBBÉ UGYANAZ!

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19.

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/72

A hatalmas mágnes

Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12,32).

Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek, hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb vonzerő", amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni hitedet". De ha Krisztus lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért kételkedsz tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani? Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.

Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd az embereket önmagához.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Leeland - I wonder (magyarul)

Krisztus menyasszonyának

Vida Sándor: Mézcseppek:

- A bölcsesség a tudás helyes használata. Tudni nem bölcsesség. Sok ember van, aki nagy tudással bír, mégis ostoba... aki viszont tudja használni az ismereteket, az bölcs.

Pál és a hívők viszonya

„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.”

 (Korinthusbeliekhez írt második levél 7. fejezet 4. vers)

A korinthusi gyülekezet állapotát ismerve - pártoskodás; szegények lenézése, megosztottság a lelki ajándékok miatt; feltámadás tagadása; az apostol tekintélyének megkérdőjelezése; stb. - furcsának tűnik Pál fenti megjegyzése, mármint, hogy bizalma volt hozzájuk és dicsekedett velük.

Furcsának tűnik ez a megjegyzés azért, mert ma sokkal kisebb problémák megléte miatt is hátat fordítanak sokan az egyháznak. De az igazán fontos kérdés, hogy mi tette Pált ennyire elkötelezetté egy bűnöktől terhelt közösség irányában?

A válasz ott található mindkét korinthusi levélben. Egyrészt Pált nem megszokás, nagyravágyás, vagy megfelelési kényszer vezette és tartotta a gyülekezetben, hanem: „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket” (2Kor.5:14)

Másrészt ez a krisztusi szeretet nem önző módon csak kapni akar, hanem önmagát adni a bűnösökért, mert ez a szeretet: „hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor.13:4-7)

Milyen jó lenne, ha megtanulnánk végre mi is hibáink ellenére bizalmat szavazni egymásnak és a Megváltó lelkületével feltöltekezve hálát adni a másikért, a közösség öröméért, melynek nem fogyasztói, hanem építői lehetünk.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/08/pal-es-hivok-viszonya.html

Akkor leszel elégedett, ha áldozol magadból mások felé

"Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."1 Péter 5:5

Ha elkezded másokkal megosztani, amid van - időd, talentumaid -, akkor meglátod, hogy megtanulsz elégedett lenni.

Azáltal, hogy másokon segítesz, te magad is értékelni fogod azt, amid van és ami vagy, de ennél is fontosabb az, hogy Isten úgy teremtett, hogy szolgálj mások felé és oszd meg, amid van. Amíg ezt nem tudod megtenni, nem leszel soha igazán elégedett.

Az igazi szolgák nem mások helyesléséért vagy dicséretéért szolgálnak, hanem meg vannak elégedve az Egyszemélyes közönséggel. Elégedettek azzal, hogy csendesen szolgálják az Urat.

Lehet, hogy te is egy ismeretlen kis helyen szolgálsz és úgy érzed, hogy senki sem ismer és senki sem értékeli, amit teszel. Figyelj erre: Isten helyezett oda, ahol épp vagy és ezt okkal tette! Ő minden hajszáladat számon tartja, és tudja a címedet.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.16.

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/23/akkor_leszel_elegedett_ha_aldozol_masok_fele_magadbol

Krisztus Enyém

Áldás

Ravasz László

Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak. 

Imádság:

Istenem! Csak Téged és egymást szeretve lehetünk építő és épülő közösség. Így óhajtok élni, segíts meg ebben! Ámen

A nap gondolata:

Ha szeretjük egymást, nem fogjuk elítélni egymást, vagy rosszat mondani egymásra… nem nyeljük le a másikat, mintha vadállatok lennénk. Nem is ingereljük vagy irigyeljük egymást, és nem hazudunk egymásnak. … ha szeretjük egymást, jók és együttérzők, türelmesek leszünk egymáshoz és megbocsátunk egymásnak, engedelmeskedünk és építjük egymást, zúgolódás nélkül vendégszeretetet nyújtunk egymásnak, bíztatjuk, intjük és vigasztaljuk egymást, imádkozunk egymásért, és egymás terhét hordozzuk. (J. Stott)

SZERETET HATÁROK NÉLKÜL

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

 Az első gyülekezet tehát ezt ismerte fel, ezt élte meg – közösség és szeretet határok nélkül. Ezért kedvelte őket az egész nép; ezért növekedett naponta a gyülekezet. Ezért nem volt nyűg az egymás életében való részvétel. Mert szerették egymást. Nyitottak egymás irányába. Hogyan épülhet a mai egyház? A mi gyülekezetünk? Ha megjelenik bennünk és közöttünk a SZERETET!

Mit hagyott örökségül tanítványainak Jézus? „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”/Ján.13,35/ Nem csípni, nem fújni, hanem szeretni egymást. Határok nélkül.

Városunkban és bárhol csak és kizárólag így lehet élő egy közösség. Így lehet tele a templom. Szeretve egymást. Amíg ez idebent, és nekünk nem megy, addig semmit ne várjunk a „kintiektől”.

A nyitott Biblia a nyitott fület és a nyitott szívet ma így keresi. Vegyük komolyan! Adja meg Urunk, hogy mától kezdve határtalanul szeressük Őt, és egymást! Mert csak ez vezet az igazi kionóniára, és az ÖRÖK ÉLETRE! (Lovász Krisztián)

Miért sír az ég....

Szép történet olvassátok el!

 

Készítette: Lisa Szanyel

"Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő,kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.

Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülő falvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára haza jön, elfogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy félkiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"

Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben

Készítette: Lisa Szanyel

Jézus azt mondta, hogy "kereskedjünk, míg megjön" (Lukács 19.13) - vagyis: kelj fel és végezd Jézus munkáját amíg haza nem mész, ill. amíg Ő el nem jön érted. Jézus nem ezt mondta: ülj a babérjaidon és semmit ne csinálj, amíg meg nem halsz! Az emberek úgy foglalatoskodnak a saját dolgaik körül, mintha Jézus egyáltalán nem jönne vissza. Egyfajta sietség-érzéssel kell rendelkeznünk Isten dolgait illetően, és azt kell tennünk, amire Ő utasított bennünket. Ha az Úr halogatja az Ő eljövetelét, az nem azért van, mert késlekedik, hanem mert sok időt ad a világnak a megtérésre és hogy az emberek rendbehozzák az életüket! (2 Péter 3:9)( Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben)

Humor

Készítette: Humor-minden napra

A palack!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Sir William Osler, az Oxfordi Egyetem kiváló orvosprofesszora asztalán egy kis üvegben vizelet van. Fiatal, tágra nyílt szemű orvostanhallgatókból álló osztály ül vele szemben, és hallgatja előadását arról, hogy milyen fontos megfigyelni a részleteket. A professzor, hogy kiemelje a lényeget, a következőt mondja:

- Ebben az üvegben egy vizsgálati minta van. Sokszor elegendő megkóstolni ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen betegségben szenved a páciens.

Azzal belemártja ujját az üvegbe, majd lenyalja az ujját. Folytatja az előadást:

- Most körbeadom az üveget. Mindenki tegyen ugyanúgy, ahogy én. Hátha sikerül megtanulni ennek az eljárásnak a fontosságát, és fel tudjuk állítani a diagnózist.

A palackot továbbadják sorról sorra; minden hallgató óvatosan belemártja az ujját, majd egy fintor kíséretében nagy bátran megkóstolja a tartalmát. Ezután Dr. Osler visszaviszi a palackot az asztalára, és az egyetemisták nagy megdöbbenésére így folytatja:

Uraim, most meg fogják érteni, miért hangsúlyoztam a részletek megfigyelésének fontosságát. Ha figyelmesek lettek volna, észrevették volna, hogy én a mutatóujjamat dugtam a palackba, és a középső ujjamat nyaltam le.

Sokan pontosan úgy élik az életüket, mint Osler professzor osztálya. Azt gondolják magukról, hogy ők már teljesen kiismerték az életet, de elfeledkeztek egy nagyon fontos részletről: hagyniuk kell, hogy Jézus olyan emberekké tegye őket, amilyennek Isten akarja látni őket.

Isten nem titkolja el előlünk a megoldást, és nem is próbál megtéveszteni minket, ahogy Osler professzor tette a hallgatóival. A Biblia világos utasításokat tartalmaz arra nézve, hogyan kell élnünk, hogy életünknek értelme és célja legyen. Mindössze arra van szükségünk, hogy nyissuk ki a szemünket, gondolkodjunk, és figyeljünk oda arra, amit Isten mondani akar nekünk. „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül" (Zsolt 34,9).

Derek Prince: Eltévelyedésre jelöltek listája:

Készítette: Melinda Vörösné

1. Akik csak szubjektív benyomásokra hagyatkoznak

"Ó, amikor az a testvér prófétált nekem, olyan jól éreztem magam!"

2. Akik csak emberi vezetőkre néznek.

Ha egy bizonyos ember mondja, elhiszik.

Nincsenek tévedhetetlen emberi vezetők.

3. Akik a természetfeletti jeleket az igazság garanciájának tekintik.

Maga Jézus mondta, hogy hamis próféták fognak jönni, és nagy jeleket és

csodákat tesznek.

A puszta tény, hogy valami természetfeletti dolog történik, önmagában nem

elegendő biztosíték arra, hogy az a személy, aki azt bemutatja, igaz próféta.

3. Akik személyes ambíció miatt fogékonyak a hízelgésre.

Péld 29,5

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Az elismerés fontos, de néha rossz helyen keressük.

Azzal, hogy elismerésre vágyunk, fennakadunk egy olyan horgon, területen,

amibe nem kellene belefolynunk.

5. Akik nem képesek szembesülni a szenvedés vagy üldöztetés lehetőségével.

Előbb-utóbb elkerülhetetlenül megtévesztettek lesznek.

A Biblia ugyanis világosan figyelmeztet bennünket, hogy el kell fogadnunk

a szenvedés és üldöztetés próbáját.

1Péter 4:1-2;

1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,

2. Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

A szenvedés a keresztény élet része, Isten velünk való foglalkozásának része!

Aki csak jót ígér, az hamis próféta!

6. Akik járatlanok az Írásokban.

Élnek távoli országokban, akiknek nincs Bibliájuk, csak üzenetük, és

Isten kegyelmes lesz hozzájuk,

DE számodra és számomra az egész Biblia könnyedén elérhető.

Ha mi nem tanulmányozzuk a Bibliánkat, jelöltek vagyunk az eltévelyedésre.

Megérdemeljük, hogy megtévesszenek bennünket.

(Derek Prince: Vigyázzatok, hogy meg nem tévesszenek benneteket c.

tanításából részlet)

Csiszér László- Egy a test

Láttam Őt! (BPA Gospel Team a Westend tetőteraszon)

Most van a kegyelem ideje

A szeretetről

Öröm az Úrban

Erőt kaptok

ELDONTOTTEM,KOVETLEK EN.vob

Spurgeon idézetek

"Ha most itt mindenki előtt kivetíthetném a képernyőre az összes múlt heti gondolatodat, szégyenedben kényszerülnél elhagyni a várost. Vagy nem?"

TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT!

1Kor 12,12-27.

12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan

egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test

hallás, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19 Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" 22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek

látszó részei nagyon is szükségesek, 23 és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten

szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az

egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

                     TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT

Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (1Kor

12,27)

Mielőtt a bal nagylábujjamat amputálták volna, nem igazán gondoltam az ujjaimra. De hamar megtanultam, mi a különbség, ha az embernek hiányzik egyik nagylábujja. Amióta nincs, bicegve járok, és nagyon nehéz megtartanom az egyensúlyomat. Most már rájöttem, hogy testünk legapróbb része is fontos a test egészének megfelelő működése szempontjából.

Hasonlóképpen a Krisztus testének sincs elhanyagolható tagja. Isten gyermekeinek mindegyikére szükség van a test helyes működéséhez. Ha hiányzik egy rész, vagy sérült, a gyülekezet hatékonysága csorbul. Mint keresztyének, mi együtt vagyunk Isten karja, szája, lába és "lábujja!" Isten mindnyájunkat használni akar különleges ajándékainkkal és

képességeinkkel országának építésében: igéjének hirdetésében, szegények, betegek, rászorulók megsegítésében, az elveszett emberek megkeresésében.

Krisztus testének teljességéhez minden egyesünk képességére és tehetségére szükség van.

Imádság: Drága Urunk, kérünk, mutasd meg számunkra, hogyan tudunk bekapcsolódni a földön végzett munkádba. Ámen.

Isten szívesen veszi azt, amit én neki nyújtani tudok.

Paula D. Davis (Alabama, USA)

www.csendespercek.hu

Adonáj

Wilhelm Busch: A SZABADÍTÓ

Harlem! New York négernegyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.

Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...

A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!

Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.

Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.

A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.

Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?

Ki lehet ez a személy?

Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.

És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: 'Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.' Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.

Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.

Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.

Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.

Egy ének szavai jutnak eszembe: 'Engem is, engem is megváltott Ő...'

S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!

Az éjszakai utcán gyalog mentem vissza a hotelbe. New York nyugtalan forgalma lármásan hullámzott körülöttem. Senki nem vette észre, ahogy csendesen, boldogan dúdoltam:

'Ha a keresztre néz szemem,

melyen a menny Királya halt,

legdrágább kincsem megvetem,

és gőgöm is, könnyezve rajt...'

                                                

(Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/39

Idézetek

Jézus nem vallásalapító volt,  hanem életformát hozott erre a véres bolygóra. Hosszadalmas hitmagyarázatok helyett ennyit mond: "Gyere, és kövess engem".

Gyökössy Endre

Oswald Chambers: SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).

Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. 

Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.

Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Kitárom szívem ajtaját

Miféle élet?

Látott embereket szeretni egymást, és látta, hogy a szerelem igen komoly követelményeket támasztott a szerelmesek felé. Látta, hogy a szerelem áldozatot és önmegtagadást kívánt meg. Látta, hogy a szerelem vitákat, irigységet és bánatot hozott. Úgy ítélte meg, hogy a szeretetnek túl nagy ára van. Úgy döntött, nem hagyja, hogy a szeretet megnyomorítsa az életét.

Látta, hogy az emberek homályos, távoli célokért törik magukat. Látott férfiakat a sikerért küzdeni, és nőket nemes eszményekért. Látta, hogy a küzdelembe gyakran csalódottság vegyült. Látta, amint erős, elkötelezett emberek kudarcot vallanak, és látta gyenge, érdemtelen emberek sikerét. Látta, miként változtatja ez a törekvés az embereket kicsinyessé és kapzsivá. Úgy ítélte meg, hogy ez túl sokba kerül. Eldöntötte, hogy nem mocskolja be az életét küzdelemmel.

Látott embereket másoknak szolgálni. Látott embereket, akik pénzt adtak a szegényeknek és az elhagyatottaknak. Látta, hogy minél többet szolgáltak, annál gyorsabban növekedett a szükség. Látott hálátlan pártfogoltakat, akik ellene fordultak szolgáló barátaiknak. Úgy döntött, hogy nem mocskolja be az életét szolgálattal.

Amikor meghalt, felment Istenhez, és odavitte neki az életét - meg nem nyomorítottan, el nem rontva, mocsoktalanul. A férfi tiszta volt, és meg sem érintette őt a világ szennye, és így állt oda büszkén Isten elé, azt mondva:

-     Itt van az életem! Isten azt kérdezte tőle:

-     Élet? Miféle élet?

Isten nem akarja, hogy elszigetelődjünk a világ gyötrelmeitől és szenvedéseitől. Amikor szeretünk másokat, szolgálunk másoknak, és arra törekszünk, hogy egészen azzá legyünk, amivé Isten akar tenni bennünket, akkor piszkosak leszünk, sebeket kapunk, elhasználódunk. De ezek azok a harci sebek, amelyeket látni akar Isten, amikor majd egy napon megállunk előtte. Isten azt akarja, hogy álljunk be a játékba, és hagyjuk, hadd mocskolódjon be az egyenruhánk. Jézus is ezt tette, amikor eljött erre a világra. Nem az volt a célja, hogy szárazon megússza; nekünk se az legyen a célunk. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2,21).

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Mifele_elet

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Csak a fél-hívő fél. Az egész hívő sohasem fél.