Ige: A szőlőtő

Isten válaszának feltétele: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (és bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)

„És akármit kérjünk, megnyerjük (és megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (és ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23)

„És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (és az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (és hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15)

 Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [és kishitűségetek miatt van. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [és igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [ha csak annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [és számotokra]” (Mát. 17,20)

Dávid így prófétál: „A szegények (és alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (és feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17)

Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán (Más fordítás: Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16)

Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19) Bizony: „… az igazaknak … könyörgését (és imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29)

Hit Gyülekezete - A szeretet szigetén-Vidám Vasárnap-The one who saves

A szív próbái.

Találka egy ismeretlennel

  Mivel középiskolás koromban kissé félénk voltam, nemigen mertem találkára hívni a lányokat. Egy nap a barátom így szól hozzám: „Hékás, egy nagyszerű találkát szerveztem neked szombat estére! Minden elő van készítve."

-  Kivel?  - kérdeztem. Kiderült, hogy a barátom unokahúgáról, Dóráról van szó. Én még nem találkoztam vele, sőt, egyetlen Dóra nevű lányt sem ismertem.

-  Ó, nem! - tiltakoztam. - Nem megyek el egy ismeretlennel randizni!

-  Ó, ezen ne problémázz!  - mondta a barátom.  -  Dóra  egy  klassz  lány,  és  hidd  el,  igazán csinos. De ha nem hiszel nekem, van egy ötletem, hogyan bújj ki a találka alól, ha nem tetszik a kinézete.

  A következő volt a tennivalóm: Elmegyek a lány lakására, és amikor ajtót nyit, alaposan szemügyre veszem. Ha tetszik a látvány, minden rendben. Ha pedig csúnya a lány, rögtönzők egy asztmarohamot: 'Aaaahhhhhhhgggggg!' (Tegyünk úgy, mintha nehezen kapnánk levegőt!) A lány megkérdezi, mi a gond, én meg azt mondom: „Az asztmám!"  Így aztán le kell mondani a találkát. Ilyen egyszerű. Nem lesz semmi gond.

- Hát, nem is tudom... Na, jó, elég egyszerűnek tűnik. Benne vagyok!

  Így hát elmentem Dórához. Kopogtattam, és ő nyitott ajtót. Ahogy ránéztem, meglepetten láttam, hogy igaza volt a barátomnak. Gyönyörű lány volt Dóra! Csak álltam az ajtóban, és nem tudtam, mit is mondjak. Ő is rám nézett, majd fulladás jött rá: „Aaahhhhggggg!"

  Minden bizonnyal téged is utasítottak már el más gyerekek, mert nem voltál elég jóképű, eléggé kisportolt, elég gazdag, elég „vagány" - vagy bármi más okból.

  Isten azonban nem ilyen szemmel néz ránk.  Amikor Ő ránk néz, szépnek lát bennünket. Elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Nem azt nézi, milyen a külsőnk, hanem sokkal inkább azt, hogy mi van bennünk. 

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7b).

  Isten azt akarja, hogy a mi szívünk olyanná legyen, mint az övé - nyújtsuk ki a kezünket mindenki felé, szeressünk mindenkit kinézetétől függetlenül.

http://johir.neobase.hu/content/book/Tal%C3%A1lka_egy_ismeretlennel

Vida Sándor: Mézcseppek:

- A szeretet úgy szórja sugarait, mint a Nap. Nem válogat, hogy kire süt.

Oswald Chambers: MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN

 "...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2).

A megszentelődés után a következő nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében. Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre.

Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém. Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtől van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert félek, hogy kint megfagyok.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hit Gyülekezete - Hadd lássuk dicsőséged

AZ UTOLSÓ ÚTSZAKASZ

Szerző: Guti Tünde

Kietlen pusztaságban járok, az oázisok már messze elmaradtak mögöttem.

Az erdő, dús lombjával és tömény illatával elevenen él még bennem, vidám hangjait hallani vélem néha. Mielőtt elhagytam, az utolsó lélegzetvétellel alaposan teleszívtam a tüdőmet, pont úgy, mint a magasba törő sziklák tetején, közel a szikrázó, kék éghez, ahol kristálytiszta hegyi levegővel töltődtem fel.

Most kemény göröngyök törik kérgesre lábamat, forró, száraz napsugarak cserzik arcomat. Szomjúságtól tikkadtan vonszolom magam tovább, mert tudom, hogy ott a távolban frissítő, élő víz vár rám, és ölelésre tárt karokkal fürkészi Atyám a látóhatárt, vajon jövök-e már. Egész úton erre a nagy találkozásra vágytam!

Társaim közül többen már megérkeztek, és boldogan pihennek a nyugalom házában, igaz Barátunk és Testvérünk, a Szent Fiú társaságában. Ez az igazi otthonom, Immánuel örök, szeretetteljes jelenlétében. Ide tartunk az elhívottakkal.

Mindannyian ugyanarra keskeny ösvényre léptünk rá, amikor hátat fordítottunk a hivalkodás, csábítás hamis csillogásának, elhajolva a büszke, hazug világtól. Egyikünk-másikunk hamarabb került olyan helyzetbe, ahol ádáz harcokat kellett vívni ősi ellenségünkkel, mert folyamatosan gátol, akadályoz a jó véghezvitelében, és mindent elkövet, hogy eltérítsen az egyetlen helyes útról, meghiúsítva ezzel a TERVET.

De bennünk él a csodálatos Szellem, itt lobog a szívünkben, és soha nem szűnik meg bátorítani, tanácsolni, kedvesen eszünkbe juttatja a kapott ígéreteket. Ezek a szavak mécsesként világítják meg ösvényünket a sötétben.

Most is erre az örökségre emlékezem, ahogy kiszáradt torokkal és reszkető térdekkel lépkedek előre. Bevallom, nagyon elfáradtam… Könnytelen szememet behunyom, mert kétségek kezdenek gyötörni azok miatt, akikkel együtt indultunk. Karöltve törtünk előre kezdetben, bátran és szenvedélyesen, nem is vesztettünk el senkit.

Miért is kellett később vitáznunk, gyanakodnunk? Elengedtük egymás kezét…, és a széthúzás okozta megbántódások tövisként fúródtak belénk, hátráltatva előrehaladásunkat.

Máskor meg végeláthatatlan útvesztőkbe, veszélyes labirintusokba keveredtünk önfejűségünk, vagy a magunk alkotta szabályok és törvények miatt. Így utólag átértékelve…, az örökkévalóság a majdani megjutalmazás fényében…, milyen ostobán viselkedtünk!

Eltöprengve hibáinkon, a kétségbeesés kezd fojtogatni. De ekkor a szabadság madara ezüstös szárnyakkal elrepül felettem, és szépséges dalba kezd. Ahogy nézem bágyadtan légies mozdulatait, az eddig csupán lelkemben lebegő cél felsejlik halványan a horizonton.

Szívemet remegő öröm járja át, a szorongás kötelei leoldódnak. Új erőre kapok és futásnak eredek. Láthatatlan széllel emeli lábaimat a Remény. Könnyűnek érzem magam, és egyre csak hullanak le rólam a hosszú vándorlás terhei.

A minduntalan nyomomban járó, félelmetes oroszlán üvöltése riadt nyüszítésbe halkul.

Hazaértem!

Már hallom a szentek dicsőítését, és … igen… ott áll Atyám kitárt karokkal, mellette a Fiú, szivárvány ragyogásban, tekintetében tűzláng, és végre belevethetem magam ebbe a biztonságot nyújtó ölelésbe.

Itthon vagyok!

A Békesség Fejedelmének országában, ahol nincs több könny, fájdalom, csak boldog éneklés, végtelen nyugalom, és soha nem tudom megunni, hogy újra és újra elismételjem:

„Szent, szent, szent az Úr!

Egyedül Övé a hatalom és a dicsőség!”

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/111

Napi bátorító üzenetek

 Kiálts szabadításért, és köszönd meg azt!

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).

 Ez aztán az ígéret!

   Beköszöntött a „nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

   Íme, Isten bátorító tanácsa: „hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap. Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! Milyen bölcs az, aki él ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért!

Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát, hanem siessünk ezt megtenni.

   Íme, vigasztaló ígérete: „Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a nyomorúságunk, Isten kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. Ő maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza hitünket.

   De ne feledkezzünk meg a végéről sem: „és te dicsőítesz engem".

Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan dicsérnénk szabadító Urunkat!

 És mert szabadítását előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog szabadítani.

C. H. Spurgeon  "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből.

Amikor bátorítasz, fogalmazz pontosan

 „Mi az erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” Róma 15:1

Jézus folyamatosan bátorította az embereket, és azt mondta a hitben erőseknek, hogy erősítsék a gyengébbeket.

Neked is bátorítanod kell a környezetedben élőket.

Mindannyiunknak szüksége van bizalomra. Akkor hozod ki a legjobbat magadból, amikor tudod, hogy valaki bízik benned. Jézus is ezt tette Péter apostollal. Péter neve, a (gör.) Petros – kavicsot jelent. Jézus azt mondta neki: „Én kősziklává teszlek téged, ezért új nevet adok neked.”

Amikor Jézus ezt mondta, Péter nagyon sok minden volt, csak éppen kőszikla nem. Ő volt Mr. Ösztönös, Mr. Azonnal – de Jézus nem arról beszélt, hogy milyen volt Péter. Jézus arról beszélt, hogy milyenné válhat! Arra bátorította Pétert, hogy éljen a lehetőségeivel!

Amikor valakit bátorítasz, annak hitelesnek kell lennie. Legyen a bátorítás szívből jövő és őszinte; legyen rendszeres – ne fukarkodj a bátorítással!

Ráadásul, amikor bátorítasz valakit, fogalmazz pontosan. Például ahelyett, hogy egyszerűen csak annyit mondanál, hogy: „Finom volt a vacsora” – inkább mondd azt, hogy: „Látom, hogy nagyon sok energiát fektettél ebbe a vacsorába; a fűszerezés pedig egyenesen kiváló volt!”

Kit fogsz ma bátorítani? Konkrétan mit mondasz majd neki?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 09.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/16/a_batoritas_legyen_kulonleges

Pintér Béla - Boldoggá Tettél

Aforizmák

Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

Hiszem...

„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”

Zsoltárok könyve 27:13

Talán túl sok rossz történt veled mostanában, és vágysz arra, hogy valami jót is tapasztalj. Túl sok negatívum, ami azóta is csak lehúz a mélybe, és vágysz egy reménysugárra, valami fényre, ami áttör a felhők fekete sokaságán.

Talán ma már nincs kit felköszöntened, nincs kinek virágot vinned, és csak annyit suttogni a fülébe, „Szeretlek, Anyám!” Talán elég volt abból, hogy mindig mások bajára kell gyógyírt találnod, és most már arra vágysz, hogy egyszer valaki veled is foglalkozzon.

Ma ez az ige Neked szól, Barátom! Isten melletted van, Ő tudja, miken mentél át eddig, és azt is látja, mi jön ezután. Ezt az igét Neked, csak Neked küldte, hogy lásd meg, Ő gondot visel rólad. Neki fontos vagy, és tudja, milyen nehéz várni valami jóra az életben.

Én hiszem... Hiszem, hogy lesz ez majd másként. Hogy egyszer végre kisüt a nap, és tisztán fog ragyogni. Hiszem, hogy ez az állapot véget ér, és megtapasztalod végre, mi is az igazi jó. Hát várjuk együtt!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/05/hiszem.html

Imádság:

Uram! Veled közösségben élni örvendetes, boldog állapot. Szeretnék Rólad soha meg nem feledkezni. Köszönöm, hogy szólsz hozzám és én is beszélhetek Veled. Bárhol, bármikor. Dicsőítelek érte! Ámen

A nap gondolata:

Az ima ereje olyan nagy, hogy képes azt a kart mozgásba hozni, mely a világot mozgásba hozta. (Spurgeon)

Te vagy dicsőségem

De mi lebegünk!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

"De mi lebegünk!" Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak:

-Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet és a Mennybe kerül. Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de azt nem bánja meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bűn könnyebb, mint egy?

Az öreg pap így válaszolt a királynak:

-Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog süllyedni, vagy lebegni fog?

-Lesüllyed-válaszolta a király.

-És ha fogok száz nagy követ, egy csónakba teszem őket, és a csónakot pedig a vízre lököm, le fognak süllyedni, vagy lebegni fognak?

-Lebegni fognak.

-Akkor száz kő és egy csónak könnyebb, mint egy kő?

A király nem tudta mit válaszoljon, az öreg pedig elmagyarázta:

-Így van, király, az emberekkel is. Bármennyi bűn terheli is vállukat, ha Istenre támaszkodnak, nem kerülnek a pokolba. Az pedig, aki csak egyszer vétkezik ugyan, de nem kéri Isten irgalmát, el fog veszni.

A szégyen

Készítette: Balázs Iványi

Ez a virág a szégyenvirág. Az útszéleken nő.

A feleségemnek mesélte a minap egy idős néni, hogy gyerekkorukban ennek a virágnak a belső szirmai pirosak voltak, ezért könnyen fel lehetett ismerni. Az tűnt fel a néninek, hogy manapság, valami csoda folytán, már nincsenek meg a virágon a piros szirmok.

- Olyan gonosz a világ, hogy már a szégyen is kezd elmúlni az emberek szívéről kedvesem!- mondta a néni. Sajnos igaza volt.

De ennek ellenére hordoz egy jó hírt is ez a csoda. Ez a jó hír 2000 éve itt kering közöttünk, keresve azt, aki meghallja, és hisz benne:

Ézsaiás könyve:43:25 Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

Zsoltárok könyve:25:3           Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled.

Róma levél:10:11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne (Jézusban), meg nem szégyenül.

A szégyenvirág fehérlik! Nem kell tovább a szégyenedben maradnod! Jézus azért halt meg, hogy te bűntudat és szégyen nélkül élhesd az életedet. Olyan tiszta lettél Isten szemében, mint Jézus! Hiszel ebben?

Közbenjáró Ima

Készítette: Közös Ima

Könyörgés megóvásért

Készítette: Közös Ima

Hit Gyülekezete - Oly nagy vagy Urunk

Ige: A látszat hívő

Aki hívőnek mutatja magát, de a szíve nem az Úré, arról így szól az Úr: „És másnap, mikor Bethániából (elindultak, és) kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy (zöldellő) fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké (soha többé) ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák (ezt) az ő tanítványai. És mikor beestveledék, kiméne a városból (a városon kívülre).

(Korán) reggel pedig, amikor mellette (vagyis a fügefa mellett) menének el, (észrevették, és) látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben (És: Higgyetek Istenben). Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál (és vesd magadat) a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki (és annak meg is adatik az), amit mondott.

Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25) 

Ige: Örömhír

„Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak (jelentése: a messze sugárzó; jel = a gyülekezet), kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek (jelentése: béke alapja)! Kiálts, ne félj! Mondd Júda (jelentése: bizonyságtevő) városainak: Itt van Istenetek! Ímé, az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma (és szerzeménye, a Szent Szellem) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott, a megváltás) Ő előtte” (Ésa. 40,9-11)

Ige: Ima Jézus Nevében

 „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14)

Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [és kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]. (Mát. 7,7-8)

És ismét: „… Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek (aki zörget annak) megnyittatik” (Luk. 11,9-10)

„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (és sodor) és ide s tovahány (és ide-oda hajt). Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit is) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,6-8)

Uram,szent vagy

J. Meyer: A szeretet forradalma

Mindenkor örüljetek.

Kenneth & Gloria Copeland: Fedezd fel, mit tud elvégezni a kegyelem

És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. - Apostolok Cselekedetei 4:33

A legtöbbünknek fogalmunk sincs arról, mi a kegyelem valójában. Persze tudunk egy-két alapvető tényt róla, például hogy kegyelem által lettünk megváltva (Efézus 2:8). De egyáltalán nem ismerjük azt a valódi erőt, amit a kegyelem ki tud árasztani az életünkben a mai napon!

Ha szeretnél egy képet kapni arról, hogy mit tud elvégezni a kegyelem, nézd meg, mi történt a korai keresztényekkel az Apostolok Cselekedetei 4-ben. Jeruzsálem vallásos vezetői megfenyegették őket, és megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többet Jézus nevében. Ezért imádkoztak a helyzettel kapcsolatban.

Lényegében ezt mondták: „Urunk, megfenyegettek minket, de eszünkben sincs abbahagyni a prédikálást, és nem bújunk holmi vallásos szőnyeg alá. Csak adj nekünk erőt meg bátorságot, és már megyünk is tovább.”

Tudod, mi történt az ima hatására? A 33-as vers azt mondja, „nagy kegyelem volt mindnyájukon.”

Nagy kegyelem. Olyan erőteljes, hogy amikor a hívők elfogadták azt, az egész épület megremegett. Olyan nagy kegyelem, hogy „az apostolok kezei által sok jel és csoda lett a nép között” (ApCsel 5:12).

Már ez az egy történet meg kell, hogy győzzön arról, a kegyelem nem valami elvont szellemi fogalom. A kegyelem valóságos. Erőteljes. Ez adja a természetfeletti erőt ahhoz, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek!

Tudni akarsz valami igazán izgalmas dolgot? A Biblia azt mondja, hogy ugyanaz a kegyelem, ami a jeruzsálemi korai Gyülekezet rendelkezésére állt, elérhető bárki számára, aki valaha bűnt követett el, és szűkölködik Isten dicsősége nélkül.

Hála Istennek, ez azt jelenti, hogy te és én is megfelelünk a követelményeknek!

Ha az ördög megfenyegetett mostanában, kövesd a korai keresztények példáját. Imádkozz, és mondd: „Uram, nem érdekel, mit mond az ördög és a csapata. Nem fogok meghátrálni. Továbbra is hitet szólok, és hitben élek – és bátran teszem ezt! Ezért kérlek, adj erőt!”

Garantálom neked, hogy ha őszintén mondtad ezt, Isten megteszi – és akkor kezded majd megérteni, hogy miről is szól a kegyelem.

Igei olvasmány: Apostolok Cselekedetei 4:8-33

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Carl Eichhorn: Én Uram vagy Te!

Ezt mondom az Úrnak: én Uram vagy te.

(Zsoltár 16, 2)

Ez az Ige az elsõ parancsolat - Én vagyok az Úr, a te Istened - csodálatos visszhangja. Istenének szava mélyen behatolt Dávid lelkébe s most e nagyszerû hitvallás szavaival visszaadja azt az Úrnak. Sok lélekben egyszerûen "hever" Isten Igéje. Lerakódik bennünk, mint valami holt anyag. Ha azonban életté válik bennünk, akkor az Ige, amit hallottunk, mint vallomás és bizonyságtétel kerül felszínre. Ez a különbség a csak megszokásból hallgatók és az élõ lelkû hallgatók között. A zsoltáríró nem tudott hallgatni, mert Isten naggyá, sõt mindenné lett a számára. Az isteni kijelentés a kegyelemben és irgalmasságban való gazdagságával megnyerte Dávid szívét. Egészen különös kegyelmi megtapasztalás volt mögötte. Túláradó, hálás örömmel kiáltja: "igen, te vagy az Isten és rajtad kívül nincs szabadító! Te vagy az én mindenem." Ezt mondotta Istenének és ezzel a vele való szövetséget megszilárdította.

Dávid a fenti megnyilatkozásával Istent egyedüli és feltétlen Urának ismerte el, teljesen átadta és elkötelezte magát neki. Így szól Dávid: "Ezt mondom" - és nem azt fejezi ki, hogy ezt mondtam valamikor. Ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy ezt mondom most és emellett maradok. Ezt többé nem lehet megmásítani. - Amikor Pál apostol háromszor könyörgött az Úrnak, hogy szabadítsa meg õt, akkor olyan választ kapott felülrõl, amely nem felelt meg az õ vágyakozó imádságának, de amelyrõl világosan tudta, hogy most már mindig így maradnak nála a dolgok. "Az Úr szólt így hozzám" „elég néked az én kegyelmem” és ezt nem lehet egyszerûen lerázni magunkról (2 Kor 12, 9).

Vajon tudsz-e te is ilyen teljes átadásról? Átadtad-e már neki a kizárólagos rendelkezési jogot önmagad és életed felett? Tersteegen, sok lelki ének híres szerzõje, életének egy ilyen megszentelt órájában belekarcolt késheggyel a saját karjába és kiserkenõ vérével örök tulajdonul elkötelezte magát az Úrnak.

De a dolog nem ilyen külsõségeken fordul meg. Nem ez a lényeges. Egyszer azonban teljes és kizárólagos kapcsolatra kell jutnod az Úrral. Szívünk jégkérgének végre le kell teljesen olvadni és el kell tûnjön az utolsó ellenállás is. Ha viszont az Úrral való szövetséget megkötöttük, akkor Õ szavunkon fog minket és nem enged el többé.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

Tanmese egy kisleányról

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:

- Én a nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.

Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:

- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.

A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található.

Megkérdezték tőle:

- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?

- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet.

Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok

Ezt tanácsolja a Szent Szellem is, hogy: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16). Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).

http://www.tanmesek.eoldal.hu/cikkek/tanmese-a-visszajara-forditott-batyurol__.html

Én fogom a kezed Jézus.

Életcseppek

"Üres vödör a legalkalmasabb edény a kegyelem kútjához." /C.H. Spurgeon/

GYÖNGYSZEMEK

Csak egy mód van rá, hogy ne féljünk az embertől, ne féljünk a haláltól, ne féljünk a gonosztól, és ne féljünk a természet elemi erőitől, és ez a mód az, hogy ne féljünk Istentől, hanem szeressük őt. (Lev Tolsztoj)

C. H. Spurgeon: Széles folyók hajók nélkül

Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók" (Ézs 3,21).

Ott" az Úr lesz legfőbb javunk, éspedig minden olyan hátrány nélkül, amely még a legjobb földi dolgokkal is szükségszerűen velejár. Ha egy város széles folyamoknak örvendhet, az azzal a kockázattal jár, hogy az ellenség hajókkal támadja meg. Mikor azonban az Úr egy messze elágazó folyammal jelképezi szeretetének kiáradó gazdagságát, gondosan elejét veszi a félelemnek, amelyet ez a jelkép ébreszthet bennünk: nem kelnek át büszke hajók" rajta. Áldott legyen mindenre gondoló szeretete!

Uram, ha gazdagság folyamával ajándékozol meg, kérlek, ne engedd, hogy megtámadjanak a büszkeség, vagy a világias lelkület hadihajói". Ha jó egészséggel és derűs kedéllyel áldasz meg, ne hagyd, hogy a könnyelműség vagy lustaság díszes bárkája beevezzen a szívembe. Ha a Neked való szolgálatban olyan áradó sikereket adsz, mint egy nagy folyó, kérlek, hogy hullámain sohase találkozzam az önteltség és az elbizakodottság gályáival. Ha végtelenül boldog vagyok, mert évről évre tapasztalhatom kegyelmed erejét, ne tűrd, hogy ezért megvessem a gyengébb hívőket, sem azt, hogy saját tökéletességemben gyönyörködjem! Uram, kérlek, add nekem az áldást, amely gazdaggá tesz, de ne engedj semmi olyat tennem, ami megszomorít Téged, vagy bűnbe visz engem! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Hit Gyülekezete - Menj tovább!

13 tanács egy életre

AZ ÉN IMÁM

Az elragadtatás Az abszolút igazság

Lukács evangélium 17. Fejezet: Botrányok, botlások, bűnre csábítások (szerkesztett)

Luk. 17,1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, [és elkerülhetetlen] hogy botránkozások [azaz: botrányok, botlások, bűnre csábítások] ne essenek [és hogy kelepcék ne készüljenek]; de jaj annak, aki által esnek [aki azokat készíti, és aki által eljönnek].

»Más fordítás: Biztos, hogy fognak olyan dolgok történni, amelyek bűnbe viszik az embereket, de nagyon rossz lesz annak, aki miatt ez történik«

Jobb [és elviselhetőbb volna] annak, ha egy malomkövet vetnének a nyakába, és ha a tengerbe vetnék, hogysem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson [és tőrbe csaljon, hitszegésre (aposztáziára) vagy elégedetlenségre csábítson, botlásba és bűnbe vigyen]

 [Vigyázzatok, és ügyeljetek magatokra; óvakodjatok tőlük], és őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia [a te testvéred] vétkezik ellened, [hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért, figyelmeztesd], és dorgáld meg őt; és ha megtér [ha megbánja, és más felismerésre tér, és ha gondolkozását megváltoztatja], bocsáss meg néki.

És ha egy napon [vagy ha naponta] hétszer vétkezik ellened [és hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért], és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam [más felismerésre jutottam]; megbocsáss néki

Luk. 17,5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed [és erősítsd] a mi hitünket!

Luk. 17,6 Monda pedig az Úr: Ha annyi [és ha akkora] hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának [vagy ennek a feketeszederfának]: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál [és eressz gyökeret] a tengerbe; és engedne [vagyis engedelmeskedne, és  szót fogadna] néktek

Luk. 17,7 Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy (rab)szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő [és jöjj ide hamar], ülj [vagyis dőlj] asztalhoz?

Luk. 17,8 Sőt nem ezt mondja-e [inkább] néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj [fel] nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

Luk. 17,9 Avagy megköszöni-é [netán hálával tartozik-e] annak a (rab)szolgának, hogy azt művelte [hogy megtette], amit néki parancsolt [hogy megtette rendelkezéseit]? Nem gondolom [és nem hinném].

Luk. 17,10 Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek [és ha teljesítettétek mindazt], amik néktek parancsoltattak [és amit rendeltek nektek], mondjátok, hogy: Haszontalan (és mihaszna rab)szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük

[Más fordítás: Értéktelen / haszontalan / semmirekellő / alkalmatlan rabszolgák vagyunk, akik nem hoztunk hasznot, csak annyit tettünk, amit tartoztunk megtenni]

Luk. 17,11 És lőn [vagyis az történt], hogy mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samária és Galilea között haladt át.

Luk. 17,12 És mikor egy faluba beméne, szembejött vele tíz bélpoklos [vagyis tíz leprás] férfi, kik távol megállnak:

Luk. 17,13 És felemelik szavukat [és kiáltozva kérték], mondván: Jézus, Mester, [irgalmazz nékünk; szánj meg minket, és] könyörülj rajtunk!

Luk. 17,14 És mikor őket [észrevette], és meglátta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, [vagyis az történt], hogy míg odamennek, megtisztulnak.

Luk. 17,15 Egy pedig ő közülük, mikor [észrevette, és] meglátta, hogy meggyógyult, visszatért, [fennhangon] dicsőítvén az Istent nagy szóval [és Istennek hangos dicséretével az ajkán];

Luk. 17,16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az [az ember] Samáriabeli vala.

Luk. 17,17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? Hol van a többi kilenc?

Luk. 17,18 Nem találkoztak [és nem akadt más] akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

Luk. 17,19 És monda néki [az Úr]: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott [megmentett, meggyógyított, vagyis üdvözített]

Luk. 17,20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa [az Isten Királysága] nem szemmel láthatólag [nem szembetűnő módon] jő el. [Más fordítás: mert az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá; és nem megfigyelhető módon jön el. Természettudományos értelemben nem vizsgálható, nem lehet tudományos kutatás tárgyává tenni, és nem úgy jön el, hogy az ember azt kiszámíthatná]

Luk. 17,21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa [az Isten királysága, királyi uralma] közöttetek van]

Luk. 17,22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok [és szeretnétek] látni akár egyetlen egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

Luk. 17,23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el [oda], és ne kövessétek [és ne fussatok utána]:

Luk. 17,24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik [és megvilágítja az eget]; úgy lesz [és olyan lesz] az embernek Fia is az ő napján

[Más fordítás: Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az emberfia is az ő napján]

Luk. 17,25 De előbb [még] sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől [mert kell, hogy ez a nemzedék elvesse, és elutasítsa őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg].

Luk. 17,26 És miként a Noé [jelentése: nyugalom, vigasztalás megnyugvás] napjaiban lett [és ahogyan a Noé napjaiban történt], úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

Luk. 17,27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte [és mindenkit elpusztított].

Luk. 17,28 Hasonlóképpen, mint a Lót [jelentése: lepel, fátyol vagy égés] napjaiban is lett [és éppen úgy lesz, mint ahogy lót napjaiban történt]; ettek, ittak, vettek [vásároltak], adtak [eladtak], ültettek, építettek;

Luk. 17,29 De amely napon kiment Lót Szodomából [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék], tűz és kénkő esett [vagyis kéneső hullott] az égből, és mindenkit elvesztett [és mindenkit elpusztított]:

Luk. 17,30 Ezenképpen lesz [és ugyanez fog bekövetkezni] azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik

[Más fordítás: Így történik majd azon a napon is, amelyen az Emberfiáról a lepel lehull, és lelepleződik]

Luk. 17,31 Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija [az ő javai] a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra [és ne térjen vissza].

Luk. 17,32 Emlékezzetek Lót feleségére!

Luk. 17,33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, [(szódzó): vagyis saját magát üdvözíteni] elveszti [(apollümi): elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti, romlásba viszi] azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti [életre szüli, feltámasztja] azt.

[Más fordítás: Ha valaki azt keresi, hogyan menthetné / tarthatná meg a maga számára az életét, az elpusztítja, azaz: halálra adja az életét. Aki pedig elpusztítja, vagyis halálra adja az életét, az életben tartja / feltámasztja / életre kelti]

Luk. 17,34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik [egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].

Luk. 17,35 Két asszony őröl együtt [ugyanazon a helyen]; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].

Luk. 17,36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen]

Luk. 17,37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: ahol a test [(ptóma): ahol a dög, az élettelen test, a hulla], oda gyűlnek a saskeselyűk [a saskeselyűk a démonok szimbólumai]

Hillsong UNITED - One Way ft. Joel Houston

A hit győzelme

„Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot,és az a győzedelem, amely legyőzte a világot a mi hitünk.”  (János első levele 5,4)

                                   

Győzelem=diadal

siker

elsőség

Hit=hűség

Lelki ajándék

Isten fegyverzetének része: pajzs

Lélek gyümölcse

Az ember belső magatartása Isten felé

Életünkre jellemző - kisgyermektől, idős emberig -, hogy győzelmek és vereségek kísérik végig. Ilyen a létért, boldogulásért folytatott mindennapos küzdelmünk.

Hol ebből, hol abból kapunk többet. Így éli minden ember az életét.

Vagy mégsem kell így lennie?

Van megoldás, más perspektíva?

IGEN!

A kérdés: MIT AKAROK? A világban akarok győzni, vagy a világ felett akarok győzni?

Beletemetkezem a mindennapok küzdelmébe vagy felemelem a fejem?

Fel akarom és fel tudom-e egyáltalán emelni?

János apostol írja az alapigében.”Mert mindaz, ami Istentől született legyőzi a világot.”

Itt a született szót emelném ki. Mit is jelent születni-újjászületni egy ember életében?

ÉLEK TÖBBÉ NEM ÉN HANEM ÉL BENNEM A KRISZTUS.

„Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia”

Érted mi a mondanivalója?

HA CSAK ENNEK A VILÁGNAK CSAK ERRE  A VILÁGRA VONATKOZÓ KÜZDELMEIRE KONCENTRÁLSZ, AKKOR RABUL EJT, MAGÁBA ZÁR!

Rabul ejti gondolataidat, lényedet. Győzni fog feletted Sátán annak ellenére, hogy számunkra a biztos győzelem van ígérve. Viszont ennek az ígéretnek van egy feltétele. Ez pedig nem más, mint a HIT.

Hogyan akarod élni az életedet?

Mit jelent számodra az élet?

Egy nagy utazást? Honnan indulsz hová tartasz? Céltudatosan élsz vagy csak „majd lesz valahogy”?

Ne kergess ábrándokat. Ne magyarázkodj, hogy te másmilyen leszel neked minden sikerül. Egyedül neked sem megy!

Hogyan sikerül életedet egy nyugodt mederbe terelni? Gondolkozz! Egy egyszerű és mégis sokatmondó szó segít ebben. HIT.

Igen fontos az életünkben a céltudatosság. Hová milyen cél felé tartunk.. Ne sodródjunk az árral! Ebben az Isten-tudatosságban van a győzelem, hogy biztos vagyok benne, hogy jó irányba halad az életem.

Amikor elfog a kétség, bizonytalanná válsz. Ne csüggedj. Borulj térdeidre és kérd szerető Istenünk segítségét, útmutatását. Ez a megoldás. Jézus Krisztusba vetett hit által megszabadulsz kétségeidtől, félelmeidtől. Győzni fogsz.

Ő mellette biztonságban vagyunk. Ott van a biztos cél utunk végállomása : AZ ÖRÖK ÉLET.

Így lesz életünk felszabadult. Így tudunk kitörni a földi élet győzelmeinek és vereségeinek mókuskerekéből.

Kedves barátom, igen, győzhetünk, de csak akkor, ha már Krisztus bennünk van ha már nem mi élünk,hanem él bennünk Krisztus! Így tudunk győzni a múlt és jelen kísértései felett.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/search/label/hit

Kenneth E. Hagin: Amit hinni kell

Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint. - 1Korithus 15, 3. 4.

Nemrégen olvastam az evangélium egy úgynevezett szolgálójáról, aki már eléggé ismert. Néhány újságíró interjút készített vele, amikor megérkezett a városba, egy cikkével kapcsolatban. Abban a cikkben ugyanis kijelentette: „Kérdés, hogy Jézus feltámadt-e egyáltalán a halálból. Valamint, hogy semmi sem múlik azon, hogy Ő feltámadt-e vagy sem.”

A világon minden ezen múlik!

Ezen múlik, hogy van-e szellemi életed vagy szellemi halott vagy-e — mert ez által kapod meg az örök életet. Mert azáltal születsz újjá — hogy hiszed, hogy Jézus Krisztus az Istennek Fia, hogy Ő meghalt a te bűneidért az Írások szerint, és hogy feltámadt a halálból!

Megvallás: Én hiszem, hogy Jézus Krisztus az Istennek Fia. Hiszem, hogy Ő meghalt az én bűneimért az Írások szerint. Hiszem, hogy Ő feltámadt a halálból az én megigazulásomért, vagyis azért, hogy én igaz legyek Isten előtt. Én hiszem a szívemben, hogy én vagyok Isten igazsága. Igazzá lettem Isten előtt, az által, amit Jézus tett.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Bob Gass: Fel akarod adni? Ne tedd!

„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Kor 15:58)

Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari zeneigazgatójává.

Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt. Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás folyt.

A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt.

Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte. Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját.

 Bár egészsége később helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten, nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek szánt.

Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás nélkül írt. Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz, hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!

Adonáj

Maradj velem!

Öntsd szavakba Istent!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy általános iskolában az volt az egyik házi feladat, hogy fogalmazást kellett írni Istenről. Íme egy 8 éves gyermek írása:

Isten egyik legfőbb munkája az emberek gyártása. Ő gondoskodik arról, ha az egyik meghal, legyen helyette másik, hogy mindig legyen elég ember, aki gondoskodik a Föld dolgairól.

Ő nem egyből felnőtteknek teremti az embert. Szerintem azért, mert könnyebb babákat teremteni, mint egyből felnőtteket, mert azok kisebbek. Mivel Istennek nagyon sok a dolga, azért van az, hogy a szülőknek kell megtanítani a gyermekeket beszélni és járni.

Isten második legfontosabb munkája az imák hallgatása. Ez annyira elfoglalja, hogy nincs ideje rádiót hallgatni és tévézni. Viszont mindent hall a földről és mindent tud. Szóval nekünk nem szabad felesleges dolgokkal fárasztani őt, mert így is nagyon sok dolga van.

Ateisták azok az emberek, akik nem hiszik el, hogy van Isten. Pedig Jézus Istennek fia, aki a Földön egy csomó fárasztó dolgot tett például vízen járt, sok csodát tett amerre csak járt, de végül az embereknek elegük lett belőle, hogy mindig tanítja őket és megmondja az igazat, és keresztre feszítették. Pedig ő jó és kedves volt, mint az apja, és végül azt mondta az apjának, hogy bocsásson meg az embereknek, mert nem tudják, hogy mit tesznek, mire Isten azt mondta, hogy: Ok!

Isten nagyon hálás az ő fiának, azért amit tett itt a földön, így most már örökre a mennybe maradhat vele, és többet nem kell ezeken keresztül mennie. Most pedig segít neki a mennyben, például hallgatni az imákat és megkönnyíteni Isten munkáját. Olyan, mint egy titkárnő, csak több annál. A lényeg, ha imádkozunk, akkor, aki éppen soron van biztosan meghallgat, mert jól megosztják egymást között a munkát, így bármikor szabad imádkoznunk.

Ha te nem hiszel Istenben, akkor nagyon magányos vagy. Mert a szüleink nem kísérhetnek el mindenhova, és nem tudnak mindig velünk lenni, de Isten mindig velünk van, még akkor is, amikor félünk a sötétben, vagy éppen a nagyobb gyerekek bedobnak a mélyvízbe, pedig nem is tudok jól úszni...

És azért érdemes még Istenben hinni, mert Ő soha nem hal meg, és mindig jót akar nekünk.

Királyi gyermek!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Szép nyári nap volt. A cipész műhelye előtt ült és szorgalmasan dolgozott egy pár agyonhasznált papucson. Feje fölött kalitka lógott, benne vidáman ugrált egy szarka. Mintha éppen a gazdájával beszélgetett volna.

- Jancsikám - magyarázta Wulle, a cipész, miközben felpillantott -, szerencsés madár vagy. Semmi bajod nálam. Én is szerencsés vagyok, hiszen Isten olyan sok jóval ajándékozott meg.

Ezzel kedvenc énekeit kezdte énekelni. Olyan szorgalmasan dolgozott, hogy észre sem vette, amikor egy fiú állt meg előtte.

- Milyen boldog embernek látszik - szólalt meg hirtelen egy hang.

A fiú diák volt és zsidó. Wulle mester csodálkozva nézett fel, majd így válaszolt:

- Boldog? Természetesen, de hát miért ne lennék boldog?

A diák felsóhajtott:

- Sok olyan embert ismerek, aki nem boldog. Azt hiszem, a szegénysége éppen elég ok lenne a szomorúságra. Önnek biztosan senkiről sem kell gondoskodnia, csak erről a madárról.

- Téved, uram, mert rajta kívül feleségem meg hét gyermekem van, akiket el kell tartanom. Mégis minden okom megvan rá, hogy vidáman énekeljek.

A fiú nem válaszolt. Gondolatban összehasonlította saját magát a boldog cipésszel. Fényes jövő állt előtte, mégis gyakran fogta el a szomorúság. Nyugtalanság töltötte el, amikor a halálra vagy az örökkévalóságra gondolt. Nem tudta, mit várhat a halál után. Időnként eszébe jutott Isten, de ettől még nem lett békessége.

- Mégsem értem - szólalt meg egy idő múlva -hogy lehet ilyen boldog egy olyan szegény cipész, mint ön?

A mester elnevette magát.

- Én szegény? - kiáltotta. - Honnan tudja, hogy mennyi pénzem van a bankban? Gazdagabb vagyok, mint hinné.

- Nem is úgy néz ki - viccelt vele a diák.

- Fiam - felelte komolyan Wuíle mester -, biztosíthatom, hogy nem vagyok szegény, igazán nem kell sajnálnia engem. Tudja, én egy király gyermeke vagyok.

A fiú e szavak hallatára megijedt. Gyorsan elbúcsúzott, megfordult és sietve elment.

- Szegény ember - mormogta magában -, csak azért olyan boldog, mert hiányzik egy kereke.

Egy hét múlva újra a cipész háza előtt ment el. A mester most is műhelye előtt ült és vidáman kopácsolt.

- Jó estét, királyi fenség - üdvözölte a diák, és mély meghajtással köszöntötte.

- Várjon csak, barátom - kiáltotta utána Wulle mester -, szeretnék önnek valamit mondani. Legutóbb talán azt hitte, hogy nem vagyok normális, de szerencsére tévedett. Hála Istennek, egyáltalán nem vagyok őrült. Én valóban egy király gyermeke vagyok. Amikor legutóbb itt járt, éppen az ő országáról énekeltem. Nem akarja még egyszer hallani?

- Szívesen, ha királyi őfelsége azt kívánja - válaszolta nevetve a diák.

Wulle mester elénekelte azt az éneket, amely Krisztus eljövendő országáról szól. A fiú figyelmesen hallgatta. A cipész megkérdezte, hogy érti-e az éneket, de ő csak a fejét rázta. Wulle elkezdett neki az Úr Jézusról beszélni, születésétől egészen a haláláig és feltámadásáig.

- Isten gyermeke és örököse lettem, mert hiszek Krisztus nevében - fejezte be magyarázatát.És mert Krisztus örököstársa vagyok, vele együtt fogok uralkodni. Nincs jogom azt mondani, hogy a Király gyermeke vagyok?

A fiatal izraelita gondolataiba merült. Ilyesmit még sohasem hallott. Nem, ez az ember nem elmebeteg, mint hitte, hanem meggyőződésből beszélt.

Wulle mester részvéttel nézett a fiúra. Amikor az egy szót sem szólt, megkérdezte:

- Fiam, hisz a prófétáknak? Úgy látom, igen. De hisz-e abban is, akiről jövendöltek? Mert csak így lehet olyan boldog, mint én.

- Hol hallhatok még arról, ami önt olyan boldoggá teszi? - kérdezte a diák.

- Itt - felelte Wulle és egy Újszövetséget adott neki. - Olvassa ezt a könyvet. Megtalál benne mindent, ami örökre boldoggá teszi.

A fiú megszorította a cipész kezét és továbbment. Otthon rögtön, leült olvasni.

Megtudta, az Úr Jézus, azért jött a Földre, hogy a bűnösöket megbékítse Istennel. Megértette, hogy az ő bűnei büntetését is viselte a kereszten, amelynek most tudatára ébredt és megvallotta. Szívét csodálatos békesség töltötte be.

Megértette, hogy joggal mondhatta a cipész: "Király gyermeke vagyok...Isten minden elveszettet keres, hogy örökre örömet adjon nekik.

A tékozló fiú történetében így szól az apa a bűnét beismerő, hazatérő fiához:"Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek" (Lk 15,24).

Imádság:

 Kegyelmes Istenem! Neked szolgálni kiváltság. Köszönöm, hogy azok között lehetek, akik már nem bátortalanok, akik nem tétlenek, hanem a Tőled kapott erővel tevékenykednek. Áldd meg mindazokat, akik így állnak a Te ügyedhez, és kérlek, segíts erősíteni, inteni, bátorítani azokat, akik még nem, vagy már nem így élnek. Jézusért! Ámen

A nap gondolata:

A szellemi  szolgálat nem robot, hanem valóságos boldogság. Erről a gyönyörről azok semmit sem tudnak, akik mindenből kenyérkérdést csinálnak.

Biztassátok a bátortalanokat

 Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. (1Thess 5:14)

Sokféle ember van egy-egy gyülekezetben. (Már ahol van ember.) Alapigénk szerint lehetnek tétlenek, bátortalanok, erőtlenek. De az ilyenek mellé mindig szükséges, hogy odaálljanak a tevékenyek, a bátrak, az erősek.

Ezekből a kifejezésekből melyik vonatkozik rád? Ha őszintén belenézel az Ige tükrébe, akkor milyennek látod magad? Csendesen félrehúzódsz, nem veszed ki részed a gyülekezet életéből, passzív vagy, eljársz időnként az alkalmakra, de semmi több?

 Esetleg keresed a neked való tennivalókat, odaszántan állsz Isten népének ügyei mellé? Ha az utóbbiak közé tartozol, akkor is légy türelmes mindenkihez. Erre kér az Ige.

Türelemmel ints, bíztass és karolj fel másokat! Hatalmas szolgálat ez. Végezd, gyakorold az Úr nevében.

Te vagy menedékem,.......wmv