2 Thessalonikai levél 3. fejezet: Imádkozzatok értünk!

2 Thess. 3,1 Végezetre pedig arra kérünk, hogy imádkozzatok értünk atyámfiai, testvéreim, hogy az Úrnak beszéde, Igéje, az Úr üzenete mindenhol gyorsan és akadálytalanul, és gyors iramban terjedjen* és száguldva haladjon az útján, és dicsőíttessék, és győzzön, amiként ti köztetek is, és ahogy nálatok is történt**

*Terjedjen (trekhó): és száguldva haladjon az útján.

**Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak érte is, egyben példát adva a szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25). 

„Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, imádságaitokban, hogy a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk, sokak által háláltassék meg, és sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a hálát mi érettünk” (2 Kor. 1,11).

És: „Az imádságban állhatatosak, kitartóak és éberek legyetek, vigyázván és őrködve virrasszatok abban hálaadással.  Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát amelyért, és amely miatt most fogoly is vagyok, és melyért bilincset is viselek.  Hogy azt hirdethessem, és nyilvánvalóvá és világossá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).

És: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).

Mégpedig a Szent Szellem által: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19).

 „amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve” (2Tim. 2,9).

Ezért is: „Imádkozzatok érettünk… Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19).

2 Thess. 3,2 És hogy meneküljünk meg* és megszabaduljunk, óvjon meg, és védelmezzen az Úr az alkalmatlan** káros, ártó, elvetemült és gonosz*** emberektől, a haszontalan, semmirekellő, hitvány, bajt okozók közül kiragadjon bennünket az Úr. Mert nem mindenkié a hit, nem mindenki nyer hitet**** [Más fordítás: Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert sajnos, nem mindenki hisz Jézusban]!*****

*Meneküljünk meg [(rüomai): megszabaduljunk, óvjon meg, és védelmezzen.

**Alkalmatlan (atoposz): káros, ártó, és elvetemült.

***Gonosz (ponérosz): haszontalan, semmirekellő, hitvány, bajt okozók.

****Az Úr Jézus kijelentése: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonzza azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,44-45).

*****Az apostol azt is elmondja, hogy miért kell, hogy imádkozzanak érte: „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlen vallásos emberektől Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31).

És ezt azért kérte, mert minden helyen a zsidók üldözték őket: Pál apostol, és Barnabás az Antiókhia Pisidia városában hirdetik az Igét, de: „Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és káromolva ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. Terjed pedig az Úrnak igéje az egész tartományban. A zsidók azonban felindítják az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztanak Pál és Barnabás ellen, és kiűzik őket határukból” (Csel. 13,45.49-50).

Az apostolok Thessalonikába hirdetik a Krisztust: „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, akik nem hisznek, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány és gonosz embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához megostromolván azt, és ki akarták hozni Pálékat a nép közé, a népgyűlés elé. Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, ezek az országháborítók itt is megjelentek. És mikor tudtukra esett a Tessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháborítják, ott is fellázították és felizgatták” (Csel. 17,5-6.13).

Ézsaiás már így prófétál a zsidókról: „Sokat láttál, de nem vetted eszedbe, nem ügyeltél rá; nyitva volt a füled, mégsem hallottál. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, csapdába és verembe esett, bilincsbe verve börtönbe vannak zárva mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek, kirabolták őket és nincs szabadító; ragadománnyá lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza!” (Ésa. 42,20-22)

És azért lett kirabolva, mert: „Ha valaki hallja, de nem fogja fel az igét a mennyeknek országáról, az Isten királyságáról és nem érti meg, és nem jut belátáshoz, és meg nem szívleli, eljő a gonosz és elkapja, elrabolja, elragadja tőle azt, ami annak szívébe, bensőjébe vettetett vala” (Mát. 13,19).

2 Thess. 3,3 De hű* hűséges, megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít** támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a gonosztól*** a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, és gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól****

*Hű (pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető.

**Megerősít (sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz.

***Gonosz (ponérosz): a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól.

****Pál apostol megvallása, példaként minden korban élő hívőknek: „A békességnek Istene megrontja, összezúzza, összetiporja, összemorzsolja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen” (Róm. 16,20).

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14).

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

 „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

És én: „ … meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a hústest halála, sem élet, azaz a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni. Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39).

Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, az Ővele való eggyé válásra” (1Kor 1,9).

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, részesültetek a megváltásban, és üdvözültetek hit által; és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez” (Eféz. 2,8)

2 Thess. 3,4 Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, amiket parancsolunk. [Más fordítás: amiket meghagytunk, elrendeltünk, és tanácsoltunk néktek. de nemcsak most, hanem a jövőben is]*

*Az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „Szívből örülök, hogy mindenképpen és minden tekintetben bízhatom bennetek” (2 Kor. 7,16).

És más levelei megvilágítják, hogy az ő bizodalma az Úrban van a hívőkkel kapcsolatban is: „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni, és más értelemben nem lesztek…” (Gal. 5,10).

2 Thess. 3,5 Az Úr pedig igazgassa, vezérelje, vezesse, irányítsa, és egyengesse a ti szíveteket, a ti bensőtöket, a szellemi életetek központját az Isten iránt való, és Isten szerinti szeretetre, Krisztus mellett való állhatatos kitartásra; és a krisztusi türelemre, és Krisztus türelmes várására.

2 Thess. 3,6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig meghagyjuk néktek, atyámfiai, testvéreim, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, és húzódjatok el, és kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő embertől, aki rendetlenül szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján él. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül, és nem a szerint a rendelkezés szerint, amelyet mi tőlünk kapott*

*Azokat, akik már megtanulták, és megismerték, hogy mit jelent a kegyelem, így figyelmezteti az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik háborúságnak okai volnának és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül. Akik más tudományra tanítanának azon kívül vagy az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket, és térjetek ki előlük” (Róm. 16,17) 

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá-követeivé változtatják át, és adják ki magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis, álapostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái, követei, küldöncei is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá követeivé, küldönceivé. Akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Tehát: akik szakadásokat okoznak: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, a gyülekezetbe, amely a házatokban van, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

És a továbbiakban így figyelmeztet az apostol: „Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, és olyannal ne keveredjetek többé egy társaságba, sőt ne is érintkezzetek, ha valaki atyafi létére, vagyis akit bár testvérnek neveznek parázna, vagyis fajtalankodó, parázna férfi, vagy férfi prostituált. Vagy csaló, félrevezető, vagy kapzsi, mohó, telhetetlen, vagy bálványimádó, vagyis kép, vagy istenszobor szolgáló, vagy imádó, vagy szidalmazó, átkozódó, rágalmazó, gyalázkodó, sértegető, becsmérlő, káromkodó, vagy részeges, vagy ragadozó, rabló, zsaroló. Az ilyennel még együtt se egyetek, és ne éljetek közösségben velük” (1 Kor. 5,11).

 Ezért tehát atyámfiai, testvéreim legyetek állhatatosak, álljatok szilárdan, ragaszkodjatok, és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen, hogy senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek / tűnő beszéddel, és hamis következtetésekkel. Ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át. A bölcselkedés és üres, hiábavaló, semmit érő, alaptalan csalás által megtévesszen, mely emberek rendelése, továbbadott hagyománya, előírása, tanítása szerint, a világ alapelvei szerint, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodó. (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson)” (Kol. 2,4.8).

2 Thess. 3,7 Magatok is láttátok, és tudjátok, hogyan és mi módon kell minket utánozni, és követni. Hogy milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők.

2 Thess. 3,8 Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. [Más fordítás: éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk].

2 Thess. 3,9 Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek, minket utánozzatok*

*Az apostol így buzdítja a Krisztusban hívőket: „Legyetek én követőim - velem együtt követők, együtt utánzók, - atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, és a szerint élnek, amiképpen mi néktek példátok vagyunk” (Fil. 3,17).

És minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Kérlek, buzdítlak és bátorítlak azért titeket, legyetek az én követőim, az én utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én” (1 Kor. 4,16).

Vagyis: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1).

És hogy hogyan kell őt követni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”. Amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).

És emlékezteti a Korinthusiakat arra, hogy nem engedte, hogy a gyülekezetek gondoskodjanak róla, hanem: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha átkoznak, gyaláznak, jót kívánunk, áldást mondunk. Ha háborúságot szenvedünk, és üldöznek, békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk, és helytállunk” (1 Kor. 4,12).

Pál apostol Korintusba menve, két keze munkájával tartotta el magát: „És mikor egy Akvila nevű, pontuszi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére, Priszcillára, mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából: hozzájuk csatlakozék. És mivelhogy ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és náluk lakva együtt is dolgozott velük. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,2-3).

Ugyanígy a Thesszalonikában élő hívőknek is így ír: „Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra, kemény munkánkra: mert éjjel-nappal munkálkodva dolgoztunk, és úgy hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. [Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]. Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán, istenfélő, szent módon, jóindulatúan, és feddhetetlenül, kifogástalanul éltünk előttetek, és viseltük magunkat irántatok, akik hisztek, akik hívőkké lettetek” (1 Thess. 2,9-10).

Az apostol az efézusi vénektől búcsúzva, így beszél: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva, kemény munkával kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint kapni” (Csel. 20,33-35).

Pedig joga lenne rá, mert az Úr Jézus parancsa így hangzott „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot, az örömüzenet, a jó hírt hirdetik, és prédikálják, az evangéliumból, örömüzenetből, jó hírből éljenek. De én ezek közül eggyel sem éltem, és egyet sem vettem igénybe. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék ezután, mert jobb, és hasznosabb volna meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye és félremagyarázza az én dicsekedésemet, vagy valaki üres dicsekvéssel vádoljon” (1 Kor. 9,14-15).

Amikor az Úr Jézus kiküldi a tizenkét apostolt, ezt a parancsot adva nékik: „Ne vigyetek az útra tarisznyát, se két felsőruhát, se sarut, se pálcát. Mert méltó a munkás az ő táplálékára, az ő kenyerére, mert a munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla” (Mát. 10,10).

2 Thess. 3,10 Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék*

*Így figyelmeztet az Úr az apostolon keresztül minden hívőt: „Aki lopott, többé ne lopjon; hanem inkább dolgozzon, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28).

És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok és tegyétek a magatok dolgát, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, dolgozzatok, amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11).

2 Thess. 3,11 Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, és felelőtlen életmódot folytatnak közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem kerülik a munkát, mások dolgába avatkoznak, haszontalan dolgokat művelnek*

*Nyughatatlankodnak vagy: hiábavalóságokkal foglalkoznak, beleavatkoznak dolgokba, „minden lében kanál" módjára viselkednek, kí­váncsiskodnak, tolakodóak. A szó nem pusztán munkakerülést jelent, hanem olyan tevékenységet, amely ugyan nagyon sok energiáját emészti fel az illetőnek, mégsem jár semmiféle gyakorlati haszonnal, sőt még másokat is hátráltat ügybuzgóságával.

2 Thess. 3,12 Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük, és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek, hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék*

*Mert: „Az istentelen az Isten nélkül élő, hitetlen munkál és szerez álnok, hamis keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos, mert igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. Aki őszinte az igazságban, és ragaszkodik az igazsághoz, az életére, aki pedig a gonoszt követi, a rosszat hajhássza, az vesztére - a halálra  - műveli azt” (Péld. 11,18-19).

És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen, egy Szellemben, egy akarattal viaskodván - bajtársian együtt küzdve - az evangélium hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok, éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges, megbízható rabszolgája tiérettetek a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7).

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

Mert: „Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, és viseltük magunkat irántatok, akik hisztek. Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. És kérve kértünk, bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat ahhoz az Istenhez, aki az ő országába, az ő királyságába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,10-12).

És tovább folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét: „Mindenki amely hivatásban, állapotban, vagy kapcsolatban hívatott el, maradjon meg abban a társadalmi, emberi helyzetben, amelyre Isten rendelte, amelybe Ő helyezte bele” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. „Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk, és polgárjogunk / modern szóval: állampolgárságunk / magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van, ahonnét a megtartó, szabadító, megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító Úr Jézus Krisztust is, mint üdvözítőt várjuk türelmetlenül, sóvárogva” (Fil. 3.20).

2 Thess. 3,13 Ti pedig, atyámfiai, testvérek, meg ne restüljetek, ne fáradjatok bele, és ne legyetek hanyagok, és nehogy elcsüggedjetek a jó cselekvésben, és tisztességesen dolgozzatok*

*Minden gyülekezetet így buzdít az apostol: „A jótétemény becsületes, tisztességes cselekvésében pedig meg ne restüljünk, bele ne fáradjunk, meg ne lankadjunk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk, el nem fáradunk, és ki nem dőlünk” (Gal. 6,9).

„Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol. 3,24).

2 Thess. 3,14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, igénknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok, és ne legyetek közösségben vele, ne tartsatok kapcsolatot, ne keveredjetek össze, ne is érintkezzetek vele, hogy hogy elgondolkozzon, és elszégyellje magát.

2 Thess. 3,15 De ne tartsátok ellenségnek, hanem figyelmeztessétek, térítsétek észre, „tegyétek helyre", és okos érvekkel győzzétek meg, ahogyan testvéreinket szoktuk*

*Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg, és fordít vissza az ő tévelygő útjáról életet ment meg a haláltól és sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de életét a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de az életét tőled kérem számon). Ha pedig te figyelmeztetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a te életedet megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét, és hogy ne légy részes a vétkében” (3 Móz. 19,17).

2 Thess. 3,16 Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor, és minden körülmények között, minden időben, és minden módon békességet* hogy az az állapot jöjjön létre, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Az Úr legyen mindnyájatokkal!**

*Békesség (eiréné): vagyis az az állapot jöjjön létre, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában

**Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg, és fordít vissza az ő tévelygő útjáról életet ment meg a haláltól és sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de életét a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de az életét tőled kérem számon). Ha pedig te figyelmeztetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a te életedet megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

 Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét, és hogy ne légy részes a vétkében” (3 Móz. 19,17).

2 Thess. 3,17 A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek, és hitelesítő jel minden levelemen. Így írok*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést a saját kezemmel, írtam. Pál” (1 Kor. 16,21).

„A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva…” (Kol. 4,18).

„Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11)

És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk. Vagy más szellemet vesztek, és fogadtok be, amit nem vettetek, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,4).

„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek. (Más fordítás: a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind egész lényetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,22-23).

2 Thess. 3,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme  mindnyájatokkal! Ámen.

[Ez II. Levél a Thessalónikabeliekhez küldetett Athénból].