ZsoltÁr 5. REGGELI IMA. (héberrel és kapcsolódóó igékkel / revideált)

Zsolt 5,1 A karmesternek, éneklőmesternek kürtölésre; - Dávid zsoltára végig azért, ki örökséghez jut.

Zsolt. 5.2 Uram Jahve, Örökkévaló, figyelmezz szavaimra, figyelj beszédemre, hallgasd meg szavam; értsd meg az én sóhajtásomat. vedd füleidbe esdeklésemet, kiáltásomat, panaszomat!*

*És Dávid minden helyzetben újra és újra így kiált az Úrhoz: Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat. (Más fordítás: Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat)! Hallgasd meg Uram, az igazságot, az én igaz ügyemet. Vedd észre könyörgésemet, és figyelj esedezésemre, imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat, hallgasd meg panaszomat; figyelmezzél az én könyörgésemre, figyelj imádságomra. Hajtsd hozzám Uram füledet, figyelj rám, és hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!” (Zsolt. 4,2; 17,1; 61,2; 86,1).

Zsolt. 5,3 Ügyelj, méltasd figyelmedre, jusson eléd az én hangos kiáltozásom, imádságom, könyörgésem, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!*

*És így folytatja imádságát Dávid: „Korán hallasd velem kegyelmedet, hadd érezzem jóságodat, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem egész lényemet! (Más fordítások: Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik egész lényem)” (Zsolt. 143,8).

Ézsaiás is így kiált az Úrhoz: „Uram, könyörülj rajtunk, kegyelmezz nekünk, mert benned reménykedünk! Téged várunk; légy erős karunk, légy segítségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak, a nyomorúságnak idején!” „Szívem utánad vágyott éjszaka, az én szellemem is bensőmben Téged keresett...” (Más fordítás: Szellemem hozzád vágyódik, éjjel teljes szívből kereslek téged)” (Ésa. 33,2; 26,9).

Zsolt. 5,4 „Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat! Virradatkor, minden dolgaim előtt, már hajnalban hallod kiáltozásomat. Korán reggel készülök hozzád, eléd állok, eléd tárom kérésemet, és várlak, rád vetem pillantásom, és várom a te segítségedet!*

*Mert azt ígérte az Úr, hogy: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld. 8,17).

 Ezért én: „Várom az Urat, várja az én teljes lényem, és bízom az ő ígéretében” (Zsolt. 130,5).  

És: „… én hozzád rimánkodom, hozzád fohászkodom, Uram, és már jó reggel hozzád száll, az én imádságom” „Ébren vagyok virradatkor, és hajnal előtt felkelek, kiáltok és fohászkodom hozzád; a te beszédedben, a Te igédben van reménységem” (Zsolt. 88,14; 119.147).

Hiszen Te vagy az, aki: „... fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok” (Ésa. 50,4).

Én pedig: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra”(Hab. 2,1).

És: „Várja egész lényem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt” (Zsolt. 130,6).

Zsolt. 5,5 Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban, hitetlenségben, gonoszságban gyönyörködnél; nem lakhat tenálad, és nem marad meg melletted a gonosz. (Más fordítás: Istenem, te nem leled örömöd, és nem gyönyörködsz a bűnben, a céltévesztésben; nem talál otthonra nálad a gonosz.*

*Mert: „Az Úr a megigazultat megvizsgálja, a gonoszt, az istentelent, az Isten nélkül élőt pedig, aki az erőszakot, a kegyetlenséget, elnyomást szereti, azt megveti, semmibe veszi, irtózik tőle az ő egész lénye. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6).

Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök, a célt eltévesztők a megigazultak gyülekezetében” (Zsolt. 1,5).

„A gonoszok ...a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Péld. 2,22).

„Az Úr orcája, jelenléte … a gonosztevőkön időzik, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről” (Zsolt. 34,17).

Ezért: „Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre” (Zsolt. 37,1). 

Mert: „ ...ifjúságukban hal meg az ő egész lényük, és életük a paráznákéhoz hasonló” (Jób 36,14).

Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3,5).

„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, jótéteménnyel fizet a szigeteknek, és lakóhelyévé teszi” (Ésa. 59,17).

Zsolt. 5,6 Nem állhatnak meg szemeid, a Te színed előtt a kevélyek, a dicsekvők, elvakultak, hamisak. Gyűlölsz,* irtózol tőle, megvetsz te minden bűnt** törvénytelenséget, törvénysértést, törvényszegést cselekedőt.***

*Gyűlöl (miszeó): irtózik tőle; semmibe sem vesz; megvet.

**Bűn (anomia): törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegést.

***Ezért így könyörög Dávid: „Ne sorozz a bűnösökkel, az istentelen, Isten nélkül élő szentségtörőkkel együvé engemet, sem életemet a vérszopókkal együvé. (Más fordítás: Ne ragadj el engemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt)” (Zsolt. 26,9).

Zsolt. 5,7 „Elveszted, elpusztítod, megsemmisíted, akik hazugságot szólnak, a képmutatókat, a hazudozókat; a vérszomjas, véres kezű, vérontó és álnok, ravasz, alattomos, csalárd, csaló embert utálja* irtózatos az Úr szemében.**

*Utál (bdelüsszó): undorodik, borzad, iszonyodik, irtózik.

**És így folytatja Dávid: „Megdorgáltad a pogányokat, a népeket, elvesztetted, és semmivé tetted a gonoszt, istentelen, szentségtörőt: nevüket mindörökre kitörölted” (Zsolt. 9,6)

De: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen, az Isten nélkül élő…” (Más fordítás: A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös…)” (Péld. 14,32).

 Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3).

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).

Zsolt. 5,8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából, és bőségéből, - mert te nagyon szeretsz engem - házadba, hajlékodba mehetek; leborulok, és imádkozom szent templomodban, mert tisztellek téged.

Zsolt. 5,9 Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, vezérelj engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet, és utamat színed előtt!*

*Mert az én ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak, és rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborút kezdenek, háborúságot szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge, viperaméreg van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4).

Ezért kérem, hogy: „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes, és helyes ösvényen, az én üldözőim miatt, mert ellenségeim vannak” (Zsolt. 27,11).

„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban hűségesen, és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem. Mindennap várlak téged, mindig benned reménykedem” (Zsolt. 25,4-5).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm. 3,22).

 És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...”(Ján. 14,6).

Zsolt. 5,10 Mert nincsen az ő szájukban egyenesség. Nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság, a valóság, az Ige. Belsejük, szívük csupa romlottság, merő álnokság, istentelenség, rosszindulat, hiábavalóság, szívükben gonoszat forralnak. Nyitott sír, megnyílt koporsó az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek, mert sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajló; nyelvüket álnokul forgatják.*

*Pál apostolon keresztül így szól a Szent Szellem a hústesti emberről, (akár pogány, akár zsidó), és ez egyben kijelentés a nyomorúságok, csapások, betegségek okáról is: „Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, a júdeaiak, és a görögök, a pogányok is mind bűnben, céltévesztésben vannak, és elvétették a célt, ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak. Amint meg van írva: „Nincsen megigazult ember egy sem, nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. Mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vipera kígyóméreg az ajkukon. Szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik. Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt” (Róm. 3,9-18).

Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3).

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).

 „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4).

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját - Krisztust,- eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16).

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).

 Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27).

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14).

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, az Isten nélkül élőknek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Zsolt. 5,11 Derítsd ki vétküket. Kárhoztasd* válaszd el, különítsd el, ítéld meg őket, oh Isten. Essenek el, csalatkozzanak meg saját tanácsaik által. Bukjanak bele fondorlataikba, csapdájukba. Essenek el szándékaiktól, saját terveikben bukjanak meg. Taszítsd, vesd el, űzd ki őket vétkeik sokasága, számtalan gonoszságuk, hamisságuk, istentelenségük, Isten nélküli életük miatt, mert fellázadtak ellened engedetlenek, bosszantottak, haragra ingereltek téged.

*Kárhoztasd (krínó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, megkülönböztet; megítél: helyrehozza a helytelent.

Zsolt 5,12 És majd örülnek, és örvendeznek mindnyájan, akik bíznak benned, akik hozzád menekülnek; mindörökké vigadjanak, ujjongjanak, és te megoltalmazod őket, és bennük fogsz lakni, és örvendeznek te benned, dicsekedni fognak, és megdicsőülnek mindnyájan, akik szeretik, és tisztelik a te nevedet.*

*Mert: „Amint, és ahogyan a füst elszéled, eloszlik, ha ráfújnak, úgy széleszted el őket. Amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek, és pusztulnak el, semmisülnek meg a gonoszok, a célt eltévesztők Isten színe előtt. A megigazultak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek” (Zsolt. 68,3-4).

Hát: „Örvendezzetek, vigadjatok, ujjongjatok, ti megigazultak az Úrban; a hívőkhöz illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

Pál apostol idézi a fenti próféciát: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Mindenkor örüljetek” (Fil. 4,4; 1 Thess. 5.16).

 Zsolt. 5,13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, a megigazultat, és körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. [Héber szöveg: Támadó fegyvereddel ruházod fel őket, és megkoszorúzod, győzelmi díjban részesíted, és megkoronázod őket].*

*És így folytatja megvallását Dávid: „… te, oh Uram! Pajzsom vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja, és fölemeli az én fejemet” (Zsolt. 3,4)