Amikor imádkozunk, ugyanazon a talajon állunk, és
ugyanazokkal a jogokkal rendelkezünk, mint Pál, János, Jakab vagy akár Péter. A
legnagyobb szentekkel vagyunk egy sorban. A nekik szóló ígéret nekünk szóló
ígéret is. Ugyanahhoz az Úrhoz imádkoztak, akihez mi is imádkozunk.
Ugyanazokkal a kiváltságokkal rendelkezünk, mint ők. Istennek nincsenek
kedvencei..., vagyis hogy MINDNYÁJAN kedvencei vagyunk! Nekik ugyanaz a kulcsuk
volt az ajtóhoz, mint nekünk - Jézus Krisztus neve. Szabadon jöhetünk a
bejárati ajtóhoz és beléphetünk, kopogtatás nélkül, anélkül, hogy a portás
bejelentene minket. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bevezessenek
minket Isten jelenlétébe. Fiak vagyunk és örökösök - minden jogunk megvan arra,
hogy szabadon belépjünk Atyánk házába. Ez igazán nagyszerű ok az imádkozásra!
Azért imádkozhatunk, mert ez valakinek, Jézus Krisztusnak nagyon sokba került.
„közel kerültetek a Krisztus vére által” (Efézus 2:13). Micsoda ár azért, hogy
imádkozhassunk! „Járuljunk azért bátran a kegyelem trónusához, hogy irgalmat
nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor szükségünk van rá” (Zsidó 4:16). Ez a
lényege az imának. „Mivel teljes bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelhez
Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg
előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által... Járuljunk azért oda igaz szívvel
és teljes hittel” (Zsidó 10:19-22). Isten áldjon benneteket!
REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.