„Mint a
szarvas kívánkozik, epekedik a folyóvizekre, úgy kívánkozik, vágyakozik egész lényem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik
egész lényem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg
Isten előtt, hogy lássam Isten arcát?
(Zsolt. 42,2-3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.