Zsolt 3. AZ ÜLDÖZÖTT REGGELI IMÁJA. (héberrel és kapcsolódó igékkel / revideált)

Zsolt 3,1 Dávid zsoltára abból az időből, amikor menekült fia, Absolon elől*

*Dávid király ellen fia Absolon fellázadt, és fellázította Izráel népét is: „És követ, egy hírnök érkezett Dávidhoz üzenettel, és jelentette: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik. Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamiképp sietve utol ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk. Mert ő is siet és utolér bennünket, és veszedelmet zúdít ránk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével. Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, amint tetszik a királynak, a mi urunknak, ahogyan uram, a király dönt, ímé itt vannak a te szolgáid. Kiméne, és elindult azért a király és nyomában egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, a másodrangú feleségeit, hogy őrizzék a házat, a palotát. És így vonult ki a király és nyomában egész háznépe, és hadinépe, és megálltak a legszélső háznál” (2 Sám. 15,13-17)

„És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet, és az életemre tör…” (2 Sám. 16,11).

Zsolt. 3,2 Uram! Mennyire megsokasodtak, és milyen számosak]

 ellenségeim, szorongatóim! Sokan vannak a reám támadók! [Más fordítás: Mennyien fordulnak ellenem, és szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak]*

*Dávid így kiált az Úrhoz: „Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, amint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják életemet” (Zsolt. 31,14). 

„…megsokasodtak hazug gyűlölőim” (Zsolt. 38,20).

„Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!” (Zsolt. 69,5).

„Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól” (Zsolt. 119,157).

„Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak. Nézd, mennyi ellenségem van, és gyilkos, kegyetlen gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizd, és tartsd meg életemet, és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam, hogy hozzád menekültem” (Zsolt. 25,19-20).

És ez egyben Dávid próféciája is, amit az Evangélium jelent ki: Az Úr Jézus feltámasztja Lázárt, amiről a farizeusok is tudomást szereznek: „Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Ama naptól azért azon tanakodnak, hogy őt megöljék” (Ján. 11,47-48.53).

Amikor eljött az a húsvét, amelyen Isten Bárányának be kellett mutatni az áldozatot, előtte két nappal ez történt: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, és tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)

Zsolt 3,3 Hányan mondják rólam: „Nincs menedéke, nincs számára segítség, szabadulás, oltalom, védelem Istenénél!*

*Dávid bizalmas embere, tanácsadója is ellene fordul: „Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem, és megriasztom őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm. És visszavezetem, visszahozom te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, akit te üldözöl, és halálra keresel; és akkor az egész nép békességben lesz, és ez az egész népnek javára lesz. Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek” (2 Sám. 17,1-4).

Akhitófelnek beszéde egyben prófécia is, amely az Úr Jézus életében így teljesedett be: „És még mikor beszél vala az Úr Jézus, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép, nagy sokaság fegyverekkel és fustélyokkal, kardokkal és botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! És megcsókolá őt. Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. Mindez pedig azért lőn, azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának” (Mát. 26,47-50.56).

Dávid az Úrhoz kiált, és Őt hívja segítségül: „Ítéld meg őket, és derítsd ki vétküket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által, bukjanak bele fondorlataikba; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned, akik hozzád menekülnek; mindörökké vigadjanak, és ujjongjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, akik szeretik a te nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, a te kegyelmeddel, mint egy pajzzsal” (Zsolt. 5,11-13).

 És az Úr válasza: „Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magamat ő benne. (Más fordítás: Én magam oltalmazom mindenfelől, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen)!” (Zak. 2,5).

Zsolt 3,4 De te, oh Uram, azért védőpajzsom, oltalmazóm vagy. Te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled, és felmagasztalod*

*És Dávid - az életveszély közepette - így folytatja megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt és megóv engem az ő hajlékába, az ő sátrában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, elrejt sátra mélyén. Sziklára emel fel engem, magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).

„Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon, és csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!” (Zsolt. 31,22).

 „Békességben fekszem le, és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást, hogy biztonságban élhessek” (Zsolt. 4,9).

„Ha tábor fog körül, és ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél szívem; habár had támad reám, és háború tör is rám, mégis ő benne bízom én, és akkor is bizakodom” (Zsolt. 27,3).

Mert: „Megszégyenül majd, és igen megháborodik, és reszketni fog nagyon minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen, egy pillanat alatt” (Zsolt. 6,11).

Az Úr: „Az igazaknak, a megigazultaknak valóságos jót rejteget, és jutalmat tartogat. Pajzst a tökéletesen járóknak, a feddhetetlenül élőknek” (Péld. 2.7).

Zsolt 3,5 Hangos szóval kiáltottam, és rikoltottam, sikítottam, és esedeztem az Úrhoz, s ő meghallgatott szentsége hegyéről*

*És az Úr válasza: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! … szól az Úr…” (Ésa. 41,10-14).

Zsolt 3,6 Én lefekszem, nyugovóra térek és elalszom. Mély álomban merültem; de felébredek, és fölkelek ismét, mert az Úr támogat, oltalmaz, megtart, fölkarol engem, mert az Úr a gyámolom*

*Dávid megvallása. Mert: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem” (Zsolt. 23,4).

 Mert: „… Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela)” (Zsolt. 49,16).

Én pedig: „Dicsérlek, és magasztallak téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és tisztelem és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, hiszen annyira szeretsz engem, hogy kiszabadítottad, kimentetted életemet a mélységes pokolból, a sír mélyéből” (Zsolt. 86,12-13).

Bizony: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban, szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, és szorongásban. Azért nem félünk, ha elváltoznék, vagy megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától, tombolásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4).

Zsolt 3,7 Nem félek, és nem ijedek, rémülök, riadok meg sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem, ha ellenségesen körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek*

*És így folytatja Dávid, bemutatva Jézus hitét, és azok megvallását, akik a Jézus hitéből valók (Róm. 3,26): „Ha gonoszok jőnek ellenem, és ha rám támadnak is, hogy testemet egyék, hogy marcangoljanak engem: szorongatóim és elleneim, az én szorongató ellenségeim - ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, és ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél szívem; habár had támad reám, és háború tör is rám, mégis Őbenne bízom én, és akkor is bizakodom” (Zsolt. 27,2-3).

Zsolt 3,8 Kelj fel Uram, tarts meg engem. Állj mellém, adj szabadulást Istenem, mert te verted, és te csaptad arcul minden ellenségemet; a gonoszok, a leselkedők, istentelenek, kik ok nélkül ellenkeztek velem fogait összetörted*

*És az Úr segítségül hívása és dicsérete így folytatódik: „Én Uram Istenem, benned bízom, hozzád menekülök; oltalmazz, és ments meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem. Hogy szét ne tépjen, mint az oroszlán engemet, szét ne szaggasson menthetetlenül, ha nincsen szabadító” (Zsolt. 7,2-3).

„Isten, rontsd meg, törd össze az ő fogaikat az ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, állkapcsát zúzd össze, Uram! Olvadjanak el, tűnjenek el, folyjanak széjjel, mint a víz; ha felteszik nyilaikat és lőni akarnak, nyilaik legyenek tompultak. Legyenek mint a csiga, amely szétfolyván, elmúlik, széjjelmállik; mint az asszonynak idétlen szülötte, mint az elvetélt magzat, amely nem látta a napot” (Zsolt. 58,7-9).

„Szabadítsd meg életemet a kardtól, ments meg engem a fegyvertől, s az én egyetlenemet, az életemet a kutyák körmeiből, és hatalmából. Ments, és szabadíts meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem, nyomorultat. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, testvéreimnek, és dicsérjelek téged a gyülekezetben” (Zsolt. 22,21-23).

Hogy: „Az Úr az én kősziklám, az én kőszálam, váram és szabadítóm, megmentőm; az én Istenem, Őbenne bízom, és nála keresek oltalmat: az én pajzsom, üdvösségem szarva, hatalmas szabadítóm, menedékem, és fellegváram. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség pusztító árjai rettentettek engem. A Seol a sír kötelei vettek körül, és fonódtak rám; a halál tőrei fogtak meg engem, a halál csapdái meredtek rám. Szükségemben és nyomorúságomban az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam segítségért; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe” (Zsolt. 18,3-7).

Pedig bizony: „Körülvettek, körülfontak engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem. A sírtól való rettegés fogott el engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam, és bánatban vagyok. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd, és mentsd meg életemet! Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. Az Úr megőrzi az alázatosokat, az együgyűeket; én ügyefogyott, és elesett voltam és megsegített, és megszabadított engem” (Zsolt. 116,3-6).

Az Újszövetségi Írások jelentik ki, hogy kiről szólnak a próféciák: „… Jézus… egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért a mindenség, és aki által a mindenség, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, mert mind egytől származnak, amely és ezért nem szégyelli őket atyjafiainak, testvéreinek nevezni, Mondván és így szólva: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, a testvéreimnek, a kihívott gyülekezet körében, és dicséretet mondok néked, dicsérlek téged. És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, a hústest és vér részesei, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halála által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,9-15).

Zsolt 3,9 Az Úrtól jön, mert az Úré a szabadítás, a megmentés, oltalom, védelem, az üdvösség; legyen a te népeden a te áldásod* Szela**

*Áldás, áld Kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni; (H. bárok piél igetörzsben, g. eulogeó. Főnévként: börákáh g. eulogía), maga az üdvhozó erő.

**Az Úr Önkijelentése, szabadítása és áldása: „Én, én vagyok az Úr - Jehova, - és rajtam kívül nincsen szabadító!” (Ésa. 43,11).

„Az Úr - Jehova - ad erőt népének, az Úr - Jehova - megáldja népét békességgel” (Zsolt. 29,11).

Pál apostolon keresztül jön a kijelentés az Úrról, aki erőt ad: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).

„Az Úr - Jehova - megszalasztja előtted és vereséggel sújtja a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, vonulnak föl ellened, és hét úton futnak, és menekülnek előled. Áldást parancsol melléd az Úr - Jehova - a te csűrjeidben és mindenben, minden vállalkozásodban, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. És fejjé, elsővé tesz téged az Úr és nem farkká, nem utolsóvá, és mindinkább feljebbvaló leszel és nem alábbvaló, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az Úrnak - Jehovának, - a te Istenednek parancsolataira, amelyeket parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat” (5 Móz. 28,7-8.13).