„Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai
Betlehemben , Heródes király idejében. ímé napkeletről* bölcsek** jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és
érdeklődtek; kérdezősködtek ezt mondván:” (Mát. 2,1)
*Napkelet:
(anatolé):
a fény felkelése, azaz hajnal.
** Bölcsek [(magosz):
mágusok, tudósok, csillagászok]
„Hol van a zsidók újszülött királya, aki
megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk,
hogy tisztességet tegyünk néki, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és
imádjuk Őt*(Mát. 2,2)
*Bálám – aki Moáb királyának hívására jött,
hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a
Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de
nyitott szemekkel. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag
származik Jákóbból (jelentése: Sarokfogó vagy mást kiszorító), és királyi pálca támad Izráelből; és
általveri, és összezúzza Moábnak [jelentése: kívánság] oldalait, és összetöri Sethnek
[jelentése: pótlás; elrendelt, odahelyezett] minden fiait” (4 Móz. 24.16-17)
A
feltámadott Úr kijelentése a csillagról: „Én
Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a
gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)
„Heródes király pedig ezt
hallván, megháborodik, megrémült, megrettent, nyugtalanná lett, és
felháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
És egybegyűjtve minden
főpapot, vagyis a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük
és faggatta őket, hol kell a Krisztusnak, a Messiásnak megszületnie, vagyis
világra jönni?
Azok pedig mondának néki: A
júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve
lesz a kenyér / Ige háza); mert így írta, és így jövendölte vala meg a
próféta:
És te Betlehem, Júdának
földje, semmiképpen sem vagy legkisebb, legjelentéktelenebb Júda fejedelmi,
vezető városai között: mert belőled származik, és belőled támad, és jön majd
elő a fejedelem, az Uralkodó, aki legeltetni, pásztorként terelgetni, és
kormányozni fogja az én népemet, az Izráelt*(Mát. 2,3-6)
*És ez így lett
megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között:
belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől
fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)
Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét
ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11)
És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid
magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján. 7,42)
„Ekkor Heródes titkon magához
hivatván a bölcseket, a mágusokat csillagászokat, a keleti tudósokat,
szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének, feltűnésének idejét,
vagyis azt az időt mely óta az a csillag ragyog.
És elküldvén őket Betlehembe,
monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek, és gondosan
tudakozódjatok, és szerezzetek pontos értesülést a gyermek, vagyis a kisfiú
felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, és jelentsétek nekem,
hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek, és hódoljak néki, hogy imádjam Őt,
és leborulhassak előtte.
Ők pedig a király beszédét
meghallván, elindulának, és útra keltek. És ímé a csillag, amelyet napkeleten
láttak feltűnésekor, előttük megy vala, és vezette őket mindaddig, amíg
odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.
És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen
nagy örömmel örvendeznek*(Mát.
2,7-10
*Nagy
örömmel örvendeznek [(szphodra):
- vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívül(-i módon), erősen]
„És bemenvén a házba, ott találák, és
meglátták; megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával [jelentése: keserűség, szomorúság].
És leborulván, tisztességet tőnek, hódoltak néki, és imádták Őt, a gyermeket.
És kincses ládáikat kinyitva, kincseiket kitárva ajándékokat adának néki,
ajándékokat tettek eléje, és áldozatot
ajánlottak fel néki: aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumai a megpróbált
hitnek imádatnak, és illatos kenetnek)* (Mát. 2,11)
*Így hangzott a prófécia, amely most
beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján
(jelentése: küzdelem) és Éfa
(jelentése: sötétség, elrejtettség) tevecsikói,
mind Sebából (jelentése: ember) jönnek,
aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6)
„Boruljanak le előtte a
pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (jelentése: erősség) és a szigetek királyai hozzanak ajándékot;
Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon le előtte minden király, minden nép
őt szolgálja! És éljen ő és
adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden
napon” (Zsolt. 72,9-11.15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.