Ige: Az Úr Jézus példázatokban hirdet az igét, hogy megérthessék:

 „És sok példázatban hirdeti vala nékik az igét a [logoszt]: Isten üzenetét, úgy amint megérthetik, ahogy felfoghatják vala” 

Példázat nélkül pedig nem szól, és nem tanít vala nékik; maguk közt azonban, amikor egyedül voltak, a tanítványoknak mindent megmagyaráz és kifejt vala (Márk. 4,33-34)**

[Más fordítás: Még sok hasonló példázattal prédikált nekik, ameddig csak figyelni tudtak rá, hogy képesek legyenek megérteni]*

*És az Úr Jézus azért beszélt példázatokban:  „Hogy beteljesedjék a kijelentés, amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra, vagyis példabeszédekre. És kitárom, amik e világ, a teremtett világ alapítása, vagyis ledobása, levetése, / Isten színe elől való elvetése / óta rejtve valának. 

[Más fordítás: Példázatokra nyitom ajkamat, elmondom, ami a világ levettetése óta rejtve volt]. (Mát. 4,35)

A prófécia így hangzik a továbbiakban, de már az Úr Jézusról: „… Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből, és ősrégi titkokat akarok hirdetni” (Zsolt. 78,1-2)

„Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány, szívemnek gondolatai értelmesek. Példabeszédre hajtom fülemet, és példázatra figyel fülem, hárfaszóval nyitom meg mesémet, és hárfakísérettel adom elő talányomat” (Zsolt. 49,4-5) .


**A Szent Szellem kitöltetése előtt az Úr Jézus ezt mondta tanítványainak: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján. 16,12).

És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti” (Róm. 8,5-8).

Ezért: „Érzéki / hústesti, vagyis természeti / ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14) .