1 Kor. 9,1 Nem vagyok-e apostol* Nem
vagyok-e szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-é
ti az Úrban**
*Apostol (aposztolosz): kiküldött, akit
felruháztak hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú
megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik.
**Az apostol megvallása elhívásáról: „Pál, Jézus
Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola…” (1 Kor. 1,1)
És annak jeleiről, amely a minden
korban élő apostolok felismerését teszi lehetővé a hívők számára: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes
állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg
közöttetek” (2 Kor. 12,12).
Hiszen a feltámadott Úr: „… megjelent Kéfásnak, vagyis / Péternek /, majd a
tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik
közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak, vagyis el is
aludtak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára
pedig, mint egy torzszülöttnek, egy idétlennek, elvetéltnek, megjelent nekem is” (1
Kor. 15,5-8)
Egyik alkalomról így tesz
bizonyságot az apostol: „Lőn pedig, hogy
mikor Jeruzsálembe visszatértem és imádkozám a templomban, elragadtatám, azaz
révületbe, önkívületbe estem, és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess,
és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való
bizonyságtételedet” (Csel. 22.17-18).
1 Kor. 9,2 Ha egyebeknek, ha másoknak nem
vagyok apostola, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak, az én
küldetésemnek pecsétje* ti vagytok az Úrban**
*Pecsét (szphragisz):
hitelesítés, megerősítés, ami bizonyítja hitelességét, vagy eredetiségét, vagy
biztosítja a bántatlanságot, sérthetetlenséget.
**Mert: „… ha
tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem
vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” (1 Kor. 4,15)
Ezért: „A mi levelünk
ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe,
amelyet ismer és olvas minden ember; Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a
mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten
Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira” (2Kor. 3,2-3)
Hiszen én: „Mert nem
merek szólni, beszélni, prédikálni semmiről,
amit nem Krisztus cselekedett volna
általam a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek megtéréséért, megnyerésére, és
engedelmességére, szóval, azaz (logosszal) igével, és
tettel.
(Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom
beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül
nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel).
Jelek, és csodák,
vagyis rendkívüli jelenségek ereje, és hatalma által, az Isten Szellemének
ereje által. Úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig szétszórtam,
és betöltöttem a Krisztus evangéliumát.
(Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől
elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével)” (Róm. 15,18-19).
1 Kor. 9,3 Ez az én védelmem azok ellenében,
akik vádolnak engem.
[Más fordítás: Ez az én védekező válaszom azoknak, akik ítélkeznek
fölöttem. Ezzel igazolom magam azok előtt, akik engem bírálgatnak,
vizsgálgatnak, vallatnak, kérdőre, és felelősségre vonnak]
1 Kor. 9,4 Nincsen-e arra jogunk, és
szabadságunk hogy együnk és igyunk?*
*Hiszen az Úr Jézus parancsa a
tanítványainak: „Ha bementek egy
városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek” (Luk. 10,8).
1 Kor. 9,5 Nincsen-e arra jogunk, szabadságunk
és felhatalmazásunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a
többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás*
*Az Ige bizonyságtétele szerint
Péter a felesége édesanyjával lakott együtt: „Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az
asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki” (Mát. 8,14-15)
A felesége neve az Ige szerint Mária.
Péter kiszabadul a börtönből: „És miután
ezt megértette, elméne Máriának,
a János anyjának házához, ki Márknak
neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala” (Csel. 12,12)
Márkkal – aki az ő fia – a későbbiekben együtt szolgál: „Köszönt titeket a veletek együtt választott
babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam” (1
Pét. 5,13).
1 Kor. 9,6 Avagy csak nekem és Barnabásnak
nincs-e jogunk, szabadságunk, felhatalmazásunk, hogy ne dolgozzunk?
[Más fordítás: Nincs-e jogunk mentesülni a kétkezi
munkától? Attól, hogy ne végezzünk világi munkát]*
*Az apostol szolgálatra való
kiküldéséről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Az antiókiai vének: „Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és
böjtöltek, ezt mondta a Szent Szellem: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault
arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel
után elbocsátották őket. Ők tehát a Szent Szellemtől kiküldve lementek
Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak
Ciprusba. Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók
zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,2-5)
Barnabásról szóló bizonyságtétel: „József, … akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt
jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita” (Csel. 4,36).
És velük ment János,
akit Márknak is neveztek (Csel. 12,12)
„…Márk, a Barnabás unokatestvére…” (Kol.
4,10)
„Aztán Pál és kísérői
elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a
pamfiliai Pergébe; János azonban
elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe” (Csel.
13,13)
„Pál …úgy tartotta
helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem
ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért
különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba” (Csel. 15,38-39).
1 Kor. 9,7 Kicsoda ki szállt táborba, és
kicsoda katonáskodik, vitézkedik bármikor is a maga zsoldján, a saját
költségén? Kicsoda plántál, és ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből?
Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem iszik a nyájnak tejéből?*
*Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben
először részesülnie” (2 Tim. 2,6)
Ezért: Aki
pedig az igére (logoszra): a teremtő szóra taníttatik, közölje minden javát tanítójával.
(Más fordítások: Akit pedig az Isten beszédére
tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, és az minden javából részesítse
tanítóját; engedjen részt tanítójának minden javából) /Gal. 6,6/
„Így rendelte az Úr
is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).
1 Kor. 9,8 Vajon emberi módon emberi
megfontolásból, és okoskodással beszélem-e ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é,
nem így nyilatkozik-e a törvény is?
1 Kor. 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van
írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját.
ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e
az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten?*
*Mert: „azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó
a munkás a maga jutalmára, a maga bérére” (1
Tim. 5,18 .
És ismét: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).
Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se
rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se
botot, vagy pálcát: mert méltó a munkás a kenyerére, a táplálékára” (Mt. 10,9-10)
És: „Ugyanazon házban
maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő
jutalmára, az ő bérére…” (Luk. 10,7).
Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, megelégedik eledellel, de aki
hiábavalóságokat hajszol, és követ, az esztelen, és bolond” (Péld. 12,10)
Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja, és műveli az ő földjét,
megelégedik étellel, és annak elég kenyér jut; aki pedig hiábavalóságok után
futkos, és hiábavalóságokat hajhász, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).
1 Kor. 9,10 Avagy nem érettünk mondja-é inkább? Mert mi érettünk
íratott meg, hogy aki szánt, vagyis a szántóvetőnek elváró reménység alatt kell
szántania, és aki csépel, abban az elváró reménységben teszi, hogy részesül a
termésben.
1 Kor. 9,11 Ha mi néktek a szellemieket, a
szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti hústesti, azaz anyagi, földi javaitokat aratjuk?
[Más fordítás: Nagy dolog-e, hogy aztán a hús világához
tartozókat a hústest számára valókat aratjuk abból, ami a tiétek]?
1 Kor. 9,12 Ha egyebek ha mások élnek
nálatok e joggal, e kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással, mért nem
inkább mi? Nekünk nincs több jogunk hozzá? De mi nem éltünk e jogunkkal, e
szabadsággal, felhatalmazássa, mi nem használtuk ezt a jogot, hanem mindent
eltűrünk, elviselünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk, és gátat ne vessünk a
Krisztus Evangéliuma az örömüzenet, a jó hír, a győzelmi hír elé*
*És az apostol újra-és újra
megvallja, hogy: „Senkinek
ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam
szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34)
Csatlakozva Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk
lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2)
„Hiszen emlékeztek,
testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk,
hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten
evangéliumát” (1 Thess. 2,9)
„Mert magatok is
tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek, Sem ingyen kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a
jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9)
„és tulajdon kezünkkel
dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk”
(1Kor. 4,12)
„Avagy vétkeztem-e, mikor magamat megaláztam,
hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten
evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek
szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, és hiányt szenvedtem, nem
voltam terhére senkinek, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták,
és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és
tartózkodni fogok. A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a
dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani” (2 Kor. 11,7-10)
„Íme, most kész vagyok
harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket,
magatokat kereslek. Mert nem a
gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2 Kor. 12,14).
1 Kor. 9,13 Nem tudjátok-é, hogy akik a szent
dolgokban munkálkodnak, vagy akik a templomban, a szentélyben szolgálnak a
szent helyből vagy a templomból, a szenthelyből származó eledellel élnek,
vagyis a szentélyből valókat eszik, és akik az áldozati oltár körül forgolódnak,
serénykednek, szolgálnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Hogy az
oltárra vitt adományokból részesednek?*
*Isten a papi szolgálat jutalmáról
így rendelkezett: „Szóla azután az
Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is,
valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat
felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb
adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár
ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem
térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek
pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a
gyülekezet sátorában való szolgálatokért” „Ez legyen a papok törvényes
járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak
a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod és olajad első
termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki Istened,
az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével
áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz.
18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5)
És az apostol hivatkozik Isten
örökkévaló rendelésére: „Mert azt mondja
az Írás: „… Méltó a munkás a
maga jutalmára, a maga bérére” (1 Tim.
5,18).
1 Kor. 9,14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy
akik az evangéliumot, az örömüzenetet, a jó hírt hirdetik, prédikálják az
evangéliumból, az örömüzenetből, a jó hírből éljenek*
*De mi: „nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Mint
Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden
léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (1 Thess. 2,6-7)
„nem éltünk senkinél
ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal,
nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a
jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).
1 Kor. 9,15 De én ezek közül eggyel sem éltem,
egyet sem vettem igénybe. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így
cselekedjenek ezután, mert jobb, és hasznosabb volna nékem meghalnom, hogysem
valaki félremagyarázza, és hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet, vagy valaki
üres dicsekvéssel vádoljon.
1 Kor. 9,16 Mert ha az evangéliumot, az
örömüzenetet, a jó hírt hirdetem, prédikálom, nem dicsekedhetem, és nem is
dicsekvés az nekem, mert szükség, és kötelesség kényszerít engem, mivel
kényszer alatt vagyok, kényszer nehezedik rám. Jaj ugyanis nékem, ha az
evangéliumot nem hirdetem, nem prédikálom*
*A damaszkuszi úti találkozásnál az
Úr Jézus azt mondta Saulnak, aki később Pál lett: „De kelj fel, és állj a lábadra,
mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot
tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról
kijelenteni” (Csel. 26,16)
Az Úr Jézus szava a
mindenkori tanítványaihoz. „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit
parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük,
ami kötelességünk volt” (Luk. 17,10).
1 Kor. 9,17 Mert ha szabad akaratom szerint jó
kedvvel, és önként, vagyis önszántamból, készségesen teszem ezt, jutalmam van,
bért kapok. ha pedig akaratom nélkül, nem önszántamból, hanem akaratom
ellenére, kényszerűségből, akkor sáfársággal bízattam meg, akkor csak megbízott
intéző, tiszttartó vagyok*
*És én: „Ennek a szolgájává
lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra
adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol.
1,25).
1 Kor. 9,18 Micsoda tehát az én jutalmam? Mi is
a bérem? Az, hogy amikor prédikálom, hirdetem az evangéliumot, ingyenessé,
viszonzás nélkülivé teszem a Krisztus evangéliumát. Az, hogy ne éljek vissza a
jogaimmal. És anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó
szabadságommal, nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat az
evangélium hirdetésénél*
*Mert az Úr Jézus parancsa így
hangzott, és hangzik: „Menjetek
el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok,
poklosokat vagyis leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket,
azaz démonokat) űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8).
1 Kor. 9,19 Mert én, noha mindenkivel szemben,
és mindenkitől szabad, független vagyok, magamat mindenkinek rabszolgájává
tettem, hogy a többséget megnyerjem*
*Aki követi
az Úr Jézust, az hallgat a szavára: „… aki
közöttetek első akar lenni, legyen a ti rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia
sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért” (Mát. 20,27-28)
1 Kor. 9,20 És a zsidóknak zsidóvá lettem,
vagyis a zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy zsidókat nyerjek meg. A
törvény uralma alatt élőknek törvény uralma alatt valóvá lettem, vagyis a
törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem - noha magam nem
vagyok a törvénynek alárendelve, és nem élek a törvény uralma alatt - hogy a
törvény alatt valókat, hogy a törvény alatt élőket, vagyis azokat, akik a
törvény alárendeltjei megnyerjem, és meggyőzzem*
*Bízva abban, hogy: „Ha ugyan
felingerelhetném, és valamiképpen követésre indíthatnám, versengésre
serkenthetném az én atyámfiait, azokat, akik saját hústestem és vérem, és
megtarthatnék, azaz üdvösségre vezethetnék közülük némelyeket” (Róm.
11,14).
1 Kor. 9,21 A törvény nélkül valóknak
törvénynélkülivé, vagyis azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan
lettem, mint aki a törvényen kívül áll, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül.
Mert nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényében való, a
Krisztus törvényének vagyok alárendelve. Hogy törvény nélkül valókat, törvény
alá nem rendelteket nyerjek meg.
1 Kor. 9,22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, a
gyöngék közt gyönge lettem, hogy az erőtleneket, a gyöngéket megnyerjem.
Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak, megmentsek, azaz
üdvösségre vezessek egyeseket*
*És így folytatja az apostol: „… mindenkinek mindenben kedvében
járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak,
azaz üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33).
1 Kor. 9,23 Ezt pedig az evangéliumért művelem,
és mindent megteszek az örömüzenetért, a jó hírért, hogy részestárs legyek
abban. Hogy nekem is részem legyen benne, és hogy az azzal való közösséget
élvezhessem*
*És így folytatja az apostol:
„Életnek beszédét tartván elébük; hogy
dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem
fáradtam hiába” (Fil. 2,16).
1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-é, hogy akik
versenypályán futnak, és küzdenek, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el* a
jutalmat, a győzelmi díjat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek**
*Nyeri el; (katalambanó): - buzgón (mohón)
megfog, vagyis megragad, hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint vagy
átvitt értelemben). felfog, elér (megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál,
megszerez, hozzájut, észlel (érzékel), elvesz]
**És arra is figyelmeztet az
apostol, hogy mit kell ezért tennünk: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz
körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező
bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel
Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett -
a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, azaz a kínoszlopot, és az
Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid.
12,1-2)
Hát: „Senki tőletek a
pálmát, a versenydíjat el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az
angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül
felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kol.
2,18)
„És ne szabjátok magatokat, és ne igazodjatok, ne
legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok e világhoz, ehhez a világkorszakhoz.
Hanem változzatok el, és alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg
magatokat a ti elméteknek, az értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek,
vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása
által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy
megvizsgáljátok, és felismerjétek,
megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a
tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).
1 Kor. 9,25 Mindaz pedig aki pályafutásban
tusakodik, aki versenyben vesz részt, ökölharcban küzd* mindenben, és minden
módon, minden képpen, mindig, és állandóan magatűrtető.** Azok ugyan, hogy
romlandó*** és hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig
romolhatatlant, és hervadhatatlant****
*Küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló
akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben
(ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit
elérjen). Harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, -
vagy vesz részt
**Magatűrtető (egkrateuomai): uralkodik magán;
megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai
megfékezésében); tudja türtőztetni magát.
***Romlandó, hervadó (phthartosz):
mulandó.
****Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (Eféz. 6,12)
Ez a harc a hit harca: „Boldog
ember az, aki a kísértésben, aki kísértés idején
kitart, aki a kísértésben megáll.
Mert miután a kísértés alapján igazinak, valódinak
bizonyult, elnyeri az életnek koronáját,
az élet győzelmi koszorúját.
Amit az Úr, vagyis Isten ígért az
őt szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik
magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak.
1,12)
Tehát ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned
kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy
megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig,
és néked adom az életnek koronáját” (Jel.
2,10)
Mert én: „Ímé eljövök
hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11)
Az apostol is így bátorítja a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek
a dicsőségnek hervadatlan koronáját, vagyis koszorúját” (1 Pét. 5,4)
És: „Ama napon a
seregek Ura lesz ékes koronája dicsőséges, és díszes koszorúja népe
maradékának” (Ésa. 28,5)
És amit tennünk kell:
„Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy
megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha
pedig versenyez, és küzd is valaki, nem koronáztatik meg, vagyis nem nyer
koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez, és küzd ” (2 Tim. 2,4-5)
1 Kor. 9,26 Én azért úgy futok, mint aki nem
bizonytalanra, nem céltalanul, és nemcsak vaktában. Úgy viaskodom, úgy öklözök,
harcolok, vívok, mint aki nem levegőt vagdos. Az ökölvívásban ütéseimet úgy
irányítom, mintha nem a levegőt csapkodnám*
*Csapkodnám. Az itt szereplő
görög szó (deró), amelynek jelentései: Bőrrel dolgozik, vagy azzal
kapcsolatos tevékenységet végez. Átvitt értelemben: lenyúzza a bőrt valakiről,
elpáholja, ütlegeli. Gyötör, megver, megvesszőz, nyúz, megnyúz; ököllel sújt,
öklöz (a durva bántalmazás szava).
És így inti a mindenkori hívőket az
apostol: „Csakhogy a Krisztus
evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket,
akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Szellemben, egy
szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és hogy ugyanabban a küzdelemben
álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok” (Fil. 1,27.30)
És egyen-egyenként: „Harcold
meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről
vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt” (1 Tim. 6,12)
Hogy amikor a Mester hazahív, megvallhassad: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat
elvégeztem, a hitet megtartottam” (2
Tim. 4,7).
1 Kor. 9,27 Hanem megsanyargatom*
megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, alávetem testemet, azaz (szómámat):
egész lényemet, és szolgává teszem, rabszolgaságba kényszerítem, leigázom, hogy
míg másoknak prédikálok, hirdetem az Igét - és hogy amikor másokat versenybe
hívok - magam valami módon méltatlanná ne legyek. Magam ne legyek alkalmatlanná
a küzdelemre, valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a
próbát**
*Megsanyargatom: (h)üpópiadzó):
- behúz a szeme alá (mint egy bokszoló, megüti, vagy megbénítja, harcképtelenné
teszi az ellenfelet), azaz (átvitt értelemben) ingerel vagy bosszant, idegesít
(hogy beleegyezésre bírjon valakit), legyőz (-i saját indulatait). Valami alatt
tart, kimerült (-ítő) kegyetlen ütést mér valakire; kínoz; gyötör; zaklat.
Szabadabban. „meggyötröm, és igába töröm a testemet (egész lényemet)”
**És: „Mert noha testben élünk, de nem hústest szerint hadakozunk, és
vitézkedünk. Mert a mi hadakozásunk, és vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek,
hanem erősek az Istennek kezében, erősségek, és erődítmények lerontására, és
lerombolására; Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet
az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a
Krisztus iránti engedelmességre” (2 Kor.
10,3-5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.